FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
Leírom, hogy mi a nagy bajom, kiváncsi vagyok.. Egy vidéki kis faluban mindenféle hókuszpókusz nélkül felnőttem, 15 évesen elkezdtem bulizgatni, iszogatni, szexelni. Azóta 15 év eltelt, és ami igazán érdekel az életben, az nem változott: egy jó buli haverokkal, szép és jófej lányok, jó zene, ennyi. Mindezzel párhozamosan, mivel emberek vagyunk és társadalom van stb. folyamatosan iskolába jártam, mert úgy voltam vele, hogy azzal majd több pénzt fogok keresni és jobb életem lesz, meg a leendő családomnak is. Nagy nihil kíséretében, de nagyon jó eredményekkel eljutottam a legmagasabb akadémiai fokozatra, ahova az ember ennyi idős korára eljuthat. Most már független, külföldön szakmában dolgozó, jól kereső, egész normálisan kinéző férfivé cseperedtem. De egy nagy gáz van: eljutottam egy olyan pontra, hogy már tényleg nem tudom mit miért csinálok, és a fent említett pár hippi dolgon kívül sokminden nem is igazán tud motiválni. A gyermek- és tinédzserkori élményeket tisztának, őszintének élem meg, manapság meg már egyáltalán nem viselkedek természetesen. Mert egyszerűen ha úgy viselkednék, ahogy igazán szeretnék, az teljesen megbotránkoztatna mindenkit, de ezektől az ál-"hűdemegvagyok botránkozva" reakcióktól meg én akadok ki úgy, hogy vagy nagyon nyers modorban közölném az illetővel hogy mit gondolok, vagy jámbor jól megszokott normák szerint ellavírozok az életben. Honvágyam van, de nem hagyhatom itt a munkámat, egy több éves projekt közepén. De mikor Magyarországon laktam meg léphetnékem volt. Ha van barátnőm az kétféleképp sül el: folyamat más lányokra fáj a fogam és úgy érzem nem fair, hogy az illetővel járok, mert csak hülyítem. Illetve úgy belezúgok a lányba, hogy elvesztem a tartásomat és egy idióta majommá válok. Az utóbbi időben már nem is nőzök aktívan, persze a flört szintig mindig elmennék, de semmi több. Ha letámadna valaki az lenne a legjobb, de én már nem fogok lépéseket tenni, mert úgyis csak lehangolna a reakció. Gyanítom, hogy túl sok internetes pornót nézek, aminek megvan az a hátránya, hogy az ember a legőrjítőbb begerjedt nőket látja a neten, minden vágyát megtalálja a neten az ember és akkorákat élvez, hogy már a végén azt veszi észre, hogy nem a való világban éli szexuális életét, hanem a monitor előtt. Ezt abba kéne hagyni, mert annyira nem vagyok még elveszve, hogy ne tudnám, egy igazi nővel még mindig sokkal jobb, mint a legállatabb videó a neten. A másik bajom, hogy unom a sok értelmiségi racionális embert, aki körülvesz. Kb az idióták sokkal jobban vonzanak, mert azok legalább jó értelemben véve kiszámíthatatnnok és őszinték, nem az a buzi sablonos séma. Emelett olyan magányos vagyok, hogy már ha véletlen fél percnél több idpre beszélgetésbe elegyedek valakivel olyan személyes dolgokról kezdek el mesélni, vagy olyan belső gondolatok törnek fel belőlem, amihez nincs hozzászokva sok ember. Ettől meg kiakadok, mikor a max reakció az, hogy csak nevet vagy megbotránkozik valaki, ahelyett, hogy folytatnánk a nyitott viselkedést, és sodródnánk az eseményekkel. Tehát végletek közt vergődök: van pénzem - de nem költöm, szuper helyen dolgozom a szakmában - de nem tudok fejest ugrani bele mert állandóan azon jár az eszem, hogy emiatt mikről maradok le, nőzhetnékem ismerkedhetnékem van - de nem ismerkedek, egyedül nem járok el sehova. Ha meg mégis becsöppenek egy nagy buliba tük feszélyezve érzem magam, a legtöbb esetben ez nem látszik rajtam, de igazán felszabadult már nagyon rég nem voltam. Nem tudok és nem is akarok megkomolyodni. Mégis komolyodok, de szar... Az a bajom, hogy mindig kibaszott illedelmes akarok lenni. A régi barátokkal, akiktől régóta távol vagyok soha nem volt gond, minél hülyébbek voltunk, annál jobban szerettük egymást és tartoztunk össze. Na most ennyi...
mi nálad az erős hashajtó? nekem is ugyanilyen problémáim voltak egyik-másik gyógyszeremtől, hát a legrosszabb ellenségemnek se kívánom. a Stadalax néha segített, néha nem. és most megint fogom szedni az egyik bogyót, ami ezt okozza...már előre f*sok tőle, h stílszerű legyek.
egyébként a témán gondolkozva eszembe jutott egy szlogen-féleség: Antidepresszánsok: NO libido, NO szarás, NO alvás. Minőségi élet!
nyilván nem mindegyikre igaz...és meg lehet kérdezni, mi a fenéért szedem akkor, vagy szedi bárki ezeket. hát talán azért mert van valami, ami ezeknél is sokkal borzalmasabb.és ezek a gyogyók kellenek ahhoz, h azt a másik borzalmat távol tartsam.
