A Cyclone mint koncepció lett harmargyenge: az énekes, asszem Steve Joliffe (?) hangja egyszerűen pocsék, a legszörnyűbb, amikor magas hangon vonyít, és a másik sávban maga alá énekel egy oktávval. Na az borzasztó. Pedig a Bend Cold Sidewalk zenei része szép fuvolás szám, meg a Meridian nagyon el van találva, nekem az tetszik benne, hogy legalább ötször van befejezve. Azt hiszed, na, most vége, de akkor jön egy fémes csemballóhang, utána valami csellószerű hang, és nagyon szépen ellebegtetik. Úgyhogy jó lemez lett volna, ha kivágják az énekest, és írnak még egy hosszabb számot.
Tobben irtatok, hogy Franke munkai nem tetszenek, hallottatok pl az enchanting nature albumat? Nekem nagyon bejott, az Epic szinten nagyon jo, az igaz, hogy "kicsit" mas szenet jatszik mint a TD, de nagyon nyugtato, kellemes, nemelyik szam kicsit kelta jellegu, tudom ajanlani mindenkinek probalja ki legalabb.
En az Audio Galaxy-val szedtem ossze, a napster mar teljesen hasznalhatatlan, legalabb is arra amire en hasznalnam.
SZoval nem ertek egyet veletek abban, hogy Franke nem csinal jo zenet.. de ez igy is van rendjen, mindenkinek mas az izlese.
Hamarosan Force Majeure koncert, van koztetek olyan aki szandekszik menni, mert akkor megbeszelhetunk valami talalkozot.
Nem értem, miért fikázzák annyian a Cyclone-t... nekem nagyon bejön, főleg a Rising Runner és a Madrigal Meridian. Ez utóbbi monoton zakatolás, harsona-szerű szintiszólamok, majd gitár, hegedű és cselló. Ez a harsona-hangszín úgy tűnik őket is elbűvölte, mert hallható még Froese "Ages" szólólemezén, annak egy eléggé meghatározó hangja. A két lemez asszem ugyanazon évben látott napvilágot.
Van egy réteg, amely még nem fordult meg mifelénk... pl. feleségem, aki populárisabb ízlésű, előszeretettel hallgat TD-t - a Tyger-től fölfelé. A Baumann- ill. Schultze-féle polifóniáktól kirázza a hideg.
Hogy hozzászóljak a "Jerome-os" TD-hez: a probléma nem az, hogy milyen műveket adnak ki manapság a kezükből, hanem maga a név: Tangerine Dream. Hol van az már...! Ez nem korrekt dolog Froese-től, hogy a lemezeit e név használatával teszi "értékesebbé"! Helyénvaló lenne Froese-szólólemezként kiadni ezeket, hiszen a társaság magja (Froese-Jerome) mindig más és más session-zenészekkel dolgozik.
...és hogy kibékítsem a társaságot: hadd kerüljön ide egy százszor idézett, ezerszer elolvasott kedvenc gondolat, melyet az After Crying honlapjáról loptam ide:
"A modern tudomány, a részecskekutatás, vagyis az anyag vizsgálata során odajutott, hogy a fizikai lét legkisebb része valójában nem rész, nem is nevezheto anyagnak, hanem jelenség, mégpedig rezonancia. Fizikai értelemben ebbol vagyunk. Ez a tény tudományosan is bizonyította számomra, hogy a zene olyan mélységben képes hatni ránk, ahol lelki és fizikai létünk még látszólag sem válik szét.
A zene valójában nem a hangok illetve akusztikai események összessége. A zene Isten szívverése, lélegzése, vérének zúgása. Hangokkal, színekkel, formákkal, szavakkal, bármivel fölidézhetjük egymásban.
Ha nem is evolúció uzött ki minket a tengerbol, azért fizikai létünk kétségtelenül vízben kezdodik, s én pedig azt mondom, hogy lelki létünk közege maga a zene, s olyan, mint a víz. Kitölti a rendelkezésére álló teret. Lehet harmatcsepp, eso, zápor, lehet forrás, ér, patak, folyó, zuhatag, gejzír és óceán, de akár tócsa is. Életet ad, az élet belole származik, de ölni is képes. Alázatosan párolog, halkan csörgedez, méltóságteljesen hömpölyög, vadul zúgva rohan, dübörögve hull alá, vagy épp némán és hatalmasan csillog. Hajókat visz engedelmesen, vagy gátakat tör át, és falvakat pusztít el. Szolgálja az embert, de össze is zúzhatja. Persze, az ember is megmérgezheti, megölheti a vizet
többféleképpen.
Manapság sokszor kell mérgezett vagy más okból élettelen vizekben fuldokolnunk. Az egyik fajta víz túl steril, laboratóriumban állítják elo, tudományos pontossággal, s az eredmény ihatatlan. A másik ciánnal, hulladékokkal, a termelés-fogyasztás minden mocskával szennyezett, halott víz. Nap, mint nap öntik ránk, az ember alig tud menekülni belole.
Mi az igazi vizeket keressük, melyekben van élet, ero, melyek felfrissítenek és magukkal sodornak, s melyekben ott csillog állandóság és változékonyság örök játéka."
Jol megkapta megint GG...
Azota mar megbanta buneit... :)
Azert sokminden ujat megtudtam megint, szerintem az a lenyeg hogy abban mindannyian egyetertunk, a TD valami nagyon nagy dolgot hozott letre ami rengeteg embert megfogott, remelem fentmarad sokaig a zenejuk...
"Jarre és Vangelis egész életműve hazugság, slágergyár, mások ötleteinek híg sz@rral majd cukormázzal leöntése, ezáltal "fogyaszthatóvá téve a széles néptömegeknek".
Igazán? Jarre val most nem foglalkozom, de Vangelis életműve miért hazugság?
Vangelis: "Azt szeretném, ha zenémmel serkenthetném az emberi agyat, a képzeletet, és hiszem, amit az ősi kínaiak hittek, hogy a zene hatására megtisztul a szem, a fül, és a nemes szellem kiegyensúlyozott lesz. De sajnos ma még sok emberhez nem jut el a zene, és sokan nem is akarják, hogy eljusson."
