Tiszalökről már Nádas Péter is írt egyik könyvében; feldolgozták a történetét a lázadásnak és elfojtásának... Ha nem hamis a Dúl László által felállított biográfiai táblázat (A Scientia Sacra végén találod (573-578 p.), akkor nem volt Tiszalökön. Bár a modern fizika (és maga Hamvas is) híve annak, hogy egy objektum egy időben két térben is exisztálhat, Hamvas esetében ez nem valószínű.
1953 márciusában, Sztálin halála után, a változások enyhülő szele mellett, a tiszalöki kényszermunkatáborban 6 halottat és mintegy 20-40 sebesültet követelő lázadás-elfojtás történt. Német származású magyarok voltak ott, akik 55-ben lettek továbbszállítva szövetséges és orosz elenőrzésű német területre is. in: friss 168 óra, Heltai András. Hamvas akkoriban ott lehetett??
A "leosztás" jóval korábbi annál, mint amit a szerző elénbe tár. Az, amit politikának neveznek, már régen más kategóriába tartozik, mint az, ami Eusebius egyházatya elé tárult. Kérdéses az is, hogy mai eszközökkel leírható, s ha igen: összevethető-e a teológia és a politika. Nem-beli különbségek. Szvsz. még az 1930-as esztendő sem írható le egy mai egyetemi tanár intellektusával és kezével. Bár közhely és naponta 100 ilyen egybevetéssel találkozni. Értékelendő az szellemi erőfeszítés, bár inkább a magyar szalámigyártásban kamatoztatná. Az még nem történelem.
Hamvas legitimált kulturális, esztétikai és etikai érték. A jogutódlási és a legitimált (kulturális, esztétikai és etikai) érték más és más kérdés. Az érték (der Wert) nem teremtődik és nem számolható fel. Az értéket aktualizáló személyiség (Hamvas Béla) sem ajándékozhatja oda kisebb-nagyobb csoportoknak, s ezt nem is tette.
Ezt nem is tette, mindvégig tisztában volt az értékek lényegével és sajátosságaival. Itt évek óta azzal a súlyos félreértéssel találkozunk, amit tanítvány nem követ el, vagy ha elkövet, nem tanítvány, valami egészen más. Hamvas Béla pozitív javai (életműve) értéket hagyományozó individuumnak javai és a hagyományozottak köre államilag szabályozott aktus edényében keverednek össze. Ám egyéb szint is létezik. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szerzői jog és annak átruházásából adódó privát, szellemi-materiális jellegű haszon kötelezettségekkel is jár. Többek között annak a közösségnek lekötelezettjeként, amelynek a nyelvén (a nyelv szintén érték lényegű fenomén) megépíttetett, létre jött. Erről látszik megfeledkezni, erről az etikai és nem jogi aktusról, a legitimált (hamvasi) mű-érték hagyományozottjainak (magukat tanítványi körének is tekintő) egynéhány egyede.
Hogy bizonyos kiadók milyen lehetőségekkel élnek, az elég zűrzavaros világba vezetheti az egyszerű olvasót, befogadót, szemlélődőt, tekintsünk is el ettől. Milyen könyvcímek kerültek Hamvas- életműkiadás egyes darabjainak címlapjaira (s ezek mennyire eredetiek?), szintén nem érdemes vitatni. A megjelent kötetek egyes kiadásainak gondozása milyen kívánnivalókat hagy, most szó se essék róla. Milyen esszék maradtak ki, milyen tanulmányokat keresünk hiába, milyen levelezés lappang, milyen alapelvek szerint készült a Naplók két kötete, milyen szükséges mutatók, eligazító apparátusok maradtak el, most nem látjuk szükségesnek firtatni. Tettünk rá bágyadt kísérletet, belátjuk, semmi értelme.
Akad egy párhuzamos jelenség, közel hozzánk, bár nem a szomszédban immár. A világhírű orosz filmrendező apjának, Arszenyij Tarkovszkijnak az életműve. Hiába volt neves műfordító, az ő életművét is kéziratban ismerték meg Oroszország-szerte. A költészet „Gutenberg előtti korszaka”, ahogyan Anna Ahmatova nevezte azt a szovjet hatalmi és irodalompolitikai periódust, amikor kézirat-másolatokban terjedt Moszkvától Leningrádig – az érték.
