vizsgálóorvos vagy vizsgáló orvos? ez lenne az angol study doctor megfelelője. az a személy, aki egy klinikai kutatásban a kísérleti gyógyszert kiadagolja a betegnek, meg ami ehhez tartozik (vizsgálatok, rendszeres orvosi ellenőrzés stb.).
és OH hányadik oldal :) szóval a miért is kellene. köszi!
Egy klasszikus kérdés: A welcome drink az üdvözlőital vagy üdvözlő ital? A 112-.-es szabály második bekezdését érzem leginkább ideillőnek, de várom a véleményeket, mert a hegyimentő kutya óta semmit sem érzek biztonak. :-)
Mindnyájunktól csak köszönet illetheti Kis Ádámot az értékes (és nem könnyű nyelvezetű s helyesírású) forrásszemelvények önzetlen hozzáférhetővé tételéért.
Kommentárként csak annyit, hogy az MTA (MTT) mint frissen létrejött testület nyilván nem akarhatott még mást, mint alázatosan a nemzeti közvéleményhez fordulni, jóllehet nem utolsó sorban épp "a magyar nyelv ápolására" jött létre. Ma egészen más a helyzet.
"Minek előtte tökéletesen megvizsgált nagy grammatikát bocsátana ki a' magyar tudós Társaság , a' helyesirásra 's a' nyelv' paradigmáira nézve kívánt bizonyos főbb szabások felett felett megegyezni; hogy neve alatt kijövendő évkönyveiben, folyóiratában 's hivatalos jelentéseiben, ha más meg más elmék tünnek is ott elé sajátságaik' jeleivel, az egy erkölcsi test' irása' mófja, tétovázó és tarka ne legyen."
...
"Nem akarván ennél fogva a' Társaság , az általa megállítottra nézve , egyszer mindenkorra lenni parancsoló , szabadjokra hagyja még tagjainak is , hogy e' szabásokat, midőn tulajdon személyükben állnak elé munkájukkal , általlátásukhoz képest követhessék. Győzzön a' mi jobb! ez a' Társaság' szava, okokkal kíván ő vezetője lenni a' kivilágulás szerint alakuló köz megegyezésnek, fennhéjázó 's önkényü vezér nem."
A' társaság 2ik nagy gyűléséből , Pesten , Martiusban , 1832.
Döbrentei Gábor,
Titoknok
(igyekeztem betűhív' lenni: ez vonatkozik az aposztrófokra, a vesszők előtti szóközökre, valamint az 'irás' írásmódra!)
"A helyesírás annyi s oly heves vita tárgya, amennyi jelentőség semmiképpen meg nem illeti. A helyesírás szokás és divat dolga, s ha ingadozás és következetlenség van benne, az tkp. csak az iskolában baj. Azéret most Európa szerte azt látjuk, hogy az iskolai kormányok foglalkoznak a helyesírás egyszerűsítésével és könnyítésével. A magyar oktatásügyi kormány is 1903-ban adta ki rendeletben az egyszerűsített iskolai helyesírást."
Simonyi Zsigmond: Helyes magyarság. A magyaros stílus kézikönyve. Singer és Wolfner, Budapest, 1914.
Bocsánat, erről az iskolai helyesírásról eddig csak Kovalovszky Miklós füzetében olvastam és természetesen nem arra gondoltam, hanem az iskolában tanított helyesírásra:)
Amikor volt iskolai helyesírás (1903–1922), akkor igen keményen szemben állt az akadémiaival. Tehát semmi esetre sem delfinizált változat. A Helyesírásunk című kötet viszont valóban az AkH. aktuális kiadásának enyhe leegyszerűsítése. Nem is szoktak úgy beszélni róla, mint iskolai helyesírásról.
„ezért van az, hogy ismerősem zöme nem tenne soha vesszőt »és« elé és leszoktathatatlan a két elemű összetett szavak szótagjainak számolgatásáról?” Szerintem az egyszerűen a rossz magyartanárok miatt van.
„Először is azt a premisszát kellene megválaszolni, hogy mi értendő Akadémián” Nem én tettem fel a kérdést. De mindegy is. Ugyanis az általad vázolt egyik testületnek sincs joga bármilyen elvárást támasztani akár az iskolásokkal, akár az egyetemistákkal szemben. Másik oldalról bárki megteheti, hogy önkéntesen (beleértve az önkéntességbe bármilyen külső pedagógiai vagy jogszabályi pressziót) az akadémiai helyesírás alá veti magát. Hogy milyen mértékben, az szintén önkéntes.
Akkor elmagyarázom. Eszerint az iskolai helyesírás amolyan kiherélt akadémiai helyesírás, ad usum Delphini? És ezért van az, hogy ismerősem zöme nem tenne soha vesszőt "és" elé és leszoktathatatlan a két elemű összetett szavak szótagjainak számolgatásáról?
Először is azt a premisszát kellene megválaszolni, hogy mi értendő Akadémián: az MTA egésze (közgyűlés), az elnökség, az I. Osztály vagy a Helyesírási Bizottság.
Másodszor, szvsz irreleváns az, hogy az MTA vagy szervei formálisan kijelentették-e azt, hogy az AkH.-t olyan normaanyagnak szánják, amelynek széles körű követését az MTA kívánatosnak tartja. Az AkH. publikálása "A magyar helyesírás szabályai" címmel az MTA által (a 11. kiadást az MTA HB dolgozta ki stb. stb.) ezt az óhajt mindenképpen kifejezi, és hogy a társadalom ehhez az alaposan vélelmezhető óhajhoz mennyire konszenzuálisan viszonyul, azt az OH. előszavánál nem tudnám szebben ecsetelni. A Magyar Nyelvőrben egyszer Kis Ádám is leszögezte, hogy az akadémiai helyesírás normativitása nemigen vitatható.
