Nézd, én feltételezem, hogy aki idejön és véleményt nyilvánít, az rendelkezik valamilyen minimális ismerettel az általa érintett korról. Itt van peteyt, aki adja a szakértőt , de egy pillanat alatt kiderül, hogy mennyire nem hajlandó még csak gondolkodni sem. Hát ennek a peteyt-nek, mielőtt adja a szakértőt, még úgy másfél évtizedet rá kéne szánnia a kor tanulmányozására aztán halkan megszólalhatna. De én úgy veszem észre, hogy még büszke is rá, hogy ostobaságokat irogat. Ha meg ezek után még még neki áll feljebb, akkor - képletesen - beleverjük az orrát az ostobaságaiba Ez a a minimum, amire rászolgál.
Ps: A kérdéseid amúgy érdekesek és jogosak, azokat rengetegszer végiggondoltam én is. Ha ezek a fentiek - után is úgy gondolod, megtárgyalhatjuk.:-))
Az már csak halk hörgés hogy itt a poszthitleri lehetőségek felvázolásának kellene menni, :)) LOL Felejtsd el. Pedig én még a másik topicot is felhoztam ( a H-korszak...)
Triste ennyire magas lóról mégsem kellene. Ha az ember annyival okosabb/tájékozottabb akkor legyen türelme formálni a másik szemléletét. Emellett ne feledd, a történeem relatíve közeli korszaka a téma. A görög poliszokról lehet történelemként beszélni. A Horthy-éráról ma még nem megy. Szóval szerintem ne menjünk bele egymás minősítésébe. A kollega hozott érveket (melyek minimum erősen támadhatók) cáfoljuk meg őket! Számokra források, történelmi folyamatokra, összefüggésekre érvelések jelentik a választ. Sőt ez a topik azo ritka helyek egyike ahol az emberek vállalják és oda is írják ha okfejtésük valamelyik pontja spekulatív. Az már csak halk hörgés hogy itt a poszthitleri lehetőségek felvázolásának kellene menni, nem a Horthy korszak minősítésének, erre van külön topik. Hogy megpróbáljam valahogy ontopikká tenni a témát, mit gondolsz például arról az ősi érvről, hogy a komcsik kevés jótette közül az egyik az, hogy elsöpörték az urambátyám-világot. Egy győztes Magyarországon ez a világ hová fejlődött volna?
Lett volna királyunk? Földreform? Gazdaság? A magyar-német viszony? Határrevízió?
A 200 pengőhöz: ugye-ugye, ez is költészet, hasonlóan a 3.000.000 koldushoz. (amivel könnyen viccel...). Sajnos én fejemben is ez van
Nem vagyok közgazdász, de ilyenkor valami vásárlóerő kifejező súlyozott összegre gondolok, vagy felsorolásra (én is tudok súlyozni, nem csak egy végösszeg érdekel)
Ebben mondjuk benne van egy néprádió ára+előfizetés, a kenyéré-tejé, a lakhatás különböző változatai (bérelt szobától a házép. ktg-ig, villanyszámla (ÉS az akkor szokásos fogyasztás), ruhák, vetőmag, kéziszerszámok, bicikli/segédmkp (mondjuk egy 100ccm-es WeissM./Csepel), közlekedés (vill.jegy, vonatjegy) miegyéb. Mégjobb: ezek felsorolva. + a drágulás/infláció
Nem hinném, hogy a társadalmi minimum 1.5-szörösét keresné egy zsellér. Kivéve, ha azt nyáron teszi ÉS télen nincs semmi keresete (nyilván ekkor a nyári kereset osztódik 2-vel, ha nem 4-gyel - idénymunka lévén).
