Isten veled a szebb-jobb jövőben Főkukac!
Azért majd mesélj az új szomszédokról (ha csak nem egy szigetet vettetek, bár oda is átszoktak evezni a szomszéd szigetbeli törzsek szemétkedni)!:o))))
Egy taggal bővült a klub: én is hasonló cipőben járok.
Panelban lakunk, albérletben, kb. fél éve. A bal oldali szomszédunk egy 70. éves nénike, mivel a telefonja a mi előszobánk falának másik oldalán, így nyomon tudjuk követni a néni teljes társasági életét (és mivel este olcsó a telefon...)
Ez még a kisebb baj. De a jobb oldali szomszéd a rosszabb: ZENE. Én napi 9 órát dolgozom, + szombaton + levelezőn végzem a főiskolát. Úgyhogy esténként és hétvégén szükségem lenne a nyugalomra. Eddig csak a vasárnap délelőttök teltek el úgy, hogy ezerrel dübörgött a falam, meg még a konyhaszekrény is a szomszéd hangfalától, de újabban, a nyári időszámítás beállításával nőtt a szomszéd zenehallgatási igénye is, így már a hétköznap estéim sem telnek nyugodtan.
Komolyan mondom, fizikailag fáj, és csak nagyon nehezen tudom magam tűrtőztetni, hogy ne rohanjak át és ordítsam le őket, de úgy istenesen. Bár nem hiszem hogy használna (igaz, még nem próbáltam beszélni velük).
Viszont, van egy kialakult "retorzió", amit egy ideig sikeresen használtunk. Ők ilyen dübörgős nemtudommilyenstílusú zenét hallgatnak (végül is a lényeg a basszus), és véletlenül az interneten ráakadtunk ennek a teljes ellentétére: egy felvétel, amelyen Gyimóthy Géza eszméletlen borzalmas hangon és zenei aláfestéssel énekel. (Ha valakit érdekel, elküldöm. De vigyázat! Tényleg iszonyúan borzalmas). Na ezzel küldtük meg őket néhányszor, sikerrel. Ma már ez sem használ.
Mit tegyek? Mégiscsak kultúráltan szeretném megoldani a dolgot. Segítsetek.
Te voltál hasonló helyzetbe? Agresszív esetleg gyogyós szomszédokkal affér?
Nem lehet mit csinálni velük. Én 2 év harc után csak a költözésbe tudtam menekülni, holott egyébként szerettem ott lakni. Esetleg napirendi verekedésbe mehetett volna át a dolog. Űcsörögtem volna kétgyerekes anyaként a sitten garázdaságért, vagy mi a rák. Aggyá má tanácsot!
Úgy látom az emberiség két csoportra oszlik: akik meg vannak "áldva" kib**ott szomszédokkal és akik nem (ők a k... szomszédok?).
Marad nyitva egy rakás kérdés. Mi a megoldás? Miért nem alkalmazzuk? Miért csak itt verjük a nyálunkat? Miért vagyunk ilyen tehetetlenek?
Ugy gondolom hogy egy normális ember nem nyugszik meg attól hogy elmondja a panaszát "kibeszéli magábol". Én pl. még idegesebb lennék, ahogy mondanám egyre hangosabban orditanék végül agyguta. Ezért nem dumálok.
Miért nem cselekszünk? Ha megfigyelitek rengetegen csak beszélni szeretnek de ha tenni is kell valamit akkor már nem is akkora a probléma
A nagyobbik "gyermek" 42 év körüli, a kisebbik is 40 körül van. A nagyobbnak sötét bozontos szakálla van (mint Rumcájsz), sötét, mélyen ülő szemek, úgyhogy elég ijesztő jelenség. Az öccse nem nagyon dugja ki az orrát a lakásból, úgyhogy ritkán látni. Csináltak maguknak egy kondigépet (mellesleg bérbe akarták nekem adni cca. 4-5 e Ft-ért hetente!!), azon nyomják egész nap (mer ugye dógozni smafu). Ebből következően elég jól izmolt társaság. Én is kondizom, de nem vagyok ilyen jó erőben, és a férjem se. Tehát tettlegességig nem szeretnénk vinni a dolgot.