Ő ezt a bölcseletet képviseli, ezek a gondolatok mélyen beleszövődnek életművébe. Nekem az a bajom a mai legtöbb együttessel, zenésszel, hogy nem fogalmazzák meg, mi a filozófiájuk, mit akarnak üzenni zenéjükkel a hallgatónak. Van egy olyan érzésem, azért nem fogalmazzák meg, mert nincs is üzenetük. Fiatalok, szépek, a téma a szerelem, és kész a siker. Na ők a zenebohócok. Vagy inkább a zene megcsúfítói. Mégis azt mondom, nem feltétlenül ők a hibásak, hanem a lemezkiadó guruk, akiknek nem a zenei érték fontos, hanem az, hogy minél több pénzt kaszáljanak tisztelet a kivételnek.
Slágergyáros? Valóban vannak ilyen zenéi, melyeket elég gyakran hallani, de azért ezt a jelzőt mégsem kellene ráaggatni. Ha slágergyáros szerepében akarna tetszelegni, akkor bizonyára nem mondta volna a következőket: "Megpróbálni egy sikeres albumot létrehozni, az kudarc, megpróbálni igaznak lenni önmagadhoz, az a siker.
Ha figyelemmel kísérnéd pályafutását, akkor tudhatnád, hogy Vangelis zenéi az utóbbi időkben már nem pop, hanem komolyzene. A hamarosan megjelenő új albumának műfaja kórus szimfónia, ez is slágerműfajnak számit? De Vangelis több balettzenét is irt, operákat is, ugye ilyeneket slágerbohócok nem nagyon szoktak cselekedni?
Visszatérve a lemezkiadókra és a gurukra, Vangelis nem kíván lepaktálni velük. Idézet következik Mark Griffin könyvéből:
"Megpróbálom, hogy ne tudjanak zavarni, mert ahogy láthatod, szerencsés voltam egész életemben, korán kezdtem, és nem életemnek olyan szakaszában, amikor befolyásolhattak volna, és taníthattak volna arra, hogyan válaszoljak bizonyos módon. Tehát egy bizonyos mennyiségû szabadságot megtartottam. Nagyon-nagyon fiatalon, 4 évesen nincs idõd, vagy elég információd ahhoz, hogy befolyásoljanak abban, hogy híres zeneszerzõ vagy rendezõ, elõadó vagy bármi légy, mert nem tudod, hogy mik ezek a dolgok. Így visszahatásaid a természettel és annak csodáival kapcsolatban közvetlenek és tiszták. Nos, ha ezt megtartod egész életeden át, és megpróbálod olyan tisztán megtartani, amennyire lehet - nyertél. Nem úgy gondolom, hogy sikeresen nyersz a közösségi életedben, de sikerrel önmagadban, és önmagad a legfontosabb dolog."
Ha neked ezek után is az a véleményed, hogy ez az ember hazug és a célja az, hogy slágereket gyártson, akkor én őszintén sajnállak téged.
> Különben, ha megfigyelitek, minden lemezen van egy-egy kiemelt szám, mely sokkal színvonalasabb a többinél (általában az első). Vajon véletlen lehet ez?
Abban igazad van, hogy minden albumon van egy-ket kiemelkedo szam, de nekem pl nem az elsok jonnek be mint ahogy irtad. A mars polarisrol en a kovetkezo sorrendet allitanam fel: astrophobia, spiral star date, comets figure head. Szerintem ahany embert megkerdeznel mindenki mas sorrendet allitana fel a neki tetszo szamokbol. Egyebkent ezen az albumon mar igen erosen erzodik Jerom D&B hatasa, en kivancsi lennek milyen lenne nelkule.
Most ebredtem ra, hogy az optical race egy igen jo album szerintem, probaltam sorrendet felallitani aszerint melyik tetszik legjobban, de nem nagyon ment, mindegyik jo!
Ajanlom minden kezdo TD rajongonak a beszerzeset.
Persze ha valaki nem ert velem egyet csak cafoljon meg...
Szoval Divad, nem kotekedni akartam, csak nalam nem jon be az elso szam mindig.
Mindenki
Rájöttem valamire, miközben a Mars Polarist és a What a Blast-ot hallgattam. Ez az együttes még mindig nagyon jó és tehetséges, és noha igaza lehet abban GG-nek, hogy az a pár ezer ember mindent megvesz tőlük, ami csak megjelenik (én is...), de ez szerintem mégsem csak gyűjtési szenvedély. Máig van olyan hangulata ezeknek a lemezeknek, ami miatt még akkor is megvenném őket, ha esetleg egyetlen igazi jó szám lenne rajtuk. Hogy mi az oka ennek? Hmm, szerintem az ok az igazi "TD. hangás", amit nem lehet összekeverni egyetlen más előadóval sem. Van ebben a hangban valami jó nagy adag naívság, tisztaság, máltóság, egyszerűség ugyanakkor bonyolultság is, lendület és nyugalom épp a megfelelő arányban. És ami a legfontosabb, meditálni lehet a zenéjük hallgatása közben. Felteszem őket, ha hazaérek a melóból, és lesz kedvem holnap újrakezdeni mindent. Érdekes, hogy szinte minden egyes lemezükön megjelenik egy csemballó (ha nem tévedek) szerű fémes hang, ami nem kis részben hozzájárul a jellegzetes hangulathoz. Különben, ha megfigyelitek, minden lemezen van egy-egy kiemelt szám, mely sokkal színvonalasabb a többinél (általában az első). Vajon véletlen lehet ez? Példa erre a What a Blast, amely a koncertvideón is szerepel, de a Mars Polaris, Goblins Club, Tyranny of Beauty, Zoning, stb. is.
En is vitatkoznek veled! Az igaz, hogy regen is elutott a divattol a T.D., ezert nem ertem ,miert reklamalod oket a mostani mediaban.... Meg ugy sem illenek be az aktualis trendbe, mint anno.
Aztan itt van ez a rajongo ugy. Honann tudod mennyi rajongojuk volt regen??? Szerintem mostanaban sokkal tobb ember ismeri es szereti oket mint regen. Bar ezt a "sokkal tobbet" en sem tudom alatamasztani...
Az Orb-remixügy nagyon rosszul sült el, Edgar többször elmondta utána, hogy nem lesz több hasonló. Ebben én viszont őt is hibáztatom: az Orb több fórumon is elmondta, hogy a TD-t nagyon fontos szellemi elődjüknek tartják - ilyenformán nagyon nehéz helyzetbe kerültek azzal, hogy a nagy elődtől egy meglehetősen ciki tracket kellett átvenni remixre. Ehhez képest az eredmény egész tisztességes lett, én gyakran hallgatom. Edgar egyébként főleg azt fájlalta, hogy a dolog után az Orbtól senki még csak meg sem kereste őt...
