A 2006-os korosztály válogatott kerete 1 2021 decemberben az ORV-n, 22022 márciusban a balatonboglári tornán és3 októberben ROM ellen. Ezeken a meccseken csak 2006-os születésű játékosok szerepeltek (nyáron az EYOF-on 2005-ösök is részt vehettek).
A két októberi meccsre 16-16 játékost nevezhettünk, de 19 játékost próbáltunk ki (3-3 játékos csak az egyik meccsen lépett pályára). Az újoncokat zölddel jelöltem (tíz újonc kapott lehetőséget, nem kevés) és azt is feltüntettem ha valakit csak egy mérkőzésre neveztünk (1az elsőre, 2 a másodikra). A jobboldali oszlopban a legújabb keret játékosainak klubcsapatát soroltam fel...
Az első kérdés persze az h milyen játékerőt képvisel ez a román U17-es válogatott...?
Nyáron a göteborgi U16 nyílt Európa-bajnokságon tizenhét válogatott vett részt, a román csapat EB-2. lett (a versenyt a spanyolok nyerték). A döntőben szereplő játékosok közül többen eljöttek most Boglárra (Damian, Serban, Voicu, Ciobutaru, Gavrila, Trusca, a két kapus Nita és Paval). Az EB-döntőben kilenc román játékos tizenkilenc gólt lőtt, most közülük hatan jöttek el (ők az EB-n tizenháromszor voltak eredményesek).
Az U16 EB-ezüstérmes csapatnak játékerőben nagyjából kétharmada itt volt, így aztán ez a ROM válogatott jelenleg a korosztály top-6 csapatai között van szvsz.
A 2006-os korosztály szombaton játszotta le második mérkőzését a román ifiválogatottal. Nem kevés új játékos lépett pályára nálunk most is. Mivel ezt a csapatot nem ismerjük még, ezért hosszabban írtam erről a meccsről és lesz majd best of.... is:)
Magyarország U17—Románia U17: 35-21 (11-10) október 29.
A románok kezdték a meccset és majdnem két percen át támadhattak. (Közte volt egy indítás tőlünk amit kapusunk elmért nagyon…) Mi persze védekeztünk ahogy tudtunk – és kiválóan tudunk védekezni – ezért száz másodperc sem volt elég ahhoz h helyzetbe kerüljenek. Így az első gólt mi lőttük (hetesből) majd egy kapufára lőtt román átlövésből indulva Mészáros Reni rendezetlen védelem ellen is könnyedén betalált (…..vagy inkább ’tanácstalan védelem’ ellen: a labdát ugyanis jobboldalon hoztuk fel és csak kilenc méternél váltottunk oldalt amire ellenfelünk egyáltalán nem számított.) [2-0 4. perc] Rédecsi Polett átlövőbefutásból volt eredményes a hatosnál két védő fölött, közben mi is kaptunk gólokat, kettőt hetesből (kétszer is be tudtak törni jobbkettőben, odaértünk így is, csak kicsit későn…) [3-3 8. perc] Elöl most is megpróbáltuk a jobbszélt megjátszani, de a román kapus ezúttal résen volt: Papp Dorka első két próbálkozását védte, igaz a másodiknál a kipattanó labda beállósunkhoz került, aki aztán nem hibázott. Viszont utána rögtön Dorka is gólt lőtt, indulásból (5-3 13. perc)
Az első félidő nagy részében Polett irányított, tőle jobbra Fazekas Virág, balra Mészáros Reni: ez számít az ifiknél az ’alapfelállásnak’ vagy legalábbis a ’régóta változatlan’ felállásnak (ebben az összetételében sokat változó csapatban). Ezzel a belső hármassal a játék eléggé behatárolt: Polett nem szeret egy-egyezni – ilyen irányítónk is régen volt - ezért az átlövések és az egyszerűbb figurális játék jóval nagyobb szerepet kapnak mint általában. A jobboldal inkább csak előkészít – mint ahogy első évében Woth Viki is, ez nem változott – illetve súlypontot képez átlövőbefutással. Innét aztán átkerül a labda a kontraoldalra, ahol a balkettes játékosunk már a hatos felé mozog és jó esetben védő sincs előtte, mert elvitte őket a beálló és a középre befutó átlövő…. Ezt az egyszerű de hatásos akciót szuperül begyakoroltuk és többször is pontosan meg tudtuk valósítani. Volt még ezen kívül ’húzás kontra’ (szintén baloldalon befejezve), továbbá átlövések, amikor 1) a védőfal előtt keresztben elfutó játékos befordul és kilenc méteren felugrik h kapura lőjön (….ezeket még gyakorolni kell, bár Fazekas Virág, a három játékos közül a legkisebb és legfiatalabb szuper átlövésgólt zúdított a kapuba egy ilyen helyzetből) illetve amikor 2) a védőkre kilenc méterről rárohanunk és a hatosnál felugorva átlőjük őket. Ilyenkor néha egy-egyezni is kell, ezt Virág – aki a balkezes lövőnk – általában kiválóan megoldja.
