Trianon árvái – a vagonlakó vasutasok
Régi újságokat böngészve akadtam rá egy esküvői bejegyzésre, ami megérintett és arra késztetett, hogy kicsit utána járjak a témának. Szerencsémre ezt már mások előttem sokkal komolyabb szinten megtették, így én csak nagy vonalak vázolnám az idén 100 éves Trianon miatti tragédiák egyik, minket is érintő epizódját.
Az első hulláma a vagonlakóknak a kisantant – jószerével ellenállás nélküli – hazánkba való benyomulásakor indult meg, majd a második hullám a békediktátumot követően, mikor az utódállamokban mindenki 1 évet kapott arra, hogy eldöntse, hol akar a továbbiakban élni. A harmadik hullám már ismét menekülés, illetve kitoloncolás révén került a MÁV fedett tehervagonjainak menedékébe.
A vasút szerelmeseinek körében közismert Fialovits Béla is tehervagonban jutott Fiuméból Budapestre családjával. 1920 és 1923 között országos szinten általában 1500–2000 vagon szolgált lakóhelyként úgy, hogy közben az itt élők jelentős részének ingóságait már nem a szomszédos kocsiban, hanem bérraktárakban tárolták. A megszállt területeken, majd az utódállamokban a kiköltözés mellett „döntők” ugyanis legtöbb esetben két teherkocsit kaptak használatra. Egyikben utazott és élte mindennapjait a család, míg a másikban a kimenekített holmit, bútort stb. tárolták. Az amúgy is zsúfolt privát terek a hideg beálltával tovább szűkültek, hiszen a télre kiutalt tüzelőt is zárt helyen, azaz a raktárvagonban kellett tárolniuk. Fokozta a zsúfoltságot, hogy az ellenőrzések dacára több család albérlőt vagy ágyrajárót is befogadott ideiglenes otthonába.
A vagonlakók kb. háromnegyede volt vasúti dolgozó. A nyár kegyetlen melege és a tél kegyetlen hidege embert próbáló nehézség volt, több visszaemlékező is írja, hogy a kályha körül volt csak meleg, a kocsiban megfagyott a víz, volt olyan bakter, akinek az ágya alatt három zsák krumpli fagyott meg!
Mint vasutascsalád egy teljes vagont kaptak az átköltözéshez. Egy szobányi bútort hoztak magukkal, mert a többi hely kellett az állatoknak.
A fényképen is látható egy disznó, egy kecske, több tyúk és egy kutya. A vagon alá épített disznóól is azt mutatja, hogy hosszabb időt töltöttek mellékvágányon. (Az állattartás leginkább a vasutasokra volt jellemző, és a periférián lévő állomásokon megengedett.) A Rákosrendező pályaudvaron legalább egy évet töltöttek. Kis vaskályhával fűtöttek, azon is főztek. Egyébként fázni nem fáztak, mert a MÁV-tól kaptak tüzelőt, amelynek egy részét élelemre cserélték. Problémát okozott, hogy a két nagyobb fiút egész nap a vagonban tartsák, mert a sínek között – ahol játszottak – több halálos baleset is történt: tolatómozdonyok, rossz vágányra szaladó vagonok ütöttek el gyerekeket. A mama éjszakánként nem sokat aludt, mert zörögnie kellett, nehogy a patkányok megharapják a gyerekeket. A vizet több száz méterről kellett vödörben cipelni a főzéshez, mosdáshoz, mosáshoz. Utóbbi különösen nehéz volt, mert a száradni kiakasztott ruhák a mozdonyok füstjétől, a koromtól szinte piszkosabbak lettek, mint mosás előtt. Találtam is erre egy szomorú példát:
1920.X.23.-án írja a Pesti Hírlap:
— A vagonlakó kisfia katasztrófája. Vörös Ferenc főmozdony vezetőt családjával együtt Érsekújvárról üldözték ki a csehek. Azóta a nyugati pályaudvaron egy vagonban laktak. Legutóbb az egész vonatot kitolatták Dunakeszire. Vörös Ferenc ügyes-bajos dolgaiban járt bent Pesten csütörtökön, amikorra kikerült újra estefelé Dunakeszire, sírva fogadták a vagonlakó asszonyok: Károly nevű nyolc éves fia a sínek mentén szedte a kokszhulladékot, amikor egy tolatómozdony futott arra s elgázolta. A kerekek széttépték Az ilyen megrendítő tragédiái, amelyek sajnos egyáltalán nem ritkák, parancsolóan sürgetik, hogy annyi huza-vona után végre emberséges hajlékot kapjanak a vagonlakók.
1921 júniusából tudjuk, hogy Miskolcon 78 család volt vagonlakó, decemberében az országban 3 025 vagon, ebből Budapesten 741 vagon volt vagonlakók által elfoglalva. A MÁV 15 721 fedett teherkocsijának egyötöde vagonlakókkal foglalt, van, volt, akinek 5 kocsija van!
