Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A múltkori megjegyzésem a kürtökkel szembeni személyeskedésnek szólt.Nekem is van pár 56-os magyar ismerősöm,ezért nem is tekintem sem magát sem másokat hazaárulónak.A hazaárulóknak azokat tekintem akik itthon politikusként nem az ország és a nép érdekeit nézi hanem azt,hogy hol lopja össze magát.De nekünk ez kell,a mostani választás is bebizonyította ezt.Ami pedig az irántam érzett tiszteleti,magával ellentétben én igazán nem érdemlem meg,én csak egy kétszer kirúgott jelentkező vagyok csak....
Erre én nem kaptam lehetőséget, de minden esetre korrekt, hogy egyáltalán leközölték, hiszen a szólás szabadsága nem feltétlenül jelent, minden ellenőrzés nélkül való közzétételt. Amikor a több tíz kilométert olvastam, mint hatásos lőtávolságot, akkor esett le a tantusz, hogy miről van szó.
Egy székely idegenlégiós vallomásai címmel áprilisban megjelent cikkünk kapcsán kereste fel szerkesztőségünket a 36 éves Pál Csaba, a Tamási Áron Színház gondnoka, illetve a 32 éves Bara János lovas-oktató. Csaba 15 évet (1993-2008), János 5 évet (2003-2008) szolgált a francia idegenlégióban, a „veteránok” finomítani akartak a fent említett cikkben nyilatkozó interjúalanyunk állításain.
– Konkrétan mi zavarta önöket a cikkben?
P. CS.: Az idegenlégió nem szorul reklámra, sem magasztalásra, és főleg nincs szüksége a lejáratásra. Nagyon jól ismerem őt, ezért pontosan tudom, hogy mit csinál a légióban az interjúalany, Péter István. Nevetséges azt állítani, hogy a légióban hozzászokik valaki az emberöléshez, akár az autóvezetéshez. A légió egy profi, „normális” katonaság.
B.J.:Mi is részt vettünk küldetéseken, amelyek a járőrözésről, a helybéliekkel való kommunikációról szólnak, akár itthon a polgárőrség, annyi különbséggel, hogy katonai szervezetről van szó. A szó szoros értelmében békefenntartókként jelenlétünkkel próbáltuk megelőzni a konfliktusokat.
– Nem elképzelhető, hogy Péter a két és fél év alatt ölt embert?
B. J.: Nem lehetetlen, de ezt nem így kellene kifejezni. P.CS.:Küldetéseken volt. Két embert állítólag kilőttek mellőle. Ez tulajdonképpen belső baleset volt, amit itt nem részletezek. Sajnos, az incidensben egy jó barátom is meghalt, egy őrmester. Szóval nem konfliktushelyzetben hunytak el. – Miért ferdítené el akkor Péter a valóságot?
P. CS.: A légióról nagyon sok tévhit kering, a sajtóban, televízióban megjelenő riportok 90 százaléka kamu. Rejtő Jenő áll a legközelebb a valósághoz, hiszen ő megragadta a légiós élet hangulatát. Mosolygok, amikor például a Légió mindhalálig című regényben reggeltől estig lövöldöznek a főhősök. Egy élsportoló is maximum 3 órát sportol intenzíven egy nap, így egy átlagos felkészültségű katonáról nehéz elképzelni, hogy a lelkileg és fizikailag komolyan kimerítő, éles helyzetben való lövöldözéseket napokig bírná. Én állítom, hogy Péter nem ölt embert. Rossz ez az „ölt” meghatározás. Ezek küldetések, amelyeket, ha kell, a saját vagy mások élete árán is véghez kell vinni. Ingyen agresszió nincs a légióban. Szóval, véleményem szerint a feltűnési vágy hajtotta Pétert, hogy mások szemében nagyobbnak, keményebbnek tűnjön. Sajnos, a nyelv könnyen megered, a veszélyt ilyenkor az jelenti, hogy az első öt embernek elmeséli, a hatodiknál pedig már ő is elhiszi, amit mond.
