Anno a Lynch-filmmel indítottam, majd megnéztem a minisorozatot. Majd újra, még párszor. A Dűnét idén olvastam ki, és végig csak lestem, hogy hol van már Irulan? :-) Így jár az, aki a filmmel kezdi. Még kellemetlenebb, hogy a sorozat miatt az egyik kedvenc szereplőm pont a hercegnő lett, ezért sajnáltam, hogy nem találkozhattam vele a könyvben.
Egy barátommal nemrég azt tárgyaltam ki, hogy egyáltalán mi a funkciója a nőnek a Dűnében. Érdekes, hogy szinte minden fejezet elején szerepel egy idézet valamelyik könyvéből (grafomán...), de ha már így halványan megismerkedtünk vele, akkor kár, hogy nem kapott nagyobb szerepet. (Csak a Messiásban derül ki, hogy közepes Bene Gesserit, hogy kicsit nyafka, hogy bábként használják fel; majd kitör belőle az anyai ösztön, és a Gyermekekben tyúkanyó lesz belőle. Ennyi. Nem sok.)
AZ persze egy másik krdés, manaspág mennyi okos sivatagi vallási fanatikus arabnépek jihadjáról és öngyilkos akcióiról filmet forgatni, mint pozitív hősök....
Érdekes lenne... :-) A Szaúd-i szponzorok meg nem biztos, hogy rajonganának, ha megtudnák, hogy a fremen dzsihád nem úgy jön le a könyből, mintha pozitív dolog lenne, Paul az első perctől fogva küzdött a víziója ellen.
Hmm, kérdés: a fremenek mennyi ideje éltek at Arrakison? Mert a történetük úgy indult, hogy bolygóról bolygóra üldözték őket, és a Dűne lett a végállomása az útjuknak. De kellett azért némi idő, amíg kifejlődött a fűszerközpontú, Shai-hulud-imádó vallásőrületük, amely olyan erős lett, hogy úgy tűnt, mintha mindig is így lett volna. (bocs, a fremeneket, mint népet nem kedvelem, kifejezetten idegesítenek; egyes tagjait, pl. Liet-Keynest, Stilgart, Csanit, Haraht viszont szeretem)
Ja, és a Bene Gesserit Missionaria Protectivája alakította ki a Mahdi-várást, vagy a tisztelendő anyák csak megerősítettek valami korábban létező vallási elemet? Mert hiszi a piszi, hogy a fremenek már az ősidőkben tudták, hogy a messiásukat egy Bene Gesserit fogja megszülni.
Na, elolvastam az első könyvet angolul. Elég jól ment, néha volt csak kicsit nehézkes, mert azért voltak szavak amiket nem ismertem. Így, hogy magyarul már olvastam meg láttam a filmeket is többször persze érthető(bb) volt, érdemes volt újra elolvasni.
Aztán megnéztem a minisorozatot (én annak a pártján állok alapjában) és továbbra is kettős érzésem van. Egyrészt nagyon jó, pusztán a hosszából adódóan, mert elég mélyen be tud hatolni a történetbe. Még a majd 5 óra alatt sem jut azonban elég idő egy csomó dologra. Meg aztán a könyv jelleg olyan, hogy nehéz bizonyos infót átadni. A filmben a magyarázó szöveget néha a szereplők szájába adják, ami szükséges, de ha valaki nem olvasta a könyvet,a kkro marha nehéz lehet felfogni a Kwisatz Haderch dolgot, a Pre Spice Mass és az egész Water of Life dolgot, hogy a mahdi-t ne is említsem. Nincs ugye szószedet se a filmben. Néhány szereplő zseniális, néhány borzalmas, azt továbbar se értem, hogy miért vonul végig a filmeken Irulan (ráadásul fekete hajjal és barna szemekkel, amikor ő valójában egy szőke zöld szemű szépség). Azonban nagyon rossz szájízt ad a sorozatnak a műterem, a festett hátterek a tré világítás az olcsó jelmezek, szóval az egész olyan gagyi. Talán valóban az lenne a megoldás, hogy egy jó rendező, egy csomó pénz és egy gyűrükura-szintű priodukció elégítene ki minden igényt. AZ persze egy másik krdés, manaspág mennyi okos sivatagi vallási fanatikus arabnépek jihadjáról és öngyilkos akcióiról filmet forgatni, mint pozitív hősök....
számonként, egy kis trükkel le lehet tölteni (nem én találtam ki) a kis kockát kipipálod, aztán klikk a kék izére, és a letöltendő file nevéből kitörlöd a /slice-t. igy már a teljes szám jön le, nem csak a röviditett. nagyon sok jó filmzene van itt.