Azt mondtam már, hogy leszereltük a "megfigyelő berendezést"? Sajna ez se segített rajtunk. (Biztosan máshová dugtuk, ahol őt tudjuk figyelni, de ő nem veszi észre! Brrrrr....)
Ezzel is van egy kis gond. Összesen hárman laknak a házikóban. Anyuci 70+ a két debill fiával. A nagyon debill az idősebb, az öccse kevésbé zakkant, de ő se beszámítható. Max a macskájuk maradt, de ő nem hiszem, hogy kompetens a kérdésben. Fenyegetőzni meg nem is mernénk, hátha nekünk esik.
Tegnap vettem észre, hogy a nyitott WC ablakon homokbombákat dobál be a házba ez az állat. Ilyenkor mit lehet tenni? Biztos azt hiszi, hogy amikor a budin ül valaki, akkor is őt sasolja. Lehet, hogy ezért volt olyan "olcsó" ez a házikó?
Azon filóztam, mi lenne, ha szólnál annak, akinek a családban még nem zápult meg teljesen az elméje, hogy fel fogod őket jelenteni zaklatásért és becsületsértésért. Egyébként tényleg megtehetnéd. Mondhatod, hogy televagy tanúkkal (hétvégi haverok, stb.)
Egy ismerősömnek ugyanez volt a problémája, vagyis az, hogy mindenféle hülyeséget képzelt a szomszédai mögé. A legjobb az volt, hogy a szomszéd vak asszonyt fizették meg a titkosszolgálatok, hogy figyelje őt a nap 24 órájában, és a szemüveg egy mindentlátó szemüveg, amibe egy kamera van beépítve.
Hála az égnek ezt az ismerősömet sikerült időben orvoshoz juttatni (mielőtt a szomszédok őrültek volna bele az állandó vádaskodásba) és járóbeteg kezelés keretében beállították a gyógyszereit és ettől valahogy teljesen rendbe jött. Azt azonban sajnos mindig figyelni kell, hogy beveszi-e a gyógyszert, mert, ha nem, akkor visszaesik az állapota. Állítólag valami hormonális probléma van a háttérben, de ennek nem ismerem pontosan a leírását.
Szóval talán tényleg célszerű lenne az anyjával beszélni, hogy vigye el orvoshoz, mert ez nagyon egyszerűen és jól karbantartható betegség. Az ismerősömnek is csak családi rábeszélésre sikerült orvoshoz mennie, azt hiszem, hogy az első alkalommal nem is ő ment az orvoshoz, hanem az orvos ment ki az ideggondozóból. Egyébként tényleg nem segít, ha megmutatod neki a lakás bármely részét, mert úgyis megmagyarázza magának, hogy arra az időre kipakoltatok minden gyanús dolgot.
Szóval kitartás! Lehet, hogy ha sikerül rábeszélni az anyját, akkor megoldódik a problémátok!
Megkaptam a mailt én is (ezt a címet kevésbé használom). Voltam oly tapintatlan, és nem hívtam fel az illetőt. Ezek szerint nem veszítettem semmit. Amúgy kösz az infot, így legalább megnéztem azt a címemet is.
Nincs valami tanácsotok idióta szomszéd leállítására? Már arra is gondoltunk, hogy megmutatjuk neki a garázst, nézze meg a bombagyárunkat, hátha megnyugszik. Viszont félő, hogy akkor feljogosítva érezné magát arra, hogy szabad bejárása legyen hozzánk. Szerintem az lenne a megoldás, ha anyuci végre nem vitatkozna az orvossal, és befektetné kisfiát valami diliházba.
