Akik tudnak jönni, azoktól kérdezném, hogy lehet bővíteni ismerős futókkal a tókerülést? Vagy szigorúan csak topikosok futhatnak? Fiatal csinos csajokra gondolok, de lehet pár ronda faszi is jönne :)
Spenót, biciklit viszek és kaja után mehetünk pár kört ;)
sok helyen nagyon köves, vigyázni kell. az elején brutál emelkedő, végén ugyanott lejtő. mi nem nagyon siettünk, szép volt az idő, szép az erdő, jó a pálya, szóval a képen mellettem futó sokszoros csapattársammal szépen elbeszélgettünk fotóztunk, de azért tempósan.
"nem az út a fontos, nem is a cél, hanem a társaság!" :)
rrroka! Benéztem a BSI oldalára, és szembevigyorogsz. Na milyen volt ez a Kevélyt is megmászó verseny? Sok éven át nagyon el akartam rá menni (akkor még Intersport névre hallgatott), csak túl közel volt a piros 85-höz. Volt, hogy később elmentem lefutni a pályát. De idén valahogy nulla motivációm volt, pedig ráértem volna. Talán mert a Spar után ezt az évet már 100% elengedtem.
Bocs, hogy belevauzok, de HT-nél egy szép nagy zöld pipát láttam. Ezért írtam, hogy gyorsan fixáljuk, mert a dec 17-es oszlopban senkinél sem volt szürke x azok közül, aki a doodle-on színt vallott.
Valóban dec. 17, vasárnap tűnik a legjobb napnak tókörre, mit szóltok ehhez? Végül is kinek jó? Halló, tesséknek sajnos pont mégse, ugye aznap utaztok haza? Sajnos a későbbi időpontok meg másoknak nem igazán jók.
> Akkor megcélzom a megadott hetet, most az elmúlt hét úgyis a gyomorbajról szól, a havi ciklus :-) szerint top-on leszek november legvégén, december legelején.
Szuper, majd írj, ha tudsz pontosabbat, és egyeztetünk. Ha nem akarod offolni a topikot, akkor privátban. Remélem, hogy élő email címem van megadva.
Témát váltok: ma jött szembe a munkám során az adat, hogy a Saucony márkát immáron közel 2 évtizede birtokló cég eredeti neve (Greenshoe) megegyezik egy tőkepiaci fogalommal/technikával, ugyanis ennek a cégnek a nyilvános részvénykibocsátásakor használták először. Ez utóbbi info már régóta megvolt, de az nem, hogy kié is a Saucony.
Azért jár a gratula, meg a zizi is. Egyébként minél hosszabb, nemcsak annál unalmasabb lehet, de annál több mondatra rácsatlakozva lehet poénkodni. :-) Például:
” és az egyébként kicsit hüvös-távolságtartó stílusát olyasminek tudom be így utólag, hogy valószínüleg folyamatosan hívogatják Svájcból, hogy kalibrálhatnak-e hozzá órát”
Vagy csak azért volt ilyen, mert tudta jól, hogy ha kicsit felmelegedne, akkor őt is újra kellene kalibrálni.
”Aztán belehányt még egyet az egyik kukába”
Egy kis újraértelmezéssel, Sandronak címezve: Non dire gatto, se non ce l’hai nel sacco.
Én is így gondolkodok. Egy tipikus kivétel az, hogy amikor már fáradt vagyok, a Garmin órák gombkiosztása összekeveredik az agyamban az Edge-ével, ezért ilyenkor 1-2 mp-re tévesen leállítom, majd újraindítom az időt. A másik kivétel szintén humán hiba, a hosszú start/stop a zene menüm, s néha nem sikerül elég ideig tartani. Szóval ilyen bénázásoktól eltekintve csak a bruttó időben hiszek.
Valójában csak 28,x lett, mert a múlt hét vasárnapi "hosszú" elmaradt, azzal lett volna meg a 30.