Engem az apró fordítási balfékségek idegesítettek a legjobban, amiket az új kiadásokban sem bírtak kijavítani, pl csomó számról lehagytak nullákat:a Dűnében a kukacok területéről lehagytak kettőt, Paulékat is csak egy nyolc m átmérőjű féreg üldözte nyolcvan helyett, a Messiásban meg a BG boszi nagyon elámul a nyolc m magas ajtón - szintén 80. Itt van még az is, mikor a banya rájön, hogy a terem Paul fele egyre kisebb, azon magyarul két hétig gondolkoztam, és még úgy sem értettem... angolul teljesen egyértelmű volt.
Nekem egy pillanatra sem volt gyanús, és végülis nem is kellett csalódnom benne. Másodszorrra, miután elég év telt el, teljesen visszaesett az olyan dolgok száma, amiket nem értettem.
Lehet, hogy bizonyos mondatokhoz öt percet kellett szellőztetni (az első agyhalál az az összesküvők tárgyalása a messiás elején, hogy ki mit mire miért reagált..), vagy esetleg aludni rá egy fél napot, de igenis, idővel meglett minden. Nehéz, sok minden nehezebb benne mint akármi amit életemben olvastam, de semmi nem értelmetlen.
Én most olvasom először a gyermekeit. Ott tartok, ahol az ikrek lemennek a szüleik emlék tudatába informálódni. Eléggé kapaszkodni kell az olvasónak, hogy értsen is valamit, az biztos. De elég izgalmas ahhoz, hogy ne lehessen letenni, szóval nekem tetszik.
Az első 3 rész valamivel olvasmányosabb, kalandregény-szerűbb, mint a továbbiak, rövidebb időtávokat ölel fel (bár a Dűne gyermekei mintha már elkezdene évszázados távlatokba nyúlni), valószínűleg ezért emészthető könnyebben.
A többi részben rengeteg az előre/visszautalás más helyekre, eseményekre, személyekre (gyakran évezredeket kellene ugrani), komoly agymunkát kívánna fejben tartani azt a háttéranyagot, ami segítene eligazodni mindebben; hogy őszinte legyek (bár az első részen kívül a többit asszem csak 1x olvastam, ráadásul azokat is össze-vissza, ahogy sikerült megszerezni :) nekem nem/sem nagyon állt össze az egész történet egy áttekinthető egésszé, és az első rész maradt a kedvencem mind közül.
Lehet, hogy ha egyszer nagyon sok időm lenne, és sikerülne gyors egymásutánban végigolvasni az egész ciklust, kezdeném másképp látni a dolgokat, de hát... :)
Amíg a Dűnét éjszakákon át olvastam, és pár nap alatt kivégeztem, a gyerkőcökkel már két hete nyűglődöm. Asszem, akkor fogok felvidulni, amikor majd feltűnik Farad'n, számomra ő volt a legszimpatikusabb karakter a harmadik könyvben. Meg azt a részt is szeretem, amikor Duncan szándékosan addig ócsárolja Stilgart, mígnem az végez vele.
Én pontosan ugyanezt éreztem, és a 3. folytatásra el is apadt az érdeklődésem. Gyanakodtam arra is, hogy a magyar fordítás lett ennyire gyenge, de nem hiszem, egyre soványabb kamaradarabok lettek ar eredetihez képest. Egyetlen egyszer éreztem csak a kezdeti hangulatot, amikor a Gyermekeiben Alita kezd meggonoszulni és nagyapó felültüremkedése miatt, és van egy jelenet amikor valami űrhajó száll le, ő meg várja/nézi(?) ezt és közben jól belehúzza magát a ruhájába, hogy meg ne lássák rajta az alakuló Harkonnen testalkatot.