Szerencsére én már csak múlt időben beszélek a dologról, mert elköltöztem (később a főszereplők is). Szóval:
Romániából hazánkba menekült cigány család. Anya + apa + kisfiú + kislány. A fölöttünk lévő (panel) lakásba költöztek
Kommunikációjuk egymást közt normál * 3 hangerővel (a stílust talán el tudjátok képzelni). Apukának vasalt cipője van. Anyukának fapapucsa. Gyerekeknek semmi, viszont ezerrel dübörögnek. A szülők is, ha leveszik a lábbeliket. Egész nap, de főleg 18-24 h között. Csivava kutyus szomorú, ezért sír. Egész nap. Apuka fúr-farag-épít. Valószínűleg az Eiffel tornyot, de legalábbis valami komoly acélszerkezetet. Egész nap. Gyakran vendégek is jönnek. Beszélgetés, mulatozás normál * 3. A fürdővíz legalább hetente kétszer nálunk köt ki. A plafonon keresztül. Udvarias kérés, meg sem hallgatják. Kedves németjuhász kutyust szereznek be (tényleg nagyon aranyos). Az erkélyen tartják. Minden reggel a harmattal együtt a pisi is megérkezik. A kiteregetett ruhákra. Udvarias kérésre: ők ugyan be nem viszik a szobába a kutyát, még tönkreteszi az ülőgarnitúrájukat. Többszöri, egyre erélyesebb kérésre a kutyát eltávolítják. Helyette még több csivavát vesznek. Tenyészet beindul, 10 csivava sír. Egész nap. Dübörgés, mulatozás stb. minden áldott nap, éjjel is. Gyerekek megnőnek (értsd: 8-10 évessé cseperednek). Addigra a család megerősödik anyagilag, rozzant trabantot vadiúj Ladára cserélik + egy régire. Dől a lé. Hifi vásárlás. Muzsika (leginkább a basszus). Szólni már nem merünk, mert brutál kurvaanyázás a válasz. Dübörgés, mulatozás stb. minden áldott nap, éjjel is. Gyerekek kamaszodni kezdenek. Megkezdődik a nemi élet, hapsizás/csajozás az ablakon kikiabálva, éjszaka is. Buli hegyek (főleg mikor anyuék hazamennek "Romcsiba" árúért). Mikorra beújítják a legújabb Mercit, már mindenki ismeri őket a környéken. Az utcán, lépcsőházban bárkinek beszólnak. Ha a kapuban állnak, inkább a hátsó bejáraton osonok föl a lakásba. Időközben lecserélik a csivava-állományt pitbull kutyusra (a mi kutyanknak már az első héten majdnem elroppantja a gerincét az utcán). A lépcsőházból leválasztott részben tartják (mer' ugye az ülőgarnitúra). A kutyapisi lassan utat talál az illesztések között és átitatja a szobánk plafonját. Szerencsére nerm csöpög, csak szivárog. Fenyegetődzünk TV-nyilvánossággal. Pitbullkutyust megszüntetik. Dübörgés, mulatozás stb. minden áldott nap, éjjel is. Idegileg teljesen kikészültünk. Asszem 14 évig éltünk így.
Mondom, hálát adok a Jóistennek (pedig ateista vagyok), már csak múltidőben beszélek a dologról. Etnikumék elköltöztek a kerület legmenőbb részébe, hatalmas, vadiúj villába, 2 600-as Merdzsóval. A környékünkön a jobbérzésú emberek minimum felpillantottak az égre... Minen rossz végetér egyszer...
Jesszuskám! Ez iszony!
TV.
Én kaptam egy RTL klubbostól egy levelet, hogy ilyen magánjellegű beszélgetős műsor civileknek, többek közt ebből a topikból is a zavaró szomszédság téma, stb.
Te voltál a főcímzett, én és még vagy öt E-mail cím, mint másolat. Először felhívtam a tagot, hogy jó nagynyvilvánosság előtt is elmondok élményeket, ma 1/2 5-re kellett volna menni valami tesztre. De aztán meggondoltam magam. Neki meg lehet, hogy úgy lettem volna érdekes, ha a másik fél is meghallgattatik. Én viszont a város másik végére költöztem előlük (tudod, a zenélős kisköcsögök), még a számom is titkosítottam, nehogy megtorolják rajtam azt a kemény 4.000.-Ft-os büntetést, amit végül csendháborítás címén rájuk vert a hatóság. 3-4 perc hozzászólásért meg nem utazgatok szabadidőmbe TV-be, tulképp nincs szereplési mániám, gázsit viszont elfelejtettek felajánlani első lépésben, így nem volt ami motíváljon.
