A történethez hozzátartozik, hogy Ausztria egyes vidéki régióiban, pl. az Enns völgyében és a Salzkammergutban, ill. a környező hegyvidékeken (Totesgebirge, Dachsteingebirge) a katolikus egyházszervezet még a 18. sz. elején is hézagos volt, legalábbis ami a falvak plébánosokkal való ellátottságát illeti.
Gyakran 6-8-10 falu is tartozott egy plébániához.
Pl. a Grimming vidékén Pürgg központtal volt egy plébánia, de a környező kisebb falvak is odatartoztak, mint pl. Irdning, Espang, Tauplitz, Zlem stb.
Nyilván az ilyen hézagos egyházszervezet is elősegítette a titkos protestantizmus terjedését.
Az evangélikusokra lehet, hogy igaz volt a vallásszabadság, de az óhitű pravoszlávokra nem, mert tűzzel, vassal irtották őket. Szó szerint is, lásd Avvakumot és híveit, mert eretneknek tekintették őket. Aztán Nagy Péter alatt egyhült az üldözésük, amely pont a XVIII. század második harmadában újra felerősödött, csak most "megúszták" számüzetéssel, vagy kiűzetéssel (Török birodalom), így telepedtek le a Duna-deltában a lipovánok, vagy a mai Bulgáriában...
Ráadásul a relatív vallásszabadság pl. a vegyesházasság esetén azt jelentette, hogy a más vallásúnak kötelezően át kellett térnie a pravoszlávra, amely államvallás volt. Ez még a cári család tagjai számára is kötelező volt.
A német betelepülők nem a protestáns szektásokat leszámítva nem ezért mentek Oroszországba, hanem,
1, szükség volt a szaktudásukra (iparosok, katonák)
Ugyanis az egyébként német II. Katalin vallási toleranciáját deklaráltan a felvilágosodás szelleme ihlette és nem a középkor. Tehát a modernitás, és nem valami atavizmus.
Oroszország évszázadokkal volt lemaradva más Európai országok mögött, őket olyan vallási és nemzetiségi közömbösség jellemezte mint az középkor magyar királyait. A 19.század végén azért már beindult a más vallásúak és nemzetiségek elleni gyűlölködés, főleg a lengyeleket, németeket és zsidókat utálták az orosz soviniszták.
Európa nagy részén akkoriban nem volt vallásszabadság, hanem volt egy államvallás, amihez a többségnek tartoznia kellett.
Aki meg nem az államvalláshoz tartozott, az sok szempontból hátrányos helyzetben volt.
A Habsburg-monarchia országai közül az osztrák örökös tartományokban IV. Károly (magyar királyként III. Károly) és Mária Terézia tisztán katolikus lakosságot szerettek volna látni.
A Magyar Királyságban a protestáns felekezetek közül a reformátusokat és az evangélikusokat megtűrték, de 1781 előtt gyakorlatilag másodrendű állampolgárok voltak, a vallásgyakorlásukat több szempontból korlátozták.
Hát nem tudom, Oroszországban például volt deklarált vallásszabadság II. Katalin óta, mely kiterjedt a katolikusokra és a muszlimokra is.
Nem véletlen költözött sok protestáns német a Volga vidékére 1762 után. Az oroszországi elit egész a 19. század végéig tele volt lutheránusokkal (németekkel).
szóval akkor úgy állunk, hogy a 18. században Ausztriában nem volt vallásszabadság, Oroszországban meg volt?
Ritka kivétel, vallási szempontból paradicsomi állapot volt Erdélyben, ahol a tordai országgyűlésen törvénybe iktatták a vallásszabadságot. Persze ez se volt a mai értelemben általános, hanem a katolikus és a protestáns felekezetek közötti egyenlőséget jelentette (ráadásul ezt sem tartotta be mindig minden fejedelem, főúr).
Erre utaltam én is, amikor szóba hoztam a magyar vagy lengyel területeket, illetve azért mondjuk Alsó-Ausztrián és Bécsen csodálkoztam, hogy rekatolizált csíkozást kapott, mivel azt se tudtam eddig, hogy reformált lett volna (vagyis legfeljebb néhány százalék erejéig). Nyilván azt gondolnám, hogy ilyen jelzéshez kell 50 százalék, a készítő meg lehet már 10 százaléktól bestraffozta... Szóval az arányok ismerete nélkül szép színes, de...
