Az összecsukható kerékpárokról már jelen fórum korábbi hozzászólásai között is írtak, de ajánlom figyelmébe "valami" Puch János által a 1900 előtt (!) szabadalmaztatott Összehajtható kerékpár szabadalmi leírását és az azt követő évek során Európa több országának megvalósításaiból és szabadalmaiból néhányat (fennmaradt darabok - http://www.fahrradsalon.at/2013/12/22/ww1-military-folding-bicycles/). A Camping előtt, szintén nem Csepelről. Gondolta volna?
Valóban "minden klappol", főként a Roncskutatás oldaláról lementett írás és a Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013) című könyv "hasonlatos" sorai között. Ezt elérheti bárki szabadon a https://library.hungaricana.hu/hu/view/VESM_PapaiLK_03/?pg=0&layout=s címen.
A bejegyzéseire reagálva többen Goglarka alatt "valami" Zoltánt emlegetnek, de a könyv írója Reszegi Zsolt. Emellett a könyvben a Weiss Manfréd 40. M. összecsukható kerékpár cím alatt többször forrásmegjelölés is olvasható, míg a roncskutatás oldalán sehol egy név, forrás vagy hivatkozás sem. Biztosan többen vannak, akik saját kutatási eredményeket is fel tudnak mutatni a témában és őszintén remélem - a kerékpárhoz hasonlatosan - nem másokról való MÁSOLÁS (csekély saját adalékokkal) a tényállás ebben az esetben.
AKKOR...: A Weiss Manfréd-féle kerékpár a támadások pergőtüzében (1929) Mi az igazság a csepeli gyárnak állítólag adott nagy kedvezések dolgában? Üdvös-e Magyarországon kerékpárokat gyártani, vagy sem? Ez nem lehet kérdés arra nézve, aki beletekint külkereskedelmi statisztikánkba és számba veszi, hogy 50 60.000 darab kerékpár fogyasztásánál mennyi magyar pengő gurul ki a külföldre. Ennek ellenére azt kell látnunk, hogy széles körökben valóságos animozitással fogadják a Weisz Manfréd gyár lépését a kerékpáripar nagyipari előállításának meghonosítását illetőleg. Itt közöljük a vádakat, az ezeket megerőtlenítő felvilágosításainkkal együtt. Az első vád, hogy a Weiss-féle kerékpár kb. 30%-kal lesz drágább a külföldről behozott hasonló kerékpároknál. A valóság az, hogy az elsőrendű külföldi kerékpárok Magyarországon 200250 pengőjével kerülnek forgalomba és a csepeli gyár által előállított kerékpárok ezt az eladási árat semmivel sem lépik túl. Aki meggondolja, hogy az ilyen gyártás meghonosítása szabadalmak, gyártási eljárások stb. megszerzése, gépberendezés stb. címén mennyi költséget okoz, be fogja látni, hogy a megindulás első idején az elsőrendű magyar kerékpár nem lehet olcsóbb az elsőrendű külföldinél. A második vád, hogy a gyár érdekéből a kerékpár vámját a tízszeresére fogják növelni. A valóság ezzel szemben, hogy a kerékpár autonóm vámtétele 100 kgonkint 140 aranykorona, a jelenleg érvényes vámtétel pedig 70 aranykorona és így legfeljebb arról lehet szó, hogy a kerékpár vámját 100 aranykoronára emeljék. Ha meggondoljuk, hogy Németország a maga kerékpáriparát 100 kgkint 300 márkával, az osztrák ipar pedig q-ként 480 aranykorona vámmal védi, el kell ismernünk, hogy a 100 kg-onkinti 100 aranykorona túlzott vámnak egyáltalában nem nevezhető. A harmadik vád, hogy a gyár monopolisztikus helyzetet élvez. Erről szó sincsen. Mi nem dolgozunk behozatali tilalmakkal és a német, osztrák, francia és cseh kerékpárok ezentúl is szabadon jöhetnek az országba, nem is beszélve arról, hogy a jövőben magában