a biblia szerint az akit istenségnek neveznek, magát nem mondja annak, hanem a Vagyok, aki Vagyok, a létező egyetlen-ről van szó, tehát nem tömegnév, nem sok istenség gyűjtőfogalmisága, sem nem ISTEN szóalak, hanem egy élő és ható valakiről szól a mese és itt semmiféle isteniség nem játszik szerepet, mert ez megtévesztő, tehát az atistáknak igazuk van, míg a vallásoknak nem igazán! :)
Ezen idézet minden szava létező (igaz), az ezen szavakból (nyelvtanilag helyesen) képzett mondat értelmes – ugyan kiknek, mi gondjuk lehetne e kijelentés jelentéstartalmával... és akkor még azt kérdik egyesek, hogy mi a gond az ateistákkal? Eszem megáll!:-)
A valóság mibenlétét illetően mindannyian kisiskolások vagyunk. Beszélhetsz róla, joggal hiheted, hogy van, de azt nem tudatod, hogy milyen. Amit valóban tudunk, róla, azt a dolgozatokból kaparhatjuk össze. Volt valami ünnepèly, miközben a virslit ettek, és csudajól érezték magunkat.
Ha sokan emlékeznek ugyanarra a dologra, akkor valószínű, hogy megtörtént akkor is ha másképpen emlékeznek rá. Amit leírtál a valóság szempontjából csak ennyit mond el. A hogyan történt az más kérdés.
Nehéz eset vagy. Az iskolai dolgozat témàja, hogy írják le a tegnapi ünnepet, nem igen fogsz két azonos dolgozatot találni. Jo esetben kiderül, hogy volt tegnap egy ünnep. De egyik dolgozat sem lesz azonos a tegnapi ünneppel. Csak dolgozatok.
Nézzünk csak néhány tudóst, akik foglalkoztak az "Isten" témakörrel valamennyire:
Isten, mint érzésforma meghatározást már Freud és Jung is megadta, illetve érintette írásaiban. Gyakorlatilag most ezt csak nyomatékosabbá és közérthetőbbé igyekszem tenni, Isten tudományos definícióját megadó, átfogó elemzésemmel. Továbbá úgy gondolom, hogy Isten a pszichológia, pszichiátria és a szociológia tudományágak hatáskörébe tartozik.
Freud a vallást, amin ő a bibliára alapuló vallásokat értette, kollektív neurózisnak diagnosztizálta. Az istenhívő embert, pedig úgy jellemezte, mint aki képtelen felnőni és büntető és óvó apára van szüksége felnőtt korban is. Freud állításai igazak lehetnek bizonyos esetekben, de semmiképpen nem igazak általánosságban. Freud alkotta meg az egyéni tudattalan fogalmát, Jung pedig a kollektív tudattalanét. Freud szerint csak egyéni tudattalan van, ami érzékletes hasonlattal élve a lélek szemetes kosara, amiben érdekes múltbeli dolgokat lehet kiturkálni, amit az elme igyekszik elfedni. Ezzel szemben Jung az egyénin túl a kollektív tudattalan elméletét is megalkotta, ami szerinte az egyéni tudat táptalaja, amin felnő és fejlődik. Tehát mintha az elődeink és mi is össze lennénk kapcsolva, és információkat tudnánk átadni egymásnak úgy, hogy közben látszólag nincs szokványos kommunikáció, és igazából nem is tudatosul bennünk az információ és a programcsere.
