A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Az idő az egy periódikusan ismétlődő létező folyamat aminek fizikai tulajdonságai vannak . A föld mérete tömege vonzereje, amtől függ, hogy mennyi idő alatt fordul meg a föld a tengelye körül példáúl. Ezek a dolgok mind fizikai tulajdonságok fügvényei. Tehát az időnek fizikai tulajdonságai vannak.
Azt nem tudom,hogy összakáll tudja -e hogy mi az idő, de miért várod, hogy bárki is beszámoljon neked. Az idő az egy periodikus mozgás, ami alatt tőrténnek az események.
Idő van. És nagyon is fizikai valóság olyan értelemben, Hogy a mi időnk függ a föld méretétől tömegétől. ,a nap méretétől tömegétől. Ezeknek vonzerejétől. Az időt nem lehet megfosztani ezektől a fizikai törvényektől. Illetve az időnek fizikai törvényei vannak. Az csak a te fejed gondolatai szerint van , hogy a dolgok nem léteznek, mert te igy gondolkodsz.
"Az idő-visszacsatolásokban ciklikusan újrakeletkező forrásokból terjedő léthullámok közegszerű időt szülnek, amely közeg az általunk megtapasztalt lét alapja, hiszen minden létező csak magához képest létezik, tehát csak a saját időközege lehet idő-visszacsatolásának „tápláléka”. A rendszer így lesz tartósan önfenntartó, a saját múltját és ezzel saját magát „eszi”.
"Nincs definiálva az, hogy mi a részecske. Kicsi rész?"
Részecskén pontszerű valamit értenek, aminek gyakorlatilag nincs, vagy alig mérhető mérete van.
Einstein a fotont is egy méret nélküli "pontban lokalizált" részecskének tekintete, amely egyben keletkezik és egyben is nyelődik el. Vagyis nincs mérete és nem darabolható.
Ezzel szemben Szuperfizikában az energiakvantumot szállító hullámvonulatnak az egyik mérete kb. 3 méter. És darabolható is, tehát ezt egyáltalán nem lehet fotonnak becézni.
Az ősember nem ismerte az idő fogalmát, mégis meg tudta mérni, hogy hány nap telt el mire ismét kitavaszodott. Mert látta lenyugodni és felkelni a Napot.
Képtelen vagy megérteni, hogy az idő csak egy fogalom, amely valóságosan nem létezik.
Csak események és folyamatok léteznek, amikből az ember az idő fogalmát megalkotta.
Planck felismerése szerint a fény által szállított energiakvantum nagysága arányos a fény frekvenciájával. Azonban ez nem egyetlen egy meghatározott érték, hiszen az adag nagysága a frekvenciától függ, amely így minden frekvenciánál más és más.
A Szuperfizika fényelmélete szerint az energiaadagokat a véges hosszúságú hullámvonulatok szállítják. 1 energiaadag (kvantum) nagysága egyenlő 1 hullámvonulat energiájával.
Az atom által 1 adagban kisugárzott energia a hullámsorozatban található tényleges rezgések (elemi hullámok) számától függ. Tehát az egy adagban kisugárzott energia a következőképpen írható fel:
E= e*n
ahol:
E … 1 energia-adag (energiakvantum), amelynek mértékegysége {Joule}
e ... 1 rezgés (1 elemi hullám) energiája, amelynek mértékegysége szintén {Joule}
n … az 1 hullámsorozatban lévő rezgések száma
Az n értéke a frekvencia és a hullámvonulat kisugárzásának időtartamából kiszámítható:
n= t*f
ahol:
n … a ténylegesen kisugárzott rezgések száma
f ... a fényhullám frekvenciája (az 1 másodpercre eső rezgések száma) {1/s}
t ... a fényimpulzus (hullámsorozat) időtartama {s}
Így az energiaadag nagysága:
E= e*t*f
Ez a képlet megfelel Planck feltevésének, mely szerint a fény adagokban szállítja az energiát, és az adagok nagysága arányos a fény frekvenciájával. Ha bevezetjük, hogy h=e*t ,akkor jutunk Planck képletéhez:
E= h*f
ahol:
h … a Planck állandó
A Planck állandó tehát az atom által keltett fényhullámvonulat 1 rezgésének energiája megszorozva az atom radiációs idejével, amely a ténylegesen kisugárzott hullámvonulat időtartama. A Planck állandó mértékegysége: {Joule*s}
Amikor egy atomon belül stabil elrendeződésben keringenek az elektronok, akkor ott valószínűleg helyi minimuma van az energia függvénynek. Érzésem szerint, ezeknek a helyi minimumoknak a megkeresésében segíthet a Lagrange multiplikációs módszer.