az országban bárki berendezkedhetik kerékpárok készítésére, így a kerékpárok egységárait a jövőben is a szabad verseny fogja megszabni. A negyedik vád, hogy a gyár külföldről behozott alkatrészekből állítja elő új gyártmányát. Talán mondanunk sem kell, hogy nem így van, mert a kerékpár minden alkatrésze itt készül. Az ötödik vád, a Weiss Manfréd cégnek a kereskedőkkel szemben folytatott üzleti politikáját kifogásolja. Az igazság az, hogy a cég mindenekelőtt a speciális kerékpár-eladó szervezeteket akarta megnyerni az új magyar gyártmánynak. Ez azonban nem sikerült, minthogy a kerékpár-nagykereskedők külföldi kerékpárok eladásával foglalkoznak és ezirányban már le vannak kötve, így azután a gyár a saját eladási szervezetével közvetlenül fordul a vevőhöz, az eladási körzetek megszervezésénél a vidéki vaskereskedőket igyekszik a maga érdekkörébe vonni. De semmiképpen nem fair eszközökkel, úgy, hogy azoktól a vaskereskedőktől, akik nem hajlandók a kerékpár-üzletbe bekapcsolódni, megvonná egyéb gyártmányait. Ha ezt a gyár megtenné, nemcsak a kereskedőket találná magával szemben, hanem mindazokat a köröket, amelyek a magyar ipar megkedveltetéséért dolgoznak, így festenek a magyar kerékpár elleni vádak az igazság világánál. Mi sajnáljuk, hogy az új gyártmányt nem ujjongással, hanem macskazenével fogadják. És e tekintetben meg kell mondanunk, hogy magát a gyárat sem menthetjük fel minden felelősség alól. Úgy látszik, itt is az a hiba bosszulja meg magát, hogy gépiparunknak ez a mammutvállalata csak arra ügyel, hogy iparfejlesztési téren mennél imponálóbb eredményeket érjen el, de egyáltalában nem törődik ezeknek az általa elért eredményeknek népszerűsítésével, ami nemcsak neki, hanem az egész magyar iparnak válik kárára. De erről más alkalommal.
*****
"A Csepel gyártmányú kerékpárok mintaképéül a modernizált Puch-modellek szolgáltak. Az új típus a német Triumph-váz lesz, annak tökéletesített mása." - 1930 [megj.: eddigre a Puch és Triumph (még jópár külföldi) márkák kerékpárgyártás és fejlesztés terén több mint 30 éves múltra tekintenek vissza] "S ebben az időben indította meg akcióját a Nemzeti Sport, melynek az volt a célja, hogy a magyar kerékpáripar védelmében a kormány védővámokkal tartsa távol az idegen gyárak túlzott étvágyát. S az akció eredménye? A közel jövőben minden külföldről behozott kerékpár után 35 pengő vám jár az eddigi 1416 pengős vámmal szemben. S a további eredmény: a Weisz Manfréd kerékpárgyár megalakulása, mely a védővám nélkül meg sem kezdte volna üzemét." "Csak a Torpedó-szabadonfutó, melyet pátens véd, a svéd eredetű golyós csapágyak és a láncok idegen eredetűek a gépen." (magyar kerékpárlánc gyártása ~1933-tól Márkus Lajos gyára/"WIM"; magyar nyergek gyártása ~1930 - Wolfner-gyár; stb.) A LEGELSŐ magyar kerékpár a CSEPEL / A csepeli Weiss Manfred-gyár CSEPEL kerékpárjai az egész országban döntő sikert arattak. / Legolcsóbb, mert nincs vám Legjobb, mert tiszta acélból van Legszebb, mert magyar a CSEPEL kerékpár. / Aki külföldi árut vásárol nemcsak saját maga ellen vét, hanem a nemzete ellen is. / A csepeli CSODA / Az ez évi kerékpárgyártás szenzációja. Különleges áramvonalas formája mintavédelem alatt áll. (Élen a szóvédjegyek, védjegyoltalmak és nemzeti színek, jelképek, jelszavak használatának terén.)