Európa nagy részén akkoriban nem volt vallásszabadság, hanem volt egy államvallás, amihez a többségnek tartoznia kellett.
Aki meg nem az államvalláshoz tartozott, az sok szempontból hátrányos helyzetben volt.
A Habsburg-monarchia országai közül az osztrák örökös tartományokban IV. Károly (magyar királyként III. Károly) és Mária Terézia tisztán katolikus lakosságot szerettek volna látni.
A Magyar Királyságban a protestáns felekezetek közül a reformátusokat és az evangélikusokat megtűrték, de 1781 előtt gyakorlatilag másodrendű állampolgárok voltak, a vallásgyakorlásukat több szempontból korlátozták.
A másik kérdésedre nem tudom a pontos választ, én sem értem egészen, hogy egész faluközösségek hogyan lehettek titokban evangélikusok.
Hozzáteszem azért, hogy a korabeli osztrák településhálózat, főként a magas hegyvidékeken kissé más volt, mint a magyar, rendkívül elzárt hegyi falvak is voltak, amelyekhez szétszórt hegyi tanyák hálózata tartozott.
Ezek a közösségek eléggé a saját életüket tudták élni, ha az állam és az államegyház felé teljesítették a kötelező szolgáltatásokat, akkor nem igazán szóltak bele az életükbe.
Ez változott meg gyökeresen IV. Károly és Mária Terézia alatt, akik elhatározták, hogy felgöngyölítik és felszámolják a titkos protestantizmus egész hálózatát.
Ebben a törekvésben az osztrák állami hatóságok és a katolikus egyház egymást támogatva szorosan együttműködött, többek között még besúgók és titkos megbízottak hálózatát is működtették ebből a célból.
A fenyegetés és a megfélemlítés volt az első eszköz, de nem riadtak vissza a fizikai fenyítéstől sem. Akik lebuktak, azokat kényszerítették arra, hogy rekatolizáljanak.
Akik erre nem voltak hajlandóak, azok kitelepítésre kerültek.
Érdekes, hogy mindennek ellenére egyes falvakban egészen 1781-ig evangélikus többség maradt fenn.
A német Wikipedia Ramsau am Dachstein szócikkéből, a történelem fejezetből:
"1599 bis 1781 war die Zeit des Geheimprotestantismus. Nach Erlass des Toleranzpatents erklärten sich die meisten Ramsauer Bauern im Jänner 1782 als lutherisch („evangelisch A.B.“). Zu den ersten Pastoren zählte Johann Georg Overbeck. Die Ramsauer Bauern gelten als Pioniere des Lutherglaubens in Österreich, bis heute sind 78 % der Bevölkerung evangelisch geblieben. 18 % der Einwohner sind Katholiken, 3 % ohne religiöses Bekenntnis."
Igen, nagyon érdekes, hogy az olyan falvak, mint Ramsau, az államilag támogatott erős ellenreformáció ellenére hogyan tudtak hosszú évtizedeken át titokban (?) evangélikusnak megmaradni.
Mondjuk, Ramsau egy igen zárt hegyi falu, magasan a Dachstein-hegység oldalában, no de akkor is...
A térképen hibás az "Österreichisch Ungarn" felirat, mert ilyen sosem volt. Legfeljebb "Habsburgisch", de még igazából az sem, hanem "Königlich" inkább. Vagy mint Csehországon a felirat.
Ami az ausztriai ellenreformációt illeti, soha sem sikerült teljes mértékben felszámolnia az ún. "titkos protestantizmust".
Amikor II. József 1781-ben kiadta a híres türelmi rendeletét, a Salzkammergut és a Dachstein-hegység vidékén szinte egész falvak vallották meg evangélikus hitüket.
Mint pl. Ramsau am Dachstein, ahol szinte az egész falu titokban evangélikus volt, azt a falut a mai napig zömében evangélikusok lakják.
Mindez persze nem változtat azon, hogy a 18. sz. végére az osztrák örökös tartományok népességének kb. 90-95%-a katolikus volt.