Schulzétől mindenki szerezze be gyorsan az ő Polandját, az első oldalt nem fogjátok kivenni a lejátszóból egy darabig...
A népszerűségről annyit, hogy a legjobban fogyó TD-lemez az Optical Race volt... A TD pedig a sikerei csúcsán is 1500-2000 fős helyeken játszott végig turnékat, egy-egy kiemelkedő kivételtől eltekintve, mint a katedrális-estek, a szocialista koncertek vagy a francia ingyenes szabadtéri buli.
TD-videók még:
- Three Phases: 92-es koncertrészletek és kezdetleges videóklipek. Csak VHS-en láttam.
- The Video Dream Mixes: Dream Mixes-számok, illusztrálva a Froese-család házi videófelvételeivel. VHS, DVD
- Canyon Dreams: ezt mindenki ismeri, VHS, DVD van
- What a Blast: DVD
- Oasis: DVD
És van sok illegál felvétel, nekem van a 90-es berlini fellépés, aztán 92-es Los Angeles-i, 75-ös tévéműsor, meg még egy pár...
Most neztem a TDI oldalon a ket tervezett uj anyagot (Twilight Folder es Star Trooper) toroltek a tervek kozul... akkor most varhatunk egy drabig valami uj anyagra.. azert paansz nem lehet, van mit hallgatni.
GG kosz a hirt a videorol, azt hiszem nekem ez azelso videoanyag ami egy komplet szamot tartalmaz, eddig csak kis reszleteket lattam par szambol. Tud valaki arrol mennyi videot adtak ki?
Latom mostanaban sok szo esik Schulze-rol, elgondolkoztatok mar azon milyen iranyba mozdult volna a TD zeneje, ah Schulze nem lep ki az egyuttesbol egy lemez kiadasa utan? Utana az Ash Ra Tempel-lel is kiadott egy lemezt, majd 71-tol szoloban zenelget, ugy altszik neki ez jott be, nem akart alkalmazkodni masokhoz, vagy ki tudja...
Mindenesetre erdekes lenne ma a TD Schulze kozremukodesevel...
Orommel latom mostanaban igen megelenkult a forum forgalma, csak igy tovabb fiuk...
Es GG megsem olyan elelntetes a velemenyunk ezek szerint, sokat valtozott a velemenyem rolad, pozitiv iranyba, ha ez jelent valamit...
A Dream Sequence tényleg elég jó válogatás, úgyhogy egyszerű dolgod lesz: ami arról tetszik, azt szerezd be, mármint adott esetben az egész lemezt. Amit eddig szinte mindenki favoritnak tartott, az a hetvenes évek közepe (Phaedra, Rubycon, Ricochet), a nyolcvanas évek eleje (Tangram, Thief, Logos, White Eagle), de érdemes a korai és az átmeneti korszakokba is belekóstolni.
Szubjektív Schulze-lista:
Irrlicht
Mirage
Dune
Timewind
Bodylove
Moondawn
X
Are You Sequenced?
hasonlatomnál maradva: Schulze néha a léc fölött száll méterekkel, néha rezeg a rudacska, olykor pedig hasra esik a szivacsban.
(Nem mind teljesen)
No és esett már szó az Ashráról?
Tesózenekar, némileg, hát, nem nagy tigrisek, de a korai cuccaikat lehetetlenség beszerezni (Nekem megvan: Blackout, New Age of Earth, Correlations - ezt máig is csak a borítója miatt tartom meg - és Walkin' the Desert).
Ja, meg valami, ha mar Kiralev az .mp3-asitasrol beszel: Tharsis, ajanlom az audiogalaxy-t (www.audiogalaxy.com), ezen szerintem fenn vannak a Schulze-ok. Persze, en sem szeretem az illegalis dolgokat, de a hazai arak es Schulze itthoni beszerezhetosege miatt az ember sokszor kenytelen rafanyalodni.
Tharsis, bocs, de megint vitatkoznom kell veled, meghozza szinte minden mondatoddal...
'Szerintem abszolut nem azert nincsenek mert csokkent volna a nepszeruseguk.'
Te komolyan ugy gondolod, hogy nem csokkent (meghozza drasztikusan) a TD nepszerusege...?
'Arrol van szo, hogy ma mar a mediakban teljesen masfajta szelek fujnak mint regen. Ma nem az elvontabb instrumentalis elektronikus zene divik, hanem a muanyag szarsagok, mint pl. Britney Spears meg a Backstreet Boys.'
Hehe. Regebben sokkal masabb szelek fujtak... A TD a fenykoraban sokkal inkabb elutott az akkori fo zenei iranyvonalaktol, ma mar termeszetes jelenseg az elektronikus (sot, az elvont elektronikus) zene.
Igen, most van Britney Spears meg Backstreet Boys, regebben meg volt mondjuk Fancy, a nyavogos fajta Madonna, CC Catch, Baby's Gang, satobbi.
Nincs kulonosebb ertelme a sok gagyit sorolni, barhonnan sorolhatnank, a hetvenes evekbol peldaul a rengeteg diszkos Boney-M klont, a hatvanas evekbol a rengeteg 'Badihali'-klont, blablabla. Minden korszaknak megvannak a maga gagyijai es a maga uttoro-zsenijei; a TD regebben ez utobbi taborba tartozott, ma mar valahol joval lentebb muzsikal.
A levlistakra persze hogy rengetegen irnak, hiszen egy vilagszerte ismert, de erosen lecsokkent nepszerusegu zenekarnak is tobb tizezres tabora van - regebben ez szazezrekre rugott...
'Szep es jo a korai Tangerine Dream korszak, de azert mindig azt sem lehet hallgatni. Kell valami valtozatossag.'
Igen, ezert hallgatok en mas zenekarokat - termeszetesen a regi TD mellett...
A te gondolatmenetedet kovetve minden zenekar mindent kiadhatna, mert 'kell a valtozatossag', a rajongok pedig ugyis megveszik...
Es ahogy latom GG sorait, ezt a TD ki is hasznalja...