Helo Spanci, itt vagyok. E-mailt nem kaptam. De minek mennénk a TV-be? Vmi szenzációhajhász újságíró rákattant a témára?
Újabb fejlemény szomszéd ügyben. Kissé megijesztett az ipse szombaton. Fűnyírás, barátok, jövés menés a kertben, és a többi. Állunk sötétedéskor a kapuban, mikor embör kijön, és közli velem, hogy tudom-é, több milliót érő megfigyelő berendezés van a házunk tetején. Ráadásul a szerkezet mindig arra fordul, amerre ő az udvarán járkál. Fel fog minket jelenteni, mert az anyja biztatására mi telepítettük oda a megfigyelő technikát. (az más kérdés, hogy már kb. 2 éve a ház tetején figyel a parabolaantenna, és mi csak aug. óta lakunk ott). Nagy erőket mozgósít majd ellenünk, ja, és mi még a titkosszolgálatokkal is kapcsolatban állunk. Felírta az egyik ismerős autójának a rendszámát is, hogy őt is feljelenti. Hátborzongató jelenet volt. Bevallom "férfiasan", megijedtem tőle. Aztán sírva kijött idős anyuci, hogy ne haragudjunk, kissé idegbeteg a gyerek, lehet hogy orvoshoz kéne vinni. Hát, lehethogy!!!! Másnap délelőtt kissé megnyugodott, úgyhogy csak annyit mondott, hogy biztosan bombagyár működik a garázsban, azért van az a sok robbantás. Hát ez tökhülye. Aztán meg: nagyon figyelik ezt a házat, hallgatóznak (budin ülve mit lehet mást csinálni, ha az ablak az ő udvarukra nyílik?), biztosan fegyver is van náluk!!
Hát ez már több volt a soknál. Önkormányzatnál panasz. Közölték, hogy csak akkor tudnak tenni valamit, ha vér folyik, vagy nagy kárunk keletkezik. Mi van akkor, ha ez az idióta ránk gyújtja a házat? Kecó oda, biztosító nem fizet, mert megvan a tettes. A tettesnek jövedelme nuku, anyuci kisnyugdíjas, öcsike is debill. Akkó meg má mehetek a sóhivatalba reklamálni.
Most attól tartok, hogy az áramtalanítással csúnyán eljátszottam az esélyeimet. De az én órám benn van... :)))
Még egy komoly ötletem van, ennek már próbáltam utánanézni, eddig eredménytelenül. Az ötletem végszükség esetére egy kis zavaróadó lenne, pár méteres hatótávolsággal, lefekvéskor kapcs.be.
Túl vagyok azon, hogy csendben várjam, abbahagyja-e v.ki a zajongást, ha szép szóval nem megy - mert ugye mi nem alacsonyodunk le a visszazajongásig - akkor marad a biztos megoldás. Öreg fejjel ugysem fogja tudni, mi történt a mágnetofónjával...
Nem akarlak vigasztalni, de a "hosszan csengetni" nagyfokú süketségre utal.
A fölöttem lakó minden második mondatába becsempészi, hogy ő 18 éve lakik itt. Magyarul én, aki 1 1/2 éve lakom a házban, egy új betolakodó vagyok, akinek - gondolom szerinte - nincsenek jogai kritizálni az őslakosokat, mint "jöttment".
Az azért durva lett volna, hogy a viharban ne fordult volna meg a fejemben, de tegnap kivételesen nyugodt maradtam. Ha ajtót nyit, kultúráltan tudtam volna beszélni vele, máskor eddigre már olyan ideg vagyok, hogy jobb tőmondatokban beszélnem.
Nyugodtan lekapcsolhattad volna teljesen, aztán csöndben szundi!
Holnap azért jelentkezz, hogy mit intéztél. Érdekelnek az efféle kommunikációs kapcsolatok.
na sziasztok.
Régebben irtam már problémámról (22.00-03.00, 05.00-07-00 között üvöltetett Kossuth& Bartók rádió).
Na, tegnap este (éjfél) sok lett az operákból (mintha az agyamban szólna, olyan hangos volt), felmentem szomszédhoz.
