Felvetődött egy fotós sztorikat, anekdotákat megbeszélgető topik igénye. Mival az úttörő ahol tud segít, megnyitottam ezt a kis kávéházi szegletet.
Lehet kérem, folyvást, folyvást! Halljuk a történeteket!
Na csak óvatosan....elkezdünk storyzni aztán mnindjárt kapunk a fejünktre, hogy ez egy komoly topic, mi meg renitenskedünk :-) Én javasoltam neked, hogy nyiss egy ilyen jellegű kötetlen storyzós topicot, szerintem páran törzsvendégek lennének :-)
Eszembe jutott még egy, ez már régi, és csak az utazás miatt kapcsolódik a fotózáshoz.
Hazafelé, Bajánál jöttünk át a Dunán a hídon. Akkoriban még egy sávon ment a közlekedés, és nem csak az autók, de a vonat is ott ment. Jó sokat kellett általában várni, hogy átmehessen az ember.
Nyár volt, éjfél felé járt és lehúzott ablakokkal vártunk. Senki sem volt a környéken.
Egyszercsak kiugrott a bokorból egy orosz katona (a híd mellett volt akkoriban a laktanya), ránkfogott egy géppisztolyt, aztán tört magyarsággal azt mondta, hogy forint és tízezer. Nem volt nálunk annyi... Itt ér véget az életünk, de akkor sem tudunk összeadni ennyit. Rebegtük hogy nyet és vártuk, hogy kit lő le először.
De nem! Beugrott a bokorba, kicipelt egy bazi nagy crowa szerszámkészletet és azt mondta, hogy akkor ez 5000! :))))
Ez volt az újjászületés érzése! :)) Ekkor váltott a lámpa és úgy áttűztünk a hídon, hogy ihaj! :))
Ma már persze sajnálom, végülis 15-ből lehetett volna egy kalacsnyikov és egy crowa készlet is! És ki tudja, mi volt még a bokorban! ;)
Téli tömegrendezvényt fotóztam egy városban, ami este kezdődött. Kinéztem magamnak egy 2 méter magasra összelapátolt hókupacot, amire sikerült is felkapaszkodnom, bár a "hegy" oldala erősen jeges volt. Nagyon jó rálátás volt az emberekre és a rendezvényre is. Többen meglátták, hogy az a tuti pont, de nem nagyon volt több férőhely odafönt. Egy átfagyott kolléga jött egy nagy telével, és hozott egy pohár forralt bort, azt felnyújtotta, ebből egyértelmű volt, hogy neki lesz még egy helye ott. :) Sikerült neki is a hegymászás és készültek a képek. Nem is beszéltünk egymással, csak közben meg-megnéztük a másik felszerelését. Az ő teléje nagyobb volt. ... Említettem már, hogy este volt a dolog.... És akkor rácsavartam a napellenzőt és az enyém lett a hosszabb! Egyszerre kezdtünk el röhögni! :)))
Na csak óvatosan....elkezdünk storyzni aztán mnindjárt kapunk a fejünktre, hogy ez egy komoly topic, mi meg renitenskedünk :-) Én javasoltam neked, hogy nyiss egy ilyen jellegű kötetlen storyzós topicot, szerintem páran törzsvendégek lennének :-)
Előre leírom, nem itt máshol történt és nekem az egyik szenvedő fél mesélte el mikor megtudta, hogy fotós vagyok.
Történt, hogy egy kastélyszállóról és a parkjáról, kellett prosit csinálni, amihez elengedhetetlenül kellett légi fotó is. A helikopter drága és rázós, tehát megoldás a hőlégballon. Samesz- titkár egy pár napig szervez, egyeztet - vállalkozó- meteortológia stb, végre felvirrad a jó délután , irány a rajthely ,felszállás ok, minden gép a nyakba , halszem-tele stb. minden rendben gyönyörü lassan szállnak el a helyszin felett, majd a kert végére érve megszólal a fotós, hogy nagyon szupi minden, de most forduljunk vissza mert a másik oldaláról is csinálnék pár totált. .