Ami a mediak penzdijait illeti, igen, ez igaz - de a mediak regebben sem kulonosebben nyomattak TD-t. Ha viszont a TD tudta volna tartani a lepest a korral, egyben megorizve eredetiseget, ma is kb. ugyanakkora eselye lenne bekerulni, mint regen. (A penzdijak nem kulonosebben szamitanak egy olyan ismert, nagy kiadot a hata mogott tudhato zenekarnak, mint amilyen pl. a TD volt a Virginnel megtamogatva anno.)
SKOT: a Dream Sequence egy jo valasztas volt, a masik mar kevesbe... Filmzenek kozul en fokent a Thief-et ajanlom, de meg a The Keep, vagy peldaul a Risky Business is tartalmaz nehany igazan kellemes felvetelt.
Tharsis, Schulze-vel kapcsolatban en a regebbi lemezeket ajanlom fokent (micsoda meglepetes...), leginkabb 'a 75 es '80 kozotti idoszakbol, no meg nehany ujabbat. Ime az altalam favorizaltak listaja, idorendben:
1975 Timewind (!)
1975 Picture Music
1976 Moondawn (!)
1977 Body Love 1-2 (Soundtrack, 2 CD)
1977 Mirage (!)
1978 X (2 CD)
1980 Dig It
1988 En=Trance (!)
Innentol kezdve meg talan ajanlanam a Dosburg Online-ot ('97), es a Dark Side of the Moog-szeriabol (8 lemez) nehanyat - de ezeket mar csak akkor szerezd be, ha szereted a modern, tekknos zeneket, persze Schulze modon talalva.
(Amik utan felkialtojelet pakoltam, azok kotelezo darabok.)
Kiralev azt irta, hogy Schulze magasra pakolja a lecet, es csak neha tudja atugrani; nos, szerintem ez az atugras leginkabb akkor kovetkezik be nala, ha kicsit csokkent a tempon, mivel minden evben kiad egy rakas lemezt. A jobb anyagai mindig olyan evekben keszulnek, amikor legfeljebb 2 albumra koncentral.
Az uj, felrakott TD-video valoban jo minosegu, es ugy latom, arrol a koncertrol van, amibol mar korabban kepeket is pakoltak fel. Az egyik kepen Froese borzalmasan rosszul nezett ki (alig ismertem ra), de itt szerencsere mar latszik, hogy nincs semmi komolyabb baja...
Igen, a holgy egy ujabb bevett tag, de csak koncertek erejeig.
Kiralev, a TD szerintem is csaphatna egy jo kis remixlemezt, azaz olyat, ahol mas eloadok mixelgetik oket - nem tudom, Edgar miert odzkodik ennyire tole.
Nem is rossz!!! A "What a Blast" c. lemez 3. száma, amit játszanak /Beauty of the Blast/. Szegény Jerome jó húsban van, nem csoda, hogy kissé megizzadt a szám végére.:) De kilehet a dobos, mintha egy hölgy lenne.
1. Tharsis: nekem a nyolcvanas évek elejéig mind megvan cédén, de sajnos nem tudom őket átvarázsolni számítógépre, de nemsokára talán veszek egy bika gépet, és akkor mehet a projekt.
2. Divád: fentiek miatt sajna meghallgatni sem tudnám, még várnom kell egy kis időt.
OFF, de nem annyira: nemrég láttam MOrricone remixlemezt, nem akárkik keverték újra a slágereit: Apollo 440, Nightmares on Wax, Thievery Corporation, De-Phazz, Rockers Hi-fi, meg még anyámkínja, csak belehallgattam, nagyon vicces :). A TD is csaphatna egy nagy remixlemezt, bár ők maguk fikázták az Orb remixét, pedig szerintem az nagyon rendben van: egy árva motívumot vettek át a Toward the Evening Starból, és csináltak egy ORb-számot, mégis Dreames. Én mixeltetném a cuccaikat az alábbiakkal: Aphex Twin, Orb, Hardfloor, Kruder&Dorfi (külön), Coldcut, Kémikus testvérek, meg akik még nem jutottak eszembe. Na és a Schulze, és a Baumannt is elő lehetne kaparni valahonnan, Frankét meg vaskos dollárkötegekkel rászedni, hogy felejtse el a múltat. És a Kraftwerkkel ugyanez. Na, az nagy dobás volna!
Sylon
Persze, hogy nincs harag.:) Ahány ember, annyiféle stílus. Ki ilyen zenére rezonál, ki olyanra, és a zenehallgatás annyira szubjektív érzéseket kelt bennünk, hogy egy szerző (előadó) műve egész mást jelent az egyik embernek, mint a másiknak.
Tharsis
Megtennéd, hogy megadod a TD. lev.lista címét. Nagyon hálás lennék érte!!!
A SKÓT
Csak így tovább, de az újabb lemezekbe azért feltétlenül hallgass bele, mielőtt megveszed.:)
Én is imádom Jean Michel Jarre-t, Vangelist, és Mike Oldfieldot is. Nem rég kezdtem el ismerkedni a Tangerine Dream zenéjével. A Dream Sequence és a Firestarter van még csak meg, de mindkettő nagyon tetszik (a DS valamivel jobban).
Jó úton haladok a rajongás felé, úgyhogy szurkoljatok!:)
Akinek nincs kedve végigolvasni, röviden: ma már egyetlen komolyabb kereskedelmi rádió- vagy tévéállomáson nem mehet le úgy egyetlen zeneszám sem, hogy a kiadók valamelyike (érthetjük ez alatt kizárólag a nagy kiadókat, mert csak náluk van komoly lé) ne fizetne érte.
Mivel ez szinte mindenhol (Amerikában legalábbis biztosan) törvénybe ütközik, ezért közvetítők egész rendszerét iktatják a pénz útjába, hogy az ügylet lényegét elfedjék.
Ezek után várhattok ti TD-t a rádióból...
Az a bizonyos állandó tábor olyan 50-80 ezer ember lehet világszinten - az ismert eladási példányszámokból kb ennyit lehet kikövetkeztetni. Ez a tömeg viszont meglehetősen nagy valószínűséggel bármit megvesz, ami a zenekar neve alatt kijön, viszonylag könnyű elérni őket, úgyhogy, úgy sejtem, azért nem lehet rossz üzlet a TDI-t futtatni...
