Tipikus a fizikára, hogy a legrégebb óta ismert kölcsönhatást, a gravitációt, nem ismerték fel a kutatók.
Sokáig azt hitték a tudósok, hogy a gravitáció 'tömegvonzás' és hogy a konzervatív Kepler potenciál írja le. Persze a testek különbözö szabadesését nem ellenörizték, ami kimutatta volna, hogy a gravitációval kapcsolatos súlyos tömeg m(test;g) majdnem egy százalékkal különbözik a mozgásegyenletekben fellépö tehetelen tömegtöl m(test;i).
Hát a gravitációs mezö A(grav.) se nem 'tömegvonzást' ír le, se nem egy konzervatív mezö, de c-vel terjed, mint a másik fundamentális mezö, az elektromágneses mezö A(e.m.) és mindakettö mezöt invariáns elemi töltések okozzák.
A kvantált töltésekkel meg egy gyönyörü kvantummechanikát lehet felépíteni, ami megmagyarázza a természet kvantumjelenségeit, de amihez nincs szükség az energia kvantálására, az E = hv-re.
Azt mondhatjátok, hogy én Fermit is gagyásnak tartom-e? Annak tartom, mint minden más nagy 'fizikust' a 20. században, akik a fizika elfogadott mainsteamjét építették.
Egy kivétellel, az Rutherford volt, aki a protont, az atommagot és aki tanítványa a neutront felfedezte 1932-ben. Ö még a huszas években is az atommagban lévö neutront propagálta, mint a proton és elektron kötött állapotát.
Megjegyzendö a kvantumfizikusok viszonyára Rutherfordhoz, hogy ök Rutherford szemét kiszúrták kémiai Nobel dijjal, pedig ö volt a legkitünöbb kísérleti fizikus a 20. században, de le se sz@rta a kvantummechanikusokat.
Mindakét fajta neutront nem a Planck állandó, a h, hanem a másik Lagrange multiplikátor a h(0) = h/387 hozza létre! A h(0) szabályozza a protonok, elektronok és pozitronok mozgását is az atommagban.
Négy stabil elemirészecskéböl áll az instabil neutron
N = (P,e,p,e) -> P + e + (e,p)-neutrínó.
B@szik ez elemirészecske lenni! Szét esik egy protonra, egy elektronra és egy elektronból és pozitronból álló (e,p)-neutrínóra, azokra a részecskékre, amiböl áll!
A stabil neutron N0 meg kettö stabil részecskéböl áll
N0 = (P,e).
A stabil neutront a magfizikusok még fel nem is 'látták'. Nahát?
Dobhatjátok a kukába az egész magfizikus tudományotokat!
Einstein az élete végéig sikertelenül próbálta meg az elektromágneses mezöt is 'geometrizálni' a gravitáció mintájára, de nem ment neki. Hát persze hogy nem ment, mert az áltrelje eleve sz@r volt.
Einstein nem tudta az e.m.-mezöt és a gravitációs mezöt egyesíteni. Ez Szász Gyulának sikerült! És más kölcsönhatás nincs is, mint az elektromágneses és a gravitációs kölcsönhatás, amiket a négy stabil elemirészecskék kétféle elemi töltései és ezeknek a mozgása okozza.
"Galileit és Newtont ki kellett javítani az oké, de nem úgy, ahogy Einstein megpróbálkozott vele." Hanem így: Az elektromágneses mezö A(e.m.) mozgásegyenlete (a Maxwell-egyenlet) a Minkowski-térben D D A(e.m.) = + J(e.m.), evvel a mellékfeltétellel: D A(e.m.) = 0. Figyeljétek meg ide, a töltött részecskék jelenléte a J(e.m.)-ben szerepel. A gravitációs mezö mozgásegyenlete hasonló D D A(grav.) = - J(grav.), a mellékfeltétel meg D A(grav.) = 0. Mindakét mezö nem-konzervativ mezö és invariáns elemi töltések okozzák. Ezek a mozgásegyenletek egy Lagrange-formalizmusból származnak, amely a részecskék mozgását is meghatározza, annak ellenére, hogy a részecskéknek sem a helye sem a sebesség pontosan ismert lenne. -> Egyesített Mezöelmélet. A fizikusok megcseszhetik a relativisztikus kvantummezö elméleteiket.
Einstein a fizikában mindent elcseszett, ami a kezébe került. Az együgyü akadémikus fizikusok meg esztelenül loholtak utána. Most ennek a levét isszák, meg sem értették mit is csinált a kis öreg!
Jó hogy Galileit és Newtont ki kellett javítani az oké, de nem úgy, ahogy Einstein megpróbálkozott vele.
Kérdezhetitek miért van az, hogy az elektron tömege m(e) = 0.51097 Mev/c^2, a protoné meg 938.21 MeV/c^2? Miért van közöttük
m(e)/m(P) = 1/1836.15 = 5.446 x10^-4
különbség?