Kimaradt ebből a játékból a beálló illetve a balszélső Sipos Angéla. Utóbbi harminc perc alatt egy labdát nem kapott, még egyszerű passzra sem nagyon emlékszem. Igaz, ő teljesen új míg a másik szélen Papp Dorka a csapat egyik legjobbja….
A román csapat termetesebb játékosokból állt, akik dinamikában képtelenek voltak felvenni a versenyt a mieinkkel és fejben is lassúak, nem tudták elővételezni a támadásainkat. Gyors gólokról már az első tíz perc után lemondtak, meglepő volt látni hogy labdaszerzésből meg sem próbáltak indulni, tudták h a mi visszarendeződésünk amúgy is gyorsabb (az induló játékost meg levédekezzük, erre külön készültünk…) Felállt fal ellen nem nagyon mertek a védőink közelébe jönni mert folyton leütköztük őket, így aztán betörésekről szó sem lehetett. Mivel a védekezésünket feltoltuk nyolc-kilenc méterre, az átlövésekkel is gondjaik akadtak: ezt végül úgy oldották meg h legtöbbször hét méterről a beálló fölött lőttek kapura (a beálló amúgyis az egyik legügyesebb játékosuk, a hatoson mindig lekötött két védőt, ezért előtte ’lapos’ volt a védőfal és közelebb tudtak jönni…). Már ’hagyománynak’ számít hogy sok gólt kapunk átlövésből középen, és ez a hagyomány az U17-eseknél úgy tűnik tovább él (egyelőre)
Negyedóra után Papp Dorka felállt fal ellen is betalált jobbszélről (egyetlen ilyen gólja, a másik indulásból volt ma [2/6]) [7-4 16. perc] de aztán öt percig nem tudtunk gólt lőni...
-Reni most először próbálta megjátszani középen a beállót de sikertelenül – Virág villámgyorsan betört jobboldalon de a ziccert a kapusba vágta – Polett 8 méterről felugrásból tisztán lőhetett kapura, a kapus védte a lövést – jobbszélről Papp Dorka újabb helyzete kimaradt
Így az ellenfél fel tudott jönni egy gólra (7-6 18. perc). Időt kértünk és csakhamar új játékosok kerültek pályára tőlünk: Szeibert Anna ballövőben, Himer Laura középen (ő leginkább a balkezes Fazekas Virág cseréje jobblövőben de most Virág a teljes félidőt végigjátszotta). A két új átlövő hamar összehozott egy gólt baloldalon (Anna középen befutott a védők elé, elvonta a figyelmüket és aztán Laurának passzolt balkettőbe, ahol román játékos már nem volt…) [9-7 23. perc] De a többi próbálkozásuk nem sikerült, ráadásul hátul rövid időn belül két gólt is kaptunk róluk + egy hetest (ezt azonban kapusunk, Hornyák Anna bravúrral védte).
Papp Dorka labdát szerzett, megindult vele az ellenfél kapuja felé, közel-távol védő egy szál sem, ezer százalék h ez gól lesz… de hát ez a helyzet is kimaradt. Így Fazekas Virág feladata lett h képben tartson minket és ezt jól megoldotta: három perc alatt szerzett két gólt, mindkettőt a védőkre ráfutva és aztán hat méteren egy-egyezve illetve felugrásból (11-9 28. perc) Közben a románok felfedezték eddig hanyagolt balszélsőjüket, aki könyörtelenül belőtte első két helyzetét ezen a meccsen, a félidő legvégén. Így aztán szoros küzdelemben, mindössze egygólos előnnyel fejeződött be az első harminc perc (11-10)
A szünet után (majdnem) teljesen új sort küldtünk pályára, csak a két átlövő – Szeibert Anna és Himer Laura – maradtak fent a ’régiek’ közül és ők is csak öt percet játszottak előtte. Ez azt is jelentette h mindenki jó erőben volt, az újak ráadásul bizonyítani akarták h nem véletlenül vannak itt. Nem éppen jó hír az ellenfélnek, akik hamar megtapasztalták h ez mit is jelent. Átlövésekből, jobb és balszélről egymás után lőttük a gólokat, a románok erre egyszer-kétszer még válaszoltak de hamar négygólos hátrányba kerültek (16-12 36. perc) Erre gyorsan időt kértek….nem tudhatjuk mi hangzott el ebben az egy percben náluk de az biztos h nem sokat segített, mert utána a román csapat teljesen összeomlott.
