Az biztos, hogy ha ma kellene elvégeznem a tanfolyamot, nem lenne rá pénzem, vagy ha lenne is, sajnálnám rá kiadni (jelenleg úgy tudom, több mint 100.000 Ft az ára). 1996-ban még 20 ezer körül volt ha jól emlékszem. Egyetértek azokkal, akik szerint a mainál jóval olcsóbban és széleskörűbben kellene oktatni. De mindez nem von le az értékéből. Amerikában pl. börtönökben oktatják a TM-et.
Csak a modern fizika nem tud róla :) Igen, a kvantumfizikai elméletek jól használhatok sok ezoterikus irányzatban, de én még nem láttam, hogy helyesen használták volna. Nem is lehet a kvantumvilágból például az elme vagy a test egészségére következtetni, ha ez így lenne a tm-ben, akkor Nobel-díj a minimum, ami benézne.
Hozzájuthatok ehhez a csodaszerhez, ha problémám van? Úgy látom, nem, legfeljebb, ha problémám van ÉS pénzem is van. Hány hajléktalan tanulhatja meg? Egy sem. Hány mélyszegénységben élő családfő tanulhatja meg? Egy sem.
Ugyan már, ha valami ilyen királyság, akkor az elterjed magától is. Nincs az a pénzcentikus guru, aki megállítja. Az államok már rég lefoglalták volna.
Te valamit nagyon összekeversz, vagy fogalmad sincs róla, miben tér el a TM a többi meditációtól. Kizártnak tartom, hogy valakinek súlyosbodjanak a stressz és egyéb hasonló tünetei a TM gyakorlása után. Nem tudom, hogy ezeknek az általad említett embereknek mit tanítottak ott, de hogy nem TM-et, az biztos.
Három évig dolgoztam egy kiugrott shaolin-szerzetes gyógyító mellett, aki húsz évig tanulta a kolostorban ezt a dolgot. Nála kapzsibb, pénzcentrikusabb emberrel életemben nem találkoztam.
Elég sokan voltak a páciensek között olyanok, akik rendszeresen meditáltak, Németországban már minden kisvárosban léteznek ilyen központok, ahol erre tanítják a jónépet. Ezek a páciensek mind stresszbetegségekkel, idegrendszeri problémákkal, esetleg szívtáji rendellenességekkel jöttek a főnökömhöz. Pánikbetegek, depressziósok, kórosan fáradékonyak, alvászavarosok, stb. Visszatérő betegek voltak, le tudtam mérni, hogy egyre romlik az állapotuk. Nagyon nagy pénzeket fizettek ki az én főnökömnek is, meg a saját guruiknak is, és szentül hittek abban, hogy ez a hókusz-pókusz meg a meditálásuk az nagyszerű és komoly dolog. És romlott és romlott az állapotuk.
Kettő volt közöttük (még eléggé kezdő stádiumban), akiket sikerült rábeszélnem, hogy a változatosság kedvéért hagyjanak föl ezzel a dologgal, éljenek normális, természetes életet, keressenek másfajta kapaszkodókat - mindkettő felhívott tavaly ősszel, hogy tünetmentesek egy év után, se pánikrohamok, se depresszió.
Mindezt csak azért írtam le, hogy jelezzem: vannak ennek a meditációs rögeszmének veszélyei is, csak arról senki nem szeret beszélni. Én azonban testközelből megtapasztaltam, milyen érzés, amikor tolmácsolnom kell egy tanfolyamon, ahol épp tanítják a népet holdat nyelni, élőfából energiát kiszívni, meditálni - eleinte élveztem, aztán kezdtek fizikai rosszullét tünetei mutatkozni rajtam, és nem csak a tanfolyamon, hanem egész nap a főnököm közelében is. Csak kint a friss levegőn, vagy a saját szobámban (ahová ő sosem lépett be) tudtam ezektől a nyomasztó tünetektől megszabadulni.
Hát engem nem győztél meg... Ha olyan nagyszerű dolog, akkor ingyen kell adni és nem félremagyarázni, hogy "de így komolyan veszik, ha árat emelünk". Nem most jöttem le a falvédőről :)
Elkérhetsz pénzt a tanításért, a terembérletért, sok mindenért... de az emberiség megjobbításáért, a békéért nem. A spiritualitásért nem. Aki ezt teszi, az kuruzsló, átverő, becsapó, kókler.
Majd ha abbahagyjátok - mondjuk te is - a maszatolást és szépen ingyen továbbadod, akkor beszélhetünk róla, de amíg a gazdagok kiváltsága, addig csak ujjal mutogatok rátok.
"másrészt pedig annyi hülyeségre költünk el 50-100 ezret"
Na persze, meg ahogy Móricka elképzelte Rózsadombról :)
Majdnem :) Fekvő helyzet csak betegség esetén javasolt, egyébként nem kötelező a törökülés, bármilyen ülő helyzet megfelel, a fej kitámasztása nélkül. És leginkább éhgyomorra kellene végezni. A 3-4 percet mire írtad?
