Vizuális vagyok, ez nagyon megfogott.
Kérdés melyik könyvben van?
Q861 There were a number of gods in the mountains and forests of Lancre. One of them was known as Heme the Hunted.
He was a god of the chase and the hunt. More or less.
Most gods are created and sustained by belief and hope.Hunters danced in animal skins and created gods of the chase, who tended to be hearty and boisterous with the tact of a tidal wave. But they are not the only gods of hunting.
The prey has an occult voice too, as the blood pounds and the hounds bay. Heme was the god of the chased and the hunted and all small animals whose ultimate destiny is to be
an'abrupt damp squeak.
He was about three feet high with rabbit ears and very small horns. But he did have an extremely good turn of speed, and was using it to the full as he tore madly through the woods.
"They're coming! They're coming! They're all coming back!"
Én egyébként pont úgy jártam, hogy Terry Pratchettel tanultam meg angolul. Bosszantott, hogy a hapinak van vagy 30 könyve, én meg évente kapok maximum egyet magyarul. Megvettem a Reaper Man-t, hogy majd szép lassan szótárral lefordítom. Aztán hazafelé meg kellett várnom a fiamat, aki nyári táborból jött haza, de késett a buszuk két órát. Kínomban elkezdtem szótár nélkül és miután legyűrtem vagy 20 oldalt - és értettem! -, szándékosan szótár nélkül folytattam tovább. Sokáig tartott, meg szerencsém is volt, mert az utolsó oldalaknál jártam, amikor kijött magyarul, így vissza tudtam ellenőrizni magamat - de onnantól szótár nélkül megyek és már alig tart valamivel tovább, mint egy magyar nyelvű könyv. (Bár abban biztos vagyok, hogy néhány poén mellett elszaladok.)
Igazad van, én csak a főszereplőkre koncentráltam.
Azt is össze kellene szedni, melyik kötetben milyen féle-fajta új tag lép be. (Kedvencem Littlebottom.)
Csupán az irodalmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy számtalan újonc van a Men at Arms-ban, mivel a könyv végén/közepén elkezdenek a gárdába(?) rekruitolni.
Oly annyira, hogy el is hangzik, hogy ha a rekruitált újoncok számától függne, akkor Detritus valami Field Grand Marshal lenne rövidesen.
Nem, nem, outdownS jól tudja, Angua is meghalt a vége felé, de aztán jobban lett. (S ha még Detritus szupravezetős félholtságát is hozzávesszük, akkor leszögezhetjük, hogy rossz idők jártak az újoncokra.)
A9/843 Így kapásból Detritus, a troll, Cuddy, a törp(e) és Angua (a változékony) az új tagok. Az utóbbi kettő meghal, és szegény Cuddy halott is marad.
Bocsi, hosszú lesz, de nem birom ki, hogy ne idézzem ide a 'Men At Arms'-ból:
- Jártam már itt.- mondta Colon őrmester, ahogy Nobbyval a Bolondok Céhéhez értek.- Húzódjon a fal mellé, mikor kopogtatok, OK?
A kopogtatónak műmell formája volt, az a fajta, amin olyan jól mulatnak a rögbi játékosok, meg akiknek sebészeti úton távolították el a humorérzékét. Colon koppantott párat, aztán hátrébb ugrott.
Egy kürt harsant, majd pár tutulásnyi dudaszó, egy valaki által vidámnak gondolt, rövid dallam. Kis tolóablak nyílt a kopogtató felett, és egy habostorta tűnt fel lassan, egy fa kar végén. A kar felcsapott, és a torta Colon lába előtt ért földet.
- Szánalmas, nem?- szólt Nobby.
Az ajtó résnyire nyílt, és egy apró bohóc nézet fel rájuk.
- Miért kopog a kövér ember a kapun?- mondta.
- Nem tudom.- vágta rá Colon önkéntelenül.- Miért kopog a kövér ember a kapun?
Várakozón bámulták egymást, a slusszpoénba gabalyodva.
- Ezt én kérdezem magától- mondta a bohóc szemrehányóan. Lehangolt, kiábrándult hangja volt.
Colon őrmester összeszedte magát.
- Colon őrmester, Éjjeli Őrség,- mondta- és ez itt Nobbs tizedes. Beszélni akarunk valakivel a férfiról, akit... a folyóban találtunk.
- Ó. Igen. Szegény Beano testvér. Azt hiszem jobb lesz, ha bejönnek.
Nobby már épp indult volna befelé, mikor Colon megállította, és szótlanul felmutatott.