Arra gondoltam, h o g y i d e - m i é r t n e m í r sz? Nincs p n a?
Az még csak-csak volna, de kissé kifogytam a történetekből. Nehezen jönnek elő az emlékek.
Bár most nagyon jó volt látni Éva nénit, köszönöm is hogy felhívtad rá a figyelmet.
Akkor egy kis rövid szösszenet, amit ma már nehéz megérteni. Ami a savát borsát adta az a gépkocsihiány. (8-10 év várakozás befizetés után)
Szóval volt a '60-as évek végén egy laboráns srác (KL) a színes méteres laborban. Nagy rajongója volt a gyengébb nemnek, valamint igen férfiasra vette a figurát. Ehhez hozzájárult a nemrég átvett nagykerekű Wartburg gépkocsija is.
Történt pedig, hogy egy délutános műszak vége felé - mikor némi névnapozásból kifolyólag néhányunknak már kettőslátása támadt - elmesélte, hogy mennyire férfiasan vett elégtételt.
Avval kezdődött az affér, hogy az egyik leányzót - akihez gyengéd szálak fűzték - meglátott egy másik (amúgy ismerős) pasival kézenfogva andalogni. Kocsival volt, megállni nem tudott, így csak érlelődött benne a harag.
- De jól megbosszultam később!
- Mit csináltál? Hol gyepáltad meg a disznót? - kérdeztük izgatottan.
- Annál én sokkal rafináltabb vagyok! - mondta. - Este odamentem a házukhoz, és jól bevillogtam az ablakon! - mesélte miközben büszkén nézett körül a hallgatóságon.
Mivel a feleségem műtermét kiadtuk ki kellett rámolni a még ott levő cuccokat és imígyen találtam akövetkező dolgokat.
Forte BN 5 50x60 cm 10 es csomagolás benne 6 db. papír. életkor??
Valamint Agfa Gevaert Graphik O71p - Gevaline Ortho - 50x60cm egy 100 darabos dobozban 41 lap. Mindegyik fényzárt. Ezt a filmet "contaprint" néven nagyítóval történő grafikai reprózáshoz használtuk. Fekete -fehér kemény grafikai anyag kb. 4-6 DIN. Nagyon erős vörös fényudvarmentesítő réteggel, de nagyon jól kezelhető anyag.
Ha valakinek felizgatja a fantáziáját, még nem dobtam ki az anyagot.
Én még csak huszas éveimet taposom és a fotózás is csak amatőr hobbi számomra, de:
Óriási élmény olvasni ezeket a történeteket!
Olyan élethelyzetek, melyeket manapság nemigen lehet már átélni, hisz sokat változik a világ.
Számomra olyanok ezek a történetek, mint a sok háborúval foglalkozó történelmi könyv közt egy-egy Tobak Tibor-féle kötet.
Az emberi oldalát élhetjük át közvetve egy olyan időnek, korszaknak, vagy akárcsak egy magánember életének, melyekről maximum csak olvashatunk, hallhatunk. Jó olvasni ezeket a sorokat.
Remélem sok-sok történet gyűlik össze idősek és fiatalok örömére egyaránt! :)
Egy régi "Fotó" újságban volt egy cikk, amiben arról volt szó hogy a friss ORWO NP 55-öt Lesiné-féle Microphenben hívja az illető fotós. Talán 27 DIN-re exponálta? Akkor azt hittem hogy ez egy francia név, nem pedig egy honi hölgy :-)) Ihagee
Lesiné a Perényi úton, Óbudán paktizált, a legtöbb méregdrága nyugati hívót elő tudta állítani alkatrészeiből, elfogadható áron. Amikor az Ofotért már döglődött, nála minden vegyszert megkaphattunk, még a barnításhoz használt nagyon ritka nárium-szulfidot is. Lesifen szerintem nem létezett, Lesiné féle Microphen volt a böcsületes neve a hívójának. Egyáltalán nem biztos, hogy nem él még, hátha valaki többet tud róla.
