Lisicza Cabernet Franc 2008. CF a Pécsi Borvidékről. Ára 1,7 eFt volt. Natúr parafadugó. Mély gránátvörös szín minimális oxidációval. Intenzív, kissé alkoholos (14,5 %) illat szerecsendióval, rózsával, szilvával és túlérett áfonyával. [Örültem ennek az illatnak, mert nem szeretem, amikor speckó fajélesztős CS-illat vág orrba egy CF vagy M kóstolásakor.] Szájban jó közepes test, korrekt savak, földiszeder, áfonya, étcsokoládé, egy kevés friss petrezselyem. A tanninok szépen lekerekedtek, nincsenek túladagolva. Lecsengése nagyon hosszú (áfonya, tejszín, étcsoki; pici alkoholos fűtéssel). IWAS-score 4/5 (jó vétel). Drink it now – ha valakinek van még egy vagy több palackkal belőle, ne tartogassa, mert most van a csúcson.
Most 3 héten át CF-ok (egyik kedvenc fajtám) jönnek, sorrendben: Lisicza Cabernet Franc 2008 (1,7 eFt), Heimann Cabernet Franc 2007 (2,2 eFt) és Bock Cabernet Franc 2008 (3 eFt /akciós áron/).
Borműhely Campus 2009. Alk. 14 % vol., ára 1,1 eFt. Nem árulja el a borász (Pálos Miklós) a felhasznált fajtákat sem az elülső, sem a hátsó címkén; csak annyit tudunk meg, hogy szekszárdi vörös házasítás. Az internetes kutatás eredménye szerint fele zweigelt, fele merlot. Csavarzáras. Viszonylag sötét meggyvörös szín bíbor reflexekkel. Közepesen intenzív illatában vanília (acéltartályban készült, így valószínűleg a hozzáadott chipstől van [én nem vagyok a chips használata ellen, hiszen végső soron nekem mindegy, hogy milyen formában érintkezik a bor a fával, de szerintem kicsit kevesebb kellett volna bele]), áfonya, feketeribizli, földiszeder, kis alkohol: újvilági illat. Kóstolva jó közepes test sok szederrel és áfonyával, csipetnyi kakukkfűvel, hibátlan savakkal (mennyiségileg nekem ennyi sav elég, de lehet, hogy van, akinek kevés), nem agresszív tanninokkal. Lecsengése a közepesnél hosszabb, az előbbi gyümölcsök mellett kis fahéj és enyhén perzselő alkohol (utóbbi miatt célszerű a vörösboroknál szokásosnál alacsonyabb, kb. 12ºC-os hőmérsékleten fogyasztani). Kissé édeskés érzetű, a picit kilógó alkoholtól eltekintve harmonikus, könnyen iható, gyümölcs-domináns bor. IWAS-score 5/5 (best buy).
Peter Klingler (borwerk.de) szintén írt róla (ő nem volt elragadtatva, valószínűleg hozzám hasonlóan vásárolta [nem kapta] a palackot :-); szerinte sok a fa, sok az alkohol, sőt neki a savak sem jöttek be):
Bardon Menon Tokaj-Hegyalja 2008. Alk. 14 % vol., ára 3,2 eFt/500ml [4,8 eFt 750ml-re számolva] (Bortársaság). Száraz fehérbor, mely nagyobb részben a Meszes dűlő 100 éves furmint szőlőjéből készült (talán ezért ilyen drága), kisebb részben pedig a Lapisból származó hárslevelűből (ebből csak egy keveset tettek hozzá, hogy a "bor illatát gazdagítsák"). A furmint 11 hónapig érlelődött főként másodtöltésű tölgyfahordókban. Ismert az alkoholtartalmon kívül a maradék cukortartalom: 3,4 g/l, illetve a sav is: 6,2 g/l. Natúr parafadugó. Aranysárga. Közepesen intenzív illatában alkohol, gázolaj (ez másnapra csökken), maracuja, darált dió és reszelt alma. Szájban érdekes, inkább egy sündisznóhoz, mintsem egy labdához lehetne hasonlítani: van egy glicerines "középső rész", az ebből kiálló "tüskék" pedig a gyümölcsös ízek (körte, őszibarack), a savak (jók) és az alkohol (kissé kibök). Ezen kritikám ellenére a bor nem nevezhető diszharmonikusnak. Gyenge, de hosszan kitartó utóíze kissé fűt, benne az előbbi gyümölcsök mellett egy kis sósság is érezhető. IWAS-score 1/5-2/5 ("It is what it is" – GV).