A hideg elleni küzdelem sem volt veszélytelen, 1922.I.8.-án írja a Kecskemét és Vidéke lap:
Egy vagonlakó vasúti fékező lakása leégett Nyíregyházán. Alig tudták megmenteni a fékező három hónapos gyermekét.
1922 áprilisából ismerjük, hogy Szeged Rendezőn – 45 család 176 fővel, Szeged Rókuson – 15 család 60 fővel élt teherkocsikban.
Voltak egyedi esetek is, valakinek meg pont, hogy vagon kellett: Szilágyi Lajos, Kötegyánban lakó kocsifelíró vasúti dolgozó 1922.VIII.6.-án maga kért két vagont lakhatás céljára Kötegyán állomásra. Indokai: a falu (ahol 1919.V.1. óta lakik) 3.5 km van az állomástól, ezért a munkába járás, ebédkihordás a három hónapos kisgyermeke miatt mind nehezebb, illetve a mind drágább albérlet az egyre rosszabb körülményekkel.
1922 decemberben részletesen ismerjük a fővárosi vagonlakókat:
- Budapest Császárfürdő állomás – 8 család
- Budapest Dunapart rakodó – 3 család
- Budapest Ferencváros pályaudvar – 3 család
- Budapest Józsefváros pályaudvar– 4 család
- Budapest Keleti pályaudvar – egy magányos nő (!)
- Budapest Nyugati pályaudvar – 34 család
- Kőbánya Alsó – 15 család
- Pestszentlőrinc állomás – 17 család
- Rákospalota állomás – 3 család
- Rákosrendező állomás – 4 család
A legnagyobb vagonlakó telep Szolnokon volt, itt volt, hogy kb. 2 000 fő élt fedett teherkocsikban!
1923-ra már a lakásépítéseknek hála, elkezdtek kiürülni a vagonok, például Pécsen már csak 4 fő vagonlakó volt.
1924 március hóban Miskolc Rendező pályaudvaron 12 vagonban 8 család élt, zömmel Kassáról és Aradról menekültek. A vasutasok mellett vagonlakóvá vált egyéb értelmiségiek is igyekeztek otthonra találni, ezzel kapcsolatban találtam egy hirdetést a Szegedi Új Nemzedék című lapban, 1924.VIII.15.-én:
Gazdaságban állást keres szerény igényű nagy gyakorlattal bíró, minden ágban jártas gazdatiszt. Szállítás bármely állomásra portómentes. Juhász, Tiszapályaudvar, vagonlakó MÁV Grn 120 904.
1924.XI.9.-én írja az Új Barázda című lap: Még hétszázhuszonegy vagonlakó van. Csonkamagyarországnak — sajnos — még mindig vannak vagonlakói s bizony meglehetős nagy számban, összesen 721 tehervagont foglalnak le a szerencsétlen vagonlakók. Budapesten 103 vagon szolgál lakás céljaira, a többi Békéscsabán, Székesfehérvárott, Hegyeshalmon és más állomásokon áll. Főként vasúti alkalmazottak laknak még vagonokban.
Trianon után majd öt évvel egy levélrészlet az 1925.I.30.-i Népszava lapból: Üresen álló lakások és hajléknélküli családok. (Panaszos levél.) Menekült nyugalmazott detektív és ceglédi vagonlakó vagyok. Nemrég a helybeli állomásfőnökségtől hivatalos fölszólítást kaptam, hogy amennyiben február l-ig Cegléden lakást nem tudok kapni, eltávolítanak a vagonból és Dunaföldvárra szállítanak. Lakás után természetesen hiába loholtam, noha több esetben üresen álló lakásra jelentettem be igényt. Mindezideig azonban nem tudtam rendes lakáshoz jutni. Tájékozódás céljából elutaztam a minap Dunaföldvárra…
1925 áprilisában Miskolcon 60 vagonban 30 család él, ugyanott júliusban már csak 7 fő vagonlakó van.
Egy bűnügy kapcsán még következő esztendőben is találunk vagonlakót: Új Közlöny, 1926.III.12.-i lapszám:
Tyúktolvaj vagonlakó. A rendőrségen már napokkal ezelőtt bejelentette Romanyuk András 36-os őrmester, hogy ismeretlen tettes ellopta 16 csirkéjét, melynek értéke 450 koronát tesz ki. A rendőrség nyomozni kezdett és a gyanú Holik Ferenc morvaországi munkásra irányult, aki a Drugeth utca végén az egyik vagonban lakik. A rendőrség azonban kissé későn érkezett, mert Holik addig többször jóllakot tyúkhússal. Csak kevés húst és a tizenhat csirke tollát találták meg nála. A rendőrség átadta az államügyészségnek.
Ajánlott film a témában: https://www.youtube.com/watch?v=a5bGGpiMk44
Ajánlott irodalom a témában: http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2017/01/szutsig12-4.pdf
Egyébként ő is vagonlakó volt a budapesti Nyugati pu-n. Nagyanyám a csecsemőkorú anyámmal Egerben kapott szállást rokonoknál. Szerencséjükre néhány hónap után kaptak lakást. Talán nem érdektelen ezt a lakáskiutalást végigolvasni.