*****
...és MOST: "Bár nem szokásom írni a fórumon, mst mégis úgyérzem hallatnom kell a hangomat.Hallatnom kell , mert lassú cendes támadás kezd kibontakozni féltve őrzött kincseink, a magyar gyártmányú veterán kerékpárok ellen. A nagynevű külföldi bringákkal ellentétben, a WM kerékpárok minden alkatrészt figyelembe véve típustiszták. Sajátosan magyaros alkatrészekből állnak össze. A "nagyrabecsült"külföldi márkáknál megfigyelhető , hogy bár - a váz-villa-hajtómű-ugyan valóban az adott kerékpárrmárkára jellemző ,a kisebb "kütyük"-alkatrészek, nem az adott cég termékei,hanem kisebb, ámbár neves beszállítók árúi.Ezen (küllők-csengők- láncok-agyak-ülések-pedálok- stb), igen vegyes , nem igazán típustiszta bicikliket eredményeztek. A magyar nagyipar WM művek a 30 -s évek közepére -végére elérte azt a célkitűzést, aminek a lényege az volt hogy ne keljen semmit sem importálni, ezért mindent önerőből készítettek, gyártottak le.Ez a Wm kerékpároknál kitűnik, főleg az évtized vége felé. Eddigre saját:-hátsó agy, -első agy, -wm márkás pedálok, wm küllők , csengők (minden részletében), -pumpa,-lánc,teszik igényessé a bicikliket. Ezért a WM gépek sokkal "tisztább"összeszedettebb gépekké váltak legtöbb külföldi társuknál. S az alaptípusoknál ez méginkább kitűnik. Nagyon jó kerékpárok voltak ezek, s a miénk.Ez az amit az utókornak meg kell mentenünk, s nem az egyébként igazából nem ritka küföldi gépekre költeni pénzünket.Ne engedjük hogy befolyásoljanak,s letérítsenek az útról. Emeljük fel , s védjük meg a magyar weterán "csodákat" Mutassuk meg a világnak mert ez a mi örökségünk.!" "Egyébként a magyar gépek (a "rajongói klub" megjegyzése: itt kizárólag a WM-re gondol a mesélőleletmentő GYŰJTŐ) védelmében bármikor képes lennék bárkivel vitába szállni." "a Weiss Manfréd kerékpárok letisztult, jól körülírható "szépségét" nem szeretnénk elhomályosítani a forgalmazói gépek végeláthatatlan kuszaságával, úgy a villák, s úgy egyébként más alkatrészek tekintetében sem." "A legszebb korszakból való és mára igen is ritka darab a kerékpárod, és ne feledjük fő modell hisz ,,Csepel,," "Szerintem a legszebb nyaktáblával, ami létezett a WM-nél."
"Naponta járom a telepeket. Nem kéne lealacsonyítani a magyar bringákat. Valóban sértő lehet sok gyűjtő számára ha tonnában mérjük kedvenc kerékpárjainkat, azt sugalva hogy értéktelen vackok." "Tegyük tisztába! A méh telepen egy Cseh kerékpárroncs kilónkénti ára pontosan megegyezik egy magyar biciklironcs árával."
És jól jegyezzük meg: ezentúl a Weiss-céggel senki sem konkurrálhat...
A magyar kerékpár "bölcsője" - "Nemzeti" kerékpár - Üzletpolitika "fehér"-en
(szemelvények)
1928-ból Weiss Manfred - kerékpárok Értesülésünk szerint az ismert WM márka 1929-ben már nemcsak az autókon lesz látható, hanem a kerékpárok nagy tömegén is, mert a gyár áttér a közhasználatú kerékpárok előállítására is. Ez annál örvendetesebb, mert eddig kizárólag behozatalra voltunk utalva, ami lényegesen rontotta a külkereskedelmi mérleget.
1929-ből Kerékpáralkatrészek vámmentes behozatala Az 1929. évi 140/M. E. számú rendelet határozmányai szerint kerékpárláncokat, továbbá nem motoros kerékpárokhoz való golyós csapágyakat, valamint szabadonfutó fékagyakat a kerékpárok gyártásával foglalkozó üzemek ezentúl (1929 január 12-től kezdődőleg) külön engedély alapján vámmentesen hozhatják be.