Ami a 1970-es évek mennyiségi szemléletét illeti: a kép igaz, de durva felbontású. Voltak minőségre vezető, arra alkalmas próbálkozások, konstrukciók akkor is. A rendszer valahogy nem engedte a továbbfejlesztésüket, nem motíválta kellően az alkotót, vagy csak simán (munkájukra) igényes embereket. A Tungsram 1970 ben is "ott volt". A Videoton egész jó katonai rádiókat csinált pl. [linkHOPPINGRADIO] http://index.hu/tech/hardver/fh1 [/linkHOPPINGRADIO]
Mezőgazd mintagazdaságok/Bábolna, miegyéb. Ezek voltak a magok, a kristályosodáshoz, időről-időre előfordultak. Nem volt ELÉG jó, azt szoktam mondani, hogy Mo. önerőből tartotta a 10-15 év lemaradást (átlagosan...). Ez pont elég volt a vesztéshez, mikor TELJESEN ránkszakadt a világpiac (nem csak szűrve)
Hajlandó vagyok téged egy végtelenül tájékozatlan, az alapvető tartalmi kérdésekhez mit sem értő, a lényegi folyamatokkal tisztában nem levő, egy-egy kor jellemzőiről halvány fogalommal sem bíró figurának tekinteni. Azt hiszem, nagyon jól jársz, ha ebbe itt és most azonnal beleegyezel.
Többek között Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században-harmadik kiadás, kötve-fűzve
Fenti szerző talán nem éppen az elvakult jobboldaliságáról híres, pluszban pedig, gondolom én, hozzám hasonlóan senkinek nem nézi le az ítélőképességét azzal, hogy tényadatokat közöl
"Ugyanebben az időszakban az átlagos havi jövedelem 534 pengő volt, jóval a dalban is megénekelt 200 pengős, normális megélhetést biztosító összeg felett. Ez utóbbihoz a 10 hold alatti földdel rendelkező kisbirtokosok és a föld nélküli zsellérek kb. 3,5 milliós tömegének jövedelme állt közel, havi 183-tól 227 pengőig terjedő jövedelemmel."
Ez a Horthy-rendszer egy valóságos földi paradicsom volt, de még a zselléreknek is, a fantasztikus havi jövedelmekkel. Nem sok olyan ember lehet a világon, aki ilyen merészen nézné le mások ítélőképességét, ahogy arra te veszed magadnak a bátorságot. Várom a forrását ennek az elképesztő és nyilvánvaló hazugság halmaznak.
Akkor elkezdeném a sort:
1914-ben az átlagos élettartam 40, 1941-ben 57 év, ennek a növekedésnek köszönhetően a népszaporulat rendkívül magas (17%-os) volt, negyedszázad alatt másfél millió fővel növelve a népességet. A gazdaság fejlettségének tekintetében Magyarország a két háború között az európai középmezőnybe tartozott, Portugáliával, Spanyolországgal és Olaszországgal egyetemben. (Ha megnézem, ma hol tartanak hozzánk képest ezek az országok, nem kell sokat gondolkodni, vajh’ Horthy vagy éppen Kádár idejében maradtunk le igazán a fejlődésben). 1930-31-ben a legmagasabb (nagybirtokosok, nagypolgárok) és a legalacsonyabb (mezőgazdasági napszámosok) jövedelmi osztály átlagos vagyona közötti különbség kábé 33-szoros volt, manapság tudtommal ez jóval nagyobb. Ugyanebben az időszakban az átlagos havi jövedelem 534 pengő volt, jóval a dalban is megénekelt 200 pengős, normális megélhetést biztosító összeg felett. Ez utóbbihoz a 10 hold alatti földdel rendelkező kisbirtokosok és a föld nélküli zsellérek kb. 3,5 milliós tömegének jövedelme állt közel, havi 183-tól 227 pengőig terjedő jövedelemmel.. Ők lennének az bizonyos „hárommillió koldus”, akik ekkor a megélhetés határán ingadoztak ugyan, de többnyire még mindig. képesek voltak az alapvető emberi szinten megélni. Közülük nagyjából másfél millió embernek a családjában, a korabeli számítások szerint, az éhezés elkerüléséhez a nőknek és a nagykorú gyerekeknek is munkába kellett állniuk. Mellettük az ún. úri középosztály másfél millós tábora az említett kétszáz pengő ötszörösét, a kb. 700 ezer közép- és nagybirtokos paraszt a kétszeresét, az ipari munkások kb, 2,7 milliós osztálya a másfélszeresét kereste meg. A munkanélküliség az 1929-33-as mélyponton kb. 200 ezres volt, nagyjából egy szinten a maival. Egyébként ez (a munkanélküliek biztosítása) volt az egyetlen olyan része a Horthy-rendszer szociálpolitikájának, amit nem sikerült a kor színvonalához mérten rendezni.