- Úgy látom, egy vödör fehér festék van az ajtó fölött.- mondta.
- Tényleg?- csodálkozott a bohóc. Nagyon kicsi volt, hatalmas cipőben, amitől úgy nézett ki mint egy nagy L betű. Arcát bőrszínű festék takarta, amire gondterhelt arckifejezést festettek. Haja egy pár régi felmosópamacs volt, amit vörösre festettek. Nem volt kövér, de a nadrágjában futó abroncstól viccesen túlsúlyosnak látszott. A gumi nadrágtartó, amitől nadrágja járás közben fel-le ugrált, tette teljessé a képet.
- Igen, tényleg.- mondta Colon.
- Biztos?
- Egészen.
- Elnézést. Tudom, hogy hülyeség, de ez amolyan hagyomány. Egy pillanat.
Létrahúzás zajai hallatszottak, kopácsolás, zörgés, szitkozódás.
- Rendben, jöhetnek.
A bohóc bekísérte őket. Némán haladt, csak a cipője klappogott a macskakövön. Hirtelen eszébe jutott valami.
- Tudom, nem valószínű, de az urak közül nem akarja véletlenül valamelyiköjük megszagolni a gomblyukamat?
- Nem.
- Nem.
- Nem, perszehogy nem.- sóhajtott a bohóc.- Nem egyszerű, tudják. Mármint bohócnak lenni, úgy értem. Azért vagyok ügyeletes, mert még a próbaidőmet töltöm.
- Igen?
- Mindig elfelejtem: kívül sírni és belül nevetni? Folyton összekeverem.
- Ez a Beano...- kezdte Colon.
- Most temetjük éppen- mondta a kis bohóc.- Ezért van félárbocra engedve a nadrágom.
Ismét kiértek a napfényre.
A belső udvaron bohócok és bolondok sorakoztak. Csengettyűk csilingeltek a szellőben. Piros orrokon csillant a napfény, néha egy-egy ideges spriccenés az ál-gomblyukakból. A bohóc a bolondok közé terelte az őröket.
- Biztos vagyok benne, hogy Dr. Fehérarc azonnal fogadja magukat, amint a szertartás véget ér- mondta. - Egyébként Boffo vagyok. - nyújtott kezet reménykedve.
- Ne fogja meg- figyelmeztetett Colon.
Boffo teljesen lehervadt.
A zenekar játszani kezdett, és a céhtagok menete jelent meg kápolna kapujában. Egy bohóc volt az élen, kis urnát vitt.
- Annyira megható- mondta Boffo.
Az udvar másik oldalán lévő emelvényen egy kövér bohóc állt, buggyos nadrágban, hatalmas kézelőben, finoman forgó csokornyakkendőben és cilinderben. Arcára világfájdalmat pingáltak. Kezében egy botra erősített ökörhólyagot tartott. Az urnát vivő bohóc az emelvényhez ért, felment a lépcsőn és várt.
A zene elhallgatott.
A cilinderes a hólyaggal fejbe verte az urnavivőt - egyszer, kétszer, háromszor...
Az urnavivő előrelépett, megrázta parókáját, egyik kezébe fogta az urnát, és -méltóságteljes ünnepélyességgel- az elhunyt Beano testvér hamvait a másik bohóc nadrágjába öntötte.
Sóhaj szállt fel a közönség soraiból. A zenekar a bohóc himnuszba, az Idióták Indulójába kezdett. A harsona vége lerepült, tarkón vágva az egyik bohócot. Megfordult és behúzott egyet a harsonásnak, de az elugrott, így egy másikat talált el, aki ettől átrepült a nagydobon.
Colon és Nobby a fejüket rázták.
Boffo egy hatalmas, piros-fehér kockás zsebkendőt halászott elő, és vidám dudaszót hallatva kifújta orrát.
- Klasszikus- mondta.- Mindig is ilyet szeretett volna.
- Van valami elképzelése, hogy mi történhetett?- kérdezte Colon.
- Ó, igen. Grineldi testvér a jó öreg dupla fenekű trükköt csinálta, és amikor az urnát...
- Úgy értem, miért halt meg Beano?
- Ehm. Úgy gondoljuk baleset volt.
- Baleset- húzta el száját Colon.
[...]
(Kérdésnek esetleg: Q9 Hány új tagja van az Őrségnek, ebből hányan halnak meg, és hány marad meghalva?)
A8/835A Jingo-ban Nobby ráébred, hogy ő igazából arab klaccsi hastáncosnőként érzi jól magát, viszont a közönség meg arra ébred rá, hogy ezt nem akarja látni inkább.