Mindenesetre, ha sikerül jó fotókat készíteni a varsói koncertről, akkor az Indexben lesz róla írás...
Sylon: Emlited a media kerdest. Szerintem abszolut nem azert nincsenek mert csokkent volna a nepszeruseguk. Arrol van szo, hogy ma mar a mediakban teljesen masfajta szelek fujnak mint regen. Ma nem az elvontabb instrumentalis elektronikus zene divik, hanem a muanyag szarsagok, mint pl. Britney Spears meg a Backstreet Boys. Minel bugyutabb egy zene, annal konnyebben lehet vele bekerulni a tv-be radioba.
A T.D. tovabbra is csak underground szinten ismert....nalunk! Iratkozz fel az angol nyelvu T.D. listara. Rengetegen irnak oda! Naponta tobb tucat level is erkezhet. Szerintem meg ma is hatalmas a rajngotaboruk, es nem csak a regi idok okan. Szep es jo a korai Tangerine Dream korszak, de azert mindig azt sem lehet hallgatni. Kell valami valtozatossag.
Schulzetol nekem is van egy-ket cd-m, es ot is nagyon szeretem. Bar igaz, neha nagyon el tud huzni egy ket szamot, es bizony a vege fele mar neha unalmas... Ezeket leszamitva szivesen szereznek meg Schulze lemezeket, azokat melyek szerintetek a legjobb. Tudtok ebben segiteni?
Csak nehany ropke megjegyzes:
Divad, a korai Froese szolok valoban a korai TD-t idezik, de - legalabbis nalam - igencsak gyengen muzsikalnak... Ures, dallamtalan, elettelen. Ezert mondtam azt, hogy neki szuksege van tarsakra, valodi zeneszekre, akikkel egyutt mar tenyleg jo dolgokat tud csinalni. De nelkuluk nem.
Jerome kemenykedese alatt ertem en, mire gondolt Kiralev: valoban az lenne a jo, ha a TD ismet ranyomulna a jo hosszu es kemeny szamokra, a lagy, hig, erzelgos es rovidke tingli-tanglik helyett.
Vangelisre pedig sok helyen tenyleg raillik a 'slagergyaros' jelzo, ez letagadhatatlan... Ami a nepszerusege okait es a mediak izleset remekul mutatja, az peldaul az, hogy az egyebkent valoban szepre sikeredett 1492-bol is a szerintem egyik leggyengebb szamot (az epikus-nyalas-nagyzenekari-csinnadrattas fotetelt) adjak folyamatosan, mikozben ott sorakoznak mellette a valodi gyongyszemek. (Szemelyes kedvencem rola a Moxica and the Horse - erre bizony egy kevesbe avatott szakerto meg azt is rafoghatna, hogy TD...)
Vangelis sajnos legtobbszor a tomegeknek gyart zenet, es ezt en sem tudom neki megbocsatani. (Bocs, Divad, remelem, nincs orok harag...)
Örülök, hogy GG némileg árnyalta korábbi megszólalását... Mindenesetre engem, mint "elvakult" Vangelis-hívőt, akinek Vangelis zenéje több mint zenehallgatás - már-már hitvallás is -, nagyon mélyen érintett ez a kritika. Én most 33 éves vagyok, de ebből a 3 évtizedből legalább 2-őt Vangelis zenéjével töltöttem. Ismerem művei 95 %-át, és ezek alapján bátran kimerem jelenteni, hogy nemcsak nagy zeneszerző, hanem - gyoz_tesh szavaival élve zseni - akinek munkássága örökre fennmarad a zenetörténetben. Nekem ne mondja senki, hogy Vangelis "slágergyáros". Ha valaki meghallgatja az 1973-as "L'APOCALYPSE DES ANIMAUX"-ot, vagy az "EARTH"-ot például - de tovább sorolhatnám korai lemezeit (HEAVEN AND HELL, ALBEDO 0,39, SPIRAL, stb.) -, rögtön rá fog jönni, hogy teljesen újat, egyénit és megismételhetetlent hozott létre a zene világában (cáfoljon meg, aki tud, kinek a zenéjére hasonlít ez a pár lemez, amit felsoroltam?). Semmi köze ennek más előadók (TD., JMJ.) munkásságához. Sőt, azért mert az 1492-őt sűrűn játszák a médiában, azért még nem slágerszagú. Ez a zene kimagaslóan gyönyörű, ezért játszák sűrűbben. Megjegyz: GG egyébként "szépen" zongorázni nem Vangelis tud, hanem Richard Claydermann... (sajnos nem tudom, hogy írják a nevét helyesen).
Na, de visszatérve a TD-re: Edgar Froese korai lemezei (a zöldlombos "epsilon in malaysian pale", vagy az "Aqua" pld. még teljesen a korai TD-t idézik, ezért gondoltam, hogy Edgar stílusa volt elsősorban meghatározó az együttesben. Franke önálló munkái (már amennyit ismerek belőle) engem se fogtak meg túlságosan.
Kiralev
A "Macula Transfer"-ből nekem megvan a 3. szám (PA 701): ha kell, szívesen elküldöm (3,6 Mbyte). Szerintem a fiatalabb Froese igencsak keménykedik, a DM 1,2,3 a legjobb példa rá.
Sylon
Köszönöm a sok új információt, egy csomó dolgot tudtam meg általad.:-)
Vangelistől biztos, hogy a Blade Runner zenéje fennmarad, elsősorban persze a film okán, illetve, az Aphrodite's Child 666-ja, annak a lemeznek eléggé vezére volt, ahogy én tudom - az tényleg időálló darab, be is szokták rendre válogatni a világ 50-100-500-stb legjobb lemezébe.
Vangelis mesterségbeli tudása kétségtelen, ebből a szempontból magasan Froese fölött van. Froese igazából tényleg nem zenész, de az egy teljesen mgszokott dolog, hogy a zeneirodalom vagy zenetörténelem (vagy valami ilyesmi) egy-egy jelentős fordulópontja olyan emberhez kapcsolható, aki igazából nem zenész, tán még kottát se olvas.
Amit Edgar tud, az nem az, hogy gyönyörűen elgitározza nektek a Quantanamerát vagy elzongorázza a Let it be-t. (Vangelis mindezt meg tudná tenni.) Edgar új zenei megoldásokat tudott kitalálni a saját fejéből, és ezekre új zenei világokat hozott létre.
