A Kettős Elemű Univerzum hipotézise (Dual Element Universe) egységes rendbe foglalja az összes alapkölcsönhatást és folyamatot. Alapja az éter létezése és a fizikai jelenségeket egy alap részecske két megjelenési formájának a kölcsönhatása hozza létre. A folyamatok a Newtoni fizika szabályai szerint írhatóak le.
Azt mondja a fáma, hogy minden feladatra több megoldás van éppen azért, hogy kiderüljön melyik a legjobb. Akinek van egy megoldása, már tiszteletre méltó ember, mert megdolgozott érte. Aki csak a sült galambot várja, tátva marad a szája.
Nagyon találó a vicc! :) A fúziós reaktort már negyven éve építgetik, és harminc év múlva remélik a termelésbe állítását. Vagyis egy olyan kandeláber alatt keresgélnek, ami nagyon távol van a megtalálási helytől.
köszi. jó látni, hogy van aki érti és respektálja a törekvésemet. és úgy általában, a normális módon hozzáálló 'újító szándékú' emberek törekvéseit.
igen, igazad van, a hit sokkal kényelmesebb, mint az igazság keresése. az új riasztó az átlagember számára. (Semmelweis effektus) ez ellen küzdeni csak elhivatottsággal lehet. de csak mértékkel, mert látunk olyan példákat, amik már a szellemi egészség rovására menő elvakultság elhivatottság. én csak abban reménykedek, hogy vagy eredményre jutok előbb utóbb vagy belátom a szélmalomharc feleslegességét és leteszem. nem akarok Galilei, Semmelweis, Tesla (és sorolhatnánk) sorsára jutni.
a mai fizikus társadalom, és úgy általában a tudományos társadalom hozzáállásáról egy vicc jut eszembe:
Rendőr látja, hogy egy kisfiú éjszaka egy lámpa körül kóvályog. Odamegy és megkérdezi, hogy mit csinál.
Nekem, mint laikusnak nagyon tetszik az, hogy egy sajátos, új nézőpontból közelítesz a mindenkit érintő alapokhoz. A világmindenség keletkezése és működése attól kezdve érdekli az embert, ami óta „lemászott a fáról”. A hitbéli elképzelések nem igényelnek akkora megerőltetést az agynak, mint a tudományos megközelítése a valóságnak. Azonban minden újító szándékú embernek hinnie kell abban, hogy az elképzelése legalább logikailag lefedi a valóságot. De a valóságot nem ismerjük, és nem ismerhetjük meg a teljességében. Ezért mindig lesz hiányzó elem, amit csak a fantáziánkkal tudunk kipótolni. Ezért drukkolok azoknak a kreatív embereknek, akik el tudják képzelni a megvalósíthatatlant. Remélem sikerül olyan szintre felhoznod az elméletedet, mint a húrelmélet, aminek szintén csak a kísérleti igazolás lehetetlensége szab határt. :)
pontosabban az anyagi részecske haladó mozgása kelti az éter rezgéseit.
az anyagi részecske akkor rezeg, amikor egy éter részecske belsejébe ragad sokadmagával (ez az elektron és proton). ekkor a sok anyagi részecske ide-oda mozgása adja az e és p saját rezgését.
az éter átjárhatóságának fenntartása és az energia továbbviteléhez szükséges anyagi részecskék mennyisége is egy önfenntartó folyamat. ha megnő az éter sűrűsége és átjárhatósága megszűnik, akkor az éter anyag átalakul anyagi részecskévé. ha az éter anyagának sűrűsége lecsökken és így már akadály nélkül haladhatnak át rajta az anyagi részecskék, akkor az anyagi részecskékből lesz éter. vagyis amíg megvan a szükséges energia mennyiség, addig a két állapot olyan arányba áll be, hogy működjön.
az elektron és proton anyagi részecske száma a környező éter tulajdonságaitól függ, vagyis ezek is automatikusan úgy módosulnak a környezet változását követve, hogy a működés (anyagi részecske áramlás és az éter rezgése) fennmaradjon.
attól a ponttól, hogy elfogadjuk az alap részecske létét és azt, hogy a rugalmasság-tömeg-méret aránya olyan, hogy a rendszer működőképes legyen, csak technikai kérdés a modellezés. a teremtés az lenne, ha tudnánk, hogy ez a részecske hogy keletkezett és miért ezek a paraméter arányok.
ez a jóslás nehéz dió, mert szinte minden jelenségre már kitaláltak magyarázatot. igaz, hogy nem konzisztens, néhány magyarázat ellent is mond más magyarázatnak, de létezik. az enyém azt tudja, hogy ezek a magyarázatok tökéletesen szinkronban vannak egymással és nem szükséges kiegészítő feltételek beiktatása. ami újat meg tudnék jósolni, azok extrém feltételeket igényelnek. pl. a szupravezetés, vagy a nagy tömegű objektum környezetében lévő paraméterek változása.
