Keresés

Sue Raven: Szeretni és szeretve lenni 

Szíved mély forrásába merülve,
szeretni és szeretve lenni
a szemed tüzében égve,
lángoló nap-égette-szélfútta,
cserepes ajkamat hűsíteni,
ajkad mézédes cseppjeivel.

Izzó szívem, tüzes ritmusában,
melyet csitít a két karod forró ölelése,
a gyöngyharmatos friss csókjaid,
s a szemed boldog örömkönnyei,
melyek a szívem forrásába selymesen,
simulva együtt ringatóznak.

http://www.poet.hu/vers/179467

Sue Raven: Nyisd ki a szemed 

Rejtély, hogy a sors mit szán neked,
de nyisd ki szemed,
hogy láss! és tárd ki a szíved,
hogy érezd,
mit az élet tálcán kínál neked,
s vedd el, mert a tied!
Hiszen a szomorú csendben,
mely körbeölel némán
a magányosság
üres óráiban és perceiben,
már ott lopakodik a szerelem
igéző mosolya.

„Csak vedd észre!“

Sue Raven: A néző

Fizetett golyhó birka ugat,

az orrával a szarban matat,

a csíz is csiripel,

a szarban hirigel,

A néző meg őrajta mulat.

LIMERICK

Szép Napot! :)

Csak nyugodtan tedd fel ami tetszik, én is ismerem a F. Margit verseit.

Az estben illatoznak a fák,

a lágy szellőben titkokat sugdosnak,

dallamok zengnek lelkemben,

vágyak ébrednek szívemben

Rád gondolok, kedvesem,

a távolság ölel bús-szelíden,

az emlékek ringanak velem,

mesto melódiák az érzésben

mosoly ragyog szemedben

arany fénye szépíti életem

/Szomorúfűz/

Lélekfény 4.1.17

Talaltam egy csuda jo blogot, remelem nem baj, ha neha felteszek ide belole? :-)

Ha problema, akkor megkerjuk a Moderatort, hogy torolje :-)

***

Barangol az őszi szél a sárguló lombok között.

A száraz leveleket fújja a kert füvén, az utakon.

A bánat is barangol a szívekben.

Magányom csendjében átfú lelkemen.

Felém hozza a mély bánatú harangszót.

Vágyom ölelésedre.

Szívemben élsz és álmaim vonatán feléd szállok.

Könnyek gyűlnek szemem sarkában,

lefolyva, - arcomon barázdát áztatva, pilláimon rengve.

A hajnalokban szétnyíló horizont elköszön az éjtől,

és köszönti pírjával a Nap ébredését, madarak trillájával.

Fájdalom, kín az éjszakába hull.

Szívem mindent vesztett, szemed fénye is elveszett.

Az est fátylat vont körénk. Merengek emlékeimen.

A fű közt tücsökzene szól, csillag kísérte dallamokat.

Rád gondolok. Mi még van - mosolyom - neked is szól,

de már búcsúzom lassan.

Az éjek lágy hangon muzsikálnak, míg az álom ringat,

szárnyalva az emlékeiben.

Sokszor fél ébren, könnyesen,

Zaklatottan  tovasírva a hajnalokban,

az ébredő, fénylő sugarakban.

/Szomorúfűz/

*****

Elszáll a bánatom, velem a remény,

szívemben új melódia hangja él

A fény, a csoda, a kincs vagy nekem,

szárnyat bont bennem az érzelem

Lelkemben a boldogság táncra kel,

kettőnk szerető szívében megpihen

/Szomorúfűz/

Bejegyezte: Lélekfény

9.1.17

Kormányos Sándor

Hold sarlóján

Takarót simít a sűrű csend

lebbenő álmok bársonya,

hold sarlóján ringatózik

a csillagfényű éjszaka.

Árnyak suhannak túl a fákon

a bokrok alatt tücsök zenél,

altatót hegedül az éjszakának

s vele dúdol a kósza szél.

Álom kering a hold körül

ruháján ezüstös fény ragyog

rádőlnek mind, s mint égi párnán

alszanak rajta a csillagok.

Barátság

Én nem kerestem a barátságot, mert amiben az ember nem hisz, azt nem keresi. Rád kellett találnom ahhoz, hogy hinni tudjak benne.

K.

A szeretet tiszta szívekben ébred a szeretet lélekhúrokon terjed a szeretet örökké égő gyertyaláng a szeretetet érzések fonala szövi át.

M.

miketten

"Egyetlen hazugság minden más ponton hazuggá tesz! Ez a szeretettörvény igazsága, mert az élet: egység. Egyetlen lánc. S ha egyetlen szeme törött, nem lánc többé.!