Az érettségizettek ( ehhez nagyjából kapcsolódva pedig a középosztálybeliek) száma az 1920-as 284 ezerről 1941-re 429 ezerre nőtt. Az 1913-ban százezer lakosra 31 orvos jutott, 1938-ban már 117, Európa élvonalába juttatva az országot. A városi infrastruktúra máig élő legfontosabb elemei a két háború közt alakultak ki: 1930-ra a budapesti lakások 83%-ában már működött a századelőn még ritkaságnak számító villanyvilágítás, igaz, jócskán élen járva a 18%-os országos átlaghoz képest. Gyakorlatilag ekkor alakult ki a motorizált városi tömegközlekedés, Bp. mellett Debrecenben, Miskolcon, Pécsen, Sopronban, Szegeden és Szombathelyen villamosvonalakkal kiegészítve. A mozi és a rádió már a falvakba is eljutott, utóbbi tömegesedést a háború kitörése akadályozta meg. Móricz Zsigmond, amikor 1940-ben ellátogatott szülőfalujába, egyenes az inges-gatyás parasztok jellemezte, háború előtti magyarországi falu eltűnéséről írt.
Szvsz amit te az ország egészét érintő társadalmi modernizáció alatt értesz, az az 50-es, 60-as években a totális tervgazdálkodás megteremtésvel csapódott le. Normális piacgazdaságban eleve lehetetlen egyszeri, radikális társadalmi reformokat bevezetni, mert hiányzik a gazdaság egészét átfogó és megszervező államhatalom, amelyik az egész folyamatot fentről irányítaná. Nálunk nem hiányzott: ennek köszönhetően a 70-es évek elejére az országot gyakorlatilag minden erőtartalékától megfosztották az erőteljes iparosítással, a hosszú távú, valódi eredményeket hozó fejlődés helyett rövid távlatokban gondolkodva. A hiányt csak az eladósodás ugrásszerű növelésével tudták valamelyest pótolni, ezért az Eu gyakorlatilag a mai napig rágja a fülünket. Másrészt pedig a minőségi fejlesztés helyébe a pártállam korai évtizedeiben a mennyiségi fejlesztés lépett: egy Videoton vagy egy Ikarus legfeljebb a keleti blokkban volt nyerő, nyugaton a jóval korszerűbb technikával nem vehette fel a versenyt, nem úgy, mint korábban pl. a Tungsram égő. Részleges gazdasági reformokra, a kapitalizmus normális működésének mederbe terelésére pedig a Horthy-rendszer is alkalmas volt, ezen az úton haladva ma valószínüleg jóval előbb tartanánk a napfényes Nyugathoz viszonyítva.
Először is, nem tudod, mennyi idős vagyok. Másodszor is, hadd ismérteljem meg: az állami szintű rasszizmus nem a Horty rendszer sajátja volt. Nem helyeslem, nem kívánom mentegetni; a megfelelő helyre szeretném tenni, mégpedig az akkori környezet alapján megítélve. (Amúgy tökéletesen félreértetted a példám, úgy tűnik, a "gyengébbek kedvéért" kiszólásom túlzásnak bizonyult.) Mit akarsz még? Felsoroltam egy rakás példát a nyugati országok akkori (és későbbi) kirekesztő, rasszista törvényeire, mtatván, hogy még sokkal később is keményen ment az állami szintű rasszizmus. (Alabama törvényei közül jópár még mindig nyiltan rasszista, és a szeggregációt szabályozza, de a neokon ellenállás miatt még mindig bent vannak az alkotmányban. Törvényileg tehát Alabama még ma is rasszista.) Mi kell még neked? Ha a feketékkel bánik szarul az állam, szeparálja őket, gátolja a felsőoktatási rendszerbe kerülésüket, mi több, megöli a polgárjogi aktivistáit, az nem olyan rossz, mint a numerus clausus? Az indiaiakkal se nagyon kell foglalkoznunk, mert messze éltek? Az írek meg állandóan isznak úgyis, mit fájt nekik az angol uralom és elnyomás? Hm? Ha már az erkölcseimmel kapcsolatban vállalkozol némi találgatásra, akkor engedtessék meg nekem is a spekuláció veled kapcsolatban. Szóval szerinted rasszizmus és rasszizmus között van különbség... Ez vajon mit mond el rólad? Hm?