De ja. Csak még nem tudom, mi lesz a csipömmel, mert a csúcsterheléses hét (90 km) nagyon tönkretette. A rákövetkezö, kicsivel nyugisabb hetet meg meg sem érezte. Szóval ha a Stryd Duo-val sikerül javítani a terhelés jellegén, akkor lesz tartós és ideális jellegü felkészülés, ha nem, akkor ilyen 3:10-20 környékére leszek kárhoztatva, azt meg minek fussak.
Tegnap este késöig írtam egy, a berlinihez hasonló (tehát föleg magamnak szánt, de nyilván akkor már ide is betenném) beszámolót, de mire a végére értem, felismertem hogy igazából unalmas és senkit nem érdekelne.
A lényeg nagyjából, zanzásítva:
* az elmúlt hét kicsit megrágott és kiköpött (a verseny elött egy héttel beesett egy hányós-fosós diéta, hétfön még felöltöztem és elindultam futni, de 100 méter után visszafordultam), csütörtökön 24 óra utazás, verseny elötti 3 nap alatt 15 óra alvás, csak nem volt idöm idejönni egy jót nyirmogni
* idén remek idö volt, 10 fok körül indultunk, talán 15-16ig ment fel közben, kis napsütéssel. Berlin hüvösebbnek érzödött sokkal, ide itt sem volt melegem, szuper volt
* a 3:15-ös tempófutóval indulás fel sem merült komolyabban, és úgy gondoltam hogy inkább lemaradok a 3:20-ös csoporttól ha nem megy, mint egyböl 3:25-tel kezdeni aztán cümmögni hogy lett volna még X perc a versenyben. A csávó elmondása szerint 30 éve fut tempót versenyeken (pedig nem nézett ki többnek 40-45nél, gondolom a versenyek konzerválják) és az egyébként kicsit hüvös-távolságtartó stílusát olyasminek tudom be így utólag, hogy valószínüleg folyamatosan hívogatják Svájcból, hogy kalibrálhatnak-e hozzá órát. A teljes versenyen +/- 8 másodpercen belül voltunk minden checkpointnál az itinerhez képest, ami a dombokat és hidakat is figyelembe véve minimum elképesztö.
* még a rajt elött összehaverkodtam egy Alex nevü olasz sráccal, akivel instant megtaláltuk a közös hangot, és végig együtt futottunk, sztorizgattunk, vlog-oltunk. Második maratonja volt, a tavalyin futott elöször, és ö is belehalt, úgyhogy most bízott egy jobb befejezésben.
* én személy szerint teljesen oké voltam az idö nagy részében, 155-160 közötti pulzussal futottam, konstans 4:45 körül, bemelegítés kategória. Kevésbé tapasztalt fejjel biztosan jobban nekiindulok, most viszont csak kényelmesen be akartam érni, úgyhogy mentem a csoporttal.
* 24 km körül kezdtek kicsit kevésbé jól esni az emelkedök, és vettem észre, hogy résnyire már nyitva van a szám, nem annyira öszinte már a mosolyom mint addig. Korainak éreztem ezt, de úgy voltam vele, hogy valami majd csak lesz. A megoldás ezúttal is az volt, hogy csak menni kellett tovább a csoporttal, semmi rambózás; ez segített, tettem a dolgom, haladtunk.
* kb. 31 km-nél, a bronxi hídon felfelé egyszer csak azt vettem észre, hogy Alex minden elöjel nélkül eltünt. 50-100 méterrel hátrébb találtam meg a tömegben, elfáradt. Hoztam egy döntést, és bevártam, hátha sikerül visszahúzni a csoporthoz a hídon lefelé. Persze szabadkozott, hogy nem akarja tönkretenni a versenyem meg ilyenek, de nyugtattam hogy jók vagyunk, meg tudja csinálni stb. Síkon még valamennyire volt tempója, de az emelkedökön egy 20-25 másodperccel kevesebbet tudott már csak.
