Kedves Belovai
Szerintem nincs esélyed a perujrafelvételre, hiszen Magyarországon 1998.-ban nem forradalom, hanem békés rendszerváltás történt, ami nem írta felül a korábbi jogrendszert. Mivel Te a most is érvényes törvények szerint is büntetendőnek minősülő cselekedet valóban elkövetted, perujrafelvételed és rehabilitálásod azzal a következménnyel járna, hogy ezentúl mindenkinek szabad belátására lenne bízva, hogy milyen államtitkot tart helyesnek -akármilyen erkölcsi szempontok alapján- neki tetsző féllel a valamikori büntetlenség reményében megosztani.
Ilyesmhez egy állam nem szeret asszisztálni.
Szerintem ülj békésen a fenekeden, örülj az USA által folyosított ezredesi fizetésednek, és légy hálás a sorsnak, amelyik igen szerencsés volt hozzád, és ne akarja nemzeti és világmegváltó hős szerepében tündökölni; nem vagy az, csak egy tiszt, aki megszegte esküjét, belerugott a döglődő oroszlánba, és -nem eszének, hanem marha nagy szerencséjének köszönhetően - élve megúszta, ne légy telhetetlen, ne kivánj többet.
Ügyvédem, a rovásomra hozott koncepciós elemeket bőven tartalmazó, még a párdiktatúra büntetőtörvénykönyvének előírásait is gyakran megsértő ítéletem felülvizsgálatát kezdeményezi. Ennek során ügyvédemnek, a perre való felkészüléshez szüksége van a kihallgatásom során keletkezett iratokra, továbbá szüksége van a vádiratra és az ellenem hozott ítéletre.
Ezen iratok megkapásának jogi alapját a jelenlegi demokráciában az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról: másolat készítése az eljárás során keletkezett iratokról képezi.
70/A.§(1) Az eljárás során keletkezett iratról ideértve a bíróság, az ügyész, és a nyomozóhatóság által beszerzett, illetőleg a büntetőeljárásban résztvevő személyek által benyújtott, valamint csatolt iratot is az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozóhatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a büntetőeljárásban résztvevő személyek kérelmére a (2)-(7) bekezdés szerint legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül másolatot ad ki.
A fenti törvény világosan szól az iratmásolatok kiadásáról.
Nézzük a mi a valóság és a gyakorlat napjainkban:
Ügyvédemmel elmentünk a Legfelsőbb Bíróságra (LB), azzal a céllal, hogy az ellenem hozott ítélet ellen perújítást kezdeményezzünk. Alapját, amint már korábban említettem, az képezi, hogy az ellenem hozott ítélet durva, az akkori törvényeket is sorozatban sértő, koncepciós elemekkel teletűzdelt ítéletet hoztak ellenem. Sajnos, a politikusok nem hozták meg azt a politikai döntést, miszerint a pártdiktatúrában, a hazáért végzett tevékenységet az én esetemben is honorálták volna, így az eljárás ellen jogi oldalról közelítünk, amelynek javamra történő döntéséről meg vagyunk győződve.
Ügyvédem és én nem tudunk másolatot kapni a rám vonatkozó iratokról, holott a fent idézett törvény ezt előírja.
Ügyvédem csak akkor kaphatna másolatot az irataimról, ha fennállna az az állapot, hogy amely előtt az eljárás folyamatban van,, de ez a folyamat nem állhat fenn, mert a Legfelsőbb Bíróság eltiltotta mind az ügyvédemet, mind engemet, hogy a rólam keletkezett iratokról másolatot kapjunk, ezek alapján az ügyvéd fel tudna készülni a perújrafelvételre.
Tehát csapda van: a LB, megszegve a jelenleg érvényben levő törvényt, nem engedélyezi a rám vonatkozó iratokról másolat készítését, ügyvédem a pert nem indíthatja meg. Mert ha már megindította volna, akkor már készíthetne másolatot, de ismétlem, mert nem engedik a másolatokat készíteni, nem tud pert indítani.
Tovább fokozódik a helyzet ezen a téren, hogy sem az ügyvédem, sem én, magán a Legfelsőbb Bíróságon még csak írásban sem készíthetünk jegyzetet.
Természuetesen, nem érthető és értelmezhető, hogy az engem érintő iratokról a másolat készítése milyen érdekeket veszélyeztet?
Végkövetkeztetés: a Legfelsőbb Bíróság megszegi az érvényes törvényt, mert Csak Belovai István polgárra tiltja az iratokról másolatok készítését. Egyébként a LB minden iratomat magához vonta, vagyis teljesen különállóan csak a LB-on található minden anyagom.
Tovább fokozódik még az egész törvénytelenség, hogy a Legfelsőbb Bíróság még ma sem adja kezembe a rám vonatkozó vádiratot és a rám vonatkozó bírósági ítéletet.
Ez a helyzet, és nem értjük, miért ez a korlátozás. Akinek vannak jogi ismeretei, vagy meg tudja magyarázni a rám vonatkozó korlátozások törvénytelen voltának értelmét, kérem tegye meg hozzászólását.
Azt is szívesen venném, ha valaki meg tudná írni, hogy ebből a csapdából milyen úton-módon lehet kikerülni?
