"mi a logika abban, hogy hozzáadás. (MAG) jelentésű, ha semmiféle hozzáadásnak még a halvány gondolata sem vetődik föl"
--
Az a logika, hogy nem is biztos, hogy a MAG - jelentése önmagában elég a magyar népnév megfejtésében, mert sajnos nem ennyire tiszta a kép. Nyelvemlékeink alapján semmiképpen sem.
Ugyanis a magyar népnév vegyeshangrendűen működött, úgyhogy itt ez a konzervatívizmus nem játszik.
Rengeteg alakban le lett írva, amiből az tűnik ki, hogy sajnos elveszett az eredeti, nyilvánvaló értelme a szónak. A legkorábbi magyar nyelvemlékeinkben mogur, moger szóalakok vannak, de nem vagyok benne biztos, hogy csak későbbi lágyulás eredménye a "gy" hang. 1121-ben a gi kapcsolat már gy-hangot ír le. Korábban meg szerintem egyszerűen nem jól jelölték.
Tehát nyelvemlékeink alapján a kikövetkeztethető eredeti alakja a magyarnak, ha következetesek vagyunk: MOGYUR
A MOGYER-MEGYER változatok pedig szinte párhuzamosan futottak e-mellett. A ZS/DJ/DZS-s változatok szerintem rontottak, semmi köze a magyar eredeti hangzáshoz.
Mogyer (Anonymus korában)
Megyer (Μεγέρη - Konst. Porph.)
Magyar (mai)
ÚESz: 1086 Mogurdi [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1121/ ? Mogioroi [sz.] [hn.] (MNy. 23: 362); [1200 k.] Hetumoger (An. Prologus); 1231 ? Magyare [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 80); 1237 Mager... magyarÿ ’ua.’ (SzabV.); azi végződés keletkezése tisztázatlan. Ugyanerre az etimonra mennek vissza: 950 k. (τοῦ) Μεγέρη’‹egy magyar törzs neve a honfoglalás korában›’ (Moravcsik: Konst. 174); vö. még 1193 Meger[hn.] (ÓMOlv. 53); ezek palatális irányú hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek
"Minden értelemben, mert a mag tuajdonsága, hogy magába záródik, magából nő ki - magasodik, magából sokasodik..."
Logikus, és mi a logika abban, hogy hozzáadás. (MAG) jelentésű, ha semmiféle hozzáadásnak még a halvány gondolata sem vetődik föl, hiszen éppen attól mag valami, hogy semmire nincs szüksége, ő a lényeg, a meghatározó, az egész, a teljes, amiből bármikor kifejlődik az, ami a magban bezárva volt... Nem a hozzáadás, hanem a kiáradás jelentés lenne köthető hozzá.
Korábbról a MEGY szó szerintem is a MEG képzete. És igen MAGBÓL fejlődő MAGÁBÓL fejlődő, ez is stimmel nálam is.
MAGOR ---MAGÚR simán jó lehet szerintem is, a legesélyesebb verzió, főleg hogy a MAGUR és MAGURA egy halom földrajzi névben megtalálható. A Kárpátokban, tehát azt mi is nevezhettük meg. És a MAGAR név rég így G-vel van csak sokszor írva. Viszont kétségkívül sokkal barátságosabb élő és folyóbeszédben GY-vel használni, mint a MAGAR-t.
Azaz van egy annyira kézenfekvő magyarázatunk az ősünk nevére is és ezzel egyben hozzá kapcsolódóan a népnevünkre is, hogy szerintem ez fő magyarázatnak több mint erősen megállja a helyét.
A többinél egyszerűen több kérdés merül fel, és kevesebb a kielégítő válasz.
MAG-MEG kapcsolatról még : MAG---MAGOS/MAGAS : Ha a MEG szót MEGESSÉG-re képeznénk (aminek semmiféle akadálya nincs elvileg) így is megértenénk a MAGASSÁG fogalmát. Idegenben ebből a MEG összeadottság értelméből van a MEGA mára nemzetközi előtag is. MEGASZ sem görög természetesen. MAGAS dolgok , pluszos tehát MEG-ES. Mindent értünk magyarul, ráadásul már nyelvünkön ragozottan mindezt.
MAGTERMŐ : MAGÁTÓL (MAGTÓL) termő, de ugyanakkor MEGTERMŐ is egyben...
"A -MA/ME képzői értéke is ugyanaz. Magát meghatározó dolgokra alkalmazzuk, mert névképző."
Ne abból indulj ki, hogy ez ma egy névképző, hanem abból, hogy miért lett névképző. A sorrend nagyon nem mindegy. Azért lett névképző, mert minden bizonnyal személyre, később élőlényre is kiterjesztve vonatkozhatott eredetileg. Ez pedig az M hang. Az A hang minden bizonnyal rámutató hangként kapcsolódott hozzá (mint egy szóösszetétel) Az I is épp ilyen mutató hang, csak közelre: MI.