Soave 2009. DOC-s száraz fehérbor, alc. 11,5% vol. Ára mindössze 500 Ft volt (Aldi). Soave egy olasz borvidék neve (a Garda-tó keleti partja és Verona között fekszik); míg a szőlőfajtáé, melyből a bor készül: garganega. Csavarzáras. Szalmasárga zöldes reflexekkel. Hozzáadott CO2 (már korábban is írtam, hogy engem nem zavar). Közepesen fürge mozgású. Viszonylag intenzív kamillás-rucolás-vadkörtés illat, talán egy olcsóbb OR & chardonnay házasításhoz lehetne hasonlítani. Szájban is az előbbi fajtákat idézi, reduktív iskolázásban. Vékony-közepes test, finom savak (de nem túl lágy), nagyjából fele-fele vegetális és gyümölcsös ízjegyek (főleg primer szőlőaromák). Eléggé rövid, enyhén mandulás lecsengéssel búcsúzik. Tiszta, harmonikus, jól iható bor, de hasonlókat, hasonló áron Mo-on is készítenek (pl. Danubiana Bt., Öreghegy Szőlőbirtok). IWAS-score 4/5 (kb. 999 Ft :-) lenne a reális ára, figyelembe véve, hogy kellően összetett /nem egysíkú/).
Egyformán jók, csak más stílust képviselnek. A Garamvári olyan, mint a Szentesi PN kiegészítve egy kis CS-nal; az Ikon Shiraz az ausztrál Sh-okkal mutat hasonlóságot, de nem annyira "bombasztikus" mint egy 3 eFt-os vagy drágább ausztrál Sh (ami nem is baj). Én az Ikon helyében házasítanám a Sh-t (2/3) a CS-nal (1/3). Ha ez a cuvée 2 eFt alatti áron kapható lenne, akkor - bármily meglepő - a hasonló árú ausztrál Sh-CS borok versenytársa lehetne. (Kivéve persze a 2010-es évjáratot, de gondolom, hogy az ebből származó Sh és CS szőlőből rosé készült. Remélem, hogy a 2011-es évjárat sokkal jobb lesz, mint a 2010-es.)
Ikon Shiraz 2008. Minőségi száraz vörösbor (OEM) Balatonboglárról. Alk. 13,5 % vol., ára 1,7 eFt (BT). Jó minőségű parafadugó. Sötét meggyvörös, bordó reflexekkel. Intenzív illat földiszederrel, feketeribizlivel, vaníliával, mentával és egy kevés borssal. Illata alapján lehetne egy 2-3 eFt-os dél-amerikai malbec vagy shiraz-malbec, vagy akár egy ausztrál shiraz-cabernet is (csak azért írom, hogy egy külföldi vaksorba poénból be lehet tenni). Szájban is sok friss földiszeder; illetve még áfonya, cseresznye és hordófűszerek. Közepes test megfelelő minőségű és mennyiségű savval. A vártnál kevesebb, de finom tannin (itt árulná el magát a bor a fenti virtuális borsorban). Nem túlságosan elnyújtott utóízében az előbbi gyümölcsöket – a fajtajellegnek megfelelően – egy kis fehérbors egészíti ki. Könnyen iható, kellően összetett, harmonikus bor, de nem biztos, hogy én shirazzal nyomulnék az adott termőterületen (vagy legalább házasítanám CS-nal). IWAS-score ezzel együtt is 4/5 (jó, de nem kiemelkedő vétel a magyar borpiacon).
GV tegnapelőtt kóstolt két magyar bort: Chateau Pajzos Tokaji Furmint Sec 2008 (89 pont, 11 USD) és Királyudvar Furmint Sec 2007 (90+ pont, 20 USD). Hasonló karriert jósol a furmintnak, mint amilyet az osztrák zöldveltelini futott be az utóbbi években. Legyen igaza.