Azt sem értem, mi az érdeke a LB-nak abban, hogy minden módon korlátozza perújrafelvételemet?
alpári, gyűlölködő, fröcsögő, a jóérzésű emebereket megdöbbentő kifejezések mellőzése - kedves Belovai, ez teljesen jogos, méltányolható igény részedről. Hol látsz példát a topikon ennek megszegésére?
Kedves jó érzésű és tisztességes, a felvetődött kérdésekről, és megoldatlan ügyem kapcsán írt hozzászólásaitok miatt, az ellenem csupán gyűlülködésből és rosszakaratból, a direkt meg nem értésből származó durva, alpári inzultosokért én kérek elnézést.
Sajnálatos, hogy ezen a topikon a MODERATOR nem végzi elég hatékonyan moderatori tevékenységét, semmiképpen sem hiszem, hogy a moderator egyetértene az alpári, gyűlölködő szövegek megjelenésével és mások sértegetésével.
Üdvözlettel,
Belovai István
Tekintettel arra, hogy a topik indítása óta ngyonon sok új hozzászóló jelenekezett, közzéteszem az indító-tájékoztató soraimat ismét.
Rövid történeti összefoglaló:
A Conrad kémtársaság leleplezésével megszakítottam a Szovjetunió által tervezett harmadik világháború kirobbantását, ezzel mentve a magyarokat is attól, hogy a Varsói Szerződés rendszerében ne kerüljenek harci alkalmazásra
az osztrák és NATO erők ellen. Bővebb információ honlapomon található: http://members.cox.net/belovai/
Tekintettel arra, hogy a magyar haza érdekében kifejtett tevékenységemért az Antall-kormány nem illetett méltó elismeréssel, 1997. augusztus 2-ától széles körű tájékoztató tevékenységet indítottam, hogy mind Magyarországon, mind külföldön megismerjék ügyem megoldatlan voltát és a magyar politikusok közömbös magatartását olyan magyar emberrel szemben, aki nem csak szóban állt ellen utólag a háborúnak, a szovjet megszállásnak, hanem gyakorlatilag tett is a cél eléréséért. Az elmúlt hat évben a magyar és a külföldi média összesen 255 esetben foglakozott ügyem megoldatlanságával, és azzal, hogy Magyarországon már demokrácia van, az ország NATO-tag, és mind közelebb az Európai Uniós tagságunk, Belovait azonban még mindig nem rehabilitálták.
Néhol felcsillan a remény, hogy egyes politikusok segíteni akarnak, így 1990-ben Göncz Árpád Köztársasági Elnök Úr kegyelemben részesített és nem kellet letöltenem a diktatúrában rám mért életfogytiglani börtönéveket. 2000 decemberében ismét kegyelmet kaptam, ennek során Mádl Ferenc Köztársasági Elnök Úr eltörölte a büntetett előélethez fűződő hátrányokat.
Most már csak az van hátra, hogy Magyarországon a politika és a jog közös nevezőre jusson abban a kérdésben, hogy mentesítsenek a kémkedés vádja alól, annál is inkább, mert nem kémkedtem, mert egy alapvető információ átadása az Amerikai Egyesült Államok, így a NATO részére is, nem jelent kémkedést. Az információ birtokában az amerikaiaknak és a NATO-országoknak sikerült úgy befolyásolni a SZU politikai és katonai vezetését, hogy ezek elálltak egy agresszió kirobbantásától a NATO európai csoportosítása ellen.
Az elmúlt napokban, ügyem megoldatlan voltáról ismét újabb tájékoztatások történtek, illetve történnek, ezek a következők:
1/ 2004.3.8. Nemzetóra, Budapest tévében, beszélgetés Dr. Dobos Attila műsorában. Jelene vannak: Dr. Bokor Imre a hadtudományok doktora, M.Szabó
Imre újságíró, Kenessey Csak nyugalmazott dandártábornok, 56-os hős (Svájc) és Belovai István.
2/ 2004.3.9. Duna tévé reggeli műsorában 8 percen át válaszoltam a műsorvezető kérdéseire, amelyek elmaradt rehabilitációmra vonatkoztak.
3/2004.3.11. Hosszú írás ügyem megoldatlan helyzetéről a Kurir Codzienny című lengyel nyelvű hetilapban- Chicago-ban jelent meg.
4/ 2004.3.15. Írás a lengyel Tydnik Solidarmosc c. lapban, megjelent Lengyelországban. Megjegyzem ebben az országban már évekkel ezelőtt rehabilitálták Ryszard Kuklinski ezredest, aki hasonlóan együttműködött az USA-val.
5/ 2004.3.22. MTV 19:00,. Kékfény, ebben az adásban is felvállalták ügyem támogatását.
6/ 2004,3.28., Hírtévé, 19:00 Keresztmetszet című blokkban foglalkoznak ügyem megoldatlan helyzetével. Ismétlés 3.29. és május 6-án.
7/ A Heti Világgazdaság Online internetes lapban, napokon belül, egy sor politikus és jogász bevonásával ügyem megoldatlanságával foglakozunk.