A következő negyedórát 13-3-ra megnyertük (16-12>29-15 36 perc>52. perc) Betaláltunk átlövésből tíz méterről és középről védőkről faultból, jobboldalról cunderből, ugyaninnét kisodródva jobb kézzel, betörésből védő mellett, indulásból első és második hullámban és kétszer a beállóst is meg tudtuk játszani (ebből hetesgólok lettek). Mindössze szélről nem próbálkoztunk, és ezt is csak azért mert felállt fal ellen olyan nagyon nem is kellett előkészíteni a játékot. A román csapat védekezésben el nem mert mozdulni a vonalról, de mi így is annyival gyorsabbak voltunk - fejben és fizikálisan is – hogy elég volt berohannunk a hatosig és ott valamilyen helyzetet mindig össze tudtunk hozni.
A második félidőnek igazi felfedezése két új irányító, akik végre tudnak egy-egyezni: Vajda Luca és Baranyi Dorottya. Luca balkettőben játszott de egy pillanatra sem volt kétséges h melyik az igazi posztja…és ő szuper kettes védő is egyben. (Luca Győrből, Dorottya Siófokról jött, mégis kiváló páros kapcsolatuk van….persze két echte irányító félszavakból is megérti egymást:)
Érdemes közzé tenni újonc lányaink lövőstat-ját a második félidőből mert annyira szuper: Vajda Luca 5/5, Baranyi Dorottya 4/4, Kapu Zsófi 5/6, Himer Laura 4/5.
Tegyük hozzá: nemcsak sok gólt lőttünk, keveset is kaptunk és ehhez kiváló védekezés kellett. Új sorunk legalább olyan jól védekezett mint az első félidőben a kezdő hatos. Ellenfelünk újra próbálkozott indulásokkal, de ezeket mi sorra meghiúsítottuk. A kapuban Hargitai Norma szuperül teljesített, egyszer tíz másodpercen belül három ziccert is kivédett (amit aztán a stat-ba mindössze egy védésnek írtak be…….grrrrrrrr)
A végjátékban is történtek meglepetések:
--A románok felfedezték a beállósukat, mi meg elfeledkeztünk róla – OK, itt már egy kicsit kiengedtünk – így az utolsó négy percben az ellenfél négy góljából hármat a beállós hozott össze (az egyiket hetesből….)
--A második félidőre becserélt balszélsőnk, Bede Fanni lőtt már egy gólt de aztán majdnem félóráig semmi, nada…. Ezt a végén aztán megelégelte és egyszercsak feljött a labdával, felkanyarodott balkettőbe és egy olyan átlövésgólt zúdított a kapuba h elhűlten néztük. A legjobb átlövésgól volt az egész meccsen tőlünk. Nem kellene Fannit behozni ballövőbe inkább….? (34-19 59. perc)
--Harmincötödik, egyben utolsó gólunk egy különleges ’félkínai’ akcióból jött össze : Baranyi Dorottya középen bement a labdával kilenc méterig, felugrott vele de aztán nem lőtt kapura hanem a balkettőben nyolc méterre befutó Vajda Lucát játszotta meg, aki ugyanezzel a lendülettel, a labdát majdnem a levegőben levéve, átlőtte aztán a védőket (35-20).
Fél perccel később lefújták a meccset, másodszor is ripityára vertük a román válogatottat, csapatunk mégis egészen lehangoltan bandukolt le a pályáról. Öröm és lelkesedés szinte semmi, egymáshoz sem nagyon szóltak a lányok, a kispadnál is majdnem teljes csend. Mintha a németektől kaptunk volna tizenegy gólt pluszban…..
De hát nem. Csak arra tudok gondolni h nem dőlt még el ki lesz ott biztosan a jövő évi EB-re készülő 21-22 fős keretben, ezért nem merünk örülni. Mert ide jutottunk: a 2006-os korosztályban nyolc hónapja még alig volt egy sor jó játékos, most meg hirtelen két csapatra való is akad… Good news, good news.
