Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
Engen nagyon érdekel a pecsétviasz gomba. ( a környezetemben lévő kissebbségi gyrekeknek 1 Ft/db-ot kínáltam, hozzák is! ) egy régi kínai szakirodalomban bukkantam ennek jótékony hatására, Rewmélem bejön...:))
Jajj, a Rózsika néni!
Én még a Trombitás-kertből ismerem, egy csomó dologra Ő tanított meg a gombák ismeretében. Mi már loptunk együtt poharat a Szentjupátból. Aztán úgy volt, hogy abbahagyja. De a felhők mögül most előkukkant a nap, mosolyt csalva dundi, pirospozsgás gyermekek végbelére. Ha másért nem, de Rózsika kedvéért szombaton kivonszolom löttyedt tagjaimat a fehérvari úti piacra.
Hááát, ez igy elég dúrván hangzik. Nadálytő és üröm _belsőleg_ !
Mert az üröm még csak-csak, pláne ha nem fekete, de én bizony nagyon óvatosan iszogatnék nadálytő kivonatot.
Azért köszi ;-)
megosztanád velünk, hogy mi szerepelt abban a könyvben (azaz milyen gombákat találnak mostanság), illetve milyen év várható, meg hogy milyen vargányákat találtál?
Vasárnap a Budai hegyekig jutottunk csak -szintén séta ürügyén- és többféle vargányát találtunk, begöngyöltszélű cölöpgombát, porhanyós és tintagombákat meg egy óriási telep pecsétviaszgombát. Én spec. nem láttam még soha ennyit egy helyen.
No a Fehérvári úti piac gombavizsgálója (Horváth Gyuláné, amolyan "hívjatok csak Rózsinak, Gombás Rózsinak gyerekeim: mindenki így ismer" típus) szigorúan letiltotta városban szedett gombát. Pedig vittünk neki egy rakat sampinyont (vagyis csiperkét) és porhanyós gombát.
Jó fej nagyon, volt nem is egy példányunk amit elkért okítás céljára és tanított minket. A kezdeti ellenállást legyőzve lelkesen magyarázott és nem csak latinul volt hajlandó megmondani a gombák neveit és megbeszéltük hogy hol milyen gomba van most, megmutatta a beírós könyvet, hogy eddig miket hoztak hozzá, megvitattuk hogy milyen év várható, sőt, még az is szóba került mit kezdenek az elkobzott gombákkal. Persze tudom, hogy nem ezért van ott, de olyan jó látni, h van azért szent őrült aki elmutogat, magyaráz, sztorizik stb. és nem hajt el egyből lenézően.
A gomba-toxigológiából tanultak után én bizony nem ennék a Bp területén szedett gombákból. Általában az útszéli gombákban olyan nagymértékben felszaporodnak az egészségre ártalmas nehézfémek, hogy jobb őket kerülni.
Szombaton ceges ugyben (BB-sportnap) Csillebercen jartam, es csak ugy setalgatas kozben nezelodtem, az eredmeny: 3 fiatal csiperke, rengeteg porhanyos- es tintagomba, budos galambgomba.
Vasarnap aztan kirandulni voltunk Domoson, de sajnalatomra azon a videken sokkal kevesebb eso esett, mint mondjuk Debrecenben, ezert a remelt varganya-kanaanbol semmi sem lett. Ami vegul osszejott:
- kerti tintagomba (sok)
- feher porhanysogomba
- galambgombak (1 igazi kekhatu, par feketesvoros es budos, sok piros)
- 2 tolgyfa erdetinoru, kozte egy szep egeszseges orias peldany :)
- 5 nyari varganya :) (vadaszni kellett rajuk rendesen)
- par aranytinoru
- 1 piros tinoru :) (szep)
- 1 gyurus fuloke
- 2 keserugomba
- szeleslemezu fuloke
udv,
Curtis
u.i.: vegul az 5 varganyabol 4 volt eheto (1-et teljesen szetragtak a szemet
kis kukacok) es az erdestinoruval egyutt mar a melyhutoben vannak...
Ezen már én is tipródtam sokat, hogy az ólom, benzingőz, kutyaszar miegymás mennyire épül be a friss gombákba.
Olvastam vhol, hogy a Moszkva téren (Bp.) árult málna pl. 1 óra alatt felhalmoz magában ólomból kicsit többet, mint az eü. határérték hússzorosa. És ez nagyon nem sirály.
Nagyon röviden az a lényeg, hogy ük-, déd- és nagyapám is 50 éves kora körülre erőst fájlalta a lábait. Minden esetben ronda begyulladt visszerek miatt (némi meszesedéssel, annyira azért nem értek hozzá). Jött a dokik utáni rohangálás, de persze nem sokat használt a tudomány. Nagyapámnak fel akarták nyitni az ereit, hogy kipucolják- és ez már modernebb hozzáállás, mint anno az amputálás amit ükömnek javasoltak :).