Bocs, ha nem voltam egyértelmű, most kifejtem részletesebben. Adott tápanyagellátottságú talajon, adott művelési mód mellett, adott életkorú OR megfelelő évjáratban terméskorlátozás nélkül tőkénként akár 5 kg-ot is teremhet (valószínűleg többet is). "Kevésbé jelentős terméskorlátozás" alatt azt értem, hogy tőkénként kb. 2-4 kg termést hagynak (pl. a Losonci-OR esetében, amelyről az 1940. hsz-ban írtam /ez egyébként felvásárolt szőlőből készült/). "Szigorú" vagy "radikális" terméskorlátozás, amikor 0,5-1 kg/tőke a terhelés (pl. számos kézműves borász ilyen adatokat szokott megadni az interjúkban). Talán nem alaptalanul feltételeztem/feltételezem, hogy a Varga Pincészet nem "radikális" terméskorlátozást, hanem "kevésbé jelentős" terméskorlátozást alkalmazott, ezért vártam el a bortól, hogy - a Losonci-OR-hez hasonlóan - jó savú, komplex bort fogok kapni (amit meg is kaptam). Talán nem szentségtörés, de nagyon hasonlít a két bor egymáshoz: fajtajelleges, rusztikus (ez nem csak a címkére igaz a Losoncinál) OR-ek. A fő különbség (az áron kívül), hogy a Vargáéké száraz, a Losoncié édes (16,5 g/l maradékcukor), ill. utóbbi gyümölcsösebb is. [Tud az OR elegáns is lenni, ahogy pl. a Légli Banyászó az.] Arra akartam utalni, hogy vannak fajták (pl. CsF, királyleányka, furmint, rajnai rizling), amelyek a terhelésre érzékenyebbek; én olyat akartam választani az Aranymetszés sorozatból, amely már kisebb mérvű terméskorlátozást is érezhetően meghálál, ezért választottam az OR-et. Utólag is úgy gondolom, hogy jól tettem. Ha kóstoltál mást is a sorozatból, kiváncsi vagyok a véleményedre. A komplexitás és a terméskorlátozás kapcsolata talán nem igényel magyarázatot (sok pincészetnél (pl. Tornai, Teleki, Takler csak a T-betűsök közül) van ugyanabból a fajtából alapbor [tömegtermelés min. terméskorlátozással] és drágább [radikálisabban term.korl.] változat, kóstold össze őket). A savak részben fajtafüggők, részben a szüret időpontján, részben a borászon múlnak (seprőn tartás ideje, savpótlás vagy éppen savtompítás). Amikor jó savakról írtam, elsősorban a fajtára gondoltam (de nem zárható ki a terméskorlátozás szerepe sem az előbbiek mellett mint a savak minőségét befolyásoló tényező).
Aranymetszés Varga Badacsonyi Olaszrizling 2008. Alk. 13,5 % vol., ára 0,8-1,5 eFt (szinte mindenütt kapható). A hátcímke elárulja, hogy az aranymetszés "a tökéletes arányokat, átvitt értelemben a teljes harmóniát jelenti". Csak gondolom, hogy először az aranymetszés sorozatban alkalmazott a Varga Pincészet jelentősebb terméskorlátozást; talán erre utal az aranymetszés elnevezés. Jól szerepelnek ezek a borok netszerte (sőt a 2009-es OR nemrég kapott Decanter ezüstöt); én azért választottam az OR-et, mert ez a fajta kevésbé jelentős terméskorlátozás mellett is jó savú, komplex bort tud adni (ld. 1940. hsz.). Később találtam azt az információt a neten, hogy ez a 2008-as OR ezüstérmes lett a VinAgora 2010-en. 40 mm-es natúr parafadugó. Szalmasárga szín, enyhe citromos-zöldes beütéssel. Pörgetés során nem túl fürge – ami jó jel. Közepesen intenzív illatában az OR-jegyek (itt főleg mandula és körte) mineralitással keverednek. Szájban a vártnál kicsit vékonyabb (közepes test, de a szokásos Varga-borokéhoz képest valóban "óriási, robosztus test" – ahogy azt a hátsó címkén írják :-)), viszonylag sok, de elég jó minőségű sav, ízében több nyári alma, kevesebb körte, némi ásványossággal és csöppnyi fanyarsággal. Lecsengése a savaknak köszönhetően hosszú. Fajtajelleges, izmos bor, de nem nevezhető elegánsnak, ill. még van pár apróbb "hibája", amit az alacsony ár miatt nem lenne fair említeni. IWAS-score 4/5-5/5 (én 800 Ft-ért vettem).