Én arra a kérdésre válaszoltam, hogy mit vár el az Akadémia. Hogy mások az Akadémia saját zsinórmértékét többé-kevésbé magukévá tették, szívük joga, de ez sosem az Akadémia elvárása lesz. Volt idő, amikor az akadémiai mellett volt (attól eltérő) iskolai helyesírás, volt, amikor szintén az akadémiai helyesírás mellett volt (attól a fentinél kisebb mértékben eltérő) nyomdai helyesírás. Lehet, hogy az akadémiai helyesírás szolgái ezen szomorkodtak, de elvárásokat mégsem fogalmazhattak meg.
Várjunk. Úgy, mint az egyszerű katolikus, aki nem nagyon tudna vitatkozni az eucharisztiáról egy református teológussal, de minden vasárnap megáldozik? És az iskolai helyesírás meg úgy aránylana az akadémiaihoz, mint a katekizmus a dogmatika tankönyvhöz?
legyen szabad azért még egy-két dolgot megjegyeznem. Habár Minya Károly kétségtelenül ezt írja:
"Az 1831-ben alapított Magyar Tudós Társaság már a következő évben elkészítette az első magyar helyesírási szabályzatot (Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai) azzal a felkiáltással, hogy „győzzön a jobb”, s nem kirekesztően, hatalmi szóval erőltette az újat, hanem demokratikusan, mintegy felajánlva, felkínálva a köz javára. Ez az elv érvényesül azóta is. Nem a törvény erejével, hanem csupán „alkotmányozó” javaslattételként, a nyelvi-beszédbeli változások tiszteletteljes követőjeként, a teljes magyarságra vonatkozó állásfoglalásként születtek a későbbi szabályzatok is. (Ld. www.c3.hu/~nyelvor/period/1234/123411.htm)"
ebből sem az következik, hogy az MTA (ill. annak idején az MTT) a helyesírási szabályzatot csak saját maga részére kívánta volna közreadni. Csupán arról van szó, hogy az MTA-nak sohasem volt módja arra, hogy szélesebb körben előírja az AkH. követését. Ennek ellenére az MTA törekvése nyilvánvalóan kezdettől fogva az volt, hogy széles körben elterjedjen az akadémiai helyesírás.
Egyébként pedig a jelenleg hatályos jogszabályok bizonyos körben igenis előírják az akadémiai helyesírás követését ill. alkalmazását. A Nemzeti Alaptanterv (130/1995. Korm. rend.), a kerettantervekről szóló 28/2000. és 17/2004. OM rend., az érettségi vizsgáról szóló 40/2002. OM rend. kötelező jelleggel előírja az AkH. (nota bene, nemcsak általában véve "a magyar helyesírás szabályai"-nak) használatát ill. alkalmazását.
Mit nem mondsz... Ha persze nem Te mondanád, oda se figyelnék... Nem is tudom, mit kéne előkapni, az 1832-es első szabályzatot (amire itthon sajnos nincs módom), vagy akár az OH előszavát (azt meg is néztem, kívánságra idézhetem). De talán inkább csak csendben figyelek, történik-e valami.
„Akkor viszont mit vár el az Akadémia?” Az akadémiai helyesírást azért hozták létre, hogy az Akadémia saját kiadványaiban legyen egy zsinórmérték. Az egyáltalán nem volt cél, hogy ezt mások is kövessék.
Nem hiszem, hogy az akadémiának lennének elvárásai az oktatással szemben. Arra emlékszem, hogy írógépen eszünkbe sem jutott nagykötőjelet írni, még gondolatjelet is kiskötőjellel írtu. Aztán az egyetemen jött divatba a nagykötőjel helyett a két kiskötőjel, ahogy a nyomdai kéziratokba kellett gépelni a nagykötőjelet. Szerintem ezt a jelenséget nevezik jobb körökben bakafántnak.
Különösen az bosszant, hogy érzek némi pedagógiai elszántságot az állat- és növénytanászok igyekezete mögött, ami ráadásul rosszul fogja meg a nyelv természetét. Mintha azt gondolná a szerencsétlen, hogy majd mikor én azt olvasom: sárgarigó (és mondjuk még sose láttam olyat), akkor (a szabályok ismeretében) mindjárt rá is kell jöjjek, hogy nem ám itt egy valódi rigóról van szó, hanem egy sárga nemrigóról. És itt szép rend lesz teremtve és átlátszóvá tesszük a szavakat
De ezt a szembenállást maguk a botanikusok teremtették a nevezéktanukkal. Szerintem ne legyen indiaikender és indiai kender, hanem az egyiket hívják már másképp! Persze ha van mindkettő, akkor már érvényesül a logikájuk.
„Téves szemlélet eredményének gondolom, hogy pl. a zoológusok eldönthessék, hogy egy állat nevét hogyan írjuk le helyesen. Pl. fekete rigó külön, mert valódi rigó, sárgarigó egybe, mert nem valódi rigó.” És akkor hogy különböztetnéd meg az indiai kendert az indiaikendertől? (A szőrös olajfaszú ettől még persze kétértelmű marad, de legalább nem két taxonra utal.)