Az M(a) hang valószínűleg anyára vonatkozhatott, akit a csecsemő nevezett így, azt "A" személyt nevezte meg, aki ott volt tőle távolabb. Tehát itt egy "automatikus" hangkapcsolatról van szó, ami magától jött létre. Nyilván az anya egy személy, s ezt a jelentést asszociálták őseink mindenki másra is, beleértve MAgukat, illetve élettelen dolgokra is kiterjesztették mint toldalék, amit ma névképzőként tartunk számon. Pl. a gyurma szóban nem a gyúrást jelenti, hanem azt a dolgot "személyesíti" meg, amit gyúrunk.
"Én szerintem a MAG szó a MEG összeadottság értelmű szóval állhat rokonságban,"
Persze, hogy rokonságban állnak, hiszen két hang is közös bennük. Már akkor is rokonok lennének, ha csak egy lenne közös... De ez távolról sem jelenti azt, hogy a jelentésük is azonos.
Amúgy a MAG semmilyen hozzáadás jelentéssel nem rendelkezik, mivel olyasvalamit jelent ami eleve esszenciális, lényegi, valaminek a sűrítménye, meghatározója. És mindez egy védő tokba zárva.
A MEG inkább a MEGY gyökhöz áll közelebb: Egy MEGY egyhez, akkor ketten lesznek, stb...
Ami ennél sokkal fontosabb, meg kéne magyarázni, hogy a perzsák arabok, azeriek miért neveznek minket Magyarnak, mikor a KM-ben csak a közvetlen szomszédaink használják ezt a nevet. Madzsar, magyar kiejtéssel. A román kivételével, ahol ez maghiara hangzású...
A fentebb nevezett déli népek honnan "vették" ezt a nevünket? Tán ők is a MEGYER szóból?...:D - Kötve hinném.
Bárhol a világon Hungar néven ismernek, kivéve az említett területeket. Ezen érdemes elgondolkodni és szem előtt tartani!
Én is kacérkodtam a MAGYAR - MADAR megfeleltetéssel, mert ez elvileg megfelelne a Turul-kultusz madarának, viszont itt egy konkrét madárnévről van szó (Turul) és pont ez nem szerepel a MADAR szóban. Miért választottunk volna egy általános madár-nevet - ami veréb is lehetne - a Turul helyett? Ez egyáltalán nem logikus. Ugye, más népnevekben szerepel: Turk, Türk... Nekünk nem kellett ez a név, mert a veréb is madár...
Így elvetettem, mert azon a területen, ahol minket magyarnak neveznek, mincs (nem találtam) MAD gyököt madárral kapcsolatban csak a vezető papságra értett MAG gyököt.
Amúgy szóba jöhetne a MED gyök is: délen a MÉDek vagy északon a MEDve. De ezek sem visznek igazán közelebb a MAGYAR szó kiejtéséhez., esetleg a MÉDek...De ott is azért, mert egyik törzsük neve MAGI volt.... Pont az, mely a papságot adta. Ettőlmég lehetne a MÉD névből eredeztetni a mi nevünket...
""elvont gyök és eredetileg hangutánzó, s jelent erősebb, a fogak között rezegtetett hangot és általán valami horzsolást, mely ennél fogva hasonló hangot adó tárgyakra is átvitetik. Ebből eredtek a hangra vetítve : harsog, harsány, haris, harkály, harang, haré közvetlen hangutánzók" "
C-F jól eltalálta a "szarva köt a tőgyét"...
Még, hogy hangutánzó...? Ne nevettessen már... a HAR gyök szinte minden szóban nagy/magas/erős értelmű. semmi köze a hangutánzáshoz.
""Megvan továbbá olyan szókban melyek működése némileg a fogak összeszorításával, erőlködéssel párosul s az indulat erős kitörését jellemzetesen ábrázolja"
No, ez már jó...
"nem véletlen mondtam erre hogy hangutánzó és indulatgyök is,"
Nem hangutánzó!!! (legföljebb a harákol, hörög) De a harsány, harsog, harag, mind erőteljes megnyilvánulás!
Szerinted mit utánoz a harsány? Valaki azt mondogatja: har, har, har? Ne viccelj már...
Indulatgyök? Ugyan miért? Tudod melyikek indulatgyök? A jé, juj, jaj, ó, á, hű, hé...
Én szerintem a MAG szó a MEG összeadottság értelmű szóval állhat rokonságban, hiszen a MAG-ban tömörítve MEG van a lényeg egyben. 1 MAG 1 MAG 1 MAG 1 MAG , MEG MÉG 1 MAG az 5 MAG .))