Voltak, ahogyan nálunk is voltak, kegyeltjei az állami kultúrpolitikának, akik még Amerikába is eljutottak, a birodalmon belül pedig stadionokban mondhatták verseiket, ez jószerivel a legitimációhoz tartozó dekórum a művészeti élet teljes horizontján mutatkozott, nem is kevés sikerrel. A kéziratos irodalomnak amúgy hagyományai vannak, értékes szerzők (elfelejtették gulágra küldeni, elfelejtették agyonlőni, elfeledtették külföldre űzni, öngyilkosságba hajszolni, egyáltalán: elfelejtették elfeledtetni őket) kockáztatták ily módon az olvasókkal való találkozást. Ötven éves elmúlt, amikor első könyvmegjelenéshez jutott. Abban az esztendőben lett fia, Andrej Tarkovszkij világhírűvé (Iván gyermekkora). Sorsalakzata annyira rokon Hamvaséval, hogy egyikük sem próbált a politika közelébe jutni. És – Arszenyij Tarkovszkij esetében – nincs tudomásunk tanítványi körről, művei hozzáférhetőek a világhálón, orosz nyelven, s ahogy a pesti – (be)képzelt – szellemi felsőbbrendűség szereti mondani: Ázsiában.
„E helyen néhány alapvető tényre való utalás lehetséges. Mindenekelőtt meg kell nézni, hogy ez a hatalmi tendencia, ez az uralmi ösztön, amely a tudomány dekrétum-stílusában megnyilatkozik, hol tűnt fel először. Néhányan az újkor elejét vették vizsgálat alá. Jaspers Descartes racionalizmusára gyanakszik. De ugyanezen az alapon Bacont is meg lehetne vizsgálni még nagyobb joggal, hiszen ő volt az, aki a >>tudás hatalom<< elvét, s így el is árulta magát, hogy az ember a tudománnyal nem megismerni, hanem uralkodni akar. De hallgassuk meg Schelert, aki alapvető tanulmányának csaknem felében ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az egyik lényeges ponton a következő kijelentést teszi: >> a zsidó-keresztény teremtő monotheizmus és győzelme az antik világ mitológiája és metafizikája fölött kétségtelenül a nyugati természettudomány első és fundamentális megindítója. Továbbmenően pedig: >>a nememberi és emberi világ fölött egyaránt hatalmi helyzetre törekvő világuralmi eszmének következménye lett, amit ma tapasztalunk: az élő világnak az az elhalása, elélettelenedése, összetörése, mechanizálása és racionalizálása, amely az ókori és ázsiai népek életével összehasonlítva teljesen példátlanul áll.<< Végül pedig: >>a tudományra vonatkozóan az ismeretszociológiának leglényegesebb mondanivalója abban a megállapításban összegeződhet, hogy a tudományos gondolkodást és szemléletet a hatalmi és kormányzói ösztön irányította.<< ’’
nálam volt is ez a könyv, kellettek adatok belőle, aztán visszavittem a könyvtárnak. Gondoltam rá, hogy fénymásolom az egészet, de nem vitt rá a lélek, lelkiismeret, akárminek is nevezzem... Itt (Veszprém) katalógus szerint is találtam a megyei könyvtár állományában, de maga a könyv fellelhetetlen volt. (Ellopták, valószínűleg.)
Érdemes lenne összeszedni azoknak az ismert műveknek a címeit is, amelyekről úgy tartjuk, hogy a Remetehegyi lakás lebombázásakor elpusztultak. Nem biztos, hogy ezek mint kézírásos kéziratok voltak, azt gondolom, hogy inkább gépelt (többszörösen, indigóval) kéziratok lehettek,mivel Hamvas szerette ismerőseinek mutogatni-kölcsönadni a dolgait... És sokszor megkérte a kölcsönkérőt, hogy gépelje le az írását. Szóval ezekről se kell feltétlenül lemondani, mert lehet, hogy valahol ott lapulnak, csak akinek a kezében van, nem tudja már, hogy ki írta azt az alig olvasható gépiratot. Viszont ha van egy lista, ahol szerepelnek ezek a címek, felfigyelhet rá a birtokos.