Még nem olvastam bele a topicba, de hozzá szólnék én is , engedelmetekkel.
Ha Hitler győz, akkor most éljük a szigorú nemzetiszocialista szabályokkal tűzdelt életünket. És arról álmodozunk, hogy milyen jó lehetett az a kapitalizmus. Szép lassan lázongunk, okoskodunk, és megvalósítjuk a kapitalizmust.
Most viszont vadkapitalizmus van, de vannak jelei egy másik fajta (mindenféle faji-baromság mentes) nemzetiszocializmusnak. Ugy hívják KIna! Ők az új nemzetik és szocialisták: és jól működik. Szóval látjuk, hogy ez a kapitalizmus így nem nagyon működik. És el kezdünk gondolkodni. Leszürjük a 3 szarból (kapializmus, nemzetiszocializmus és kommunizmus) a jó részeket és alkotunk valami jót.
Ami szerintem valahol nemzeti is lesz, és szocialista is a szó nemes értelmében. Aztán azt is elcsesszük, és kezdődik az egész előről...ha megéljük...
Ugyhogy Hitler nem győzött, hál'istennek, de valami győzni látszik...
(Mielőtt totális baromságnak gondolnátok ezt az eszmefuttatást, jól gondoljatok bele)
Igen, volt ilyen mellékíze, ezért vannak bennem is kérdőjelek, a tendenciákat illetően. Meg megnézve néhány korabeli magyar játékfilmet és hétköznapi híradót.
A társ.-i modernizáció meg cseppfolyós dolog. Nem egy kétállapotú dolog (van/nincs). Átalakulási sebességeken kell vacakolni, folyamatosan előnyöket és hátrányokat számolni, mibe kerül letörni egy ellenállást, ill. azon eszközök használatából milyen következmények jönnek. Honnan lehet kezdeményezni; mi van akkor, ha; mi tud megvalósulni; stb.? Gömbösre is azt mondták 30-ban, hogy modern, meg bevonja a fiatal lendületet. A bolsevikok is kereteket romboltak le. Másfelől ha meghagyom, ami van (és nem kell fegyvereseket szabadon engednem), megmarad pl. az egyház gazdasági (túl)súlya, egy régi (már nem jó/?/) termelési szerkezet a nagybirtokosoktól, sok mg. cseléddel (akik kiszolgáltatottak, tehát uralhatók), és ezen csak lassan tudok lazítani. És miért szükségszerű annak a bukása, ami ellen nincs belső felkelés (nem feszültség, mert az akad)? Én időnként jó túlélési/uralkodási technikákat vélek belelátni a magyar nemességbe, egy SzU kellett hozzá, hogy eltakarítsák (Az 1.vh is kevés volt). Ez a szívósság nem lebecsülendő evolúciós szempontból, mi több: érték. Felfogható, mint képesség a változásra (természetesen a szigorúan szükségesre, nem többre). És végeredményben csak egy mérce van: a szervezet túlélése, ill. hogy milye külső körülményekig tud megvalósulni.
Nem, nincs itt elkenés. A politikai légkör annyiban gond, ha nem hagynak - vagy várhatóan nem hagynak - dolgozni. Pl. Teller Ede, Szilárd Leó, stb. (zsidók/zsidó származásúak lévén). Pl. nem kapsz olyan állást,egyetemi katedrát, elveszik a vállalkozásodat, nem indulhatsz versenyeken, stb. Ez beleértendő az általam leírottakba (mellyel árnyalni gondoltam kavkaz mondandóját)
Önmagában elviselhetetlen pol. légkör NINCS. (Ha mégis van, mondd meg, mi az, legyünk egy kicsit pozitivistábbak és kevésbé költők, híven a #479-ben /mellékszál/ írottakhoz). Életkörülményekkel összefüggő VAN (ld fent). 1938-ban is fantazmagóriának tűnt Mo.-n egy 'halálmenet' lehetősége (Németo.-ban nem, v. nem annyira), tehát erre hivatkozni nem komoly érv
Más, de nem annyira A hangulati elemek és a konkrét leírások terén nem bánnám, ha írnál valamit #432-re is. És akkor látszik, hogy ki milyen pályán/szabályok szerint focizik (az, hogy melyik térfélen, talán most is, de ez ALIG fontos)
"Megjegyzem, (kavkaz említette Bay Zoltán kapcsán), mire viheti egy kutató - ez is érdekes, mert sok okos ember kiment. Nem a nyomor elől, hanem kint jobban csinálhatta, amiben igazán jó volt."