Domaine Gróf Zichy Cabernet Sauvignon 2007. A Baron von Twickel Szőlőbirtok Szekszárd Zrt. bora. Alk. 15 % vol. (viszonylag magas, mégsem feltűnő), ára 2,3 eFt. Barrique érlelésben részesült. Natúr parafadugó. Sötét meggyvörös szín, oxidációnak szinte semmi jele. Visszafogott illat: a vanília még gyengén érződik, mellette a CS-ra jellemző feketeribizli; van még benne egy kis cserzett bőr és tárkony. Nem egy túlontúl összetett, de határozottan kellemes illat, ráadásul nem tűnik művinek. Teste a közepes és a nagy határán van, gazdagon gyümölcsös íz (feketeribizli, földiszeder, áfonya), gyengéden "masszírozó" tanninok, kitűnő savak. A lecsengésében a legerősebb: az említett erdei gyümölcsök + finom fűszerek (tárkony, rozmaring, fahéj). Lényegesen harmonikusabb és fajtajellegesebb, mint a 2006-os merlot (2076. hsz.). Örülök, hogy van még belőle egy palackkal, de azért érdemes volt már most az egyiket kibontani: jól sikerült, szépen érett bor ez. IWAS-score 5/5 (best buy). [A Feind Villa Quaiar CS 2006-nál is jobb (főleg, ha figyelembe veszem, hogy a Feindből nem sokkal később ittam még egy palackkal, ami már nem teljesített olyan jól).]
György-Villa Collection Villányi Cabernet Sauvignon 2007. Villányi védett eredetű classicus [ejtsd: klasszikus :-)] bor. A György-Villa főborásza Romsics László (MW aspiráns). Alk. 13,0 % vol., ára 1,5 eFt (Tesco, akciós ár). Meggyvörös szín, ami nem meglepő egy CS-tól, de az már igen, hogy 4 éves kora ellenére a szélén maradt még egy kis sötétlila árnyalat. Alacsony-közepes intenzitású illat gombával, földiszederrel, nagyon kevés feketeribizlivel és vaníliával. Ízében érett meggy, szeder, málna; közepes test; élénk, jó minőségű savak; kissé szárító tanninok átlagos villányi adagban (nyugi, nem vészes ;-)). Utóíze a savaknak köszönhetően a közepesnél hosszabb, benne inkább friss, mint aszalt gyümölcsök, illetve inkább meggy, mint feketebogyósok; kiegészítve egy csipetnyi szurokfűvel és némi meggymagos fanyarsággal. IWAS-score 3/5-4/5 (figyelembe véve azt is, hogy egy villányi CS-ról van szó, ami a változó trend ellenére továbbra is feláras; ez meg csak 1500 volt). [Azt gondolom, hogy Mr Bonkowski inkább az ilyen, alacsonyabb alkoholtartalmú, nem lekváros jellegű CS-okat kedveli (azzal együtt, hogy ez a bor biztosan nem a 90-esek klubjából való); valami oknál fogva mégsem ilyeneket küldenek neki... :-).]
köszönöm a segítséget, mostmár van pincém, így a tárolás megoldódik. Van egy-két régebbi borom, azokat féltem, hogy valami bajuk esett, hogy eddig nem mindig voltak jók a feltételek, de ez már csak a felbontáskor fog kiderülni.
Nem a fajtától, hanem a konkrét bortól függ az eltarthatóság. Az olcsó fehéreket célszerű 1-2 éven belül meginni (ezek acéltartályban készülnek, irányított erjesztéssel, hogy minél gyümölcsösebbek legyenek; ha sokat vársz velük, a fő erényük, a friss gyümölcsösség jelentősen csökken). A drága fehérborok egy része (pl. rajnai rizling, tokaji aszú, egyes furmintok) akár 10-20 évig is érlelhető. A lényeg, hogy az érlelésre szánt borokat borhűtőben vagy pincében kell tárolni, ügyelve arra, hogy ne száradjon ki a dugó. Természetesen az ízlés is számít, mert lehet, hogy valakinek éppen egy olyan fiatal vörösbor tetszik, amit én még éretlennek tartok. Általában segíti a hosszú eltarthatóságot a magasabb szulfit-, a magasabb sav- és a magasabb alkoholtartalom; vörösboroknál a minél több tannin (itt a fajta annyiban jön be a képbe, hogy a CS tannintartalma magasabb, mint például a blauer portugieseré), desszertboroknál pedig a magas cukortartalomnak is van szerepe.