Kérem a hozzászólókat, hogy véleményük és hozzászólásuk megtételekor, mellőzzék a normális, intelligens emberekre nem jellemző írásstílust. Egyes hozzászólók alpári, gyűlölködő, fröcsögő, a jóérzésű emebereket megdöbbentő kifejezéseiket használják a maguk közötti társalgás során, ha erre igényük van. Köszönettel, Belovai István
hjm, egy letünt, joállamiatlan, megbukott pártállami diktatúra jogi véleménye kerül felülbirálásra amelyet idegen megszállók befolyása alatt hoztak...
te ezt a rendszert véded??
a kommunizmus szerencsére eltünt, jön az EU és végre szabadon érvényesülhetnek a demokrácia szabályai ha esetleg a magyarországi birák nem hajlandóak ezt felismerni...
Nézd kyu, lehet, hogy nem ismerem eléggé Stauffenberg ügyét, de nem tudok róla, hogy Vorosilovhoz rohant vona, hogy 1000 rubelért eladja a bajtársait, ergo szerintem nem volt áruló. Ahogy Belovai se lett volna attól se kém, se hazaáruló, ha a Czinege Lajost akarja lelőni mondjuk.
Azt azért még megkérdezném, hogy szerintetek Claus von Stauffenberg áruló volt, vagy sem? Aki Hitlerre tette le a katonai esküjét, majd megpróbálta felrobbantani.
ApókaLipSYS? István!
Hiába folytadod nickhadsereggel a szánalmas önigazoló offenzívád.
"Magyar Nemzetőr" hehehe. Se nem nemzet, se nem őr.:-)
"Clyde Lee Conrad olyan adatokat adott át a magyar titkosszolgálatnak, amelyek miatt a Varsói Szerződés csapatainak támadása esetén a NATO parancsnokainak szinte azonnal fel kellett volna adniuk az NSZK védelmét, vagy atomfegyvert kellett volna bevetniük" - indokolta 1990. június 6-án hozott életfogytiglani ítéletét Ferdinand Schuth, a koblenzi tartományi főtörvényszék bírája."
Mivel a VSZ-t nem tájékoztattad a helyzet megváltozásáról, a háborús veszély nem csökkent. A honfitársaid életbenmaradási esélyei viszont jelentős mértékben.
zalkai, akkor hogy lehet az, hogy a német, az amerikai és a magyar katonai és jogi szakértők mind a Belovai tettének helyességét igazolják??
HVG 97/31. szám
1997. augusztus 2.
75. oldal
Fejlemény a Conrad kémügyben
Jelentés Budapestnek
Ez év júniusában pár soros hír adta tudtul: az USA-ban letartóztattak egy 31 éves nőt - még a szocialista - Magyarország javára folytatott kémtevékenységért. Mint utóbb kiderült, ügye szoros összefüggésben van az 1988-ban Amerikában "az évszázad egyik legjelentősebb hírszerzési akciójának" nevezett botránnyal, melynek során egy magyar hálózat futtatta amerikai altiszt a NATO féltett titkait adta el a magyar katonai hírszerzésnek. Bár az ügyről máig szigorúan bizalmasan kezelnek egy sor ismeretet, egynémely összefüggés már látható.
"Clyde Lee Conrad olyan adatokat adott át a magyar titkosszolgálatnak, amelyek miatt a Varsói Szerződés csapatainak támadása esetén a NATO parancsnokainak szinte azonnal fel kellett volna adniuk az NSZK védelmét, vagy atomfegyvert kellett volna bevetniük" - indokolta 1990. június 6-án hozott életfogytiglani ítéletét Ferdinand Schuth, a koblenzi tartományi főtörvényszék bírája.
The Office of the National Counterintelligence Executive (NCIX)
"Conrad's ring sold Hungary the NATO and US war plans for the defense of Western Europe. The information passed was so sensitive that it could have cost NATO its ability to defend Western Europe from a Warsaw Pact invasion."
Kónya Imre szintén az egyéni felülvizsgálat híve. Véleménye szerint visszamenőleg esetleg megállapíthatná a bíróság, hogy egyes nyugati hírszerzők konkrét tevékenysége mai szempontból nem volt veszélyes a társadalomra, sőt hasznos volt, függetlenül a büntetőtörvénytől.
Kőszeg Ferenc - aki 1990-ben parlamenti felszólalásában hívta fel a figyelmet arra, hogy még mindig vannak a börtönökben olyanok, akiket kémkedés miatt ítéltek el - a fenti megszólalóknál sarkosabb álláspontot képvisel. Szerinte a megoldás az lenne, ha a semmisségi törvényeket felülvizsgálnák. Másik lehetőség szerinte az, hogy az elítélteknek lehetőséget adnának a perújrafelvételi eljárásra, még ha nincs is új tényállás, ami ebben az esetben eljárásjogi feltétel. Ezt meg lehetne tenni abból a tényből kiindulva, véli Kőszeg, hogy megváltozott a védett jogtárgy, vagyis megszűnt a Magyar Népköztársaság, amely ellen ezek az emberek kémkedtek.