A mai meccset feltétlenül meg akartuk nyerni, ez már abból is látszott h az első félidőben a legjobb összeállításban játszottunk végig, új játékosokat – Szabó Laura kivételével – csak az utolsó öt percben küldtünk pályára. Imre Szofi nagyon jól kezdett a kapuban, ezért aztán őt sem cseréltük le húsz perc után mint máskor, védhetett majdnem negyvenöt percig.
Az első gólt éppen Szabó Laura lőtte, talpról kilenc méterről jobboldalról – életerős lövés volt – majd Szabó Anna balszélről és Sztankovics Kyra jobbszélről talált be. (Kyra már az előző meccsen is felhívta magára a figyelmet, nem volt sok lehetősége de azokat könyörtelenül belőtte.) Panyi Anna gyors labdafelhozatal végén – amikor fent maradt támadásban – a kilenc méterre kilépő norvég védő előtt az utolsó pillanatban levette levegőből a labdát, betört jobboldalon és máris néggyel mentünk. Sőt öttel, mert Simon Petra is eredményes volt középen a hatosról (5-0). A norvégok első góljára egészen a nyolcadik percig kellett várni (5-1).
Utána kisebb riadalomra adott okot Juhász Kata egyéni akciója: kilépett a védők közül h egy középen hátrafelé guruló labdát elérjen, de ez végül a vele együtt vetődő norvég játékosé lett tizenkét méteren. Így viszont Kata helyén a védőfalban nem maradt senki, az ellenfél emberelőnybe került, ezt jó norvégok módjára ki is használták, a labdát lehúzták jobbszélre és gól. Kata rögtön javítani akart, a labdafelhozatal után középen a hatoson nagyon jó labdát kapott SimiPetrától de ezt meg a kapus lábára lőtte….Indulni az ellenfél szerencsére nem tudott, felállt fal ellen az átlövésüket védte Imre Szofi, Szabó Anna balszélről hamar lőtt egy gólt és ezzel el is múlt az ijedelem (mármint a nézőké) [6-2 9. perc]
A védekezésünk és a visszarendeződésünk kiválóan működött, Imre Szofi az első hét kapura tartó lövésből ötöt védett, a labdákat ügyesen blokkoltuk és labdaszerzésben is jeleskedtünk, Sztankovics Kyra ilyen akcióból lőtte második gólját (8-3 15. perc). A norvégok hosszú indítását viszont Simon Petra szerezte meg a mi kilencesünknél (itt csínbe kellett felugrania és a levegőben még ütközött is a norvég játékossal, ezért kicsit veszélyesre sikerült a földet érés, de szerencsére nem lett baj…)
Középen most a balkezes Szabó Laura irányított és rövid időn belül két gólt is lőtt: egyet betörésből, egyet talpról védő mellett. . SimiPetra helyett Kovalcsik Bia állt be, kiharcolt egy hetest de azt Petra kapufára lőtte. És a norvégok kétszer is betaláltak a elbóbiskoló védőink mellett: Szabó Lili ma rá nem jellemző álmos tempóban mozgott a hatoson, elöl meg hiába lőtt egy gólt, visszafújták mert vonalra lépett… És még nem volt vége, mert róla és a most beállt Balássi Lily-ről középen kaptunk még egy gólt (12-8 24. perc).
Komoly baj azért nem lett belőle: a kapuban Imre Szofi ziccert védett jobbszélről, a védekezésünk – közben átálltunk 5:1-re – továbbra is kiválóan működött. A félidő végjátékában Kovalcsik Bia irányított, lőtt egy klassz gólt egy-egyezés után betörésből és aztán az utolsó percben még egyszer könnyedén és elegánsan bement a hatosig és kiharcolt egy hetest. Ezt Varga Emília belőtte, így a félidő végére lett a legnagyobb az előnyünk, most már nyolc gól (16-8)
Szünet után újra a kezdősort küldtük pályára, jobblövőben ezúttal jobbkezes játékossal, Kurucz Aidával (aki az első félidőben kifejezetten jól játszó balkezes Szabó Laura helyett állt be). A norvégok tudták h itt az utolsó esélyük visszajönni a meccsbe, ezért fergeteges tempóban – de nem túl okos játékkal – kezdték a második játékrészt: lőttek egy gólt középről betörésből és kiharcoltak jobboldalon egy ’kegyelem’ hetest, de ezzel nem sokat javult a helyzetük. Nálunk Juhász Kata beállóból kétszer is eredményes volt, Simon Petra kiharcolt egy hetest (ebből gól lett). Majd Kurucz Aida labdát szerzett, indulni nem tudtunk de azért gyorsan feljöttünk az ellenfél kilenceséig, ahol aztán Petra a labdát….beadta a darálóba, Juhász Kata és két védő közé. (Grrrrrr...ez nem volt jó ötlet most sem.)
