Nem kell a lelkedre venni, mert úgy reggelizel ahogy akarsz, ez az ember is úgy reggelizik ahogy ő akarja. Kulturpolitikai szempontból viszont szvsz elhibázott két okból. Kisebb hiba, hogy az embereknek csak 10%-a gyakorló keresztény, amitől persze lehet imareggelizni, akár egyetlen ember is teheti, csak nem lesz társadalmilag ütős.
Szervezési hiba a 2 hónapos gyakoriság, mert két imareggeli közt majdnem mindenki elfelejti hogy mikor, mit miért - tehát 2 havonta emlékeztetőket kell küldeni különben feledésbe megy mint a békemenet vagy a vasárnapi boltzár. A keleti vallásosok ezt úgy oldják meg, hogy minden étkezés imaétkezés, tehát elmondják előtte az áldást, például "bismillah ...", vagy hitük szerinti egyéb istenek nevét emlegetik és hívják meg enni őt/őket is.
Amit technikailag működőnek gondolnék a nyugati keresztények világában, az a vasárnapi imareggeli 8-tól, ami után 10 órától templom, majd ebéd előtt áldást mond a családfő. Tulajdonképpen elég lenne a zsidókat megkérdezni hogyan kell ezt hatékonyan csinálni, nagyon sok konstruktív gondolatuk van erről.