C.G. Jung szerint viszont Isten nem statisztikai igazság, tehát hogy van, vagy nincs egy darab Isten, hanem személytől függő tapasztalat. Aki megtapasztalta létét az hisz benne, aki nem tapasztalta meg az nem hisz. Persze itt is felvetődhet az a logikus kérdés, hogy hányan lehetnek azok, akik úgy hisznek Istenben, hogy saját maguk nem tapasztalták meg, és mégis elhiszik annak a másik embernek az állítását aki szintén nem tapasztalta meg Istent, csak egyszerűen állítja hogy létezik. Pontosan idézném: „Isten nem statisztikai igazság, ezért ugyanakkora ostobaság, ha bizonyítani akarjuk, mint ha le akarjuk tagadni. Ha valaki boldognak érzi magát, sem ezt, sem az ellenkezőjét nem kell neki bebizonyítani. Azt sincs okunk feltételezni, hogy a boldogság, vagy a szomorúság ne lenne megtapasztalható. Isten egy olyan általános tapasztalat, amelyet csak egy bárgyú racionalizmus, vagy egy neki megfelelő teológia tesz homályossá.” Az általános tapasztalat jelző, mindenképpen valótlan állítás Jung részéről, mivel nagyon sokan nem tapasztalták meg Isten érzését, mint például a valószínűleg tényleg teljesen általános más érzéseket, mint a boldogságot, vagy az örömöt. Az általam kissé pontosított meghatározás, viszont akár ellentmondásmentes és teljes is lehet, pláne ha tudjuk, hogy az a fő gond mind Freud, mind Jung meghatározásaival, hogy Ők Istenen csak, vagy főként a bibliában leírt Istent értették. Pedig az csak egy a rengeteg Isten és Istenkép közül.
Richard Dawkins féle mém, vagy memetika elmélet, amely egyfajta hamis gondolatdivatnak, rossz és rosszul másolt gondolat beidegződésnek állítja be Istent.
Thomas Szász magyar származású amerikai pszichiáter írásrészlete: "Ha te szólsz Istenhez, imádkozol; ha Isten szól hozzád; skizofrén vagy."
Ha valóságosan jönnek létre a képzetek, akkor a valóságot tartalmazzák. Csak más formában írják le, de ugyanúgy valódi jelentésük van, mint bármi másnak. Hogy lehet valami nem azonos a valósággal?
Marx ennél okosabb volt. Soha nem állította, hogy az imperialisták, vagy akár a papság találták ki a vallást. A vallások ősi eredetéről inkább Engels írt, sok értelmes gondolat is olvasható nála, nyilván jól ismerte Darwin, és a korszak tudósainak munkásságát. De vannak súlyos tévedéseik is, főleg ott, ahol már többet akartak állítani, mint amit a tudósok tudtak. Ettől még persze igaz, hogy a vallás a nép ópiuma. De ugyanez igaz a focira is. Ilyesmit persze már az ókori rómaiak is beszéltek. Kenyeret, és cirkuszt a népnek.
Nagyon sok butaságot és hát uralkodó ideológiát kiszolgáló propagandát tanítottak és tanítanak is az iskolákban. Nekem és gondolom neked is volt módod megismerni ezekből legalább két ellentétes verziót. Egyiket személyesen, a másikat mondjuk a gyerekeid, vagy unokáid által.
Isten tankönyvekben 40 évvel ezelőtt:
'A vallás a népek ópiuma, írta Marx.
Isten a népek és a dolgozó osztály kordában és butaságban való tartása miatt találta ki az imperialista tőkésosztály a papsággal és a burzsuáziával karöltve. '
A logika ok és okozati rendszerek önellentmondás mentes és működő modelljét megadó eljárás.
Nem csak ennyi. Sőt, szigorú értelemben ez nem is a "logika" kérdésköre, hanem szimpla felismerése az ok-okozati rendszer önellentmondás mentes működésének, ami - logikusan - e felismerés nélkül is működik. A logika tehát nem csak annyi, hogy konstatálunk, modellezünk bizonyos összefüggéseket> hanem a - nagyobb erejű és tisztább - logika ahhoz kell, hogy meg is értsük és fel is tárjuk eme összefüggések és mozzanatok rejtett, kiváltó okait, melyek a helyes gondolkodás, illetve következtetés levonás szempontjából elengedhetetlen fontosságúak.