Kőszeg Ferenc szabaddemokrata képviselô már 1990 júniusában feszegetni kezdte a parlamentben: "Vajon olyan egyértelmű-e, hogy aki fenntartás nélkül együttműködött a szovjet hírszerzéssel, az kötelességteljesítô katona, jó hazafi, ellenben akit megrémített a szovjet kézbe jutó bizalmas információk tömege, és figyelmeztette az amerikai hírszerzést, hogy lék van a hajón, az elvetemült hazaáruló?"
Kőszeg Ferenc Magyar Helsinki Bizottság
"Az amerikai kormánynak meg kellene kérdeznie a magyar kabinetet: hogy is van az, hogy önök megbüntetik azokat, akik már akkor velünk voltak, miközben ellenünk voltak azok, akik ma vannak hatalmon."
Kónya Imre Amit elképzelhetőnek tartok, az az, hogy kimondják: az érintett egykori cselekményének ma már nincsen veszélyessége a társadalomra. Vagyis hogy most, Magyarország NATO-csatlakozása idején nem bűncselekmény a NATO javára kémkedni.
dr. Balsai István -A köztársasági elnöknek az igazságügyi miniszter ellenjegyzésével természetesen megvan a lehetôsége arra, hogy kegyelmet adjon ezekben az esetekben. Teljeskörű megoldást azonban az jelentene, ha az érintett állampolgárok perújítási kérelemmel fordulnának a bírósághoz. Úgy gondolom, hogy ezzel a lépéssel lehetne megnyugtatóan rendezni a ügyeket, mivel a bíróság kimondhatná: nem minôsül bűncselekménynek az, amit ezek az emberek egy adott idôszakban elkövettek. MAGYAROK A HIDEGHÁBORÚ TŰZVONALÁBAN Több szemben álló állam stratégiai titkos ügynökének átállása befolyásolta a katonai erőegyensúlyt a hidegháborúban
Írta: Dr. Gergely Attila ezredes, állambiztonsági elhárító tiszt, nyugdíjazásáig a Rendőrtiszti Főiskola Állambiztonsági Tanszékének vezetője.
Immár egy évtizede lezárult az emberiség létét veszélyeztető négy évtizedes, a világot két részre osztó hidegháborús ellenségeskedés. A történések kulisszák mögötti eseményeinek rengeteg részletét még ma is homály fedi.
Szerencsére a szemben álló felek fő frontjain közvetlen fegyveres konfliktus nem alakult ki, de a harmadik országok mellékhadszínterein számos véres összecsapásra került sor, rengeteg áldozattal.
Kíméletlen, pillanatig sem szünetelő harc folyt a láthatatlan fronton a szemben álló titkosszolgálatok között. Az egyik stratégiai jelentőségű összecsapásnak volt egy magyar főszereplője, Belovai István alezredes, katonai hírszerző. Ügyéről a közvélemény az 1980-as években rövid MTI közleményekből értesült: lelepleztek Budapesten egy amerikai kémet, majd jogerősen elítélték. A rendszerváltozás után számos újságcikk, TV és rádióriport szólt erről, ezek azonban csupán egy-egy részletkérdést érintettek.
Most megkíséreljük vázlatosan ismertetni e mai napig még nem teljesen lezárt ügy szerteágazó összefüggéseit. Nem ez lesz az utolsó szó ebben az ügyben, maradtak meg elvarratlan szálak. (Az ügyre vonatkozó iratok a volt KGB és a CIA irattárában még ma is titkosak.)
Történetünk a következő:
A CIA longley-i központjába beosztott Aldrich Hazen Ames hírszerző 1985. márciustól 1994. február 21-ig, leleplezéséig, a KGB ügynöke volt. Árulása súlyos sebeket okozott a CIA-nak. Az igen bonyolult történet, amely az amerikai, a szovjet, a magyar, a csehszlovák és a nyugat-német titkosszolgálatokat érintette, vázlatosan a következőképpen alakult ki.
Szabó Zoltán 1956-ban menekült el az országból, és Nyugat-Németországban katonának jelentkezett az ottani amerikai csapatoknál. Felvették és néhány év szolgálat után megkapta az amerikai állampolgárságot.
Szabó gyakran írt levelet itthon maradt szüleinek. Levelezését a magyar állambiztonsági szolgálat levélellenőrzése szorosra fogta, és tanulmányozásra átadta a katonai hírszerzésnek. Ez engedélyezte Szabónak a beutazási vízumot. (Az általános vízumkiadási rend akkoriban az amerikai katonákat kizárta a beutazásból.)
Szabó őrmestert 1964-ben egyik beutazása alkalmával a katonai hírszerzés kémügynöki feladatokra beszervezte. A Nyugat-Németországban állomásozó tiszthelyettese lebukás nélkül végezte hírszerző tevékenységét nyugdíjazásáig.
Szabó Zoltán anyagi alapon (pénzért) a magyar hírszerzés részére végzendő titkos ügynöki tevékenységre beszervezte Clyde Lee Conrad őrmestert, az Európában állomásozó amerikai szárazföldi erők V. hadteste 8. gépesített hadosztályának titkos-iroda vezetőjét.
Conrad tízezrével küldte fotómásolatban, olykor eredetiben a legtitkosabb katonai dokumentumokat: a Földközi tengeren hajózó 6. Flotta helyzetéről, az európai hadműveleti tervekig mindent.
