XIX. században Oppert Jules, Lenormand François, A. J. Sayce, Rawlinson ezredes és többen mások nyelvi hasonlóságokat vettek észre a sumír és magyar nyelv között, mindamellett ők nem találtak elég hasonlatos szót, hogy elméletüket elfogadtassák. Ezért a Magyar Tudományos Akadémia elvetette azt a nézetet, hogy létezik egy sumír-magyar kapcsolat.
Mindezek ellenére, Galgóczy János, Somogyi Ede, Bobula Ida, Varga Zsigmond és Dr. Gosztonyi Kálmán a párizsi Sorbonne Egyetemről továbbra is kutatták az elindított folyamatot, és több mint 2000 szóhasonlatot fedezett fel a magyar-sumir között.
Nemcsak nyelvészeti hasonlóságokat találunk a két nyelv között, hanem a legendájuk, szokásuk és vallásuk is hasonló. Hazánkban most is szokásban van a halotti tor, mint ahogy szokásban volt az ősmagyarok és sumírok között is. Rokonok, barátok összegyűlnek az elhalálozott házánál, ahol ünnepélyes keretek között bőséges étel- és italfogyasztás mellett előadják a halott tetteit, cselekedeteit.
A sumír harcosok szokása volt egy leopárdbőrt lazán egyik vállukra vetni, kis fokost forgatni, mikor harcba indultak. Árpád magyarjai hasonlóan tettek. A magyarok a fokost még a XX. század elején is használták.
A sumír férfiak a nadrágot bojttal, a nők pedig a fejdíszeket gyöngyökkel kirakva hordták, ami még ma is népi szokás hazánkban.
A sumírok a háború istenét HADDU-nak nevezték. Árpád, mikor a Kárpát-medence visszafoglalása előtt felállította hadait, a krónikák tanúsága szerint a HAD-UR oltalmát kérte.
Igen, ha jól emlékszem, Tardy adatai a 12 - 14 századokra vonatkoznak -- azaz még inkább bizonyítják, hogy a visszamaradt magyarok neve (is) "magyar" (is) volt. Ergo akkor 896 előtt is így (is) hívtak bennünket.
----------
Hát nem.
Egyszer: TESZ II. 816.
másodszor.
Este ha hazaérek akkor bemásolom a megfelelő adatokat Király: A honfoglalás itás eseményei- ből.
"Tehát inkább sumer elnevezések ezek,mint magyarok.
Balaton,Ister,Ziribar."
Értem, rendben van.
Ami az elnevezéseket illeti, minden tiszteletem mellett én nem tudok hitelt adni ennek a sumér/magyar hókuszpókusznak. Ez szerintem - és nem szándékom ezzel téged megbántani - a ködevészet kategóriája.
A könyvet majd előkeresem, most festés van nálunk, nagy kupi...Igen, ha jól emlékszem, Tardy adatai a 12 - 14 századokra vonatkoznak -- azaz még inkább bizonyítják, hogy a visszamaradt magyarok neve (is) "magyar" (is) volt. Ergo akkor 896 előtt is így (is) hívtak bennünket. És nyilván, az endonym --> exonym a fejlődés útja. Tehát sok olvtárs álláspontját (= csak a KM-ben alakult ki népnevünk) cáfolja mindez.
Melyik Tardy tanulmány volt ez, mi a pontos hivatkozás? Kérdezem azért is, mert - tévedés jogával, de - jelentős genovai, velencei rabszolgakereskedelemről a honfoglalás korában tudtommal nem nagyon beszélhetünk. Ez inkább a keresztesháborúk alatti, utáni időszak és a reneszánsz lehet, amikor ők komoly rabszolgakereskedelemmel foglalkoztak.
Nem vagyok nyelvész, de ez szerintem lényegtelen számodra, hogy ki és mi vagyok.
a helységneveink,földrajzi neveink kialakulásáról,amelyek,bizonyítottan Árpád előttiek,és mégis magyar?
Ha esetleg mondanál pár toponimiát, ami szerinted bizonyítottan Árpád előtti és mégis magyar... Illetve meg is mondanád, hogy szerinted miért "bizonyított és magyar".
Per pillanat talán off, de talán mégsem: szeretnék hivatkozni Tardy Lajos egyik közleményére (pontosabban egyik könyvének egy fejezetére, amelyet már régen olvastam), amelyben a velencei (genovai?) rabszolgakereskedelemről ír, az ennek során Itáliába került Fekete-tenger környékén vásárolt áruról. Ennek egy jelentős kontingense a "maier" néven regisztrált nők és férfiak tömege. TL szerint a korabeli észak-olasz nyelvben az "i" betű a "dzs" hangot jelölte, azaz "maier" = madzsar. Ők pedig nem lehettek mások, mint a KM-be be nem jött magyarok. Ez utóbbiakat ugyanis "ungheri" névvel illették olaszék. Ergo a "honfoglalók" is "magyar"-nak neveztettek a KM-be jövetelük előtt is (ezek szerint ez endo- és exonym is volt egyben, 896 előtt).
Ez téves. De, megértene egy reneszánszkorabeli angolt, vagy olaszt, vagy spanyolt. Még te is megértenéd, ha bármelyik idegennyelvet ezek közül jól beszélnéd.