Például, fantasztikus groove-ja van, olyan, amilyet az ember pl Mozart esetében képzel el. Hogy odaül (vagy odaáll) a hangszerhez, és a hangok a keze alól ritmikailag valami teljesen rendszertelen sorozatban törnek elő, ami valamiért mégis hihetetlen zeneiséggel bír. Edgar képtelen pontosan játszani, még egy sima négynegyedes dalban sem. (ezért volt nagy bukta az összes rockpróbálkozása az elején...) De hallgassuk meg a 90-es berlini koncerten nyomott gitárszólóját, ahol tényleg nincs a helyén szinte egyetlen hang sem, mégis gyönyörű. Vagy a Livemiles utolsó billentyűs szólóját. Vagy amikor 96-ban Londonban a második rész elején, tőlem max 3 méterre zongorához ült, és nem is játszott igazából semmit, csak variált. Szaggatottan, gyönyörűen.
Egy nagyon fontos találmánya a delay-jel szinkópás képletre "felvadított" szekvenciák, a Ricochet második oldalát ezek viszik. Ilyet előtte más soha nem csinált, azóta rengetegen átvették, még gitáros zenekarok is.
És akkor még nem beszéltünk az amorf, nem létező harmóniákból összerakott szupervastag "szőnyegekről", vonósok, kórusok stb. Még a Mellotronon voltak kikísérletezve...
GG, tulajdonkeppen sok mindenben egyet tudok erteni veled, hiszen nekem is csak nehany Vangelis vagy Jarre jon be. De itt vannak ugyebar az olyan megallapitasaid, mint pl. hogy az utokor nem fogja muveszeknek elkonyvelni oket (mint ahogy Froese-t, gondolom, igy ertetted), amivel megint csak nem tudok egyeterteni. Ha Jarre nem is, de Vangelis biztosan meg fog maradni a zenei eletben, fenyesebb nevkent, mint Froese. (Annak ellenere, hogy szerintem sem hozott semmi ujat, de a hagyomanyos alapanyagokbol megis valami sokkal szinvonalasabbat gyurt ossze, mint pl. Froese egymagaban.)
Kiralev, Schulze-val kapcsolatban abszolute egyeterek. Nekem is csak toredekek tetszenek (bar ez a TD-re is igaz, ha osszessegeben nezem), azok viszont nagyon. Nagyjabol a nyolcvanas evek elejevel bezarolag (a Moondawn, a Mirage es a Timewind igazi gyongyszemek), de az ujabb anyagai kozott is van nehany igazan jo - csak mas szempontok szerint jo. Modern, koveti a kort, anelkul, hogy elhagyna az alapveto iranyvonalait (a Dark Side of the Moog-szeria nehany darabja, vagy a Dosburg Online). A nyolcvanas evek kozepen-vegen viszont mintha alkotoi valsagba kerult volna, abbol az idoszakbol nalam egyedul az En=Trance jon be.
Huhh, ez tenyleg jol felporgott... Eloszor beteszem ide a mar megirt valaszom, aztan talan meg jon nemi uj anyag.
Divad, itt felreertes fennforgasa van...: en nem a TD, mint zenekar megszuneset vetettem fel Edgar majdani tavozasaval kapcsolatban, vagy valami nevvaltoztatast. Hanem hogy a TD, mint zene, mint egy fogalom a zeneiparban, vegleg megszunik. Szerintem. Ha Jerome marad ott egyedul. (Marpedig ez elkerulhetetlennek latszik.) O egeszen mas iranyt kepvisel, es ha nem lesz ott az apja, akkor ez vegkepp el fog hatalmasodni a TD zenejen.
Tulsagosan tajekozott azert en sem vagyok TD-t illetoen (Epsilon peldaul egesz biztosan oldalakat irhatna ossze a kulonfele pletykakrol, tervekrol es koncertelmenyekrol...), csak olvastam jonehany interjut a tagokkal.
Jerome olyannyira nem kedveli a regi TD-t, hogy meg a hivatalos TD-honlapon is kulon ki van emelve, mely lemezeket utalja a legjobban... (Szerencsere a naaagyon regieket, amiket en sem szoktam kulonosebben hallgatni...)
Linda Spa-rol csak annyit tudok, hogy modell volt, mielott beallt volna az egyuttesbe, no meg rendelkezett zenei elotanulmanyokkal. Segitett is a komponalasban, de fokent az elo koncerteken kapott komolyabb szerepet, o szaxofonozott a kilencvenes evek elejen, egeszen '95-ig; az akkor keszult Goblins Club-ban meg tarsszerzokent kozremukodott nehany dalban (a belso boriton is meg harman pozoltak dogos borcuccokban meg napszemuvegben...), de aztan o is otthagyta a bandat. (Valami oka nyilvan van, hogy elobb-utobb mindenki otthagyja Edgar apot...) Sokan azt hittek, hogy Jerome baratnoje, igy aztan stabil tag a csaladiassa valo TD-ben, de nem... Pedig szerintem elkelt volna a TD haza tajan egy no, olyan meg soha nem volt - ki tudja, milyen iranyt vett volna a zenejuk igy...?
Zlatko Perica-rol sajna szinte semmit nem tudok. O is inkabb az elo koncerteken segitett be, jol emlekszem?
Edgar interju a TV-ben: igen, mondanivalot azt nem is erdemes keresni a TD egyik periodusaban sem (na jo, a Tyger-ben, vagy a szornyu ballepesnek szamito Cyclones-ban megprobalkoztak dalszovegekkel, ezt azonban a rajongok gyorsan elvetettek...), de a zenejuk gondolkodasra sarkall, kivalo hangulatot teremt es felettebb megelenkiti a fantaziat. Ez az, amit en az utobbi evtized munkassagaban egyaltalan nem erzek.
Interjukrol szolvan meg, egyszer megkerdeztek a TD-t, hogy mi a velemenyuk a Kraftwerk-rol, ami ugyebar szinten akkoriban indult, ugyanott, es ugyanolyan ujszeru volt a maga nemeben. Nos, a valasz, amit igyekeztek finoman megfogalmazni, igy hangzott: 'En meg sohasem hallottam, hogy Edgar Kraftwerk-dallamokat futyureszett volna...'