Most megfogtál, de nagyon. Fogalmam sincs, sok oldalt megnéztem, de szabályokat nem láttam sehol, csak tanácsokat kezdőknek. Tanfolyam kizárva, lóvé nuku.
Nem végeztem tanfolyamot. Utánanéztem a neten, s rögtön sikerült. Említettem pár embernek családban, ismerősöknek, de nem tudtam még elmagyarázni sem, hogyan kell. Nekem bejött.
Köszi. Én úgy gondolom(szakértő nem vok sajna), hogy az alfa, az, amikor úgy érzem lebegek. A forogva zuhanás az más. Még csak nem is olvastam ilyenről. Meg hallottam olyanról, egy doki mondta nekem, hogy vigyázni kell, mert volt olyan, hogy úgy kellett kihozni valakit, olyan mélyen volt. Ezért félek. Ha annyira lemennék valamelyik nap, lehet valamikor valami kórházi ágyon ébrednék. Na, az tényleg a pokol lenne:).
Sziasztok! Én is kipróbáltam a meditációt,és elég jól megy. Van olyan, hogy úgy érzem, mintha zuhannék valamibe, csak olyankor gyorsan kijövök, mert félek, nem tudom, mi "az". Ha valaki meg tudná írni, örülnék. Remélem, nem valami félelmetes dolog.
"Mit szeretnél hallani? :) Hogy az ember egy állat, akit hajt az életösztön, a vágy a gazdaságra és a kényelemre, és emiatt hierarchikus felépítésű csoportokba tömörül és néha hazudik is?"
Igen, ezt tudom, csak egyszerűen meglepődtem a dolgon. Én a TM-ről még a 80-as években hallottam, akkor csupa jót, de nem foglalkoztam vele... Most meglepődtem azon, hogy mennyire átlátszó az egész, mert hozzá voltam szokva, hogy a dolgok SOKKAL JOBBAN vannak álcázva, bebújtatva, jobban meg vannak támogatva, erősítve... Itt meg egyszerűen annyira balgának néztek minket, annyira birkának...
Hogy a TM használható-e? Bizonyosan. Mint ahogy sokféle technika az. Csak én már azt érzem, sem kedvem, sem időm nincs bogarászni és a mézmázok alatt kutatgatni, mivel, ahogy Monty Python-ék mondták volt: "... a lényegre, testvérem..."
A TM kapcsán arra voltam kíváncsi, hogy a "lágert megjártak" mit tudnak róla, de aztán később megtaláltam itt egy csomó infot...
"Hatalmas a szellemi kavalkád, kínálat, és mindenről a gyümölcse árulja el, milyen fa termette. Szigorúan. Szerencsére :)"
Sajnos az a gond, ahogy Popper mondta: "...évi 6000 oldal ezotéria. El tetszik olvasni? Meg tetszik tanulni?...". Vagyis kavalkád van, az ember pedig rövid életű. És tele van kételyekkel (a la Osho), amiket beleültet a társadalom. És szeretné a legjobbat, meg a legrövidebbet. Melyik a jobb? Melyik a biztosabb? Melyik a hatásosabb? Így aztán az ember vagy kapkod, vagy betársul egy zászlóshajóba és nyomja X évig, mire rájön, hogy ott is emberek vannak és a nagy eszmék mögött sokszor pitiáner bűnök... Ezért nehéz, mert bár a gyümölcs kihajt, de ki tudja, milyen idő alatt? Jön a kétely: "vajon azért nem hajt, mert nem gyakoroltam eleget", vagy "azért, mert az egész egy nagy rakás..."? És a "mesterek" sokszor épp előbbi kérdésünket lovagolják meg, hogy fenntartsák a nekik idilli állapotot... Azon túl: attól, hogy egy "mester" éppenhogy rossz, a technika nem biztos, hogy az. Ez további kétely... és az ember szinte széthasad abban, hogy valamit találjon, ami bízható, élhető, stb. Ez temérdek idő, néha pénzhegyek és sok fájdalom, csalódás...
Mondom: pénzbehajtást azért írtam, mert annyira átlátszó volt a fátyol...
És a minden gyümölcs termés időbe telik: sosem tudhatod, hogy most valójában a gyümölcsöt eszed, vagy még el sem kezdted rágni?
