Köszönöm! Azért kérdezem, mert már én is gondoltam rá, hogy kéne ilyet csinálnom. Mondjuk, a tizenkét kiló Zweigeltemhez meg a hatvan kiló biankámhoz jóval kisebb kell.
Én Eno15-t használok 11 éve, tökéletesen bevállt, még nem ejtettem bele a kádba :) Kádba zúzok, bogyózok, és léelválasztót használok, így nincs nagyon leveses meregetés, szenvedés a prés kézi feltöltésével.
Volt szerencsém tegnap este kóstolni, kóstoltatni Csite Norbi borát. Már nem merek viccelni vele mert azonnal félreérti valaki és leugat :)
Hatan kóstoltuk és mivel nem vagyunk kiművelt kritikusok, a jellemző beszólásokat idézem: "Hú bameg ez kurva jó","Nagyon fincsi","Honnan szerzel ilyeneket?","Nehogymár ne legyen több","Ez után a bor után nem tudom meginni ezt a rozét"
Szóval egyhangúan nagy nagy sikere volt és köszönöm Norbinak, hogy ilyen élményt szerzett nekünk. Még azt se bántam, hogy az ultiban buktam :))
Alap cefreszivattyús bogyózó nincs 2 millió, 1 se...
Én sokszor egyedül maradok ezért kellett valamit lépni, de egy igazán profi rendszer valóban nagyon drága (2 fölött). Igazából nem kell meg lehet oldani mindent, csak legyen erő meg idő elég.
Én egyszer ezt végigbeszéltem interkeresekkel, amikor fejleszteni akartam ezen a téren, miszerint elszórok nemistudom kb 1-2 millát a kényelemre és a végtermék rosszabb lesz, mert ami olyan kíméletesen bánik a cefrével, az meg több.
Igen a gép tökéletes amíg nem ér el az anyag a cefreszivattyúhoz. Miután az előzőt beleejtettem a cefrébe hajnal kettőkor, kádváltás közben, jó ötletnek tűnt földszintes bogyózót venni... Hát mindenből tanul az ember.
Ebben az árban nincs, sajnos magamnak sem tudtam alternatívát beszerezni.
Szerintem technológiailag az a jó megoldás (ha megengedheted magadnak) hogy szerzel egy olyan bogyózót, ami szilikonlapátos és egész bogyók jönnek ki belőle egy minimális lével. Szivattyú ezeken már nincs de teszel mellé egy perisztaltikusat akkor el is jut az anyag kb. egész bogyókban a kádig, vagy a présig. Ezen a ponton te már eldöntheted mennyit áztatsz milyen hőfokon, így a fenoltartalmat te határozod meg nem a bogyózód :D. Nyilván ez a cucc így együtt kb. 3 misi szóval nekem felejtős.
Én fehéret (Furmint), rozét egész fürtben préselek mert így tudom technológiai limitációimat megkerülni. Van fajtám amit szerintem áztatni kellene fehérben, azzal szenvedek...
Ilyesmikben (tanácsadás és hasonlók) érintett ismerősök szerint manapság a visszaosztás mértékegysége 50%.
Tehát kitalicskázod a lovettát az állami érdekeltségből, majd füles (pl. Spar) szatyorban odaadod a felét az illetékes úrnak, esetleg uraknak.
Engem k. hidegen hagy ez a téma. Lopás/korrupció mindig volt és lesz. Ilyen mértékű még itthon valószínűleg nem volt, de miért ne érhetné el a visszaosztás akár a 80%-ot is? A határ a narancsos ég.
Gyorsan megnéztem a másik kettőt is. Ezek ugyanazok a gépek kb. ugyanazzal a konstrukcióval és szerintem ugyanazzal a gonddal. A grifo talán könnyebben pucolható a billenthető felső rész miatt.
Nekem ez van beépített cefreszivattyúval. Vörösborhoz ideális! Máshoz ne használd mert a szivattyú pépé veri a cefrét és rozénál a színnel lesz gondod, fehérnél meg a cserrel. Szerintem.