A legértékesebb anyagok egyikének tekinthető a Nyugat-Németország területén telepített atomakna-zár részletes leírása. Ez lehetővé tette a szovjeteknek, hogy az aknák közötti szűk folyosók pontos ismeretében harckocsi-ékekkel áttörjenek az Atlanti-partokig.
Conrad pénzügyi ellenszolgáltatás fejében munkatársai közül beszervezte a magyar titkosszolgálat részére Jeffrey S. Rondeau főtörzsőrmestert, Roderick J. Ramsey őrmestert, Jeff E. Gregory főtörzsőrmestert és a hadosztálytörzs hadműveleti osztály titkárnőjét, Kelly T. Warren kisasszonyt. Így aztán, amikor Conrad 1985. szeptember 1-jén nyugdíjba vonult, továbbra is rendszeresen bejárt volt szolgálati helyére, és társaival rendszeresen tömegesen másolták és hordták ki a katonai dokumentumokat.
A megszerzett titkos anyagok Budapestre szállítását vagy fedőokmányokkal kiutazó hivatásos magyar hírszerzőtisztek végezték, vagy a hírszerző rezidentura futárszolgálatát ellátó Kercsik testvérpár.
Kercsik Sándor honvédségi ösztöndíjjal elvégezte az orvostudományi egyetemet, majd kész orvosként a magyar katonai hírszerzés disszidálást rendezve telepítette a semleges Svédországba. Öccse, Kercsik Imre később fejezte be az orvostudományi egyetemet, és hasonló módon követte testvérét. Ők mintegy negyven alkalommal szállították Budapestre a Conrad-rezidentura anyagait.
Az évek során a Conrad kémrezidentura dollármilliókat kapott a magyar katonai hírszerzéstől. Conradék mohóságát mutatja, hogy vérszemet kapva anyagaikat felajánlották és el is adtak később a csehszlovák hírszerzésnek.
A Conrad rezidentura tevékenységét olyan magasra értékelte a magyar politikai és katonai vezetés, hogy Conradot hamis útiokmányokkal becsempészték Budapestre, ahol a Katonai Hírszerző Szolgálat vezetője, Szücs Ferenc altábornagy, csoportfőnök személyesen fejezte ki neki a legmagasabb vezetés köszönetét és dicséretét.
A Varsói Szerződésben biztosított jogainál fogva a magyar katonai hírszerzés anyagaiba betekinthetett a szovjet a katonai hírszerzés (GRU) budapesti rezidense, a szovjet nagykövetség légügyi attaséja, Krasznyikov ezredes. Amire szükségre volt, azt másolatban azonnal megkapta. Conradék anyagait naprakészen megismerte és hazaküldte. Ezekért a GRU főnöke, Ivasutyin tábornok évente köszönőlevelet írt a magyar vezetésnek. De egy fillért sem adtak. Egyébként az anyagot megismerte egyik beosztottja, Vlagyimir Vasziljev őrnagy, aki a CIA ügynöke volt.
Ebben a bonyolult, szerteágazó ügyben játszott döntő szerepet Belovai István alezredes, aki 1963-ban került a katonai hírszerzés központjába, és két nyugati nyelv ismeretében a megszerzett anyagok fordításával és értékelésével foglalkozott. Egy időben az ő feladata volt a Conrad rezidenturától nyert anyagok fordítása, értékelése. Ekkor mélységesen felháborította, hogy a szovjet összekötő, Krasznyikov ezredes naponta beszámoltatta, és új adatok, anyagok beszerzésére utasította. Belovai előtt világossá vált, hogy az atomaknazár pontos ismerete olyan stratégiai előnybe hozta a szovjet katonai vezetést, hogy egy meglepetésszerű támadással nagyon gyorsan le tudná rohanni Nyugat-Európát. Azt is világosan látta, hogy a VSZ hadműveleti terveinek megfelelően a magyar honvédséget nekizavarják az Alpoknak, ahol napokon belül felmorzsolódik és elpusztul. Ez egy újabb Don-kanyari tragédia lenne, idegen földön, idegen érdekekért, megint feláldoznának százezernyi magyart. Ekkor kezdett megfogalmazódni benne a gondolat, hogyha lehetősége nyílik rá, tájékoztatni fogja a Conrad anyagok mibenlétéről az amerikaikat, hogy tegyenek hatásos ellenintézkedéseket egy meglepetésszerű szovjet támadás elhárítására. (Meg kell azonban jegyezni, hogy Belovainak fogalma sem volt arról, hogy az anyagokat kik szerzik be a magyar hírszerzés számára, csupán arra tudott következtetni, hogy az anyagok a USA szárazföldi erőinek V. hadtestétől származnak.)