Weiss Manfrédék uj kerékpárgyárának érdekében az eddiginek kétszeresére emelik fel a kerékpárvámokat [...] A Weiss Manfréd-gyár a háború alatt létesített nagy üzemeket fölhasználva, ma már a legkülönbözőbb iparcikkek gyártásával foglalkozik. Gyártanak Csepelen repülőgépeket, zománcedényt, különböző vas- és acélárukat, számtalan különféle cikket. A Weiss Manfréd-gyár legjelentékenyebb tényezője a csőkartelnek, legutóbb a városok csőszükségletének fedezésénél az egész közvélemény érdeklődéssel vette tudomásul, hogy milyen hatalmas vámok teszik lehetővé a gyár részére a csőgyártást és a külföldi áruk kiszorítását. Most azután a Weiss Manfred-művek egy uj cikk gyártására is berendezkednek: a gyártelepen már megkezdték a kerékpárok gyártását, a Weiss Manfréd-féle kerékpárok a legközelebbi időben forgalomba is kerülnek. Ezzel egyidőben életbelép egy uj kormányrendelet, amely a magyar ipar védelme címén a külföldről behozott kerékpárok vámját az eddigi 75 aranykoronáról 150 aranykoronára emeli fel. [...] Ezt a demokratikus közlekedési eszközt egy magánvállalat érdekében megdrágítani nem szabad és nem is lehet. A magyar ipar érdekeire való hivatkozás ebben az esetben teljesen jogtalan. A magyar iparnak nem érdeke az, hogy létrejöjjön egy protekciós, melegágyban plántált, üvegházi levegőn fölnevelt iparág, amely a szabadversenynek első lehetletére életképtelennek bizonyul, az csupán a Weiss Manfréd-család magánérdeke. Ez a család hosszú évtizedek során éppen eleget kapott Magyarországtól, a magyar földtől, a magyar nemzettől: ez a család szerény, majdnem vagyontalan kezdés után mi közöttünk Európa egyik leggazdagabb és leghatalmasabb családjává lett, amelynek vagyona szinte felbecsülhetetlen.
Weiss Manfredek újabb nemzeti ajándéka [...] A kifogásolt vámemelés nem egyedüli kedvezése a Weiss cégnek. Neki ezentúl azokat a kerékpár alkatrészeket, amelyeket nem gyárt, vámmentesen szabad behozni. Ilyen nemzeti ajándékban más gyárak is részesülnek, más gyárak is hozhatnak be egyes árukat vámmentesen, hogy azután a vámvédelem teljes kihasználása mellett drágábban adhassák el, vagyis, hogy az állam helyett a vámot ők szedjék be a fogyasztóktól. Rendszerint ezt a nemzeti ajándékot valahogyan úgy szépítik, hogy hivatkoznak arra, hogy a vámmentességek kizárólag oly tárgyakra vonatkoznak, melyeket még tovább kell megmunkálni. Nem így a Weiss-cégnél. Azokra a kerékpáralkatrészekre, melyeket nem állít elő, vámmentességet élvez, noha ezek az alkatrészek, legalább a legfontosabbak, a legteljesebb mértékben kész, tökéletesen befejezett ipari áruk. [...] Akik tőle vesznek kerékpárokat, meg is fizetik a vám árát, de nem az állam kasszájába, hanem a Weiss-cég pénztárába. [...] És jól jegyezzük meg: ezentúl a Weiss-céggel senki sem konkurrálhat....