B. J.: Itthon nagyon sok legenda él a légióról. Péter ezekre még rátett egy lapáttal, és egy modernkori Herkulesnek állította be magát. Amúgy a történetekben is volt zagyvaság, hiszen a légiónak nincs nehéztüzérsége, így nem lőhetett ki senkit több tíz kilométerről.
– Ha jól értettem, a cikket továbbítottátok Péter feletteseinek is?
P. CS.: Igen. Soha nem tűrtük, hogy álhírek napvilágot lássanak. Amúgy nagy problémája nem lesz ebből az interjúalanynak, legföljebb az ottani magyarok körében gúny célpontjává válik, de ott sem mindenki részéről lesz ez a megítélés, mert sajnos, nem egyedül van ezekkel a „sztorikkal”. Felelőtlen volt, mert tudhatta volna, hogy mi Sepsiszentgyörgyön lakunk, és olvasunk újságot… Nem ítéljük el, nem is akarjuk megszégyeníteni, de az ember a saját hibáiból kell, hogy tanuljon.
B. J.: Szerintem Péter még nem találta fel magát, nem érzi, nem vette fel a légió ritmusát, és most próbál rendet rakni önmagában. Ha letisztul benne a légiós élet lényege, akkor igazi katonává válhat. (További információk érhetők el az idegenlégióról a www.legion-recrute.com - /hu honlapon.)
„ ideges is volt miatta és egy ellen cikkben meg is cáfolta” – ezzel kapcsolatban nekem is vannak tapasztalataim, de még azt sem értem el, hogy a neten ne legyen fent nyolc év múltán. Sőt az újságíró, a könyvemből kiollózott idézeteket válaszaimként felhasználva, megírta a cikk folytatását, miután az első mutatványa után visszautasítottam.
Az attól függ, mikor volt ott. Ahogy láttam nem volt ismerős az arca. Viszont van egy közös ismerősünk, a srác, a városomból fent van a facen az közös ismerősök között. A kőfejű, nem írom a nevét, rendesen gató, és amilyen kemény, olyan nyílt és őszinte is.
Én is sajnálom, hogy személyeskedés lett a dologból, de akik a lelépésemmel cseszegetnek egyfolytában, arra az egyszerű kérdésre, hogy ötvenhat nélkül is jelentkeztek volna a légióba tudnának válaszolni?
Én amikor '96 nyarán kiálltam stoppolni, 1500 kilométerre a toborzóirodától, nem menekültem, hanem légiós akartam lenni. Ja, hogy ők nem szöktek meg. Volt hova? Haza nem jöhettek, és abban az időben a rendőrség még kereste a dezertőröket, a második világégés után sehol nem volt olyan biztos talaj az ember lába alatt, mint a hadseregben.
Maradjunk a realitás talaján, aki húsz harminc évet leszolgál, kéretik a civil tévhitet eloszlatni, miszerint azt géppuskatűzben hasalva egy fal mögött töltötte. A felét minimum a kiszolgáló személyzetnél, valamilyen nyugis beosztásban, ahonnan minden este hazament, mint ahogy egy munkahelyről hazamegy az ember.
Igazad van de....., mit szólsz akkor amikor a tiszteletnek örvendő vétéránokat "hazaàrulóknak" neveznek itt. Az nem zavarja a lekiismereted ? Talpra Magyar, 1848 mint 1956 az piros betűs ünnep, ha teccik vagy nem a védenceidnek.
U.i. de mégis nagy a tiszteletem iràntad, mert tudom megérdemled.
Régen jártam már itt,sok újdonság nincs,de a mostani vita egy kicsit gyomorfogató....Az ember azt hinné,hogy a kint töltött évek egy kicsit visszaszorítják a magyar virtust,de amit Kürtökkel csinálnak itt tiszteletnek örvendő veteránok az már elég durva....főleg ami a személyeskedést illeti...Buddhán nem csodálkozom.