"Ez az állandó fixálja az atomokat (az elektronhéjakat) kb 10-8 cm-es nagyságra."
Amikor ez az "állandó" a gerjesztés miatt megszűnik, akkor történik a fotonkibocsájtás, a fényközeged megrezgetésével. De még nem árultad el, hogy miből áll a fényközeg ? ;-)
"Ezt már sokszor olvastam, de nem találtam hozzá magyarázatot.
Hogyan lesz a Planck állandóból Lagrange multiplikátor?"
Ezen ne nagyon pörögjél.
Száz uram éppen a te szöges ellentéted volt: te semmit nem értesz a matematikából, és egy nyamvadt egyenletet nem tudsz kipréselni magadból, ő viszont magabiztosan írkált össze mindenféle matematikai szemfényvesztéseket, amiket látva egy közepes képességű fizika tanársegéd is dupla facepalmba dőlne.
Úgyhogy a Szász-féle "Lagrange multiplikátor" egy matematikai bullshit, amivel a néhai újfizikus csillámport szórt a gyanútlan laikusok szemébe.
"A világmindenségünk négyféle oszthatatlan részecskékből áll, az elektronból, a pozitronból, a protonból és az eltonból. Ezek a részecskék kétféle megmaradó elemi töltést hordoznak:
elektron:{ -e, -g me}, pozitron:{ +e, +g me}, }, protron:{ +e, +g mP}, elton:{ -e, -g mP}; mP/me =1 836, az egyetemes gravitációs állandó G = g2/4π.
A két elemi töltés aránya: e/gmP = 0.966∙10+21, tehát az elektromágnesesség sokkal erősebb, mint a gravitáció.
Az első elemi töltések okozzák az elektromágnesességet, a másodikak a gravitációt. Az elemi töltések által okozott mezők c-vel terjednek és nem-konzervatív mezők, tehát a részecskék energiája folytonosan változik. Az energia nem kvantált. A Planck állandó egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be és, a részecskék megmaradása miatt, csak a részecskék mozgásegyenleteiben lép fel. Ez az állandó fixálja az atomokat (az elektronhéjakat) kb 10-8 cm-es nagyságra.
A két előjelű gravitációs töltések hozzák a tömegnélkülinek tűnő neutrínókat, νe = (e,p) és νP = (P,E) létre, 0.703 10-13 cm és 0.383 10-16 cm nagysággal. Az elektron és a pozitron nem tud egymáshoz közelebb kerülni, mint 0.703 10-13 cm, a proton és az elton nem tud közelebb jutni, mint 0.383 10-16 cm. Az elektron és a pozitron, ill. a proton és az elton nem tudják egymást megsemmisíteni. Az E = m c2 elv nem érvényes. A részecskék csak kötni tudják egymást, meg csak szétválni tudnak.
A kb. 10+13 cm-es atommagok protonokból, elektronokból és pozitronokból állnak. Az elektromágnesesség préseli össze a protonokat, elektronokat és pozitronokat
10+13 cm-es tartományokba, egy másik Lagrange multiplikátor, a h0 = h/387, segítségével. A stabil neutron N0 = (P,e) is 0.702 10-13 cm nagy.