Az alkalom akkor jött el, amikor 1982. szeptemberben Belovait kihelyezték Londonba, mint a magyar katonai és légügyi attasé helyettesét. Óvatos puhatolódzó lépések sorozata után 1984. május 19-én tudott szermélyes kontaktust teremteni a CIA megbízottjával. Tehát nem a CIA szervezte be Belovait, hanem ő ajánlotta fel segítségét a CIA-nak. Állítása szerint felajánlotta, hogy megnevezi, hogy milyen USA katonai titkok kerültek a szovjetek birtokába, és feltételül szabta, hogy anyagi ellenszolgáltatásra nem tart igényt, továbbá a Néphadseregről, illetve Magyarországot érintő kérdésekről nem beszél. Ezt szerinte a CIA CIA megbízott elfogadta. Tehát Belovai nem tudta megnevezni a Conrad rezidentura tagjait, csupán azt, hogy melyik magasabb egységtől milyen anyagok kerültek a kezébe. Az amerikai elhárításnak így évek munkájába került, amíg azonosítani tudta Conradéket.
1984. júliusában Belovai szabadságra hazatért, és különféle intrikák folytáén fegyelmi eljárást indítottak ellene. A sértett Belovai megtagadta, hogy visszatérjen Londonba. A CIA részére végzett hírszerző tevékenységét Budapesten tovább folytatta új beosztásából, a katonai hírszerzés központjában.
Közben az amerikaiak egymástól függetlenül két másik forrásból is megtudták, hogy a legfontosabb katonai titkaik szovjet kézre kerültek. Az egyik moszkvai ügynökük tett erről jelentést, és Vaszilijev a budapesti szovjet nagykövetségről. De ők sem tudták megnevezni az információk forrását.
Már említettük, hogy a KGB 1985. márciusában szervezte be pénzügyi ellenszolgáltatás fejébe az önként jelentkező Amest, a CIA központ munkatársát. Mivel ő nem ismerte Belovai kilétét, azt jelentette a KGB-nek, hogy a CIA egyik értékes magyar katonai hírszerzője, aki a CIA ügynöke, az egyik budapesti rejtekhelyen anyagot fog kapni a CIA-tól. Az információt a KGB átadta a magyar kémelhárításnak, és az megkezdte felderítését.
1985. július 10-én a figyelőszolgálat révén a kémelhárítás tetten érte Belovai Istvánt, amikor a rejtekhelyről kiemelte a tárgyi bizonyítékul szolgáló konténert. Belovai letartóztatása után és mindvégig, feltételes szabadlábra helyezéséig azt hangoztatta, hogy magyar érdekeket nem árult el, csupán a szovjeteknek átadott információkat szolgáltatta ki, hogy megelőzzön egy háborút. Ezért nem kért kegyelmet sem. Büntetőperében Balatoni katonai ügyész első- és másodfokon egyaránt halálbüntetést kért. Végül másodfokon életfogytiglanra ítélte a katonai bíróság. Öt évet töltött börtönben, 1990-ben Göncz Árpád államfő egyéni kegyelemben részesítette, feltételesen szabadlábra helyezték. Ügyében rehabilitációs eljárás nem indult. Belovai István szabadulása óta az USA-ban él, megkapta az USA állampolgárságot.
Belovai három helyen, három fedőnévvel szerepelt. A katonai hírszerzésnél Búlcsu, a CIA-nál Scorpion, és amikor a kémelhárítás kémgyanú miatt feldolgozás alá vonta, Homérosznak jelölték.
Ames árulásának messzemenő következményei voltak. Letartóztatták Vaszilijev őrnagyot és 1986-ban Moszkvában kivégezték. Lebuktak a CIA értékes Blizzard, Dandy és Pyszhic fedőnevű moszkvai ügynökei. Szerencsés volt a KGB londoni rezidense, Oleg Antonovics Gorgyievszkíj, aki Trickle fedőnéven az MI-6, az angol hírszerzés ügynöke volt. Letartóztatása előtt az angolok Moszkvából kimenekítették Londonba.
Ames beszervezése után két hónap alatt húsz, a nyugat részére kémkedő ügynököt leplezett le. Köztük volt Dimitríj Poljakov, a GRU egyik tábornoka, aki már húsz éve dolgozott a CIA-nak. Majd további tizenegy olyan KGB és GRU tisztet adott fel, akik a világ különböző országaiban működő hírszerző rezidenturák tagjai voltak. Többségüket agyonlőtték.
Ames kilenc évig tartó szovjet szolgálataiért hárommillió dollárt vasalt be a KGB-től, és ígérete volt még további kétmillióra. Ő volt a KGB magasan a legjobban fizetett ügynöke.
Az amerikai FBI-nak és a nyugat-német Alkotmányvédő Hivatalnak (elhárító szervek) még többéves felderítő munkájába került, amíg azonosították és letartóztatták a Conrad kémcsoport tagjait.
Clyde Lee Conradot 1988. augusztusában tartoztatták le. 1990. június 6-án a német bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, 1998-ban a börtönben meghalt.
Roderick J. Ramsyt 1992. augusztus 28-án az USA-ban egy bíróság 36 évi fegyházra ítélte.
Jeffry S. Rondeaut 1994. június 24-én az USA-ban egy bíróság 18 éves börtönbüntetésre ítélte.
Kelly T. Warren kisasszony menekülni próbált, amikor hírét vette, hogy Conradot letartóztatták. Nevét először Churchre, majd Haughtora változtatta. Az USA-ban 1997. június 10-én tartóztatták le, majd életfogytiglani börtönre ítélték.