Nos, aki nem tanult matematikai logikát, az nem tudhatja. És aki képes beszélni, az még nem nyelvész. A tulajdonnév, köznév megkülönböztetése viszont sokak számára megvilágosodik már az alsó tagozat nyelvtan óráin, és pontosan tudja, mit ért Isten, vagy isten alatt. Te ezt hiába próbálod tagadni, mert nem a te értelmezésed szerint gondolkodnak mások. Aki Istent mond, az egyetlen létező istenről beszél, nyilván a keresztények, mohamedánok, zsidók vallásából származtatva. Az más kérdés, hogy még ők is beszélnek kerubokról, angyalokról, dzsinnekről, és más mondabeli lényekről. Aki meg istenekről beszél, az meg egyiptomi, görög, római hitvilágokra gondolhat, de ott is rengeteg néven nevezett istenről beszélnek, gondolj csak az égitestek,a bolygók neveire. Mivel pedig ezek a mondabeli lények a mondák által jól meghatározottak, a te állításod arról, hogy ezek valójában nem személynevek, tulajdonképpen a mondák átírására tett kísérlet. Ami persze merőben fölösleges, és értelmetlen. Senkinek sincs szüksége új mondákra, és még a régiek szükségessége is megkérdőjelezhető.
Az alapvető logika egyáltalán nem matek. Fordítva történt. A valós életből vette át a matematika a logikát és egy részét fel is dolgozta.
logika; A logika azon módszereknek és elveknek a tudománya, amellyel megkülönböztethető a jó (helyes) gondolkodás, ill. érvelés a rossztól (a helytelentől). forrás:http://www.scientia.hu/ Saját megfogalmazásom: A logika ok és okozati rendszerek önellentmondás mentes és működő modelljét megadó eljárás.
Példa: ha nem jól tanulod meg a tűzgyújtást, nem logikusan műveled, teszed a teendőket, akkor az nem fog sikerülni
Ha a matematika mint emberi gondolkodás elvonatkoztat a valóságtól, ez azt jelenti van nem valóság? :)
Joggal hisszük, hogy van valóság, bár erről csak képzeteink vannak az agyunkban, az agyunk idegsejtjeinek különböző működés közbeni állapotai a valóság különböző állapotaira adott válaszok, amelyek nem azonosak a valósággal. Sőt minden egyes embernek más, és más képzetei vannak a valóságról, vagyis nincs két azonos idegrendszeri állapot, ahogyan két azonos ujjlenyomat sincsen. De következetesen sok hasonlóság is létrejön a különböző emberek agyi, idegrendszeri állapotaiban, ezért hihetjük joggal, hogy létezik a valóság.
Úgy pontos a fogalmazás, hogy a logikát a matematika is használja, de ettől azért egy sokkal szélesebb dolog és már a matematika feltalálása előtt is létezett.
Egész más miatt említettem a matematikát, és a matematikai logikát. A matematika nem csupán használja a logikát, hanem pontos, és korrekt elméletet alkotott róla, amely minden emberi, és gépi gondolkodás legalapvetőbb bázisa, a helyes gondolkodás, és a bizonyítható állítások, következtetések, és következtetési láncolatok elmélete. Amióta az ember képes lett gondolkodni, megpróbálkozott a logikus gondolkodással is, ami részben működött is, hiszen ezért maradt fenn az emberiség. De ennek a gondolkodásnak a működési mechanizmusa a matematikai logikában lett összegezve. Erre épül mind a matematika széles skálájú tudománya éppen úgy mint minden más tudomány bizonyítási, és kísérleti metódusa is.
Most is hívő vagy, csak a tudattalanodban létező fertőző vallás mém müködterti az agyad ezen részét és nem kissé vagy miatta zombi :-) Ez nem jelenti azt, hogy más terülten ne lennél képes logikusan gondolkozni. Ott lehet, hogy tudsz, de ezen tuti, hogy nem.