Aztán nyúltak a jól bevált ősi módszerekhez és megkeresték a füvesembert. Annyit tudok róla, h vmi Tiszaháti tanyán élt (ő és a családja nem jött olyan messzire Erdélytől, mint felmenőim ezen ága) és így kaptak tőle egy főzetet. Ami keserű volt és szinte fekete. Apró kortyokban kellett inni álló nap, még evés közben is- sőt csak akkor igazán. Az elbeszélések szerint nagyapámnak elment mindentől az étvágya, de böcsülettel szopogatta a kotyvalékot és a keserű íz dacára evett is, hiszen erőben kellett maradnia, másrészt a lelkére kötötte az orvosságos, hogy csak így hat. Két hónap után a fájdalmas csomók kezdtek eltünedezni és fél évre rá teljesen kitisztult az elzáródás. Mintha soha nem lett volna- csudálkoztak is a megyei kórházban... A családi legendárium szerint 7 összetevőből állt a gyógyír (ezekkel a számokkal: 3, 7, 13 kicsit szkeptikus vagyok) és egyik fontos összetevője a fehér tejelőgomba volt. Emlékeznek még a nadálytőre (nem gomba:)), az ürömre, a borókára, fekete áfonyára és a vérfűre. Ez utóbbi persze bármi lehet.
Egyszóval Salax ennyire emlékszem sajnos. A recept ráadásul nem is volt titkos, tekintve a hosszú kezelési időt otthon pepecselt vele nagyapám egyik húga. Csakhogy ő is elhalt már, így ez a tudás elveszett, talán örökre.
Ja még az, hogy az összetevők mindegyike szárított volt és sokáig kellett kis lángon főzni aztán órákig áztatni és leszűrni. Hidegen fogyasztandó. És a szaga is rémes volt állítólag :).
Ma Bp egy lakótelepi parkos részén kb 2kg csiperkét szedtünk, sajnos nagy része már fiatalon kukacos volt, de egy kiadós pörköltnyi azért összejött. (még nem lett elfogyastva)
Az kiderült, hogy kétféle csiperkét is sikerült találni: az egyik fajta vágásra vörösödik, kalapja, ami sima enyhén sárgul nyomásra.
A másik teteje repedezett, intenzíven sárgul, nem vörösödik, kissé kellemetlen illata van. Megnéztem könyveimben a két fajtát és annyira elbizonytalanodtam, hogy viszem is őket vizsgáltatni. Két darab gyapjas tintát is találtunk, azokat nem viszem, picik is, meg ismerem is.
Szerintetek veszélyes e és mennyire a Bp-en szedett gomba? (lakótelep). Vagy max akkora a veszély mint bárhol máshol?
>- keserűgomba ügyben az van, hogy nálunk ették (nagyapámnak és ükapámnak is kedvence volt), de gyógyításra is használták. (Ha vkit érdekel részleteket később.)
Nnna _ez _érdekel engem, de meglehetőst. Jöhett mail-be is, de azt hiszem publikus.
Köszönettel
Régen jártam erre, nem is tudtam ám észben tartani, hogy miket akartam elmesélni, ezért csak ömlesztve:
- Bp kellős közepén, valami hihetetlen mennyiségben beterített mindent a sereges vagy kerti (?) tintagomba. Tegnap éjjel még egy hatalmas és egészséges csiperkét is találtam. Persze ez messze nem az, amiről a galóca levlistán meg itt is regélnek egyesek, de városhoz képest nem rossz, nem is rossz. :)
- a könyvekről szólván: mi is ráakadtunk egy borzalmas kiadásra, ahol a képaláírások nem elég, hogy angolul voltak de néhol össze is keverték és hááááát eléggé összekeverték. A gyapjas tintagomba fotója alatt a gyilkos galóca neve virított, míg a bimbós pöfeteg kutyaszömörcsög néven futott. (az idézet nem pontos, csak illusztráció). Nem is nagyon olvastunk bele ezek után, komoly hanyattesés volt. Mit lehet ilyenkor tenni? Kinek a felelőssége? A szerzőé, a szerkesztőé, a lektoré? Vmi Dr. Cserepes vagy Cserépfalvi vagy kinek a nevén futott...
Mert hát ez veszélyes is azért.
- keserűgomba ügyben az van, hogy nálunk ették (nagyapámnak és ükapámnak is kedvence volt), de gyógyításra is használták. (Ha vkit érdekel részleteket később.) Szóval nálunk az ment, hogy forró platnin- eredetileg kemencében de hol van az már: maradt a sparhelt- kenyérszeletet pirítottak, (ha akadt rá szalonna akkor azzal, ha nem akkor csak üresen) a gombát leforrázták, rásimították a kenyérre és megsütötték. Ha nagyon kesere volt akkor a kenyér magába szívta a felesleget és csak a gombát ették. Ugyanez előfordult hagymával a tetején, zúzott fokhagymával, lángostésztába nyomva, tejföllel vagy íróval, gyakran túróval (juhtúróval soha) és ünnepnapokon konyakba vagy vörösborba áztatott szárnyasmáj is került rá. Hmmmmm. Igaz, mindez előfordult más lemezes gombával is, de mint mondtam az őseim a keserűre esküdtek.