Amugy Edgar eredetileg festonek/grafikusnak keszult, tartotta is a kapcsolatot az olyan elvont, absztrakt muveszekkel, mint pl. Salvador Dali, es ez a szemlelet sokban hozzajarult ahhoz, hogy a TD vegulis elmozdult a '70-es evek elejen a megszokott trendektol.
De manapsag egyre erosebb a keleti behatas nala, vallasok, eletfelfogas es egyebek tekinteteben. (Erdekesseg, amire nemreg jottem ra: a Goblins Club szamcimei nem ok nelkul azok, amik, mivel a hatso boriton a feltunoen felnagyitott kezdobetuket osszeolvasva a 'Tao Rules' jon ki...) Ez a TD zenejeben is egyre inkabb kiutkozik, egyre 'nyafogosabb', tulvarialt es vontatott dallamfutamokban, amivel en szemely szerint nem kulonosebben szimpatizalok, es amit kisse poznak erzek.
Hogy mi az oka annak, hogy nem lehet roluk mostansag hallani a mediakban? Hat ez eleg egyertelmu... A nepszeruseguk nagysagrendekkel visszaesett. Mar mar tenyleg csak a regi megszallottak tartanak ki mellettuk. Ha kimesz az utcara es elkialtod magad: 'Mond valakinek valamit a Tangerine Dream?', szinte semmi reakciot nem fogsz kapni, es ha megis, azok mind a regi TD-t fogjak emlegetni. Regebben is 'underground' zenekar voltak, de sokkal nepszerubbek, mint ma. Ugyan miert hivnanak meg oket a TV-k vagy a radiok? Mi az a zsenialis, forradalmasito lepes, amivel a TD ujra es ujra felhivja magara a figyelmet...?
A szignalok es a kulonfele musorok alafesto zenei is mind a regi TD-bol taplalkoznak.
Tharsis, csak egy kis korrekcio: Jarre-nek nem az Oxygene, az Equinox es a Magnetic Fields az elso harom lemeze, csak ezek kepviseltek olyan szinvonalat es egyedi stilust, amivel berobbanhatott. O is mar 1970 ota nyomja az ipart, bar a kezdeti probalkozasokon meg nagyon erzodik a francia behatas, es hat a szinvonal sem az igazi... Nemelyik megdobbentoen hasonlit az akkori, nagyon elvont, 'falusias' Schulze-probalkozasokra.
Nem, a Gandalf-ot nem ismerem, de Kitaro-t igen, es ha olyan, akkor nem az en esetem. Tudod, valahol azert meg tudom erteni GG-t, amikor bohocnak nevezi Vangelist, mert neki is vannak olyan zenei, mint pl. Kitaronak, es azok nalam is a fentebb emlitett 'nyafogos', muveszieskedos kategoriaba tartoznak. Az en zenei izlesem elegge szelsoseges (a szuperlagy ethereal mufajt legalabb annyira szeretem, mint az ambientet vagy nemely kokemeny industrial formedvenyt), de a 'nyalzenek' bizony nem tartoznak ide...
Edgar Froese-vel kapcsolatban viszont azt hiszem, kicsit meg kell kovetnem teged, mivel igy visszagondolva a szandekoltnal tobbet kapott tolem szegeny...
Szoval, azt a megallapitast, miszerint Edgar nem zenesz, ezennel unnepelyesen visszavonom, ugyanakkor fenntartom, hogy bar szuper elkepzelesei vannak, kategoriakkal alacsonyabb tehetseggel aldotta meg a sors, mint pl. Vangelist, igy aztan azokat a bizonyos szuper elkepzeleseket egymaga nem tudja megfeleloen zenebe foglalni.
Na, jól felpörgettétek, amíg szabin voltam, ezért hosszabb leszek, bocsi.
1. GG-t én is lehordanám, de kíváncsi lennék, miért tartja őket zenebohócnak? Miért olyan ideges rájuk. Jarre és Vangelis is csinált marha jó zenéket: JMJ első kettő, vagy a Cousteau-s lemez, a ZooLook meg annyira idétlen, hogy csak sokára jöttem rá, hogy valójában egy remek paródia az egész (Saint-Sans - nem tom jól írtam-e, ezek a francia nevek...). A Vangelis meg filmzenében, de lemezekben is király - és most biztos sokak megvetését kiváltom majd, de nekem még a Paradicsom meghódításának zenéje is bejött - kár, hogy utána minden ballagáson azt nyomatták. Ennyit erről.
2. Gandalf, Kitaro - a Gandalfnak a '81-es albuma, asszem, az a második, a címe nem ugrik be, na az zseniális. Egy időben nagyon rákattantam, másoltam át a cédéket, de azok már inkább csalódást okoztak, néha bántóan giccses, de mindig van rajtuk egy-két értékelhető darab. Kitaro egy kissé egysíkúnak tűnik, de neki is vannak szép, hangulatos szerzeményei.
3. Schulze apó: nos, tőle 84-ig minden megvan, és sajátos élményem volt vele: fanatikusan gyűjtöttem a lemezeit, mert hasonlót ígért a zenéje, mint a korai TD, valami titokzatosat, valami mást, valami zenén túli érzést. Szerintem Schulze olyan, mint az a magasugró, aki baromi magasra rakja a lécet, de csak nagyon ritkán tudja átugrani. Nekem rögtön az első lemeze tetszik a legjobban, annak is a 2. és a 3. száma, annyira finom, minimalista zene, hogy mindig beleborzongok, ha meghallgatom. Sajnos mindig csak töredékek tetszenek (Moondawn-ról az 1., a Bodylove II-ről az első, de csak a 13-ik perctől, onnan viszont fergeteges, a Cyborg utolsó száma, talán a Mirage teljes egészében). Azért jó lenne egy Froese-Baumann-Schulze összeállítás is!
4. Froese apó: az Aqua a kedvenc vizeslemezeim egyike, az a lemez majdnem olyan jó, mint az akkori TD-k, és szerintem ez Froese zenéjének is a lényege: remek atmoszféra-teremtő képessége van: olyan az egész, mintha egy forró vizű kis tóban lebegnél, miközben kint pokoli hideg van, vagy valami hasonló. ÉS az Epsilon is hasonlóan jó - sajnos a Macula Transfer nincs meg, borzasztóan érdekelne. Az Ages-től kezdve mér nekem sem tetszik id. Froese munkássága, de nem nevezném zeneileg tehetségtelennek. Nyilván nem olyan letisztult, mint a TD, de határozottan érdekes. És nekem pl. a Franke lemezei nagyon nem tetszettek, szerintem még mindig a Baumann első szólója a legizgalmasabb (Romance 76).