A kerékpárok vámját a kormány csakugyan fölemelte anélkül, hogy a kereskedelmi érdekeltséget megkérdezte volna és dacára annak, hogy ez a vámemelés csak egyetlen egy magyar cég érdekeit szolgálja, a magyar kereskedelemnek és magyar fogyasztásnak pedig határozottan hátrányos. Föltéve, de meg nem engedve, hogy a Weiss Manfréd rt. a kerékpárokat olyan minőségben és mennyiségben állítja elő, hogy a magyar fogyasztás igényeit minden tekintetben kielégítheti, amit legalább is be kellene még bizonyítania, még akkor is veszedelmes volna az olyan vámvédelem, amely egy cégnek valósággal monopolisztikus helyzetet teremt. Nincs semmi garancia arra, hogy a nagyon is nagy vámvédelemmel a cég nem él-e olyan módon vissza, hogy gyártmányainak árát az importparitás legfelső határán tartja, ami azt jelenti, hogy Magyarországon a bicikli, a szegény embereknek különösen a vidéken ma már nélkülözhetetlen olcsó közlekedési eszköze annyira megdrágul, hogy éppen azoknak válik hozzáférhetetlenné, akik legjobban rá vannak szorulva , sőt a jelek arra vallanak, hogy a gyáros cég a vámvédelmet nem tekinti írott malasztnak, mert gyártmányainak árát nagyon magasan szabta meg. Külön sérelme a szakmabeli kereskedőknek, hogy a Weiss Manfréd-cég közvetlen fogyasztóknak állítólag még részletre is ad el kerékpárokat. Az érdekelt kereskedők ezt méltán annyira rossznéven vették, hogy a Weiss-féle biciklik bojkotját határozták el. A bojkottot a cég azzal igyekszik megtörni, hogy egyes kereskedőkkel akar megállapodásokat létesíteni. Úgy halljuk, hogy az eddig elért eredmények nincsenek arányban a fáradsággal és költségekkel, ha pedig valóra válik a szakmabeli kereskedők körében fölmerült az a terv, hogy szervezkednek és bírság terhe mellett kötelezik magukat arra, hogy a cég gyártmányait nem tartják, a cég mégis kénytelen lesz a kerékpároknak egyenként fogyasztóknak való eladásáról lemondani.
A "Csepel"-kerékpárok bevezetésének mosdatása Kötelességszerűleg szóvátettük azt a legenyhébb megítéléssel is furcsa eljárást, amellyel a Weisz Manfréd rt. legújabb gyártmányát, a >Csepel<-kerékpárokat a kereskedelem megkerülésével a magyar piacon bevezetni törekszik. A Varrógép- és Kerékpárkereskedők Egyesülete hivatalos lapjának nem tetszik, hogy bátrak voltunk annak a szakmának érdekeiért síkra szállni, amely anyagilag is jelentékeny mértékben járul hozzá ennek a szaklapnak föntartásához és fölényes hangú cikkben próbál szerecsent mosdatni, Weiszék eljárását kifogástalannak beállítani, egyúttal pedig ráfogja a Magyar Kereskedője Lapjára, hogy a magyar gyáripart és kereskedelmet ellenlábasokként akarja szembeállítani, hogy az ellenséges atmoszférában könynyebben találja meg számításait a külföldi ipar, ťahonnan szerinte az ilyen szelek fujdogálni szoktakŤ. Nem akarunk senkivel sem polémiát folytatni. Nem is a magunk igazának bizonyítására, hanem kizárólag a döntésre hivatott közegek és hatóságok helyes informálása végett mutatunk rá arra, hogy ahány állítás van az illető cikkben, annyi valótlanságot tartalmaz. Hogy a végén kezdjük : Azt mondja, hogya kereskedelem kikapcsolásának kérdésében is rosszul informált a cikk írója. A magyar kerékpárkereskedelem olyan tekintélyes cégekből áll, hogy a hazai gyár is elsősorban ezekkel a cégekkel indította meg tárgyalásait termelvényének átvétele céljából és az a cél vezette, hogy kerékpárjai a kerékpárkereskedelem útján jussanak el a fogyasztókhoz.Ť Hát ez bizony nem így történt ! A Weiss Manfred cég a tényleg előkelő és minden tiszteletet megérdemlő kereskedő cégekkel nem tárgyalt, hanem nekik diktálni próbált: azt akarta diktálni, hogy az általa megszabott, a tényleges piaci áraknál 3040 százalékkal magasabb árakon vegyék át gyártmányait. A kereskedőkhöz körlevelet intézett, amelyben a kerékpárok árát gummi és lámpák nélkül darabonként 145 P-ben szabta meg, egyúttal pedig megkezdte a biciklik magánfogyasztóknak tizenkét havi részletre fölszerelve 163.500 áron valóságos házalással való eladását. A Weiss Manfred rt. eladási szervének, az Agrárglobus rt.