Mello: Szerencse vagy szerencsétlenség? Egy idős földművesnek volt egy öreg lova, amellyel a földön dolgozgatott. Egy nap a ló elszabadult, s eltűnt a dombok közt. Amikor a szomszédok kifejezték sajnálatukat a szerencsétlenség miatt, az idős ember csak ennyit mondott: - Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Egy hét múlva a ló visszatért a dombok közül egy ménes vadlóval, és amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt örvendeztek, ő ismét ezt mondta: - Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Amikor az idős ember fia megpróbálta betörni az egyiket, leesett a lóról, és eltörte a lábát. A szomszédok megint sajnálkoztak. Nem úgy az idős ember, aki csak ennyit szólt: - Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, és besoroztak minden hadrafogható fiatalembert. Amikor az idős földműves fiát a törött lábával meglátták, lehagyták a listáról. - Szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Ki tudná ezt megmondani?
Látnivaló, hogy a legnagyobb tanítókat is miként sajátítják ki, értelmezgetik, mégse mondjuk rájuk, hogy "csalás"...! ;) Pedig ugyanaz a kettő csak az egyik korosabb "módszer" :)
Nem ítélhető el egyik sem, mert van, akinek az az útja. Tanulni vagyunk itt, tapasztalatokat szerezni. Akinek ezeket a lépéseket kell megtennie, az úgyis megteszi, eljár oda ahová úgy érzi el kell, úgy közelíti a tanításokat, ahogyan tudja, stb.
Hatalmas a szellemi kavalkád, kínálat, és mindenről a gyümölcse árulja el, milyen fa termette. Szigorúan. Szerencsére :)
Mit szeretnél hallani? :) Hogy az ember egy állat, akit hajt az életösztön, a vágy a gazdaságra és a kényelemre, és emiatt hierarchikus felépítésű csoportokba tömörül és néha hazudik is?
A minap meghívtak egy TM előadásra. Nagyon fura érzéseim támadtak közben.
Sajnos sehol sem láttam fórumot, ahol olyan emberek is megszólalnának, akiknek nem minden fenékig tejfel Maharishi módra...
Maga az előadás egy nem túl occsó helyen lett tartva, a la szoba pazar kilátással. Ez engem a szcientológia és egyéb egyházak gazda(g)ságos (de nem Tesco) stílusára emlékeztetett, amiben van egy kvázi vagyon, amit a nagy világbékéről és "mindenkinek jó lesz" elméletekről papolva felmutatnak, majd el is dugnak mélyen a zsebükbe, ahelyett, hogy a szegényeket emelnék fel vele, vagy legalábbis támogatnák őket abban, hogy kiemelkedjenek rabsorukból képességeik kamatoztatása által.
Az egész légkör és az előadás mondandója MLM stílusú "add el és uralkodj" módra volt megfogalmazva. A tudományos alátámasztás pedig minden téren ki lett domborítva... Majd mindezek végén hoppárézimi: egy mondhatni pogány szertartást idéző módon imádni kell egy képet (= idolt), és áldozatot kell bemutatni az ősi hagyományok ősi isteneinek.
Mindezt simán lenyelné az ember, ha, miután a NAGY VILÁGBÉKE (Yeah) oltárán kéjelegve megváltó és egyéb ideákat dédelgetve szívünkben nem közölnék szemlesütve a "baráti" árat, amely kisebb szív- és érrendszeri zavart okozott az embereknek, és amely egy átlagos magyarnak min. 1 havi fizetése, nyugdíjasnak meg min. kettő.
Én nem értem ezt, de valaki magyarázza már meg! Maharishi meghalt. Már nem ad át mantrákat. A szervezet tovább él. Gigászi épület, nagy háttér.
És ez az egész úgy van megkonstruálva, hogy PONT A HITELESSÉGE DŐLJÖN ROMBA? Merthogy miért beszélünk világbékéről, amikor pont a nagy tömegek, a szegények nem jutnak hozzá? Csak azon kiválasztottak, akiknek van (nem is kevés) lovetta a zsebükben?
A. D. Mello jut eszembe - az ezoterikus, azaz a titkos dolgokkal kapcsolatosan: A hívő letérdelt, hogy felvegyék a tanítványok közé. A guru a fülébe súgta a titkos mantrát, és figyelmeztette, hogy azt senkinek se árulja el. - Mi fog történni, ha mégis megteszem? - kérdezte a hívő. - Akinek elárulod a mantrát, az megszabadul a tudatlanság és szenvedés kötelékétől, de téged kizárunk a tanítványok soraiból, és elkárhozol - válaszolta a guru. A hívő abban a pillanatban felugrott, elszaladt a piacra, nagy tömeget gyűjtött maga köré, és mindenki füle hallatára elismételte a mantrát. A tanítványok elmondták a gurunak a történteket, és kérték, hogy azt az embert engedetlensége miatt űzze ki a kolostorból. A guru azonban mosolyogva csak annyit mondott: - Annak az embernek semmi szüksége az én tanításomra. Cselekedetéből ítélve már ő maga is guru.
Szóval nem értem, hogy ha van egy Világmegváltó Módszer, akkor miért kell abból mindenkit kizárni, majd utána arról beszélni, hogy milyen jó lenne, ha mindenki gyakorolná? Gyerekek, itt valami nagyon nem cow-sör!