Azt azért tegyük hozzá, mert látom, ismét nagyon szépen működik egyes olvtársak részéről az elkenési effektus, hogy a sok okos ember egy része ugyan valóban azért ment ki, mert kint jobban csinálhatta, amiben igazán jó volt, de ugyanakkor sokan azért mentek ki, mert - főleg a a harmincas évek végétől - egyre elviselhetetlenebbé vált Magyarországon a politikai légkör. Aztán akadtak olyan tudósok - meg művészek, sportolók, stb. - is, akik ugyancsak hittek abban, hogy Magyarországon milyen sokra viheti egy kutató, és ezért nem mentek ki idejében: őket aztán vagy deportálták egy haláltáborba, vagy a gyalogmenet idején lőtték tarkón.
Mo. alig voltak kommunisták, a szovjetizálódás nem erre értendő, hanem hogy az ország elkerülhetetlenül a szovjet érdekövezetbe sodródjon. Horthy korszak tökéletes vakvágány volt, hiába a részleges kapitalista fejlődés vagy bármilyen részleges modernizáció, ha hiányzott az ország egészét érintő társadalmi modernizáció. Semmilyen törekvés nem létezett ami a szükséges társadalmi reformok irányába vitt volna, valójában pont az ellenkező irányba haladtak. Mo. a 30-as években az idelátogató külföldiek szemében olyan volt mint egy furcsa jelmezesbál vagy valamiféle kedélyes operettfilm, kacagányba öltözött nemesi esküvői menet a Mátyás templomb előtt, ugyanakkor elképesztő nyomor a Mária Valéria telepen és falvak többségében. Csupa díszlet, ami mögött nincs semmilyen valós tartalom, ill. ami a szegénység és elmaradottság elleplezésére szolgál.
Ezt te értelmezed így. Valójában pontosan arról van benne szó amit írtam, az arisztokrácia szerepe megkerülhetetlen a magyar tradíció továbbvitele szempontjából. Apró udvariaskodás, hogy nem kizárólagos. Jó hogy nem az, azért ne nézzük egymást hülyének, 1930-as években vagyunk. Abban teljesen igaza volt, hogy a nemzeti tradíció alapvetően és elsősorban a nemességre épül, nem pedig az összevissza nemzetiségű parasztokra vagy az egyre inkább prolisodó bp-i és egyéb városi egykori német eredetű polgárságra.
Mellesleg nyilvánvaló hogy az arisztokrácia hatalma egyre több területen csökkent, senki nem állítja hogy Mo-on nem érvényesültek ugyanazok a kapitalista gazdasági törvényszerűségek. Mo-on ugyanúgy létrejött egy gazdasági vezető erő, ami jelentősen befolyásolta és korlátozta az arisztokráciát is. Ezzel szemben jött létre az a konzervatív, feudális elveket valló nemesi (nemzeti) restaurációs véd és dacszövetség, amit a kádári időkben ellenforradalmi rendszernek neveztek. Kádárék persze büszkék voltak arra, hogy ellenük (vagyis a kommunisták ellen) szerveződtek, de nem ők voltak az igazi ellenség.
Ha nem haragszol meg érte, megkérdezném: pontosan elolvastad azt a röpke mondatot, amit idéztél a hsz-odban? Abban ti. pontosan arról van szó, hogy az arisztokrácia nem igényelheti magának kizárólagos joggal a hatalmat, részvétele az ország irányításában azonban a többi társadalmi osztály féloldalas fejlődése miatt feltétlenül szükséges.
Avitt arisztokrácia? Pontosan mikortól és meddig? Egy Széchenyi, egy Wesselényi, egy Batthyány, egy Andrássy, egy Tisza "avittnak" számított? Vagy csak azok, akiknek egy bűnük volt, szvsz hogy a XX. században éltek? A Bethlen István és Teleki Pál-féle fél-(vagy éppen egészen)fasiszták? Netalántán a manapság ballib körökben oltárra emelt Károlyi Mihály? A megfejtéseket postafordultával kéretik leadni.