Müller Péter

"Az álarcok változnak, de a komédiás ugyanaz marad"

Brent Weeks

Szep estet Mindenkinek! :-)

***

ADY ENDRE

VALLOMÁS

Te, akinek annyi szived van,

Ahányat lelked megteremt,

Aki színes kaméleonként

Varázsolsz multat és jelent,

Kinek a szín fényes világod,

Melyet lánglelked áthevít -

Ki tudnád-e vajon nevetni

Egy bús poéta könnyeit?...

Ki tudnád-e vajon nevetni,

Mert úgy imád, mert úgy szeret,

Ahogy nem a színpadon szoktak,

Vagy az életben - emberek;

Hogy szép lelked teremtő lángját

Úgy nem áhítja senki más;

Hogy szerelmét el nem rabolná

Sem távolság, sem megszokás.

Te, aki már ezer élet közt

Osztottad szét a lelkedet,

Elképzeled, hogy egy egész szív

Mást nem, csak tégedet szeret.

Hogy azt, ki a festett világban

Elvesztette önnönmagát -

Egy bús poéta úgy imádja,

Mint az igazság angyalát...

Elhiszed-e egy ismeretlen,

Álmot szövő költő szavát?

Elolvasod szivéből vérző,

Szerelmes, bánatos dalát?

Meg fogod-e szived kérdezni,

Vajon szeretni tud-e még,

Vagy trubadurod megsajnálni

Lelkednek kegy gyanánt elég?...

Szivem szorul a félelemtől

S megrendül a kétség alatt,

Hogy szeretni csak szinpadon tudsz

S magadnak élned nem szabad.

Hogy szíved e rajongó álmon

Csak gúnyolódik, csak nevet...

- Még nem érzéd szivem szerelmét,

Már itt a vég... Isten veled!...

Sue Raven: Dühödt mélyen kékül

Hallod-e kedves,

a lomb suhogását,

a fejed fölött,

vajh őszi szellő,

vagy vihar közeleg.

Dühödt mélyen,

kékül az ég horizontja.

Már eső koppan,

az orromra pottyant egy.

Gyere kedves,

a két karom ölelésébe,

a mellemmel,

hadd takarjalak be,

szíved ne fázzon meg.

Sue Raven: Bogarászó / limerick /

Mint a szemétdombján a kakas,
kotor kukorékol a ravasz,
mocskos a piszokja,
tökén rúgja tikja.
Tilosban bogarász az aljas. 

:P 

Sue Raven: Kérdés

Arcodon a maszk

nem érdekel, a lelked

vonz, az érdekel!

Rezdül-e a húr rajta?

Érez-e szíved, vagy holt?

Sue Raven: Selyemillatú vadvirágos réten

Selyemillatú vadvirágos réten,
napsugár táncol égő pipacsszáron,
némán simítja tüzes kelyhét.

Tücsök halk dallama ciripel,
langy-szellő suhan, fűszál hajlik,
kóborló ezüstpitypangszál,
lebeg vitorlaként, az égen éppen.

Napfürdőző katicabogár,
réti pipitér virágon rezegteti,
iregve-forogva szárnyát,
tüzes aranyszirmok kelyhében.

Napfényillatában gerlemadár,
rebben vadrózsabokor ágra,
aranytorkában dalát turbékolva,
andalítja párját fészke rejtekében.

Nádszálrózsa ringón-ringva bólogat, 
természet ölén lágyan rezzenve,
ecsetpamacsként napillatú réten.

Üdv neked!

Olyan vagy mint a gumilabda,

mit feldobtak az égbe...

hamar ide pattantàl,

de làsd; mily jo kosaras 

voltam egykor, elkaptalak

nem estél a földre... :))))

Köszönöm a verset amit hoztàl!!

A cime, hogy màsok (is) tudjàk: Ady Endre: A föl-földobott kő

 :)                        " Föl-földobott kő, földre hullva,

                              Kicsi országom, újra meg újra

                              Hazajön a fiad.

                              Messze tornyokat látogat sorba,

                              Szédül, elbusong s lehull a porba

                              Amelyből vétetett.

                              Mindig elvágyik és nem menekülhet,

                              Magyar vágyakkal, melyek elülnek

                              S fölhorgadnak megint.

                              Tied vagyok én nagy haragomban,

                              Nagy hűtlenségemben, szerelmes gondban

                              Szomoruan mgyar.

                              Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan

                              Kicsi országom, példás alakban

                              Te orcádra ütök.