vannak kísérletek, amikkel lehetne bizonyítani. én eddig az interferométeresben gondolkodtam és ez elv alapján találtam ki a kísérleteket. meg is próbáltam összerakni, de értékelhetetlen. ha a szomszéd szusszant egyet, már szétugrik az interferencia kép. pedig ezzel lehetne bizonyítani az éter sűrűségváltozását, a fény változó sebességét, a mozgó tömeg hatását, az anyagfüggő gravitációs erőt stb.
most a tudományos fórumon keresem azt, aki ezeket meg tudná csinálni. ha ez nem vezet eredményre, akkor tovább gondolkozok, hogy lehetne elektromossággal fénysebességet mérni. zárt láncon nem számítanak a mechanikai rezgések.
van még a fény-rés kísérlet, ami annyit tud bizonyítani, hogy a sávos kép nem interferencia, de azt nem, hogy G részecske áramlás. pontosabban azt bizonyítja, hogy az interferencia kép olyan körülmények változására is módosul, ami elvileg nem számítana.
nemsokára kezdem azt a kísérletet, amivel azt tudom remélhetőleg bizonyítani, hogy az elektron keletkezik és megsemmisül az indukció során. már megjött a legtöbb cucc hozzá.
Szilágyi Zoltán 1939-ben megjelent " A világmindenségről" szóló könyvében szintén egyetlen részecskére vezeti vissza a fizikát. Szerinte minden jelenség részecskék mozgása, amelynek oka az anyagvonzás, vagyis az általános gravitáció.
„csak egy alap részecske létezik, aminek két megjelenési formája van. az egyik az éter, mint közeg, amiben a rezgések terjednek a másik formája mint anyag, ami a hatásokat kelti és a térben terjeszti.”
Ebből számomra az következik, hogy a világmindenség alapvetően kvantumos (kristályos) szerkezetű, azonban az anyag kvantumai, elemi részecskéi hatáskeltő (hullámkeltő) képességgel is bírnak. Amíg az alapállapot az éter, vagy hullámközeg nagy áteresztőképességű, és rezgésbe hozható, addig a benne mozgó nagyobb képességgel, vagyis energiával rendelkező forma, az anyagi részecske saját-rezgése a hatáskeltő, ami az étert rezgésbe hozza. Ezek olyan logikai konstrukciók, amik egy önfenntartó és önszabályozó, folytonosan transzformálódó rendszert képeznek. Azonban van ennek a rendszernek egy „működési szabályzata”, a természet törvénye, amely még számunkra nem ismert a teljességében, ezért kísérlettel nem modellezhető./Ez a teremtéssel lenne egyenértékű feladat/ :)
Ha áttörést akarsz elérni, akkor el kell végezned legalább egy olyan perdöntő kísérletet, amely kétséget kizáróan alátámasztja az elméletedet. Valami olyat, amelyet a te elméleted jósol meg, és a kísérlet bebizonyítja, hogy a jóslat helyes.
Vagy egy olyan problémát kell megoldanod vele, amelyet a mai "modern" fizika nem képes megoldani. De a legjobb egy olyan előrejelzés, amelynek közvetlen gyakorlati hasznosítása is van, és bizonyítható is.
Van az elméletednek olyan gyakorlati előrejelzése, amely ellenőrizhető?
Mert azt hiába várod, hogy valaki megcáfolja az elméletedet. Neked kell bizonyítani, ezt más nem fogja elvégezni helyetted. Ha te nem teszed, akkor elsiklanak felette, mintha nem is lenne. Akkor soha nem fogja megismerni a világ, még akkor sem, ha igaz.
Mert másnak ez nem érdeke.
A világot az érdekek irányítják, és nem a szép elméletek és eszmék.
53, és próbálom tudatosan tartani magam ahhoz, hogy ne az elképzelésem hanem a tények vezessenek. természetesen hiszek az elméletemben, amíg valami megalapozott dolog nem mond ellent neki. akkor is elsőként azt vizsgálom, hogy ez az ellentmondás miből jön (rossz értelmezése a jelenségnek v rossz az elméletem) és ez alapján javítom vagy elvetem azt a részt. eddig mindenre sikerült az elméletem átdolgozása nélkül, az elméletbe illő magyarázatot találnom.
egyet értünk, hogy a relelm nem a valóság és szükség van egy új alapelméletre. én mellé teszem, hogy a kvantum mechanika sem jó.
egyet értünk,hogy
a fény egy közeg hulláma
a gravitáció nem a téridő görbület
fotonok nem léteznek
veled egyet értek az objektummal együtt mozgó étertérrel és hogy az objektum közvetlen környezete álló rendszernek minősűl
amiben nem értünk egyet:
nem léteznek töltések
nem létezik gravitációt hordozó részecske, csak a gravitációs hatás jelenségét létrehozó részecske.
létezik feketelyuk, amennyiben ezt egy nagy tömegű (anyagmennyiségű) objektumnak tekintjük.
csak egy alap részecske létezik, aminek két megjelenési formája van. az egyik az éter, mint közeg, amiben a rezgések terjednek a másik formája mint anyag, ami a hatásokat kelti és a térben terjeszti.