Nem fárasztasz ha leírod a gondjaid!Ezért vagyunk!!Tudom,hogy közhely,de nem próbáltál változtatni az étrendeden? Bár nekem nem nagyon vannak ilyen gondjaim,de lehet hogy segítene,ha sok rostos ételt ennél ,vagy legalább is olyant ami eleve nem okoz székrekedést!Persze lehet ezt már mind kipróbáltad.....csak agyalok mi is segíthetne!:)
Az én problémám saját magamnak nagy. Nagyon nagy. A "bajom" már egy jó ideje (években beszélhetünk) az elvörösödés. Ha kell. Ha nem. Ha idegen, ha családtag, ha bárki.... Kész vagyok tőle. Egy rég nem látott ismerőst alapesetbe betámadunk hogy jaj de rég láttalak hogy vagytok mint vagytok, ezhelyett én a lehető legrövidebb úton megpattanok. Mondjuk hazafelé, hogy nehogy valaki lássa vörös fejem.... Nemrég olvastam utána az interneten és akkor tudatosodott bennem hogy a szorongásos betegségek egyik fajtája az eritrofóbia. Csak a kezelésének fajtái számomra megfoghatatlanok és nem is tudom merre indulhatnék. Ilyen terápia olyan terápia. Valaki esetleg nem tudna kezelési fajtáiról az eritrofóbiának (ha lehet olyant ami nem gyógyszerek első körben). Szerintetek a Bach virágterápia segíthet? Valaki már próbálta?
ennek sajnos nincs sok értelme. nem ismerjük személyesen, nem ismerjük az ismerőseit. eltűnhet úgy, h meghalt, és nem tudunk róla, vagy él, és nem tudunk róla. innentől csak rajta múlik.
Hát mág nem tudom,de munka szempontjából jobb lenne. Viszont a párom nélkül már nem bírom ki. Anno eléggé megszoktam,de most már annyira kötődöm hozzá,hogy már most depressziós vagyok a gondolattól. Sehogy nem jó ez...
Enni kell...mert....nem folytatom,mert az nagyon csúnya,csak a párom szokta mindig ezt mondani :) Próbálj meg valami gyümölcsöt,vagy piritóst,vagy akármit. Cak falatokat szépen lassan. Vagy amit kívánsz. Az sokat segít,ha az ember épp nagyon kíván enni valamit,és meg is eszi. a lelki állapotoddal csodákat művel...
Van már valami fejlemény? Hol keresel állást? Mert most én is keresek, és ha átdobod az e-mailcímed privátban,küldök neked,ha találok valamit.
Budapesten, és most szinte bármit megcsinálnék. amúgy sincs sajnos sok lehetőségem, érettségit még most sem fejeztem be, 3nál hagytam abba elörehozott érettséginél. bakker nagyon kellene valami, de csak fekszem meg alszom félórákat...és azsem pihentet. úgy szeretném picsánrugni magam hogy ne adjam fel, de tényleg komoly bajaim vannak...és bűntudatom van hogy alig gondolok a páromra mert azt már tényleg nem bírnám ki. Most sokkosan csak az van bennem hogy fel kell kelnem mennem kell különben vége...csak testi eröm is...8 napja nemtudtam enni muszáj lesz vmit
Szomorúan olvasom a történteket. Thabi az én szobá üres otthon,de nem hiszem,hogy apámék jót tennének neked....
Ezek a gyógyszerek meg!!! Hihetetlne,rengeteg!!!!! nagyon nagyon sok. Ha esetleg kell segítség,ismerősöm ideggyógyász,és van magánrendelője.sőt honlapja is. Ő eleve gyógyszerellenes. Ezekre a gyógyszerekre sajnos nagyon rálehet szokni. Az adagot próbáld csökkenteni,de nem egyik napról a másikra,ahogy Purcsi írtra. Két hétig 1-el kevesebbet,aztán két hétig csak felet mindenből,és így tovább...de lehet a két hét is kevés. Aztán ha teljesen abbamarad,jöhetnek a növényi alapú homeopátiás szerek. Kitartást kívánok!!!!
Nekem az első lépés a gyógyulás felé, hogy elhatároztam, sportolni fogok. Egy vasárnap délután elhatároztam, hogy ha beledöglök is, elmegyek, és futok egy kört. Nem döglöttem bele... Ez már 2 éve volt. Mostanra hozzátartozik az életemhez, hetente 3x, és alig várom, hogy mehessek, mert futás közben megszűnik a világ. Nincs pszichiáter, család, munka, nem érdekes senki véleménye. Csak Te vagy, és az út, ami eltűnik a lábad alatt. Próbáld ki. Elsőre kiköpöd a tüdődet, és szúrni fog az oldalad, másnap fáj a térded, bokád, de jól fog esni, és ezek a fájdalmak is arra emlékeztetnek, hogy igen, megcsináltad az első lépést a gyógyulás felé.
Tudom, hogy én már könnyen beszélek, de én is meghoztam annak idején azt a nehéz döntést, hogy változtatni fogok, változtatni KELL!
Tabitha, van esetleg barátnőd, barátod, akihez ideiglenesen beköltözhetnél? 3 szoba rezsijét fizetni...ott Bpesten gondolom, lehetetlen, egy ember számára. anyád kényszerbeteg, ha jól értem... a szülők a megértés bajnokai, eszükbe se jut, h mégiscsak a fiuk párja voltál...csodás.