Azt a Jó Istem tudja csak, de én meg tudom, hogy az (e,p)-neutrínó épp akkora, mint a stabil neutron N0, 703 x10^-13 cm. Talán ezért rendezte be az elemi tömegeket így a Jò Isten!
A részecskefizikában csak két megmaradási törvény van, amik az elemi elektromos töltések q(k) = {- vagy +) q megmardadásából és az elemi gravitációs töltések g(k) = {+ vagy -} g m(k) megmaradásából származnak. Természetesen az elemi tömegek m(e) és m(P) megmaradnak.
Ezek mellett a két fundamentális mezö terjedése c sebességgel és az egyetemes gravitációs állandó G(grav.) = g^2/4pi is természeti állandók.
Dobhatjátok a kukába a kvantummechanika könyveiteket, meg a magfizika és részecskefizika könyveiteket. A részecskefizika Standard Modellje egy érvénytelen modell. Ez nem jó hír a fizikának, de mit csináljak, ez így van!
Mellékesen megjegyzem, az UFF-re alapuló áltrel is mehet a kukába!
A 20. század elsö harmadában az egész fizika Einstein ostobaságai miatt teljesen elcsúszott. Pedig csak a testek különbözö szabadesését kellett volna ellenörizni, ami 1920 óta, F. Aston izotóp tömegmérései után, kutya kötelessége lett volna minden fizikusnak.
Igen is, az elektron (e) + proton (P) rendszernek kétfajta stabil kötött állapota van, 13.6 eV és 2.04 MeV energiával. Az egyiket a h okozza a másikat a h(0) = h/387, és mindakettö egy Lagrange multiplikátor.
Az elektron és pozitron (p) rendszernek is kétfajta stabil kötött állapota van, a pozitróniumé 6,8 eV, az (e,p)-neutrínóé meg 1.0218 MeV = 2 x 0. 5109 MeV. Jól halljátok, az elektron nem semmisíti meg a pozitron, csak kötni tudja még pedig 0.708 x10^-13 cm-es távolságon. (Einstein tömeg-energia ekvivalencia elve is ostobaság!)
Természetesen a proton sem tudja az eltont (E) megsemmisíteni, ezek is csak kötni tudják egymást a (P,E)-neutrínóban, E((P,E)-neutrínó, kötés) = 1876.42 MeV kötési energiával és 3.83 x10^-17 cm-es távolságon. Ebbe a részecske rendszerbe a h nem játszik semmilyen szerepet!
Elég az hozzá, egyik elemirészecske sem tudja a másikat megsemmisíteni.
Aztán arra sem jött rá Einstein, miért lehet a Planck állandót kifejezni a c-val, a q-val, az elemi tömegekkel m(e), m(P) meg a kötési energiával E(kötés) = 13.6 eV a hidrogén esetében
h = g^2/2c x sqrt(m'c^2/2 E(kötés)), m' a redukált tömeg m(e)m(P)/(m(e) + m(P)) ?
Hogy a h-nak semmi köze az atommaghoz az nyilvánvaló! Fogalmam sincs, hogyan tudta Heisenberg 1932-ben az elektronokat kidobni az atommagból? (Heisenberg bizonytalanságí relációja a h-val sem volt jó ötlet.)
Rossz fantázia volt a fénykvantumok (E = hv) bevezetése is Einsteintöl. Ha ö még nem is tudta 1905-ben mi is az a Planck 'állandó', de késöbb már megfigyelni lehetett, hogy minden mikroszkópikus objektum jóval kisebb mint az általa kisugárzott e.m.-sugárzás hullámhossza. Korpuszkuláris jelenség a fénykibocsátás nem is lehet, csak hullámjelenség. Erre Szász meg is találta a magyarázatot.
A gravitáció persze nem is a tér görbülése, ezt Einstein rosszul vezette be. Ö sem tudta mi is az a tömeg, és elég sz@r megfigyelö volt. Pontosabban, nem is figyelt meg semmit sem, csak fantázált. Azt is sz@rul.
Iszugyi volna egy kérdésem hozzád, mivel új topicot nem nyithatok. Tér para-dixeonális esemény horizont. Mit mond neked? A tanítások egymás mellet elhelyezése a térben oly módon, ami 3d ábrázolást kíván, ezt takarják nekem e szavak. S haladnak a végtelenben egy kör gyűrűn keresztül.
Ti meg 100 milliószor mondjátok azt, hogy 'tömeg', aztán azt sem tudjátok mi az?
Még mindig hisztek a gravitációban mint 'tömegvonzás', pedig nem az.
A Planck állandóról, meg azt hiszitek hogy a h kvantál valamit, pedig a h egy Lagrange multiplikátor a véges Minkowski-térben és csak az elektronok mozgását szabályozza az atomhéjban.