Figyelj csak, az hogy egy tiszteletreméltó ember mellé állok, nem olyan mellé, aki magyarul se ért, az nem puncsolás. Azért gondolom, hogy vannak gondjaid ezzel a nyelvvel, mert nemhogy a sorok között nem olvasol, hanem amit a képedbe vágnak azt se érted. Mindent leirtam már az elején Izéről, mégis jöttél ezzel a szar " te Háry János, még a Légioban se voltál...mi a lófaszt értesz a történelemhez etc. " dumával...erre mit mondjak ?
Legalább a tolvaj trollnak az a célja, hogy uszitson, azért kutyapicsázik állandóan, meg másolgat vissza törölt hozzászólásokat.
Vissza lehetne keresni, ha érdekelne fikarcnyit is, hogy irtál te egy másik könyvről...
Nyugodj meg, ha nem is beszélem a franciát, folyékonyan olvasok, lehet hogy több könyvet elolvastam a nyelven mint te, többek között a Szecskó úrtól is.
Ugyanez érvényes az általános szlengre, szólásokra, idiómára .
Aztán nem egyszer végignyálaztam mind a Somorjai, mind a Karaki nyelvtankönyeket illetve a Kurián-Nemes-Salgó féle nagy, leiró nyelvtankönyvet. Az Echardt féle kéziszótárban viszonylag kevés francia szó van, amit legalább passzivan ne ismernék.
A gyakorlatban ez azt jelenti, ha már igy kiváncsiskodsz, hogy amég egy Monte Christóban a dagályosabb nyelvezet miatt elég sok olyan szót találok, amit nem ismerek, egy mai regénynél, mint a Harry Potter, már felesleges szótáraznom, egy lexikonnál, vagy francia szótárnál pedig gond nélkül olvasom a szöveget.
A szövegértésem kb olyan, hogy értem az Extr@french párbeszédeit.
Annyit meg tudok makogni, hogy egy bunkót el tudjak küldeni finoman a picsába, mint most téged magyarul.
Kicsit azért furának találom azt is, utalva itt a mostani dolgokra, hogy két ember van itt a topikon, az egyik Izé és ecet, akik olyan egyetemre jártak, vagy posztgraduális képzésre, ahová téged (engem se, tegyük hozzá) takaritani nem engednének be, mégis te okitasz itt mindenkit (az egyiküket is) történelemből, magyarból, franciából, aktuálpolitikából, irástechnikából meg kislófaszból...
Ami azért érdekes, mert nem mindegy, hogy egy okos ember hülyéskedik, vagy egy hülye okoskodik.
Valamilyen szinten én birtalak, ez le is jött eddig, nem voltam én a rajongód, ahogy Izé ecet mondja, az azért költői túlzás. De az a helyzet, hogy már borzasztóan fáraszt mind olvasni téged, mind irni neked.
Úgyhogy mátol ignoráljuk egymást.
Ps. Ez a puncsolós duma...lol. Nem kellene erőltetni ezt a macho szlenget, 45 év alatt láttam már falon pókot, téged azért nem igy engedtek útra a Megyéből :P
Nem versenyt akarok írni, nem akarom az enyémet a másé fölé-elé helyezni. Azt oldalam se azért van, hogy az írásban való segítséggel kiváltsam a kétkezi munkámat. Ahogy a könyvem se profitért jelent meg, ugyan úgy, az e-book szorgalmazásával sem autót akarok cserélni. Szeretnék a kiadók szemét politikájának és a kereskedők pofátlanságának beinteni, a leendő kandidátjaikon keresztül. Nem csak sárga wc-papíron lehet valamit, puha borítóval a Wilbur S. könyvekhez hasonló igénytelen külsővel közzétenni. Mellesleg, mint író, igazán megérdemelne egy normális, valamire hasonlító kiadványt, de hát ugye a sokból sose elég. Még a sima 80g-os fehér ofszet sem fért bele nálam a tervezett kiadásaikba. A haszon mindössze 90 százalékára tartottak igényt, hát abból nem telik. A kereskedők meg cirka felét adták el annak, 50 százalékért, amit én neten. Akkor most megint mi van?