Tehát a mondanivalód lényege az, hogy valamit ami měködik cseréljünk le valamire ami használhatatlan és közben mormoljuk serényen: modernizálunk!
:))))))
Na Üdv!
ui. Azóta megkérdôjelezték ezt az egyenlôséget. Az eredmény ismert, nézz körül. Volt már olyan miniszterelnökünk is, akirôl valami "útelágazoadzást" jegyzett csak fel a magyar történelem:)
Kívülről nézve mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy ennek óriási bukás és szinte elkerülhetetlen szovjetizálódás lesz a vége, csak az itt élők reménykedtek valamiféle csodában.
Belső folyamatokból bolsevizálódás nem következett volna, ha a kommunista szervezetek taglétszámát számolom, veszem alapul. Egy szegényparaszt-lázadás inkább probléma. Már csak azért is, mert nem lehet milliós tömeget politikai rendőrileg ellenőrizni, ahhoz katonaság/csendőrség kell. Ellentétben pár száz emberrel - állítólag valamelyik funkci a 20-as években /?/ egy taxiban /bérkocsi?/ felejtette a NÉVSOR-t. innentől a pol. rendőrség megfelelő osztályána egyszerű volt a dolga (feltéve, hogy nincs sok új beszevezés - szerintem nem volt) - Tényleg, tud erről valaki vmi konkrétat. Én elég okos és tájékozott embertől hallottam, de valami többlet jót tenne.
Felfogás dolga. Jéghegy csúcsa vs. kezdemények (afféle magok a megindult kristályosodásban)
Sajna ez sem tudomány, csak költészet. 10 éves távlatba nem tudok tendenciát belelátni, túl nagyok az igadozások, meg azt sem tudom, mit kéne látni. (azért néhány más vélekedés is támadható marad)
A kérdés még mindig megmarad: hogy lehetett volna jobban csinálni? Az ur. oszt. érdekeit figyelembe véve! Ui. nem biztos, hogy egy rombolás 1945 után jó csere volt a valamivel gyorsabb életszínv.-emelkedésért (ill. a nyomor csökkenéséért-eltűnéséért) - ez utóbbiak mértéke szintén vitatott, pláne párhuzamba állítva a 'mi jöhetett volna ki a régi rsz. folytatásából' Mindent egybevetve azonban nincsenek számok, amelyekkel ezeket a kvalitatív jellemzőket át lehetne egymásba számolni, mint afféle valutákat (mérni még csak-csak, bár az is kemény, elvi szinten cseppfolyós terület)
Megjegyzem, (kavkaz említette Bay Zoltán kapcsán), mire viheti egy kutató - ez is érdekes, mert sok okos ember kiment. Nem a nyomor elől, hanem kint jobban csinálhatta, amiben igazán jó volt. De ez más dolog
"Félretolni, mégpedig egészen félretolni, mert erről van szó és nem arról, hogy a vezetést kizárólag magának arrogálhatná, csak azért, mert emberi irigység, osztálygyűlölet és politikai elfogultság nyelvét öltögeti reá, lehet egyeseknek önző érdeke, de egészen biztosan nem magyar érdek.”
Hát erről van szó. Totális önámítás volt ez a korszak, a magyar érdek egybemosása az avitt arisztokrácia restaurációjával. Még nagyobb probléma, hogy semmilyen társadalmi erő nem merte megkérdőjelezni ezt az egyenlőséget, kivéve persze a kommunistákat, de őket letartóztatták. Ellenkezőleg, a gyártulajdonostól az egyetemi tanárig, mindenki "nemesedni" akart, hiszen ez volt az egyetlen módja a legfelsőbb elitbe kerülésnek.