Megforditod , hogy a lemeze legyen fölfelé.
Raksz rá egy szelet vöröshagymát , sós juhturót
egy szelet füstöltszalonnát , és be
a sütőbe .
Nagyon finom!
Ma kimentem oda ,ahol óriáspöfetegeket
szoktam szedni , de csak néhány csiperkét találtam.
Na , hátha a hétvégén !
Kicsi emma
a keserűgombát hogy kell megsütni, hogy ehető legyen,
Én már áztattam egészben és szeletben, főztem is de ki kellett dobnom.
Mi a titka?
Egyszer a Nagycsarnokban egy igen megszállott gombaszakértő mondott egy módszert, de elfelejtettem.
Ki tudja?
bd
Sziasztok!
Ma gombászni voltunk egy marhalegelőn , kb 10 kg
sziki csiperkét szedtünk.
Gyönyörüek , kemények , még nem férgesek.
Irigykedjetek! :)
Volt még némi szegfügomba , és néhány ánizsszagu
csiperke is.
Ja, míg el nem felejtem: lett utánpótlás rókagombából (mégiscsak jó lelőhely az a veszprémi piac), így azután lett is belőle gombás lecsó, gombás tojás, lecsós gombapaprikás:-))))
Na ja, a hétvégén megkóstoltam a piros galambgombát, nem csíp, de semmi jó íze sincs. Aztán kettévágtam egy keserűgombát, a nyelvem hegyét kicsit a húsához érintettem, komolyan mondom ez a legégetőbben csípős gomba! Még a fenyő galambgomba sem csíp ennyire. Továbbra sem tudom elképzelni, hogy sütés után ehető a keserűgomba, főleg, ha keserű - a barátnőm szerint azért eszik juhtúróval meg a szalonnával, mert azok íze olyan erős, hogy nem érezni a gombát :)
>Egyszóval vegyes érzelmekkel távoztunk...
Pedig a galambgombák már csak ilyenek. Ha csíp-nem ehető, ha nem csíp-ehető. Ti. a csípösségét ugyanaz okozza, mint a mérgezést, a gyantaszerü anyagok, amik nem csak a nyelved izgatják, hanem a gyomrod nyálkahártyáját is, ami egy jó kiadós hányást eredményez.
Szerintem azonban van még egy kategória, amelyik nem csíp, de nem jó ízü. Meg lehet enni, de minek.
- Tintaszagú csiperke, 2-3 darab
- Erdőszéli csiprekre, csodálatos ánizsra emlékeztető illattal, 4-5 db
- Karbolszagú csiperke, "a rettenetes", 2-3 db
- Júdásfülgoma, jó sok
- Fehér porhanyósgomba, jó sok, de mire jó?
- Fűzöld galambgomba, nagy mennyiségben találtunk
- Réti tölcsérgomba, nagy mennyiségben láttunk
- Kislila pereszke (Lepista sordida), 4-5 db
- Nyárfaérdes tinoru, 10-12 db, szépek
A sok mérgező gomba mellett azért sikerült egy barátságos viperával is találkoztunk - majdnem ráléptem -, nagy sziszegés és élénk szemmerezgetés után váratlanul és köszönés nélkül távozott közelünkből.
Ma elvittük a Fehérvári úti lakókocsihoz a zsákmányt, kiderült, hogy nagy részt jó gombákat szedtünk. Piros tinórú, ehető keserűgomba, ehető galambgomba.
A vizsgáló egész egyszerűen nem tudta megmondani a galambgombáinkról, hogy mifélék, az egyik tinórút se értette, csak annyit mondott, hogy ehetőek. (gyakorlati választ azonban kaptunk: ha a galambgomba csíp, akkor nem jó, ha nem, akkor igen)
Egyszóval vegyes érzelmekkel távoztunk...
Ma délután voltunk a Visegrádi-hegységben Szentendre és Pilisszentlászló között. Láttuk:
-nyúl
-szamóca
-vargánya aminek sárga és kékülő a húsa, barna kalapja van, nem tudjuk pontosan mi az
-vargánya, ami barna vagy piros tinórú lehet
-sok és sokféle galabgomba, inkább a világosabb színűek közül, de sajnos ebből a fajtából kezdők vagyunk
-fiatal laska, porhanyósgomba, sok vmi ami szegfűgomba lehet, júdásfüle, tintagomba, selyemgomba
-piruló galóca
-lactarius fajták, fehérek és fehér nedvet eresztenek és baromira csípnek
-és egy kb 30 centi nagy valami ami leginkább egy rőt keserűgombára hasonlít
-rengeteg mennyiségű micélium, úgyhogy lesz itt még zsákmány
-harangvirág, kankalin, margaréta, törökszegfű
-summa summárum a galambgombáknak jött el az ideje, no meg a fokhagymás lángosnak a szentendrei korzón