En a Duneben is sokszor ereztem a szovegen, hogy Herbert maga sem tudta, mi az ertelme annak, amit leir (vagy pontosan tudta, hogy nincs, ami a mi szempontunkbol majdnem ugyanaz :)), de a szep hangzas mian leirta.
A Dűne gyermekeit olvasom újra. Van egy... izé... kényes kérdésem. Ti mindig értitek azt, amit olvastok?
Mint írtam, először a filmekkel ismerkedtem meg, majd megszereztem a Messiást és a gyerkőcöket. Noha a film se könnyen értelmezhető egy kívülállónak, azt betudtam annak, hogy nem ismertem a könyvet. De amikor elolvastam a két folytatást (tudom, van még három), akkor időnként erősen eluralkodott rajtam az a gyanú, hogy Herbert néha maga is fűszermámorban írta a könyveit. :-)
A nyáron kiolvastam a Dűnét (nagyon tetszett), és végre új megvilágításba kerültek a filmek eseményei is (meg a filmbéli hiányok is...). Ekkor arra a megállapításra jutottam, hogy biztos az én készülékemben van a hiba, mert a Dűnét értettem, legalábbis merem azt mondani, hogy eljutottak hozzám az infók. :-) Aztán ismét kezembe vettem a Messiást, és újabb meglepetés ért: ez is érthetőbbé vált, köszönhetően az első kötetnek. De a köd nem tűnt el teljesen. És a Dűne gyermekei felett ismerős érzés fogott el: a "mi van???". Pedig emlékszem a történetre.
Ghanima és Leto beszélgetéseitől időnként teljesen megzavarodom. Olyan, mintha Herbert egy számítógépet is bevett volna a munkafolyamatba. Betáplálja a mondatgenerálóba a következő szavakat: "Alia, nagyanyánk, Bene Gesserit, szörnyszülött, apánk, Jacurutu, Arany Ösvény, Prédikátor", maqjd megnyomja az entert, és a gép már dobálja is ki a párbeszédeket. :-)
Időnként Herbert közbeszúrja a következő bekezdéseket:
Leto és testvére cinkos pillantást váltottak. Ghanima egy ősi nyelv szavait alkalmazta, egy nyelvét, amely jóval hamarabb megszűnt létezni, minthogy az első féreg kinyújtóztatta volna szelvényeit a Dűne fenséges tengereiben. A mondat valahogy így fordítható le a primitív galach nyelvre: A ló elkezdetteni fogátott ugatottna. E nyers fordítás ugyan nem képes kifejezni a nemes nyelv érzelemdús hanglejtését. Ghanima egy mondást idézett, de összevonta az ige múlt, jövő és jelenidejű alakját, és ezt vegyítette a főnévi formával, miáltal a mondat egy körkörös, önmagába visszaforduló-elágazó-hullahoppozó szerkezetet nyert, és így 10x2234 jelentésréteggel lett gazdagabb. A nyerítés szót felcserélte az ugatásra, ezzel a kis fricskával figyelmeztetve Letót, hogy tartózkodjon a fűszersörtől.
Ghanima megismételte a mondatot, ezúttal enyhén huhogó hanggal aláfestve. A szavai új jelentést közvetítettek: Te Leto, be kell mennem a klotyóra."
Ment volna, az biztos. Csak a végeredmény nem sokban hasonlított volna a FH féle világra. Azt hiszem nem is tetszett az öregnek a film terve, és Jodorowsky ki is nyilatkoztatta, hogy nem lesz könyvhű, ha ő egyszer nekilát. Filmzene miatt tárgyaltak a Pink Floyddal, talán a Magma neve is szóba jött. Mondjuk utóbbinál ideálisabb zenét el sem tudok képzelni a Dűnéhez.
Én is olvastam a Techo Priests-t, ez a Jodorowsky nagyon érti a témát: szent aszteroida, kopár bolygó családi vállalkozásban, alfa-hím kalózvezér, nő megerőszakolása, mutáns ikrek, kegyetlen anyuka, nagyon ment volna neki az a Dűne film.