Amit leírsz, az a jéghegy csúcsa. Valóban voltak egyes területek az iparban és a kutatásban is, ahol magas színvonal volt tapasztalható. A társadalom túlnyomó többsége azonban reménytelenül elmaradott viszonyok között élt. A 20-30-as évek falusi emberei a legtöbb területen még szinte középkori viszonyok között éltek, kvázi önellátó gazdálkodást folytattak tenyérnyi parcellákon, oktatás az írás-olvasás elemi elsajátítására terjedt ki, eü-i ellátásban szinte nem részesültek (javasasszony és bába látta el ezt a szerepet). A legrosszabb az volt hogy nem volt semmilyen előremutató tendencia, hogy ez bármikor is meg fog változni. A társadalom meghatározó vezető elitje önmagát elefántcsont toronyba zárva élte ki a legújabb kori magyar feudalizmus álromantikus végóráit. Németeket és angolokat (mndenkit) megdöbbentett a magyar társadalom furcsa kettőssége, Mo-on tevékenykedő diplomaták emlékirataiban ez pontosan feltárul. Kívülről nézve mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy ennek óriási bukás és szinte elkerülhetetlen szovjetizálódás lesz a vége, csak az itt élők reménykedtek valamiféle csodában.
Egy ezer évvel (illetőleg egy nappal) ezelőtti hozzászóláshoz:
„A magyar arisztokrácia és birtokosnemesség ma is, dacára annak a pusztításnak, amelyet soraiban az 1918. évi összeomlás és az azt követő idők válságai végeztek, az ország legvagyonosabb, legfüggetlenebb, legműveltebb, nyelvismereténél fogva megfelelő külföldi összeköttetések felett rendelkező és tágabb látókörrel bíró rétegeihez tartozik, amely legtöbb ellenállóképességgel bír, ennélfogva minden nyomással és felforgatással szemben, jöjjön az felülről, a hatalom polcáról, jöjjön az alulról, a demagógia terrorjának eszközeit használva. Családi tradíciói folytán nagy többsége évszázadok óta összeforrott a nemzet életérdekeivel. Fennállása és részvétele tehát a közügyek intézésében a nemzet jövője és egészséges fejlődése a közélet stabilitása szempontjából egy erős garancia és mindenképpen óhajtandó, mert szerepét mások ma még ugyanolyan képességekkel betölteni nem tudnák. Félretolni, mégpedig egészen félretolni, mert erről van szó és nem arról, hogy a vezetést kizárólag magának arrogálhatná, csak azért, mert emberi irigység, osztálygyűlölet és politikai elfogultság nyelvét öltögeti reá, lehet egyeseknek önző érdeke, de egészen biztosan nem magyar érdek.”
„Igenis, a Magyar Panteon a jövőben is nyitva áll a magyar úr számára, de csakis az olyan igazi magyar úr számára, aki nem címére és pénzére lehet csak büszke, nem arra, amit ősei míveltek, hanem mint Széchenyi István, büszke arra a jóra lehet, amit nemzetével maga tesz, büszke arra lehet, hogy lélekben és testben összeforrott nemzetének minden érdekében és bátran s férfiasan szemébe mondja nemzete igazát mindenkinek, járjon ki érte üldöztetés, a legmagasabb polcról, vagy sárral és piszokkal dobálja meg érte az utcai demagógia és nyelvét öltögessék reá a zsurnalisztáknak lezüllött része vagy a politikai prostituáltakazon hada, amely az olcsó népszerűségnek hízeleg a fórumon.”
Gróf Bethlen István: Széchenyi emlékbeszéd. Budapest, 1932
Tökéletesen összefoglaltad, amit Tristének is akartam írni. Sok szegény volt. Ôket a Horthy korszak utáni rendszerek "elrejtették". Ma újra itt vannak, roncstársadalomnak nevezik ôket. Ôk ugyanazok a szegények, akiknek a sorsára akkor sem volt megoldás. Ma sincs. Csak közben már az ipar is hanyatlik és a posztindusztriális társadalom nem tömegeket szív fel, hanem elméket csábít magához.
Igen. Saját radarfejlesztés! Ezt bizony kihagytam. Meg szélcsatorna a Weiss Manfréd üzemben, ami szintén überhightech az adott korban. Meg egy kis magyar televízó... Ja, és Bay Zoltán, aki egy kutató volt, csak érzékeltetés képpen, hogy a Horthy fasizmus alatt egy kutató elôtt milyen lehetôségek álltak és mi mindennel kisérletezhetett és fejleszthetett ki. Ô csak egy.