Fogadd el kérlek tőlem, hogy ezek a "mások" rosszul tudják. Csak a vita kedvéért erről kár diskurálni. Veled szemben én ezt nem ex-hasból mondom, hanem a reneszánsz korból származó eredeti, kézzel írott levelek sokaságát tartottam a kezem között és olvastam spanyol, vagy olasz nyelven egyaránt, legyenek az követi instrukciók, követi jelentések, rendeletek, bullák, magánlevelezés, vagy szépirodalom. Ha szükséges, ó-spanyol reneszánsz versek tömegét tudom itt neked idézni, hogy lásd, a reneszánsz kasztíliai nyelv mennyire közel állt a mai spanyolhoz. Mivel korabeli magyar szövegeket is olvastam, ezért úgy vélem, hogy a korabeli magyar távolabb állt a mai magyartól, mint pl. a korabeli kasztíliai a maitól.
Egyébként furcsálom is a hozzászólásodban, hogy sok történelmi fogalmat kavarsz, reneszánsz pápaság nem szűnik meg szimplán a Sacco di Romával. Az 1527-es Sacco di Romának semmi köze sincs az írásbeliséghez, mert jellemzően latin és ritkábban nem latin nyelvű pápai okleveleket adtak ki előtte és adtak ki utána is, ahogy Medici pápa volt előtte és utána is. A barokk pápaság kora sok évtizeddel később kezdődik. Azt sem értem, hogy mit keres egymás mellett a többszáz évvel korábban élt Szent Ferenc és Bonfini. A XII/XIII. századi latinság, illetve romance nyelvek totálisan másképpen néznek ki, mint Bonfini korában, aki meg ugye már rég halott volt a te általad említett Sacco di Roma idején. Ehhez speciel semmi közük sincs az aragónoknak, főleg akkor, amikor a Borja család (mert ők csak olaszul Borgiák...) Nem is értem, hogy mit akarsz egy aragón családdal ez ügyben...
Húú, de nagy káoszt és időugrálást végeztél itt egy rövid hozzászólásban... :)
Ráadásul azért is értelmetlen erről vitázni, mert azonkívül, hogy felületesek erről az ismereteid még ráadásul teljesen off topik. Hoztál egy rossz párhuzamot, ami nem alkalmazható a magyar nyelviség kérdésében. Ennyi, talán zárjuk is ezt le.
Mások másként gondolják ezt... Némelyek szerint a "latin" használata a reneszánsz pápaság megszűnése, a Sacco di Roma után szakad meg.
Mind az olasz, mind a spanyol nyelv esetében szándékos visszalatinosítási hullámok zajlottak, a "romlás" (újlatin nyelvállapot) eltűntetésére. És nem az egyházi, hanem a világi nyelvben.
Ha Szent Ferenc Naphimnuszát tartjéák az első olasz nyelven írt világi irodalmi munkának(már ami persze fennmaradt), akkor a "latin" használata elg sokáig továbbélt Itáliában...
Bonfini esetében az is belejátszhatot a felismerésében, hogy a kései reneszánsz időben Itália jelentős aragóniai eliet is befogadott (a Borgia család is katalán volt, Nápolyban az aragóniai uralkodócsalád kormányzott...), nálunk meg az elit "háztáji" volt.
Vagy Angliában a Tudor-ház uralomra kerüléséig a normann-francia nemesség franciául beszélt...
Ha már Bonfinit emlegeted, szerintem rossz a párhuzamod. A reneszánsz idején sem Itáliában, sem Hispániában nem beszéltek "latinul". Te itt sok dolgot keversz szvsz.
A köznép, a kereskedők, a városlakó nemesség (mert ugye inkább ez dominált Itáliában, szemben a magyar nemesi társadalommal), sőt a vidéken élők mind ugyanazt a nyelvet beszélték, ami egyébként régiónként/városállamoként jelentősen eltért (kb. úgy, mint a német-birodalom területén a sokféle német nyelv.) Sőt, általad említett Bonfini idején a dokumentumok túlnyomó részét már nem latinul írták (kivéve talán bizonyos törvények, dekrétumok, diplomáciai levelek, vagy egyházi dokumentumokat), hanem olaszul.
Hispániában is az olaszokhoz hasonló helyzet volt. Ott is az írásos anyagok usque 80-90%-a már kasztíliai, katalán, gallego, portugál nyelven keletkezett, nem beszélve az irodalomról, krónikákról, családi levelezésekről stb. A művelt elit (baromi kevés emberről van szó, gondolom tudod...) pedig csak akkor használt latint, ha a/külföldivel érintkezett b/külföldnek írt dokumentumot/irományt/könyvet, c/egyházi szöveget írt (itt sem mindig, lásd pl. inkvizíciós anyagokban vallomások, jelentések stb.)
Azaz, nem a "mi latin nyelvünket" beszélték ott a hétköznapokban a felső 10.000 sem...
Amit Bonini észrevett: Itáliában a nemesség és a polgárság "latinul" beszélt - ami persze már inkább volt olasz, mint latin, de a művelt köznyelvet igyekeztek visszalatinosítani a cicerói aranykori latinhoz.
A köznép meg a vulgáris latinból kialakult olaszt beszélte, és a kettő nem volt kölcsönösen megérthető.
Nálunk meg Mátyás ugyanazt a magyart beszélte mint a legutolsó jobbágy, és ez Bonfinit meglepte.
Amúgy Hispániában is ugyanez volt a helyzet: a köznép beszélte a maga kasztíliai, katalán, galego stb. nyelvét, a művelt elit meg a "mi latin nyelvünket".