5. Folytatás: nem sok jót látok a kristálygömbömben: két Froese, aztán a kisFroese és csapata, onnantól mély zuhanás. nekem föl sem tűnt, hogy a Jerome bekerült a zenekarba: szerintem az égvilágon semmi újat nem hozott, egyszerűen csak integrálódott szép csöndben. Biztos a papa mond meg mindent, néha azt, hogy "na, fiam, ebbe a fél percbe betehetsz valami d&b-s izét, de azért ne legyen túl kemény". Pedig mekkora lenne, ha Jerome mondjuk keménykedne a lemezen - ha tényleg jól tudná csinálni, akkor sokkal érdekesebb lenne. Milyen jó lenne egy brutális hangzású, kőkemény TD, ismét húszperces számokkal, nem ez a finomkodó, szaxis izé. Bocs, megint leszóltam az új TD-t, de én már csak ilyen vagyok.
Nem baj, ha a zene mindenkinek mást jelent (merthogy ez az igazság). Nekem (és még sokaknak) nem egyszerűen hangok tetszetős egymásutánja - ettől még lehet unalmas, semmitmondó. Egy Vidámparkot is meg lehet unni, ha pl. neked kell vezetned a hullámvasutat minden nap.
Az "előző életemben" pedig én is efféle dolgot csináltam, jó, nem a hullámvasutat vezettem :), de közreműködtem vagy 100-150 lemezen mint hangmérnök. Ezek közül nem azokból lett aranylemez, amit bármelyikőtök is az igényesség jelzőjével illetne. Ennyit arról, hogy hány millióan tartanak valakit a legnagyobb zeneszerzőnek...
Jarre-tól és Vangelistől egyébként egy-egy munkát azért szeretek - nem a legsikeresebb darabjaikról van szó: a Zoolook és a Blade Runner zenéje nekem feljön arra a szintre, ahol alkotásról lehet beszélni. Ezek a zenék tesznek olyan plusz benyomást a hallgatóra, amiről Edgar beszélt, és idéztétek, azaz, tovább maradnak a fejünkben, mint a lejátszási idő, gondolatokat, képeket, hangulatokat indítanak, befolyásolnak, elvisznek messzire, vagy magunkba fordítanak... ki tudná még folytatni? Mit éreztek, ha vége egy TD-kompozíciónak?
Jarre és Vangelis "piacra lépése" egyébként törvényszerű volt. Akkor jelentek meg, amikor az elektronikus zene meglépte az első áttörést, a Kraftwerk és a TD már felfért a toplistákra, az intellektuális mainstream pedig éppen befogadta a jelenséget. Ehhez persze kellett az a több éves kísérletező fázis, amit ez a két zenekar végzett. És ilyenkor jön mindig a "kreatív másoló" (ez a Microsoft meghatározása saját magáról, ha jól emléxem), aki kisöpri a sikeres jelenségből mindazt, ami értékes, mögöttes tartalom, jelentés stb, tehát ami gátja lehet a tömegfogyasztásnak, jól megcukrozza, aztán a nyakunkba sózza.
Mindkét úriember igen muzikális, zeneileg kiválóan képzett figura, ám ilyenek nagy tömegben szaladgálnak még közöttünk is. Mindketten jó időben, jó helyre ültek fel egy éppen jó irányba induló vonatra, ennek köszönhető sikerük. Igazán számottevő művészeknek mégsem fogja őket elkönyvelni az utókor, ebben majdnem biztos vagyok. Ahhoz többet kell letenni az asztalra. Például eredetinek kell lenni.
Bár a popzenei tömegkommunikáció sokkal kevesebbet foglalkozik a TD-vel, mint Jarre-ral vagy Vangelisszel, az elektronikus zenei szaklapok, a hangszer- és zenészújságok lapjain a TD és Edgar neve sokkal-sokkal gyakrabban bukkan fel, mint az övék. Ez is jelez valamit...
Nekem is csatlakoznom kell a Vangelis es Jarre-t vedok korehez. JMJ-nek tenyleg inkabb a korai, elso harom lemeze az igazan lelekbemarkolo. Vangelis-tol viszont minden johet! Annyira jo a stilusa...mindig tud valami ujat hozni a zenejebe. Nekem megvan az osszes albuma, igy belathato mekkora utat tett meg...
Sylon! Froese paparol csak annyit, hogy nekem az egyik legnagyobb kedvencem az Epsilon In Malaysian Pale cimu lemeze. Ez az o szolo munkaja, szerintem nagyon jo, mint ahogy tetszenek a tobbi lemezei is. Ugy latom, te kicsit mas iranybol kozelitesz ezekhez a zenekhez, de ez nem baj. Nekem az a lenyeg, hogy megtalaljam ezekben a muvekben azt, ami oromet okoz nekem. Lenyegeben en nem vesezem ki annyira a dolgokat, nem bonyolitom tul azokat. Beteszek egy lemezt, es ha tetszik akkor ok, ha nem nem. Az jatsza a foszerepet, hogy milyen az osszhatas....hogy mit valt ki az emberbol. Ha megerint a zene, akkor mar nincs, es nem is lehet baj vele.
Nem tudom ismered e Gandalf-ot. Igenyesen hangszerelt elektronikus zene. Sokan csak elektronikus szimfoniakent emlegetik muveit. Vagy itt van Kitaro. O is hasonlo szinten mozog. Ajanlom a figyelmedbe oket....
En is majdnem elfelejtettem, hogy ez Tangerine Dream topic...:) A lenyeg, hogy sokaig letezzen meg a T.D., bar Edgar nelkul biztos nem lenne ugyanaz. Es ki tudja mit csinalna Jerome, ha meg kapna a karmesteri palcat... Nekem a DM albumokon hallhato stilus jelenti a hatart. Ha az ennel is trancesebb vagy Drum'N'Bass-esebb stilust valasztjak a jovoben, akkor biztosan nem leszek ertuk oda annyira mint most. De nem baj! Akkor meg mindig ott lesznek azok a regi idotlen Tangerine Dream gyongyszemek!