Illetve ha VOLNA CSAK EGY OLYAN BÁTOR KÖZTÜK, AKI NEM FÉLNE A KIZÁRÁSTÓL, ÁTOKTÓL, ISTENVERÉSTŐL, és megosztaná másokkal is azt. Tenné ezt azért is, mert ha ez tényleg olyan jó és hasznos és az emberiséget tűzzük ki célnak, akkor csókolom, azt meg kell menteni - nem pénzért, hanem azért, mert túl szeretnénk élni ezt a poklot, amit mi teremtettünk... És ez nem karma? Hogy visszatartom azt, ami embertársaimnak a java volna???
Másrészt - nem tudom, igaz-e, de Sry-nél ezt olvasni: "A Sri Chinmoy Központok a világ több mint 100 országában kínálnak meditációs tanfolyamokat. Sri Chinmoy kérésére a tanfolyamok ingyenesek abból a meggyőződésből, hogy a spiritualitás velünk született jogunk és sosem vásárolható meg vagy bocsátható áruba."
Nem ez volna a természetes? És mégha azt mondjuk, hogy XY ebből él... Hmmm... nem kéne neki előbb valami rendeset dolgoznia és utána saját karmáját ledolgozandó szabadidejében foglalkoznia azzal, hogy megváltsa a világot? Nem volna ez tisztességesebb, mint az, hogy ezer meg ezer szegény, nyugdíjas, stb. legyen kizárva? Ha már ennyire jó?
És végszóra: sajnos disszonáns módon az egyik előadó a káoszosság és a zavaros mondandók olyan mértékét mutatta, amely szöges ellentétben állt a hirdetett "gyere közénk és minden képességed megnő" igével... Puff... :-(
Ezért nagyon szkeptikus vagyok - még ha a módszer jó is, de aki egy gigászi egyházat épít, ahelyett, hogy az emberekkel inkább a szervezettel törődik - nos az teljesen szembemegy a tanokkal, amiket hirdet...
Mello: Sziklás tengerparton, ahol a hajók gyakran zátonyra futottak, csak egy kis omladozó életmentő állomás állt. Egy kunyhóból és egy csónakból állt az egész, de az a pár ember, aki ott dolgozott, nagyon elkötelezett volt. Szemüket állandóan a tengeren tartották, magukkal és biztonságukkal nem törődve, félelem nélkül tengerre szálltak a vihar kellős közepén, ha egy hajótörésnek csak a legkisebb hírét vették. Sok életet mentettek meg így, és az állomás híres lett. Ahogy az állomás híre nőtt, úgy nőtt a környék lakosainak is a vágya, hogy valahogy kapcsolatba kerüljenek annak nagyszerű munkájával. Nagylelkű adományaik és önkéntes munkájuk új tagok jelentkezését eredményezte, új csónakokat vettek, és új személyzetet képeztek ki. A kunyhó helyére is egy kényelmes épület épült, ami a tengerből kimentett hajótöröttek minden szükségletét kielégítette, és természetesen, mivel hajótörés nem történik minden nap, közkedvelt hellyé vált, egyfajta helyi klubbá. Ahogy telt az idő, a tagok annyira belemerültek a társasági életbe, hogy szinte semmi kedvük sem maradt az életmentéshez, bár a jelvényükön továbbra is ott díszelgett az életmentő mottó. Valójában, ha néhány embert mégis kimentettek a tengerből, az csak nyűg volt számukra, mert a hajótöröttek piszkosak és betegek voltak, összepiszkolták a szőnyegeket és a bútorokat. Nemsokára a társasági élet eseményei annyira megszaporodtak, az életmentő tevékenység meg olyan kevés lett, hogy az egyik gyűlésen összetűzésre került sor. Néhány tag azt hangsúlyozta, hogy illene visszatérni eredeti céljukhoz és tevékenységükhöz. Szavazásra került sor, s a bajkeverőket, akikről kiderült, hogy igencsak kisebbségben vannak, távozásra kérték fel. El is mentek. Kissé lejjebb a parton olyan önzetlenséggel és bátorsággal folytatták tevékenységüket, hogy nemsokára hősiességüknek híre kelt. Erre aztán a taglétszámuk megnövekedett, a kunyhójukat felújították, és lelkesedésük kialudt. Ha valaki ma arra a környékre vetődik, jó néhány exkluzív klubot talál a part mentén. Mindegyik jogosan büszke az eredetére és a hagyományaira. A hajók még most is zátonyra futnak arrafelé, de azzal már nem nagyon törődnek. ---
Van esetleg "renegát", akinek véleménye nem rejtőzik vékák alá? Aki megosztaná? A vakhitek nem érdekelnek, csak az értelmes és érthető információk, magyarázatok...
