Nagyon jó volt!!!!Azt a fürdést...majdnem így sikerült az én egyetlen fürdetésem Dinóval,aki minden nyilt vizet imádott ,de a kádat nem birta.Zuhany,sampon,kis dörzs és zsuppsz,átugrott a fejemen (én térdeltem a kád előtt) és berohant a lakásba.Föl az ágyra és elkezdte ledörzsölni magáról a sampont.Még jól meg is haragudott rám.
áll az Atyánszki(Y),szemben vele a mutogatós,mögöttük is vannak,nem ismerem őket sem és hó van.
ja és az előtte lévő két képen is hasonló valaki van,de arcokkal bajban vagyok mindig...például a Wágner is biztos ott van ,de nem ismerem meg!
Ha azt mondod,hogy a T.Tibi is...őt sem találom.
A Marost viszont örökbefogadom!
üdv.mam.
majd a hétvégén jól megismerek mindenkit!Reszkessetek!
Azt a főzőmestert is,mert a méretei nagyon szimpatikusak - magamból kiindulva...
Ügyesen tudtatok HFGY-t csinálni !!!! :-)))))))
(én is szeretem, ha mindig űjabb körökre kell viszamenni!:-)))))
És akkoriban még nem kellett előre nevezni?
Mivel említed, hogy ott kérdezték csak a kutya nevét?
Meséljél még Subikát! :-)))))))))
Szeretem, ha szeretik a kutyákat!:-))
:-))
Naszóval, Suba gyönyörű kutyahajadonná serdült. Úgy döntött a családi tanács, hogy visszük a mustrára, hadd legyen értéke. Két nappal előtte megfogtuk, bevonszoltuk a fürdőszobába és beemeltük a kádba. Ketten kellettünk hozzá, pláne ahhoz hogy benne is maradjon. A barátom mamája pedig nekiállt, és babasamponnal mosni kezdte Subit. A végén mind a négyen a végkimerülés jeleit mutattuk, a fürdőszoba pedig úgy nézett ki, mint Florida a hurrikán után. :-) Subika valamiért nem szerette a vizet. A Balatonba sose ment be, ha belöktük, akkor rögtön kiúszott és hazaszaladt, mi meg a többi kutyással maradtunk, mert a többiek igen élvezték a vizet, amíg a rendőrök véget nem vetettek a kutyapancsnak.
Na, megfürdettük Subarut, de a neheze ezután következett: a szárítás. Valamiért félt a hajszárítótól, a meleget pedig pláne nem szerette. Komolyan fontolgattuk a kutya kipányvázását. :-) Az, hogy utána két napig a lakásban tartsuk az ebet, az szinte sétagalopp volt. Aztán felvirradt a nagy nap, betuszkoltuk a tiszta és jószagú Suba kutyát a kocsi hátsó ülésére és irány a Hippodrom! Érdekes volt, hogy a nevezésnél a barátomék arra a kérdésre, hogy "mi a kutya neve", csak annyit tudtak mondani, hogy "Suba". A teljes nevét (Feketeerdei Híres Suba) én tudtam. :-))) Azt vettük észre, hogy Subika mindig az első helyen végez és mi maradhatunk a következő körre is. Végül ő lett a fajtagyőztes. Nagyon sokat számított, hogy egyrészt pórázhoz volt szoktatva, vagyis erőszak nélkül, szépen, nyugodtan lehetett körbe-körbe vezetni, és a fogát is engedte megnézni, ami a kennelben tartott és csak a kiállítás kedvéért "elővett" kutyákra nem volt jellemző. Utána kellene nézni, most, hogy végiggondolom, ez 1984-ben volt. A "kiállítás szépe" díjra már nem volt esélye, mert volt egy népviseletbe öltöztetett cirka ötéves kisgyerek, aki egy pulit vezetett, persze mindenkinek az tetszett.
Meséljek még Subikát? Fényképet csak holnap tudok feltenni, mert otthon nincs szkennerem.
Szóval Suba kutya a világ jámbora volt, a fajtájának a szégyene tulajdonképp. :-)) Ugye a kuvasz az az ősi magyar ridegtartott fajta, amelyik kint a pusztában vigyázott a nyájra és ha le nem lőtték, akkor megállított embert, farkast, medvét - bármit. Sajnos, vagy szerencsére ezt Suba nem tudta, de sajnos vagy szerencsére ez azért nem látszott rajta. Azt csak én tudtam, hogy szelíd, mint a bárány és amikor ugat meg ugrál, akkor csak játszani akar, nem a fejedet letépni. (Persze kellett hozzá az én "tömegem", amelyik ezt a rohamot állva bírta. :-)) Subát úgy adta el a tenyésztője, hogy ő a "selejt" az alomban, minden felelősséget elhárít. Ha elpusztulna, akkor visszaadja a vételárát. Később ('83-ban) a Lóversenypályán erősen bánta, hogy egyáltalán kiadta Subát a kezéből. :-))))
Subát a barátomék úgy tartották, mint egy ölebet. Suba már csak azért sem akarta soha átvenni a parancsnokságot, amit pedig a kifejlett kuvaszok előbb-utóbb megpróbálnak. Mivel engem náluk mindenki szeretett, a kutya családtagnak tartott engem is. Ugyan bemehetett a lakásba, sőt... :-)) de azért inkább kint szerett lenni a kertben. (Melege volt odabent.) Volt a kerben egy hatalmas tiszafa. A tövében egy tíz méteres körben mindig sötét volt és csontszáraz a föld. Ott állt Suba kutyaháza. Suba szinte soha nem használta. Szívesebben feküdt az oldalán a hóban. A fülén a szőr összevagyott, de nem zavarta. :-)))
A lakáskulcsot soha nem vitték el, egyszerűen be volt akasztva a kutyaházba belülről. Ha valaki tudja is, hogy ott van, na onnan vegye el... :-DDD Én persze bármikor bemehettem volna.
Nem kell elbújni a fa mögé!:-))))))
Megszoktam, hogy sokan néznek!
Ha kritikus pillanatok vannak, akkor ne félj, én úgyis szólok,hogy most lécci egy kicsit három lépés távolságban tartani a gyerekeket mert "bokán lesznek rúgva" ! :-))))))))))
L4U58U8 válasz | vissza a topikba 2004.09.28 08:29:53 (123)
"A kétlábuaknak nem kell oltási, esetleg újraoltási bizonyítvány?:-))"
Nem, de nem is közelíthetik meg a kutyákat. Most már tudod, miért nem
___________________________________________________________________
Tudod , mennyi energia fekszik abban, hogy adott percben a kutyádat a legjobb formában mutasd be lehetőségek szerint?
És mégis "bakizik" az ember a kétszázadik kiállitáson is, akár a színész!
Ezt a felkészülést nem lehet rizikózni!,
_adott szituban az ember látja, hogy most "-hozzászólhatsz a kutyámhoz, vagy nem szólhatsz hozzá!":-))))))))))))))
Hogyne. A fő ordítozó annyit ordibált, hogy a buli egyharmadánál teljesen berekedt, így aztán csendben maradt végig. Akkor még nem tudhattuk, hogy a Bajai Régió Fórum nem a bajai régióé, hanem a fő ordítozóé lesz. Akkor még ez egy nagyon szép és nemes elképzelés volt.