Ugyan ezen okból, semmi szükség az un. e-book kiadókra, öt perc alatt fel lehet tenni egy linket egy saját oldalra, amelynek az éves bérlete 14,80 €, domain regisztrációval. Olcsóbb mint otthon. Mindkét könyvemre kaptam kiadói megkeresést, az elsőre új kiadási ajánlatot. X összegért kitennének egy borítóképet letöltőlinkkel, a wordben összataknyolt oldalaikra. Az én oldalam sincs kész, de azoknál akik felhívtak vagy e-mailt küldtek mégis különb. Akkor mit is csinálnak tulajdonképpen a 60 százalékukért?
Nélkülük is el lehet jutni az olvasóhoz, az említett ár, „amit adsz elfogadom” alapon működik, de ezt egy website-ra így ugyebár nem írjuk ki. Ezért nem voltam vevő arra a minősítésre, amellyel izé a magánkiadást illette.
Ez meg nem ez a fórum. Lássuk be, ez a fórum is „kiírta” magát. Elfogyott a téma, tíz év alatt minden ki lett tárgyalva. Ugyan ez van a kiadványszerkesztők fórumán is, csak ott nem irtjuk egymást. Mellesleg ott soha nem takarítottak a modik 2002-óta.
Ő írta, hogy az utcán tanulta. Mennyire beszélsz franciául, és hány könyvet olvastál el ezen a nyelven, hogy ennyire tudod mi a különbség a kettő között? Én nem farkat méregetek, te meg nem mindenáron puncsolj. Egyébként soha nem akartam a Légió történetéből könyvet írni, mert már 658 megjelent. Csak hétköznapi könyveket olvastam a francia szépirodalomból, szóval van különbség. Németben is. Az utcanyelv szókincse mellesleg nagyjából a kétharmada az irodalmi nyelvnek. Azért kérdeztem hol tanulta, mert délen, ahol voltam, még siralmasabb a helyzet.
„Mondjuk lehet hogy igazad lesz, neki 5 könyvét árulja az Amazon, a tiédet nem találom ott.” mi a tökömet keresne a könyvem az amazonon?
" az utcanyelv használata, főleg franciában, ahol az írott és a konyhanyelv között ég és föld a különbség, érdekes lehetett. Persze nem tudom, melyik részen tanultad. "
Na mégegyszer.
Szerinted aki a montpelier-i egyetemen doktorált hadtörténetből, aki kutatóként tagja a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpontnak, akit kitüntetnek a Kulturális minisztérum által alapitott Művészetek és Irodalom lovagja cimmel, aki szerkesztője volt a Képi Blancnak, aki vezette a Légió központ irattárát nemtudom hány évig, aki alapitója a Légió múzeumainak és évtizedekig igazgatója is, x száz cikk/tanulmány szerzője, 1x könyvé és nem emlitem, hogy mennyiben van szakértőként felsorolva (mondok példát, ez nekem is megvan Douglas Porch French Foreign Legion c. angolul megjelent 3 kötetes könyve- egyébblént a franciák közül őt emliti elsőként, utána az ezredeseket ), akinek nem tudtam olyan francia tábornokot emliteni akit ne ismerne, de ide a bökőt, hogy politikust se nagyon...
szerinted tényleg valami elbaszott marseille-i gettószlengben hadovál, vagy ami még jobb, abban publikál ?
Egyébbként a francia irodalmi meg beszélt nyelv szvsz nagyon nics messze egymástól, minden nyelv irodalmi nyelve a cizellált beszélt nyelv. Amire gondolsz az a tudományos nyelv vagy szóhasználat vs. szleng.
Azért azt meg itt is összehasonlithatod, hogy beszél mondjuk az MTA elnöke meg az itteni helyi kisebbség Sandokan névre hallgató jeles képviselője...
Akartam kérdezni, jól emlékszem, hogy te akartál egy könyvet kiadni a Légió történetéből is ?