                              És, jaj, hiába mindenha szándék,

                              Százszor feldobnál, én visszaszállnék,

                              Százszor is, végül is. "

                                                      ( Az Őshaza üzenete - szintén sok szeretettel :)

Sue Raven: Válassz!

Vászonra festem,

kedves; a színeket,

válassz egy kedvencet!

Melyiket szeretnéd,

a kéket, a pirosat, a feketét,

a zöldet, a sárgát, a szürkét?

Mit fessek neked,

virágzó rózsakerteket,

áttetsző,

harmatcseppeket,

zöld mezőt,

bújó szürke egeret,

kék fodros felhőket,

tarka pillangót,

aranynapsugarat,

fekete árnyakat.

No mondd mit szeretnél,

súgd meg nekem,

kedves,

ha ajkadra mosolyt festenék,

vagy szomorú szemedről,

könnyet csókolnék.

Vagy csak; fessem le az eget,

jeges hideg metszőn kékre,

vagy éj-feketére,

mert azt is kérheted,

az árnyékod lefesti néked,

aki nem én leszek.

Vigyázz a tüskékkel, mert egy idő után befelé nőnek, s csak te érzed.

/ Sue Raven /

Sue Raven: Egy hajnalon

Mosolyba fordult
a képzeletem, mikor
megálmodtalak,
mézes csókod ízével,
álmomban egy hajnalon.

Öleli lelkem,
a szerelemcsók, izzó
lázas ajkamon,
szíved-szívembe simul.
Ne ébressz fel édesem.

...a karod hajlatában...
...álmodon egy hajnalon...

Sue Raven: Ni ni egy kukac! / limerick /

Kelyhedbe mártom a bűbájom,
egyetlen szépséges virágom,
bibeszálam dagad,
öntöz a kéj zamat,
Ni ni egy kukac! meg nem szánom!

:P :P

Sue Raven: Csengő tiszta szerelemben 

Benned létezem; a szívedben
csengő tiszta szerelemben,
én vagyok a fehér, s te a fekete, 
én vagyok yin, s te a yang
a természet harmóniájában
összeilleszkedve párban,
én vagyok a parázs lángja,
s te a zsarátnok lobbanása,
én vagyok a lelked foncsora
az ezüstháló; mi átszövi szívedet.
Meleg-barna szemem tükröződő
íriszébe, ha beletekintesz,
annak lángoló aranytüzében,
megtalálod önmagad lángját,
mert benned létezem a lelkem
tisztán csengő szerelmében,
izzón vágyon, mert szeretlek téged.

Sue Raven: A bolhás komondorom / limerick /

Ugat a Lexi kutyám szája, 
be nem áll a mocskos pofája,
csitt bolhafajzatja,
rusnya ördögfattya.
Szájkosarat teszek reája!
 

:P :P

Na most acsarkodjál te bolhás!

Sue Raven: A napfény íze

A napfény íze,
szép szemeden bóklászik,
ajkadra simul.

Szökkenő szellő,
szép hajadnak tincsébe,
selymesen bújik.

Arcod illata,
szívem bújó mosolya,
rajtam ringatóz.

Koszonom szepen :-)

Köszönöm és viszont kivànom! :)

Az egyik kedvenc költöm, nagyon szeretem a verseit!

Köszönöm szépen! :)

Jo ejszakat! :-)

***

Tóth Árpád:

Jó éjszakát

Falon az inga lassú fénye villan,

Oly tétován jár, szinte arra vár,

Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,

S a sötétben majd boldogan megáll.

Pihenjünk. Az álomba merülőnek

Jó dolga van. Megenyhül a robot,

Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,

Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.

Elakadt sorok. Társtalan rimek.

Megsimogatom őket halkan: írjak?

És kicsit fájón sóhajtom: minek?

Minek a lélek balga fényüzése?

Aludjunk. Másra kell ideg s velő.

Józan dologra. Friss tülekedésre.

És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat

Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,

A tollra dőlve, mint botra a fáradt

Vándor, ki havas pusztákon megyen.

Mi haszna? A sok téveteg barázdán

Hová jutottam? És ki jött velem?

Szelíd dalom lenézi a garázdán

Káromkodó és nyers dalú jelen.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...

Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,

Majd jő a kor, amelynek visszadöbben

Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...

Falon az inga lassú fénye villan,

Aludjunk vagy száz évet csöndben át...

Ágyam mellett elkattantom a villanyt.

Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

1924

Valentin Napi utolagos:-)

Radványi Balázs - Szabó Lőrinc: Szeretlek

Hat ha Neked ez / is/  jelenti a Magadhoz valo huseget, akkor tedd azt  :-)