* úgy 2-3 km-ig tartottam benne a lelket, aztán megbeszéltük, hogy nekem mennem kell. Elláttam pár jótanáccsal, aztán a pacer után indultam, akit ekkor már hosszú egyenesekben sem láttam. Olyasmi volt a terv, hogy utolérem, 1-2 km-ig együtt futok vele amíg kifújom magam, aztán meglátjuk, hogy a maradék néhány km-t még meg akarom és tudom-e húzni, nagy részében dombnak felfelé.
* a ritmusváltást követöen jöttek sorra a 4:20-as km-ek, de így is volt vagy 3-4 km mire felértem a csoportra. Úgy voltam vele, hogy erre a kis idöre már minek pihenjek, úgyhogy mentem tovább. A 5th Avenue emelkedöjét leszámítva végig ment ez a 4:20, persze a pulzus is emelkedett, de tudtam, hogy nagy gond már nem lehet.
* az utolsó pár km-en, a Central Parkban már végig közvetlenül a pálya bal felén futottam, és a tömeget scanneltem, hogy meglátom-e a családot, emiatt több száz pacsit osztottam ki a tömegnek, mert mindenki nyújtotta a kezét. Közben a telefonom nézegettem, hogy ír-e a feleségem, de végül nem sikerült öket megtalálni, pedig ök láttak engem ahogy elfutok.
* az utolsó pár száz méteren eröt vett rajtam a fáradtság, de innét már nyilván behúztam, 3:18:xx. A célvonalat átlépve 3 másodperccel késöbb jött gurtnis levele, hogy na "mindjárt benn vagy" :) èrem, goodie bag, aztán kicsit vártam, hátha beér Alex. Addig fényképek (rengeteg segítö van ott, hogy csináljanak képeket az emberek telefonjaival), szelfik, séta ki.
* Az appban rákerestem, és kellemes csalódásként láttam, hogy Alexnek 3:25-tel sikerült beérnie. Késöbb meg is találtam a tömegben, nagyon örült nekem, nagyon hálás volt amiért szerinte "megmentettem a maratonját". Nem tudom, ebböl mennyi igaz, de tényleg meglepö hogy felállt abból az állapotból, úgyhogy örülök, ha ebben volt részem. Aztán belehányt még egyet az egyik kukába, és máris megtaláltuk a megzuhanás egyik lehetséges okát: ette ö szorgalmasan a géleket, csak hát iso-val öblítette le, az meg sok lett a gyomrának. Jövöre szerintem egy 10-20 percet javulni fog, ahogy az ilyen kezdök hibáit kiküszöböli és javít a felkészülésén. Közös szelfik, telszám-csere, öribarikként váltunk el.
* Meg kell még említenem a hangulat. Már a tavalyira is úgy jöttem, hogy állítólag tök jó lesz, és úgy mentem el, hogy aha, tényleg egész jó volt, uhum, de azért úgy meggyőzve, mondjuk így, nem voltam. Hát most megkaptuk az igazi NYC maraton kezelést. Óvatos becslésem szerint valahol minimum dupla, de lehet, hogy 3-4x annyi néző volt. Elképesztő embertömeg koncentrálódott a pálya szélén, ilyet még Berlinben sem láttam, pedig. És folyamatos volt a szurkolás, drukkolás, a kis gyerekektöl kezdve az idösekig mindenki beletette a maximumot, aki kijött megnézni a versenyt. Csodálatos volt az egész.
Végül még ezt az összefoglalót is sikerült kurva hosszúra és unalmasra írnom, bocs, ez van. Majd egyszer még töltök fel pár videót.
én mindig megfogadom, h nem állítom le az órám, mert háromból kétszer elfelejtem újraindítani és engem nem zavar a bruttó idő.
Most mesélte futótársam 12 órás után, hogy egy másik résztvevő tök büszkén posztolta, hogy hatpercesben futott 100 kilométert az eseményen, csak valahogy azt önbecsapósan kihagyta, hogy mindezt a 12 óra alatt tette meg! :D