A Kercsik fivéreket Svédországban tartóztatták le, és fejenként 18 hónapi börtönre ítélték, mert részletes beismerő vallomást tettek, és nem ártottak a semleges Svédország érdekeinek.
Szabó Zoltán USA-állampolgár, az amerikai hadsereg nyugdíjasa Conrad beszervezése után hazatelepült. 1989-ig Budapesten élt. Mivel a Conrad-ügy széles nemzetközi visszhangot keltett, és nagyon kellemetlen volt a Grósz kormánynak, a katonai hírszerzés arra utasította Szabót, hogy hagy hagyja el az országot, mielőtt az USA kiadatását kérné a magyar kormánytól. A Szabó házaspár áttelepült Ausztriába. 1989. szeptemberben az osztrák bíróság enyhe büntetésre - tíz hónap felfüggesztett börtönre - ítélte Szabót, mert csak külföldi ország ellen folytatott kémtevékenységet.
A Conrad és társai tevékenységével összefüggő ügyben szerepeltek amerikai, magyar és szovjet állampolgárok. Csak abban az egy ügyben a láthatatlan fronton harcolt egymással a CIA, az FBI, a magyar katonai hírszerzés, magyar kémelhárítás, a KGB, GRU, valamint a nyugat-német elhárítás és a csehszlovák katonai hírszerzés. De feladatot látott el a a svéd és az osztrák igazságszolgáltatás.
Hírszerzés-történeti érdekesség, hogy mivel a társadalmi átmenet kezdetén a magyar kormány igen kényes helyzetbe került, Németh Miklós miniszterelnök elnézést kért az USA kormányától, és ígéretet tett arra, hogy a jövőben hazánk nem fog kémkedni az USA ellen. Ez a nyilatkozat 1990. január 23-án hangzott el.
A sors fintora, hogy a sorozatos átállások , árulások hozták az új fordulatot ebben a több mint egy évtizedig tartó ügyben. Egy KGB hírszerző átállása tette lehetővé Aldrich Hazel Ames leleplezését a CIA központjában. 1994. április 28-án életfogytiglani börtönre ítélték, a kegyelem kizárásával.
Tisztelt Olvasó
Továbbgondolásra ajánlom az alábbi tanulságokat, körülményeket:
-A két szemben álló főellenség, az USA és az egykori Szovjetunió arra törekedett, hogy kimentsék, vagy kicseréljék lebukott, az ellenség által elfogott hírszerzőiket és a stratégiai jelentőségű ügynökeiket (pl. Kim Philby). Az első híressé vált kémcsere a Berlin melletti glineckei hídon (az NSZK-NDK államhatáron) történt. Rudolf Ábel szovjet kémet cserélték ki a lelőtt U-2-es pilótával, Powersszel. Ezen a helyen a helyen aztán szinte rendszeressé váltak a kémcserék. Asrtra is van számos példa, hogy a lebukott felderítőt főleg az angol és amerikai titkosszolgálatok titkos úton kicsempészték semleges külföldre letartóztatásuk előtt.
A magyar politikai és katonai vezetés viszont a kisujját sem mozdította a lelepleződött amerikai katonák, vagy a futárszolgálatot ellátó magyar testvérpár kimentésére. Erkölcstelenségükben addig süllyedtek, hogy a nyilvánvalóan fenyegető veszély ellenére nem állították le, nem figyelmeztették, hanem letartóztatásukig foglalkoztatták őket.
-A Varsói Szerződés és a KGST belső szabályzata mindegyik tagállamnak előírta, hogyha valamelyik tagállam valamit tikosnak minősít, akkor azt az abban érintett másik tagállamnak is titkosnak kell minősítenie. Például ha a bolgárok a papírgyártási adatokat titkosították, akkor ha vásároltunk tőlük, azt nálunk is titkosnak kellett kezelni.
Nos, az amerikai hadsereg európai erőiről a magyar katonai felderítés által beszerzett adatokra Magyarországnak semmi szüksége nem volt. Ezeket folyamatosan átadták a szovjet hírszerzésnek. Tehát a CIA számára kiszolgáltatott titkos információk nem magyar , hanem szovjet érdekeket sértettek. Talán hinni lehet BelovaI Istvánnak amikor állítja, hogy csakis a Conrad rezidentura működését akarta megszüntetni. Erre egyébként közvetett bizonyíték, hogy miután a CIA-val titkos kapcsolatba lépett, az angliai magyar polgári és katonai hírszerzők és ügynökei nem buktak le, és nem zaklatták őket. Hírszerzőtisztek átállása esetén az általuk ismert hírszerzők és ügynökök mindig lebuknak.
Felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi magyar büntetőjog vajon még mindig védi-e a korábbi szovjet érdekeket. Érdemes lenne tanulmányozni a Belovai elleni büntetőeljárás iratait (gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyvek, vádirat, ítéletek), hogy ténylegesen kárt okozott-e a magyar fegyveres erőknek.