Így a ’tízközte’ váratott magára, sőt, a norvégok jöttek fel mínusz nyolcra (középről egy átlövésgóllal, és egy hetessel, amit annak ellenére befújtak h Juhász Kata teljesen szabályosan védekezett a vonal előtt) [20-12 39. perc] De nem sokáig kellett várni: Kata a földre vetődve megszerzett egy kipattanó labdát, majd nagyjából a hátán fekve felnézett a padlóról, látta h ott áll mellette Kovalcsik Bia: odaadta neki, Bia megindult előre és b2 vonalról betalált. Rögtön utána Gém Léna indulásból is eredményes volt és máris meglett a ’tízközte’ (22-12 40. perc) Simon Petra sem hagyta magát, ő is labdát szerzett tizenöt méteren, megindult előre, balról egy norvég védő kísérte szorosan, de ez Petrának most sem jelentett problémát, hiába ütközték le oldalról, gólt lőtt így is (23-12)
Kiki Lunde Borgersen időt kért, de már ő is tudta h ez a mérkőzés eldőlt. Nálunk a kapuban az utolsó negyedórában Zaj Klára és Sass Kincső is lehetőséget kapott, pályára került Kövér Luca és Vártok Tami. Luca szuper egykezes labdalevétel után klassz gólt lőtt a vonalról, kiharcolt egy kiállítást, aztán egy hetest, labdát szerzett amiből indultunk….mi kell még egy beállótól?:) Vártok Tami három látványos gólt lőtt szélről, és Kovalcsik Bia is betalált, méghozzá hosszú idő után átlövésből újra (a hosszú idő itt most több mint egy évet jelent, legutóbb 2021 nyarán emlékszem tőle átlövésekre, az EB-elődöntőben, azóta sem…) Aztán Panyi Annától láttunk egy hasonlóan szuper gólt, lendületből nyolc méterről védőről: ő is kiváló átlövéseket tud és ezt a meccs utolsó másodperceiben végre bizonyította.
A második félidő igazi örömjátékot hozott, felszabadultan, magabiztosan és kreatívan játszottunk végig. Szegény norvégok teljesen lekonyultan ültek a kispadon most már. De hát mire számítottak…? A csütörtöki meccs után helyre kellett állítani a világ rendjét és oda kellett vágni egy nagyot…
Lényeg a lényeg: Junior válogatottunk neve megint szép lett, méltó régi nagy híréhez…lemostuk a gyalázatot. Dicsérni lehet mindenkit, a cserék is felnőttek a feladathoz, csapatként is, egyénenként is szuperül játszottunk és ha így folytatjuk a további sikerek nem maradhatnak el….
A mai junior magyar - norvég 38 - 20-as végeredménye, de a mutatott játék sem az állandó elégedetlenkedőket igazolja. Óriási gratuláció a lányoknak és a stábnak! A Szilágyi Zoltán vezette stábnak elsősorban azért, mert merészelt különböző klubokból válogatni, kellő lehetőséget adni sok játékosnak (akkor sem lecserélni őket, ha nem azonnal tudták a legjobbjukat nyújtani), versenyeztetni a posztokon ( nem ragaszkodni a már megismert nevekhez), azaz SzZ igazi versenyhelyzetet teremtett a játékosoknak, így a lányok is maximálisan ennek szellemében küzdöttek.
Ma, és a két meccs összesítéséban Szabó Anna volt a csapat legjobbja, aki góljai mellett nagyot harcolt a szabadlabdákért is, rendre sikerrel. Rajta kívül is nagyon sok jó teljesítmény volt ( Imre Sz, Kovalcsik B, Simon P, Gém L), de tetszett Vártok T, Szabó Lili, Sztankovics K, Panyi A hozzáállása is. Külön is meg kell említeni azt, ahogy jónéhány sikertelen megmozdulás után Szabó ll Laura képes volt újraépíteni önmagát ebben a sikerorientált közegben.
Látszott lányainkon a sokirányú, magas szintű technikai és taktikai képzettség, lemaradás - a norvégokhoz képest! - egy területen volt egyértelműen érzékelhető : a lövő mozdulat dinamikájában, robbanékonyságában, ennek következtében, a meglőtt labda sebességében.