Közös életrend: Írószövetség könyvtárábl kölcsönöztem, ha jól emlékszem. Szóval volna mit kiadni. Itt a Gulyás Pálról, Csorba Győzőről, Weöres Sándorról írt "apróbb" dolgokat még nem is vettem számba. Fügefahimnusz, Tíz meg nem tartott előadás, Psyhologia vera, Öt meg nem tartott előadás a művészetekről.... Nem mi mi került elő, mi nem.... 1988-as Scientia Sacra előttem, a kötet végén a Dúl Antal összeállította életrajzi adatok és művek elég sok eltűnt művet említenek.
A Közös életrend újabb, javított kiadása nagyon fontos lenne, évek óta próbálom antikváriumban beszerezni (és gondolom nem csak én), de szinte reménytelen. Ezer példányban jelent meg mindössze.
Hamvas második világháborús naplója előkerült? Azt olvastam erről, hogy odaadta az ezredesének, aki a háború után kivándorolt Dél-Amerikába, a kézirattal együtt...
Ebben kellene körülnéznetek, ez amire utaltam, de már javításra szorult.
Közös életrend : válogatás esszéiből és életművének teljes bibliográfiája / Hamvas Béla ; [a bevezetőt írta és a bibliográfiát összeáll. Darabos Pál] ; [az előszót írta Kiss Jenő] ; [szerk. Báthory János] ; [közread. a] Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Megjelenés:Bp. : FSZEK, 1988 [Bp.] : FSZEK Soksz.Terj./Fiz. jell.:259 p. ; 20 cm Név/nevek:Hamvas Béla (1897-1968).
Segíthetek, bár nem áll rendelkezésemre Hamvas-bibliográfia. (Darabos Pál szerkesztett ilyesmit, da azt már tintával itt-ott kiegészítették, tehát nagy szükség volna erre is.)
Tudna valaki segíteni abban - tudom, hogy évekkel ezelőtt szó volt már itt erről, de hátha azóta még több információ áll rendelkezésre -, hogy Hamvas mely írásai kiadatlanok máig is? Olyanokra gondolok, elsősorban, amelyek sehol nem jelentek meg, de olyanokra is, amelyek megjelentek esetleg folyóiratban, de az életműkiadásba nem kerültek be.
Az is érdekelne - bár erről valószínűleg egyedül Dúl A. tudna nyilatkozni -, hogy melyek azok az írások, amelyek elvesztek, máig nincsenek meg? (Mert pl. a "Nem mind arany, ami réz" nagyon sokáig lappangó-listán volt, és én is csak most, a lenti 2007-es cikket olvasva látom, hogy megkerült.)
Ez nem életműkiadásnak "sikerült".... A bölcsészkedő nagyszájúskodásnak eminens példája, és az értékpocsékolásé is. Ha most valaki azzal áll elő, hogy rezignációt érzek Kertész Imre, Závada Pál, Bodor Ádám művei iránt, nem beszélve Nyírő kissé mellékes Madéfalvi veszedelméről, a Hamvashoz hasonló kéziratos irodalomhoz tartozó Sorokin Hamvast meghaladó részeltetéséről (General Press Kiadó), én azt válaszolnám, hogy itt a könyvkiadók és a könyvszakma döntött, tehát ismét a piac került rendelkezési pozícióba.
Az interjúkészítő Tornai Szabolcsot kellene megkérdezni, én nem vagyok, nem is szeretnék is bennfentes lenni. A nehézségek, érzésem szerrint, nem a pénz körül forognak. Láttam nagy "könyvosztásokat" a magyar könyvtáraknak tavaly a Márai-program keretében. S ez is érinthette volna a Hamvas-életmű kiadását.
Sőt, a Tíz meg nem tartott előadás a művészetről c. utolsó írás is be lett ígérve! Lehet hogy nem lehet már összeszedni? 1984-ben még közkézen forgott belőle egy kb. 30-40 oldalnyi részlet csomó hibával, rongyosan ("Vár koli", Szentháromság tér.). Pedig az még részleteiben is nagyon ütős.
Ebben a 2007-es interjúban Dúl A. arról beszél, hogy Hamvas 20-as években, 30-as évek elején írt írásait (Nehéz nem szatírát írni, Nem mind arany, ami réz, Ördöngösök) is kiadják az életmű-sorozatban.
Nagyon úgy látom, hogy az életmű-sorozat a naplók és levelek kiadásával végére írt, a szatírikus elbeszélések és kisregények pedig mégsem jelentek meg. Vajon miért? Tud erről valaki valamit mondani?