Azokban a posztkommunista országokban, ahol előfordult hasonló büntetőper, ezeket a vizsgálatokat már elvégezték. Így Lengyelországban 1997-ben rehabilitálták a távollétében halálra ítélt Kuklinszki ezredest, aki a Varsói Szerződés hadműveleti terveit, rakétafegyverzetét, stb. Adta ki a CIA-nak.
Távollétében halálra ítélt Pacepa román hírszerző tábornoknak 1999-ben engedélyezték, hogy hazájába beutazzon
-A több mint ezeréves magyar szokásjogban az eskünek, a hűségfogadalomnak mitikus szerepe volt. A vérszerződés is rituális eskünek tekinthető. Az 1222-es Aranybulla az ellenállási záradék mellett Hűséget, engedelmességet rögzített a király iránt.
A XX. Század az eskük és hűségnyilatkozatok sorozatát hozta az egymást váltó fehérnek, vörösnek nevezett rendszerekben. Ezek a katonai eskük azonban nem tartalmazták az éppen szövetséges államok iránti feltétlen hűséget. A varsói felkelés idején a lengyel főváros közelében állomásozó magyar katonai alakulat parancsnoka például megtagadta azt a német utasítást, hogy bocsátkozzon harcba a felkelők ellen. A két ország között nem volt hadiállapot. Parancsmegtagadásért nem állították bíróság elé.
Sok magyar tisztet önérzetében mélyen sértett, hogy az erőszakos szovjet tanácsadók, összekötök agresszívan beavatkoztak szolgálati tevékenységükbe. Így e sorok íróját is.
Belovai Istvánt személyesen utasítgatta a szovjet összekötő, hogy milyen feladatot határozzon meg a Conrad rezidenturának. Sajátos lázadásának talán ez volt a döntő oka. Mivel a katonai eskü nem tartalmazta, hogy a Szovjetuniót kell szolgálnia akár élete feláldozásával is, átállása talán indokolható.
Belovai István azt vallja, hogy ő volt a NATO első magyar katonája. A tisztelt olvasó józan ítélőképességére bízzuk annak eldöntését, hogy hős volt-e vagy áruló, esetleg a két szuperhatalom gigászi küzdelmének áldozata.
KAPU, 2001. február
Fejlemény a Conrad kémügyben
Jelentés Budapestnek
Ez év júniusában pár soros hír adta tudtul: az USA-ban letartóztattak egy 31 éves nőt - még a szocialista - Magyarország javára folytatott kémtevékenységért. Mint utóbb kiderült, ügye szoros összefüggésben van az 1988-ban Amerikában "az évszázad egyik legjelentősebb hírszerzési akciójának" nevezett botránnyal, melynek során egy magyar hálózat futtatta amerikai altiszt a NATO féltett titkait adta el a magyar katonai hírszerzésnek. Bár az ügyről máig szigorúan bizalmasan kezelnek egy sor ismeretet, egynémely összefüggés már látható.
"Clyde Lee Conrad olyan adatokat adott át a magyar titkosszolgálatnak, amelyek miatt a Varsói Szerződés csapatainak támadása esetén a NATO parancsnokainak szinte azonnal fel kellett volna adniuk az NSZK védelmét, vagy atomfegyvert kellett volna bevetniük" - indokolta 1990. június 6-án hozott életfogytiglani ítéletét Ferdinand Schuth, a koblenzi tartományi főtörvényszék bírája.
"Conrad's ring sold Hungary the NATO and US war plans for the defense of Western Europe. The information passed was so sensitive that it could have cost NATO its ability to defend Western Europe from a Warsaw Pact invasion."
Kedves juanhu, az "énszerintem" kitételt elfogadom, emellett nem azt kell bizonyítani, hogy mit nem akartak az emberek 1989 után, hanem, hogy azt akarták-e, ami Belovai és tsai tevékenységének egyértelmű következménye. Merthogy a diktatúra - amit nyilván senki nem akart - már 1963 óta szépen lassan de folyamatosan szűnt-szünögetett, a Belovai-tevékenység nélkül is. Vagyis, hogy a magyarok többsége akart-e itt egy vadkapitalizmust (ami csak a nevében szociális piacgazdaság), akart-e egy USA-hegemon világban élni, akart-e egy iraki agressziót, etc. Merthogy a Belovai-szereplésből ezek jönnek, nem a diktatórikus elemek elenyészése.
A másik, hogy az kb fele volt a 20 milliárdnak, az óriási baj meg az, hogy az emberektől még csak nem is 20 milliárd lett elvéve - velük fizettették meg az egész "eredeti tőkefelhalmozás"-t is. Tehát az arány kb az, hogy a plebstől elszedtek 20 milliárdot "mert az előző rendszer adósságai", és gyorsan még mondjuk 80-at, hogy a totális gazdasági recesszió alatt is lehessenek tőkések.
(az adatok nyilván EUR-ban értendők)
Pénzzért tette, nem politikai megfontolásból. Az atomháború elkerüléses indoka teljesen illogikus, ellentmondásos. A saját könyvéből is süt a szakmai féltékenység, az üldözési mánia, az anyagias szemlélet, a kisebbrendűségi tudat, az irígység, az önimádat, a kitünnivágyás.
Ez, és a többi öntopikja is, csak egy erkölcsi dögevő vonyítása.