Varga Emília érdekes kérdés. Az első világversenyén remekül játszott, átlövések, dinamikus játék. Azóta viszont egyre kevésbé bíztató, átlövései max. közepesek, súlypontemelkedése nem jó és mintha a dinamikából is vesztett volna. És láthatóan mindenki őt preferálja, igaz NEKA-ban egyre inkább irányítóba rakják át. Ott viszont van több nála jóval perspektivikusabb fiatal játékos. Nyílván benne van a favorizálásában, hogy hármas védő és Juhásszal meg Szabóval folyamatosan együtt védekeznek, de én nem látom benne azt a kiemelkedő lehetőséget egyelőre.
Sajnos ebben a korosztályban egyelőre egyik átlövő poszt sem tűnik jónak felnőtt válogatott szempontból. Azért Panyit vagy Kecskést elnéztem még volna többet ma, de lehet Kecskésnek volt valami baja és azért nem játszott.
Nem az a fontos h átlövő posztokról csak átlövések legyenek, az a fontos h legyenek átlövések minél több játékostól (és nem is feltétlenül távoli zónából). Varga Emíliát láthatóan átlövésekre próbáljuk rávenni, ez menni is fog ha a NEKÁban is tudja ezt majd gyakorolni. A kluboknak ilyen szempontból fontos szerepük lesz.
'Technikai hiányosságok' az újonnan behívott játékosoknál lehetnek. Néhány játékos behívása tévedés volt, ezt ahogy látom a szakmai stáb is tudja már. Mondjuk az is kiderült nem meglepő h balkezes lövő nem volt Bohusnál, bár én Kecskés Noémi beépítését még most sem adnám fel.
Az is igaz, hogy belső posztokon nem egy játékos van, akiknél elég komoly alaphiányosságok látszanak. Egyikük egyáltalán nem lő még talpról sem, másik nem igazán képes felugrani, harmadiknak még komoly technikai hiányosságai vannak. Panyi meg csak védekezik.
Átlövőben vagy a képzésnék vagy a kiválasztásnál valami nem igazán stimmel, kérdés lehet-e ezt még pótolni.
A Balatonbogláron nemrég véget ért felkészülési meccsen:
Magyarország U17 - Románia U17: 34-19 (19-7)
Kezdjük azzal h a csapatra rá sem lehetett ismerni, a keret teljesen átalakult: a júliusi EYOF-válogatott hat U16-os játékosából maradtak hárman, a legutolsó - 2022 márciusi - teljesen U16-os keret 20 játékosából maradtak nyolcan. A mai meccsre nevezett tizenhárom mezőnyjátékos több mint a fele - összesen heten - teljesen újak. És nem ugyanabból az egy-két csapatból jöttek.
De ezt észre sem lehetett venni a mai meccsen. A védekezésünk szuper volt, referencia-szinten kiváló: a leütközések, kilépések és visszalépések mind-mind időben jöttek, óramű pontossággal. Ilyen klassz védekezést tizenhét évesektől régen láttam. De junioroktól sem.... Támadásban kicsit óvatosan kezdtünk, érthetően. Először biztosra akartunk menni, szinte minden labdát leadtunk jobbszélre Papp Dorkának, aki lőtte is rendületlenül a gólokat, tíz perc alatt négyet (és mellette jobbkettőben Fazekas Virág is kettőt) Negyedóra alatt már öttel mentünk, ez húsz perc alatt hat-hét gól előnyre nőtt és utána már tényleg magabiztosan játszott mindenki. Nem is lehet ennél jobb egy új csapat első mérkőzése mint a mai.
Úgyhogy óriási gratula mindenkinek, holnap délelőtt lesz még egy meccs és jövőre reméljük Lizi is játszik majd, aki a legjobb játékosunk de nemrég kórházba került.....:(((
Félidő 19-7 a jól kezdtük a meccset a 10-ik percben 9-3 volt ide aztán jött egy kisebb megtorpanás és 11-7-re feljöttek a vendégek,de aztán újra mi kerültünk fölénybe és egészen simán lehajráztuk a félidő utolsó bő 10 percét.
Posztokra a klubokban képeznek, nem a válogatottban. Az U19-esek most egy hetet készültek együtt. Legközelebb február végén lesz egy közös hét, aztán meg márciusban. Teljesen lehetetlen ilyen időbeosztásban játékosokat posztokra képezni, ez nem is a válogatott feladata.
Kármán Lucát, Varga Emíliát, Csíkos Lucát és a többieket a saját klubjukban kell felkészíteni átlövőnek, ott edzenek naponta, ott dől el minden. Nem a válogatottban.