--
Igen, jó gondolat. A g és a k többes számot is jelenthet.
"magyar mi, székelyesen: mü, vagy úgy tekinthető mint mink rövidülete, talán a két azonos személyrag eltávoztatása végett, pl mi házunk, mi vagyunk, ezek helyett: mink házunk, mink vagyunk, vagy Bopp Ferencznek, a szanszkritra nézve szóló fejtegetése itt is elfogadható volna, t. i. szerénte az én-nek nincs és nem lehet többese, úgy hogy valamint a szanszkritban a-szmé, am. én (és) ők, úgy a magyar mi v. mit v. mük is annyi volna: én-ő v. én-ők. V. ö. ÉN."
"Ezért születik egy jelre többféle hangérték. Ami meg komolytalan."
Amennyiben (közel azonos jelentés mellett) a feltételezett akkori hangérték megfelel a mainak, akkor nincs különösebb probléma.
Az egyenlő szárú kereszt kiejtése MÁS és PÁR. A jelentése magyarul is tökéletesen egyezik. Angol nyelvből fordítva: egy fele;iker. Tehát stimmel.
Neked is tetszett a GASAAN (asszony), a NIN, (néne), a HURSAG (ország) megfeleltetés, ezek ellen nem emeltél szót, pedig a hangalakok nem igazán azonosak. De a HAR, mely formailag teljesen azonos a magyar HAR gyökkel, már csípi a szemed... Hogy van ez?
"Ebből meg nekem az jön le hogy a jelírások megfejtései igen csak gyerekcipőben lehetnek. Hiszen egy szövegnek nem lehet egyszerre 6 verziója is .)) "
Van egy óriási különbség a kettő közt! Rovásjellel írt összefüggő szöveg nincs (nem találtak), csak szavak, esetleg egy-egy mondat. Ez pedig nagyon kevés a megfejtéshez, mivel még az sem tudható, milyen nyelven írták. A sumer írásból viszont töménytelen mennyiség áll rendelkezésünkre (nagy részét még el sem olvasták), összefüggő szövegek is.
Ez persze nem garantálja a kiejtés pontosságát. Viszont az "utódnyelvek" szókincsében szükségszerűen fenn kellet maradnia az eredeti, vagy ahhoz közeli kiejtés, mint ahogyan ez a magyar nyelvben is nyomon követhető a sumer szavakkal kapcsolatban. Ha a vezető sumerológusok tudnának magyarul, minden bizonnyal jobb hangalaki megfejtések születnének.
"4: Csak hangokkal nem lehet kommunikálni, annyira kevés az a pár tucat."
Nem néhány tucat, hanem 100-nál is több hangot használhattak őseink, melyeket testbeszéddel hanglejtéssel, akár több százra is duzzaszthattak. Ezek a hangok sem egyszerre, hanem időben jócskán eltolva egymás után jelentek meg, ahogy azt a szükség megkívánta.
És nem is az a legfontosabb kérdés, hogy mennyi és milyen összetett gondolatokat tudtak általuk közölni, hanem az, hogy egyáltalán volt egy hangkészlet, ami már a kommunikáció legelemibb szükségleteit ki tudta elégíteni.
"Viszont 2-3 hangos gyökszavak már szép számú kombinációban előállíthatóak belőlük, "
Igen, csak ezeknek valamiből ki kellett alakulniuk... A semmiből nem lehet 2-3 hangú gyököket (összetett szavakat) alkotni.
Mit gondolsz, miért van legalább egy két hangban azonos gyököknek hasonló jelentése? - Csak úgy véletlenül.?..:D
Aztán, mikor elkezdtünk toldalékolni, akkor meg a hasukra ütöttek, hogy pl. legyen a többes szám jele a K, mert az volt a szimpatikus? Nemde azért lett a többes szák jele a K, mert "sok" jelentése (is) volt?
Mit gondolsz, miért van A hang az a, az, amott, amaz, arra, addig, afelé, ahhoz, ahol, aki, akár, ami, annak, annál, annyi, abba, agg, akkor, alá, ad, akar, stb. szavakban? - Ha nem azért mert az A hang jelentése: "távolra mutató".
Sokszor elmondtam: Ahhoz, hogy az ember a saját közlendőjét több hangra "lefordítsa" s ezt a több hangot ki tudja ejteni, valamint a hallottakat értelmezni tudja, fejlettebb agyra, s benne beszédközpontnak kell kialakulnia, ez pedig nem megy másképp, csak úgy, ha egy-két hanggal kezd el gyakorolni.
MAGA, MAG-UNK (!) , MAGAM, (magom) , MAGÁNAK ezek mind valóban MAG kapcsolatúak.