Uj lakó vagyok, nem tudom, ki lakhat ott. Csengőre volt irva: hosszan csengetni.
Na, hát én csengettem hosszan, többször is, de nem történt semmi. Nem tudom, mást nem zavar-e, de egy emelettel lejjeb a lépcsőházban is hallani lehetett a rádiót.
Szóval nem reagálták le a dolgot, ugyhogy ott állva, unalmamban, kinyitottam egy lassú mozdulattal az ajtó melletti szekrénykét. Hát mit látok?, egy helyes villanyóra, a szóban forgó lakó nevével jelezve.
Nagy bunkóság,de lekapcsoltam pár mp-re, hogy a csendben meghallja a csengőt. Csakhogy hülyegyerek voltam, a csngő sem működött.
Másodszor az opera leghangosabb részénél csaptam le fél percre, ez sem hozott eredményt.
Végül fejemre nyomott párnával aludtam el nagy nehezen éjjel egykor.
Ma fel fogok menni és beszélek az illetővel. Esetleg felajánlom a fülhallgatóm.
Hurrá! Ma pezsgőt bontunk! Elköltöztek az örökké mosós felettünk lakók!!!!!! Jaj, csak csendes, rendes család költözzön felénk. Nem szeretném ezeket visszasírni. De most olyan jó! Lehet, hogy inkább a tulajjal kéne beszélni, hogy nézze meg jobban, hogy kinek adja ki a lakást.
Mondjuk az sem volt egy egyszerű történet, ahogy elköltöztek. Ugyanis a virágokat, amiket az Idős Hölgyek nevelnek az ablakpárkányon 3 emeletből kettőn leverték. Szóval azért utoljára még tettek "jót" a ház lakóival.
Olyan jól esett a lelkemnek, hogy amikor nem látta senki, akkor egy kicsit belerúgtam a mosógépbe, ami olyan sok álmatlan éccakát okozott.
Elmentem a négyszabinapon vidéki rokonyokhoz pihizni házba. Felettem ugyan nem szaladgáltak, de korareggel utcán mászkáló pulykák és gyögytyúkok hanghatásaira ébredtem döbbenten. Ezenkívül anyósom kis virágoskertje, amit 2 napig görgyedezve kapált és gyomolt egy laza széláramlatra tele lett libatollal, mert a szomszédból átfújta a szél. A múltkor meg állítólag a szomszéd kandisznója rohangált uez. kertben.
Most akkó' hol a jó Emberek?
Tegnap végre elszántam magam, és felóvatoskodtam zajosékhoz a lányom kiséretében. Jól sejtettem. A folyamatos kattogás és dörömbölés oka egy műanyag motor volt (lábbal kepesztős), egyik gyerek még az ajtóban is azon üldögélt. Ezt általában utcákon vagy játszótereken szoktam látni, ahogy hajtanak a gyerkőcök, mint a kis őrültek. Felettem ezt a lakásban használják. Óvatosan kérlelgettem őket, felhívtam a figyelmüket a mesekönyv tudományos szerepére a gyermek életében, legózás, mint ügyességfejlesztő játék hasznosságára (mindkettő csendes tevékenység). Felkacagás, hahaha, ezek nem olyan gyerekek. Mintha ez valami érdem volna. Tulképp nem értem el semmit, habár a nagyszobába utána este már kuss volt. Megoldás? Az nincs.
Most várok valami nagyobb összeget Fortunától (csak már jönne!!!), aztán odébbállunk.
A Pajkos utcában most egy 20 év körüli lerendezte végleg az anyját. Nem arra laksz? Ez picit morbid volt :o)
Füldugó! Sajnos áthallatszik a zene monoton bassza.
Hát, nem tudom. A háziorvos is azt tanácsolta, hogy még véletlenül se álljunk szóba az ürgével, mert sose lehet tudni, hogy mi hozza ki a sodrából. Eddig ehhez tartottuk magunkat. Ja, az antenna tányérja ráadásul nem is feléjük fordul! Különben is használaton kívül van, úgyhogy nem lesz nagy trauma a hiánya. Legalább a "kedves" szomszéd megnyugszik.