Varga Emília, Kármán, Csíkos, Juhász négyesből legalább egy, de inkább kettő játékosnak stabilan felnőtt válogatottba kellene érni. Ez a fő prioritás, mert ez a felnőtt válogatott legfontosabb érdeke és nem úgy tűnik, hogy az őket megelőző vagy követő két korosztályban túl sok hasonló potenciállal rendelkező játékos lenne ezeken a kritikus posztokon. Persze ez nem zárja ki, hogy az említett játékosok betörjönek, de azért jó lenne látni a következő években , hogy elvállalják 9 méterről az átlövéseket. Ehhez olyan UP és nb1-és edzők kellenek, akik nem kapják le őket a pályáról 1-1 hiba után és bátorítanák őket az átlövésekre illetve a beálló megjátszására.
Javítás: "....ebből aztán pillanatok alatt kaptunk üres kapuba két egészpályás gólt..."
Valójában egy gól volt egészpályás, mert a másodikat már némileg rendezetlen védőfal ellen lőtték. De a kétbeállós játékot két technikai hiba után persze így is hamar feladtuk.
'...elöl a beállót próbáltuk megjátszani, Simon Petra többször is egészen gyenge labdákat küldött a hatos környékére..'
A 'többször' az kétszer. Az nem sok.
De így is...Petra sokkal okosabb annál h ilyen vacak passzokat egyáltalán megpróbáljon (két-három védő közé beívelni a labdát hátha a beállós elkapja...) Inkább készítse elő az akciót valamilyen mozgással előtte, erre majd kilépnek a védők és aztán második szándékból már sokkal jobb helyzetbe passzolhat. Az előkészítő munkát beállós passznál ritkán lehet csak megspórolni. (De tudja ezt Petra is....)
Ehhez képest a tizenegy újonnan behívott játékos közül ketten mondhatók magasnak (és egyikük lesérült még mielőtt meccsen pályára léphetett volna). Átlőni a tizenegyből hárman tudnak, némi jóindulattal.
Van törekvés arra h a kezdősor játékosai is inkább átlövéssel fejezzék be az akciókat, ne betöréssel. Emíliánál ez elég egyértelmű volt tegnap, bár az átlövései nem sikerültek (=nem lett belőlük gól). Simon Petránál is volt erre szándék, tőle emlékszem egy átlövésgólra például.
Az jó hír, hogy Szilágyi próbálja áthelyezni a hangsúlyt az átlövő- és a beállójátékra. Valószínűleg ez kevésbé eredményes, mintha felállna a junior csapat 5 irányítóval, viszont felnőtt szinten a magasabb termetű játékosok adják a hármasvédekezés és az átlövőjáték alapját. Simon Petrán látszik, hogy extra játékos lesz felnőtt szinten is (még akkor is ha ezen a meccsen nem játszott hibátlanul), de a felnőtt válogatott eredményessége szempontjából fontosabb, hogy a 2004-és korosztályból ki tud-e nőni egy minőségi balátlövő.
Nem sokat láttam még a meccsből, és lehet, részben kényszerből is történt (irányítók sérülése), de valóban próbál Szilágyi annyit változtatni, hogy lövőkkel játszunk, balkezesekkel is, újonc például Szabó (II) Laura (Fradi), balkezes játékos.
Szintén bekerült Balássi Lily, aki a Metz Akadémiáján pallérozódik. Egyébként Deli Rita és Balássi Imre lányáról van szó.