A "MI" szó amiből van a MINK/MINKET és hasonlók (münk is). A "MINK" K hangja bizonyosan a többesszámnak a jele. Tehát ez a szó többesszám képzetű, a MAG viszont még nem az. de a MAKK/MÁK formákban már logikusan ott lehet ez szintén. Hiszen ott a MAG-OK száma már több lesz.
A "MI" szó nem csak személyes névmás, ugye kérdőszóként alanyra kérdezünk rá. Ugyanez ha MIK formában hangzik el, szintén a többesszám okán kap K hangot a végére.
Én szerintem a MAG szó a MEG összeadottság értelmű szóval állhat rokonságban, hiszen a MAG-ban tömörítve MEG van a lényeg egyben. 1 MAG 1 MAG 1 MAG 1 MAG , MEG MÉG 1 MAG az 5 MAG .))
Vagyis 1 MEG 1 MEG 1 MEG.... és így tovább. Lehet MAGszámoláshoz is köze van az egésznek. A MEGszámoláshoz.
MÖG-ÖTT szót lefordítjuk, magyart magyarra akkor MEG+OTT van, túl azon a valamin. MÉG stimmel is értelemre...
M -MA/ME képzői értéke is ugyanaz. Magát meghatározó dolgokra alkalmazzuk, mert névképző.
CzF:
"~MA, vékonyhangon: me, névképző, pl. buzma, duz-ma, szak-ma, szusz-ma. ... Egyébiránt a tatár-török nyelvben igen termékeny igenév-képző, s általán azt tartják róla a nyelvészek, hogy a határtalan módból a végső k elhagyásával származik, pl.bil-mek, ..."
Szerintem a mag szavunk a maga szavunk rövidülése , ugyanis a mag azt a testet jelöli, ami önmagát határolja.
Sőt a mag a mag-unk szavunkra is visszmegy szeintem.
mag / mag-unk / mag-a
CzF:
"Hogy a granum-ot, semen-t, medulla-t jelentő magszóban gömbölyü a van, mutatja a magam, magad, maga, mely régente így is hangzott: mogam, pl. a régi halotti beszédben: „Nem heon (nem csupán) mogánek, gye mend vő fojánek halálot evék.“ V. ö. MAGAM, MAGAD stb."
Ha pedig így van, meg kell vizsgálni, hogy a mü - münk szavunk milyen kapcsolatban van a magam, magunk szóval.
Nagyon úgy néz ki, mintha a mü szavunk g képzős változata lenne a mag.
CzF:
"MI, (2), a személyes névmás többesének első személye. Másképen és teljes alakban: mink. Székelyesen: mü, régiesen, kiváltkép mint személyrag mük (és muk), több szláv nyelvekben: mi v. my, svédül és dánul: wi, finnül: me, törökül bi-z, némely tatár nyelvekben: mi-z, hellénül: ημεις (aeoliai alakban: αμμες, Bopp szerént = ασμες), és νωι; persául: má (öszvehúzva ebből: men-há), szanszkritül: vajam és aszmé, arabul: nehnü, zendül: vaém stb. Birtokragozva: miénk (= mi-é-nk), v. mienk és miéink, v. mieink. A magyar mi, székelyesen: mü, vagy úgy tekinthető mint mink rövidülete, talán a két azonos személyrag eltávoztatása végett, pl mi házunk, mi vagyunk, ezek helyett: mink házunk, mink vagyunk, vagy Bopp Ferencznek, a szanszkritra nézve szóló fejtegetése itt is elfogadható volna, t. i. szerénte az én-nek nincs és nem lehet többese, úgy hogy valamint a szanszkritban a-szmé, am. én (és) ők, úgy a magyar mi v. mit v. mük is annyi volna: én-ő v. én-ők. V. ö. ÉN."
Véleményem szerint a mü, mük is központi jelentésű szó. Egy halmaz, amelyel a lényegünk tartozik. A mag definiciója is ugyanez.
A MENDE--MONDA is MENET, szójárás, a szavak/MONDAT-ok MENNek emberről emberre, itt szerintem is van kapcsolat. A népnevünkkel nem gondolnám, mert az önnön írásunk szerint mindig G vagy GY és nálunk ez fix. Azaz a MAG alapján. Amiket írsz is jók, MAG kapcsolatúak lehetnek eredetileg.
Persze idegenben rontott alakok is keletkeztek a magyar népnév kapcsán, mint MADAR, vagy MACARA, stb. de ez nem a magyarok műve írásban.
A MAGYARÁZ meg annyit tesz hogy MAGYAROZ (beszélt nyelvünk jelentésével), ahogy írod valamit érthetővé teszünk, MAGYARÁN szólva már érteni fogjuk.)) Én lehetségesnek tartom hogy eredetileg ez az idegen kifejezések MAGYAROZÁSA volt kezdetben, majd később kibővült jelentéstartalommal bármilyen nem érthető dolognak az érthetővé tétele...