Nekem ennyire rossz tapasztalatom a Tolnayval nem volt, bár sem a 2018as rajnai rizling, sem a 2017es szürkebarát nem volt az eltarthatóság bajnoka - 1 nap után már közel sem tudták a bontáskori szintet.
Legrosszabbul a Sauska áll nálam e tekintetben: sem a 2017es cuvee 11, sem a 2017es portugieser nem bírt ki szétesés nélkül egy napot. Ismerve az árazásukat, lehet h a 8-10000es kategóriára kellene nem széteső borért beneveznem, csak nincs kedvem feleslegesen pénzt költeni.
Sürgősen új bogyózót kell vásárolnom. A kinézett márkák: Grifo DVEP 20, Enoitalia 3 t/h, Enoitalia Arno 25. Használt már valaki ezekből a gépekből? Vélemény? Minden segítséget előre köszönök.
Engem nem zavar ha valaki a saját pénzéből vicces hobbira költ. Az egy kicsit aggasztani szokott amikor az én pénzemből teszi ezt valaki. Ugyanis az frankó, hogy valai kilapátolt párszázmilliót egy állami bank fiókjából, de ezt a pénzt később az állam pótolta ki "privatizációt elősegítő állami tőkejuttatás címén" ... vagyis közvetve bizony közpénzt síboltak ki. Tudom... ez pont annyira érdekel manapság bárkit mint az, hogy Jásdi elftárs (így hívom, mert a szervezeti rangját nem tudom) pedig a Hungavisből síbolt ki párszázmilliót. Ahogy egy állami vállalatnak hatvanmilláért eladott bölcs tanácsokat is nehéz nem közpénz talicskázásnak venni. A kérdés, hogy van-e ilyenkor oszt-visszaoszt rendszer és ha igen akkor kinek.
Igen, ez a szokás... ennek az a lényege, hogy így le lehet szarni a bor állóképességét. Mert a bontás pillanatában már megtérült a bor ára. Ha két poharat el tud adni az már nyereség.
Egy ünnepli az egész szakma a tíz percig sem eltartható techno geciket...
Ez a márka az egyik a fejemben, ami esélyes, hogy oda lehessen tenni a rajnaiját legalább belépő szintű labanc rajnaik mellé. A beltartalom nagyjából megvan ehhez, a savak viszont sajnos nem olyan minőségűek.
Étteremben kóstoltam, itt (Larus) is fantasztikusan áraznak (1400 Ft/1,5 dl), tehát nagyjából a palack nettó beszerzési árán adnak 1 pohár bort.
Én ilyen messzire nem mennék :) Én csak azt mondom, hogy ő egy klasszikus kibic aki nagyon gyorsan akart a magyar Robert Parker lenni. Csak hát ameddig Robert Parkernek egyetlen szavára el lehetett adni többmillió palack 20 dolláros bort 100 dolláros áron addig Fiáth Attilának nincsen mérhető hatása. Az, hogy interjúkat ad a Dining Guide-ba amit el is olvasnak mondjuk kétezren és csinál egy top100 kiadványt amit elolvasnak megint csak párezren az nem igazán csinál belőle fajsúlyos véleményformálót. Cirka akkora a hatása mint egy átlagos bloggernek. Egy szűk 500-1000 fős körben adnak a szavára, de ennél én a nyunyi pöcs senki több embert érek el ha úgy hozza a kedvem.
Kicsit sajnálom a fazont, mert szerintem tízmilliós nagyságrendben tüzelt el pénzt arra a projektre, hogy ő legyen a mindene felett álló autoritás a magyar borszakmában...aztán a Master of Wine intézetből úgy kúrták ki, hogy szerintem még neki sem jött le, hogy nem azért bukott meg mert nem kóstolta ki az 1967-es Chateaux de Pompauix-ból a 2.5% kabernéfrant... hanem azért mert abba az úri klubba ilyen provinciális és fuxos mitugrálszt nem vesznek fel. Szóval jól elfüstölt egy családi ház árát arra amit egy átlag borblogger segbedugott kézzel hoz.