Mert mondogatod itt, azok után, hogy csak a nevét nem irtam ki, hogy nem tudod ki a fene Izé meg ecet...két, azaz két embert tudok hirtelen mondani, akinek könyve jelent meg magyarként és légiósként Fro.ban, őt meg Kemencei Jánost.
Ha nem használtad volna a könyveit forrásként, mégis, miből irtad volna ?
John Parkeréből ?
Jól olvasom, hogy méregetsz (farkat, nem engem:P), mert leirta ezt a 3000 példányt ???
Mondjuk lehet hogy igazad lesz, neki 5 könyvét árulja az Amazon, a tiédet nem találom ott.
„gyönyÖRûen kijött jó néhàny szines fénykép, mindent én javitottam, pedig az utcàn tanultam a francia nyelvet” – az utcanyelv használata, főleg franciában, ahol az írott és a konyhanyelv között ég és föld a különbség, érdekes lehetett. Persze nem tudom, melyik részen tanultad. Ahol én voltam, Nimesben, alig volt francia, csak arab, meg keletről jött népség. Ha te valahol feljebb laktál az más, de az akkor is csak utca- és nem irodalmi nyelv. A magyar nyelv egyik nagyszerű tulajdonsága a nehézsége mellett az, hogy a kettő nincs olyan messze egymástól, mint a franciában vagy itt a németben.
Egyetlen helyen sem reklámoztam, egy html-t leszámítva, és így is gyorsan elkelt. Nem emlékszem rá, hogy bármit taglaltam volna földrajzból, dehát legyen úgy.
„eladtam 3000 példànyt segitség nélkül (de azért sok ujsàgtól kaptam ingyenes reklàmot” – még jó hogy segítség nélkül adtad el.
150 gr-os papír? Arra már majdhogynem névjegyet szoktunk gyártani. Aki ilyen papírra nyom, általában a csili-vili papíron csillogó fotók adják el a könyvet. Legalábbis otthon.
Habàr màr fàjnak az idegeim, erre még vàlaszolok mert tetszett a bejegyzésed. Véleményed a Lecsó féle könyvről tetszett, habàr nem olvastam, de sok rosszat halottam rólla. Egy magàn kiadàs mindég tiszteletre mélto . u.n. "édition à compte d'auteur", mert van különbség. Én is kipróbàltam egyszer, mert tanulni akartam a könyvkiadàst. A legjobb papirt vàlasztottam (150 gr. os "papier mat couché", amin gyönyÖRûen kijött jó néhàny szines fénykép, mindent én javitottam, pedig az utcàn tanultam a francia nyelvet, stb. Dràga volt de eladtam 3000 példànyt segitség nélkül (de azért sok ujsàgtól kaptam ingyenes reklàmot és elismerést !). A könyv elosztó kért 50% ot abbol 33% ot a könyv és ujsàgàrusoknak, de lemondtam. Ez volt a kiados kalandom, de abba hagytam. Sok munka, sok gond de kevés haszon.
Hozzàd szóltam ide, mert ajànlottàl kezdőknek segitséget és mivel gondjaimvannak az anyanyelvemmel majdnem lenyeltem az àrudat. Csak visszaolvasgatva értettem meg kivel van dolgom. A könyvedben himzsegnek a hibàk, főleg franciaul, de az nem zavart, habàr meglepett hogy egyetlen szót sem tudesz pontosan leirni franciaul. Földrajz, történelem szintén nulla. Hàt mit mondhassak dicséretedre ? Hogy a Vaticàn Hitlerre bizta a vagyonàt ? Én nem voltam ott, nem tudom. Csak azt tudom, ismétlem, hogy a Vaticàn nem Hitler miatt nyert vagyont,sőt, mert ellene jàtszott ! De ha érteni akarsz valamit sok tanulmànyra lenne szûkséged, nem csak süket dumàra 2s itt
Utolso Szent György unnep fàjo szivvel Orange-ban NEC PLURIBUS IMPAR