A meccset jól kezdtük, a norvégok meg bátortalanul. Öt perc alatt máris négy góllal mentünk (5-1), persze köszönhetően annak h a legjobb összeállításban léptünk pályára (mindössze egy újonccal, aki csak támadásban állt be jobboldalon, a védekező Panyi Anna helyett). Balszélen Szabó Anna, jobbkettőben Simon Petra egymás után lőtték a gólokat, Varga Emília is jó formában volt…
A tizedik perc után elkezdtük becserélni az újonc játékosokat, ballövőbe Balássi Lily-t, akit hamar kiállítottak, és ezzel egy percig kettős emberhátrányba kerültünk. Ezért a norvégok vissza tudtak jönni döntetlenre (7-7 13. perc) de csak rövid időre. Az egész első félidőben nálunk volt végig az általában egy-két gólos előny, de előrébb nem tudtunk jutni mert a csereként beállt játékosok lassan és bizonytalanul játszottak. A védekezésünk azonban működött - nem vb-formában, de azért működött - és a kapusaink is sokkal jobban védtek mint a norvégoknál. Ha az utolsó támadásunk sikerül, háromgólos előnyünk is lehetett volna a szünetben, de a kapuelőtér fölé baloldalon beugró Kurucz Aida a labdát a norvég kapus kezébe adta…..grrrrrrrrrr
A második félidőben jobblövőbe Kecskés Noémi állt be, róla hamar kiderült h védekezésben erőtlen, elöl azonban jó átlövéseket tud, igaz ma ezekben is pontatlan volt, százszázalékos indulás ziccerből sem találta el a kaput..... (1/3). Elöl a beállót próbáltuk megjátszani, Simon Petra többször is egészen gyenge labdákat küldött a hatos környékére... és a kezdőjátékosaink is egyre inkább a cserejátékosok szintjén kezdtek játszani. Az első félidőben kifejezetten jó benyomást keltő Varga Emíliának a szünet után szinte egyetlen jó megmozdulása nem volt és a jobblövőbe becserélt jobbkezes Panyi Anna is tőle szokatlanul gyengén teljesített.
Elöl egyre tanácstalanabb lett a támadójátékunk, a kapuban Zaj Klára sem védett semmit, így aztán a norvégok felbátorodtak és csakhamar kiegyenlítettek (21-21 45. perc) Szilágyi Zoltán időt kért, majd átálltunk kétbeállós játékra. Ebből aztán pillanatok alatt kaptunk üres kapuba két egészpályás gólt: először Balássi Lily adta el a labdát, aztán meg Panyi passzolt pontatlanul balszélre .... és máris 21-23 (48. perc). A kétbeállós játékot mindenesetre gyorsan abbahagytuk...Innét azonban már a norvégoknál volt az előny és az önbizalmuk is megnőtt…
Elöl Varga Emília most már használhatatlan volt, Kurucz Aida lassú téblábolását nézni is kínlódás, Panyi Anna meg próbálkozott mindenfélével de ő is csak szenvedett, „dúródott” és még az egyetlen ziccerét is a kapu mellé lőtte. Szilágyi beküldte Simon Petrát (Kurucz helyett) de először ő sem találta a fonalat: megint a beállót akarta megjátszani aztán jobboldalon a labdát is elejtette (két támadás Petrán is elment). Egyedül a balszélre újra beállt Szabó Annában bízhattunk, aki ma nem tudott hibázni és egymás után lőtte a gólokat.
Négy perc sem maradt már hátra, a norvégok hárommal mentek (24-27 56. perc) amikor Panyi Anna összehozott egy belemenést jobboldalon, ebből azonnal indítottuk SimiPetrát aki - mint a ’régi szép időkben’ - megindult baloldalon és villámgyors gólt lőtt rendezetlen norvég védelemnél (25-27 56’29”)
Kiki Lunde, az ellenfél edzője meg is rémült és rögtön időt kért. Ez talán hiba volt, mert utána mi éledtünk fel és egyenlítettünk, méghozzá 25-28-ról: előbb Sztankovics Kyra talált be jobbszélről (Simi Petra asszisztból) aztán Petra labdát szerzett, megindult vele, kiadta a labdát baloldalra Szabó Annának aki szintén nem hibázott. Fél perc alatt két gól, sőt már három: Zaj Klára védett egy lövést jobbszélről, mi lőttünk gyorsan egy gólt balszélről - Szabó Anna újra - és már 28-28 (59’18")!
A következő támadást ki kellett védekezni, de ha nincs kapusunk…..a norvég balszélső zérószögből betalált a rövidbe (Zaj Klárának ezt a lövést ilyen lehetetlen szögből védeni kellett volna) Tíz másodperc maradt még. A norvégok tudták h ilyenkor Simon Petrát kell leütközni, meg is tették, visszahoztuk szabaddobásra a labdát de már csak egy másodperc maradt, Petra kapura lőtte, magasan fölé….. Ő és Szabó Anna, ők ketten hoztak minket vissza döntetlenre két és fél perc alatt mínusz háromról, ezért komoly dicséretet érdemelnek.
Egy gyenge közepes játékerejű ellenféltől kaptunk ki, egy gyenge színvonalú meccsen amelyiken erősen tartalékos kerettel léptünk pályára. Gond nincs, még rövidtávon sem, mert ez a vereség remélhetőleg felpaprikázza a lányokat - azokat is akik ma gyengébben szerepeltek - és két nap múlva megmutatjuk h így is jobbak vagyunk. Előre kell nézni, nem hátra….