A térképen szereplő lengyelországi porosz területeken a németek áttértek az evangélikus hitre. Norman Davies Lengyelország könyvében van egy térkép a 153 oldalon, az 1580 körüli vallási megoszlásról, ott van egy széles lengyelek lakta sáv Krakkó és Varsó közt, ahol protestáns többség volt. Ő azt írta, hogy a német városi lakosság evangélikus lett, a lengyel nemesek egy része ( gondolom a jobbágyaik is ) reformátusok ( mint a magyaroknál ). 1650 körül állt be egy gyökeres fordulat, a protestáns svédek által indított háború miatt, ekkor az ellenség vallása lett, tömegesen katolizáltak a nemesek, 1718-ban már törvényt hoztak a protestánsok ellen.
találtam egy wikipédia cikket róla, a lila a református, a kék az evangélikus többségű rész 1573-ban
A lengyelekről nem tudok részleteket, a cseheknél a 30 éves háború küszöbén egy igen jelentős protestáns kisebbség volt, beleértve a cseh nemesség jelentős részét is.
A 30 éves háború és az ellenreformáció hatására azonban a 18. sz. elejére tudtommal a cseh protestánsok aránya a töredékére csökkent.
Lehet, hogy pontatlan a térkép vagy nem jól érzékelteti az arányokat.
Az osztrák örökös tartományok közül Karintiában, Stájerországban és Felső-Ausztriában volt igen jelentős lutheránus arány, egyes területeken akár a népesség kétharmada is, de ez csak az 1590-es évekig volt igaz, amikor az erőteljes és erőszakos ellenreformáció miatt a többség rekatolizált.
Később is volt jelentős lutheránus kisebbség, ami egyes körzetekben - főként a Salzkammergut, a Dachstein-hegység és a Landl-vidéken, valamint Karintia egyes részein - akár többség is volt, de általános lutheránus többségről nagyon erős túlzás lenne beszélni.
Időben is elég erősen változott a lutheránusok aránya, attól függősen, hogy mennyire volt erős az ellenreformációs nyomás.
A 18. sz. közepén, IV. Károly és Mária Terézia alatt új erőre kaptak az ellenreformációs törekvések, ekkor a "titkos lutheranizmust" is megpróbálták felszámolni, többek között besúgói hálózattal, titkosrendőri módszerekkel, erős állami támogatással.
A "titkos lutheranizmussal" vádolt egyéneket arra kényszerítették, hogy tegyenek esküt a katolicizmus mellett, aki erre nem volt hajlandó, azokat kitelepítették, főleg Erdélybe, ill. kisebb részben Magyarországra. Egy részüktől még a gyermekeiket is elvették és katolikus árvaházakban megpróbálták hű katolikusnak felnevelni, Nagyon megható emberi történetek is fennmaradtak ebből az időszakból, néhány ilyen pl. megtalálható az Iklad - egy magyarországi német falu története c. könyvben, az ausztriai transzmigránsokkal foglalkozó fejezetben.
Az Erdélybe kerülteket nevezték landlereknek a felső-ausztriai Landl-körzet után (Landl ma a Hausruckviertel-körzet része).
Nagyon sokat tudnék még erről írni, akár számadatokat és arányokat is hozni, de egyenlőre szerintem ennyi elég, másrészt most túl sok időt sem tudok erre fordítani.
Érdekes, érdekes, például sosem gondoltam volna, hogy az osztrák örökös tartományok többségében lutheránus többség lett volna, katolikus kisebbséggel, vagy a szín magyar Csallóközben, a Visztula alsó folyásának lengyel területeiről nem is beszélve, amelyet ugyan katolikus többségűnek, de jelentős evangélikussal jelez.
Szerintetek ez mennyire valós? Anno úgy tanultam, hogy pl. a lengyeleknél csak a köznemességet érte el a reformáció, ami a lakosságnak csak egy kis részét jelentette.
Ez az év, amit most megkezdtünk, nemcsak a német, de az egész európai, sőt a világtörténelem szempontjából is szimbolikus jelentőségű:
2017 Luther-év, a protestáns reformáció kezdetének 500. évfordulója.
A reformáció Németországban kezdődött el és sokáig a protestáns német tartományok képezték a protestantizmus bástyáját, központi erősségét.
Bár ez sajnos már a múlté, a német evangélikus egyház a mai napig is az egyik legnépesebb és legerősebb evangélikus egyház a világon.
Bár sajnos a tendenciák arra utalnak, hogy egyre kevesebb Németországban az evangélikus (Skandináviában szintén) és a lutheranizmus súlypontja is egyre inkább az amerikai kontinensre tevődik át.:-(((