-nak autósai megjelentek az ország különböző helyein kerékpárokkal megrakottan és a mondott áron mondott feltételek mellett árusították a bicikliket boldog-boldogtalannak. Nem kell szakembernek lenni annak megértéséhez, hogy egyetlen kereskedő sem foglalkozhat olyan cikkel, amelyet a magánfogyasztó hosszú időre beosztott apró részletek ellenében ugyanazon az áron kaphat meg, mint amennyit a kereskedőnek kell érte készpénzben vagy rövid lejáratra fizetnie. Egy-egy kerékpár gummitömlője ugyanis kb. 18 P-be kerül. És aki azt hiszi, hogy az említett árak az importparitás színvonala alatt vannak, vagy csak csekélységgel haladják azt meg, az nagyon téved, mert mint már említettük ezek az árak 3040 százalékkal magasabbak a mostani piaci áraknál. Tehát betű szerint igaz, hogy a Weiss Manfréd rt. a kerékpárok drágítására törekszik a mai vám mellett is és nagyon valószínű, hogy még magasabb árat kérne, ha a kormány megtenné neki azt a szívességet, hogy a mostani 100 kg.-ként 70 aranykorona vámot 100, esetleg 140 aranykoronára emelje föl. Amikor a túlzott vámvédelemről beszéltünk, nemcsak az imént említett vámtételekre gondoltunk, hanem még inkább arra, hogy a Weiss Manfréd rt. olyan formában élvez vámvédelmet, hogy kerékpáralkatrészeket, szabadonfutó fékagyat, golyós csapágyakat, láncokat, stb. hoz be vámmentesen, nem végez tehát olyan gyári munkát, amilyent akáremlyik mechanikus nem tudna végezni. Magyarán vámmentesen importál olyan alkatrészeket, amelyeket összeszerelten másnak csak aránylag magas vám mellett lehet behoznia. A hatalmas nagy gyárvállalat emellett mindössze évi 1012.000 kerékpár előállítására rendezkedett egyelőre be, míg a hazai szükségletnek csupán egy töredékét termeli, míg ha a szóban forgó alkatrészeket akárki vámmentesen behozhatná, az országban többszáz kisebb-nagyobb mechanikus legalább 25.000 kerékpárt tudna termelni, vagyis a szükségletet körülbelül el tudná látni. Igaz ugyan, hogy 1928-ban 60 70.000 kerékpárt hoztunk be és ezt a mennyiséget majdnem egészen el is helyezték az országban, de ennek az volt az oka, hogy a biciklifogyasztás tekintetében a tavalyi esztendő rekordév volt, mert a háború alatt és után évek hosszú során át kerékpárokat alig lehetett importálni és amikor a behozatal könnyebbé vált, a kereslet erősen föllendült. Ma azonban a magyar fogyasztás már telítve van, valószínű tehát, hogy a forgalomban nagy visszaesés következik majd be és Csonka-Magyarországon nem lehet majd évi 30 40.000 biciklinél többet elhelyezni. Elhisszük, hogy a Weiss Manfréd rt. ezt az üzemágát úgy tudja fejleszteni, hogy egy-két esztendő múlva a fogyasztás felét el tudja látni; akkor is azonban csak az teheti a behozatalt fölöslegessé vagy szoríthatja a minimumra, ha mindenki vámmentesen importálhat alkatrészeket és a kisebb mechanikusoknak is éppen úgy módjukban lesz ťhazai gyártmányúŤ kerékpárokat öszszeszerelni, mint a nagy gyáros cégnek. A Magyar Kereskedők Lapja törhetetlenül küzd azért, hogy a magyar kereskedő mindig részesítse lehetőleg előnyben a hazai terméket a külföldivel szemben alig van olyan száma, amelyben ezt a témát nyomatékosan szóvá ne tenné a kereskedőket folyton rábeszéljük,, hogy vevőiket, a fogyasztóközönséget is igyekezzenek a rendelkezésükre álló minden eszközzel ilyen irányban nevelni, de mint a kereskedelem érdekeinek képviselésére hivatott sajtóorgánum nem tudnék a kereskedőket arra rábeszélni, hogy az olyan gyártmány bevezetéséért exponálják magukat, amelynek gyártója cikkét a kereskedelem megkerülésével igyekszik forgalomba hozni és annyira megy, hogy egyes ipari gócpontokon, nagyobb gyárvállalatoknál munkavezetőket, előmunkásokat és más olyanokat bíz meg képviseletével, akiknek a munkásokra befolyásuk van, kifejezetten azzal a célzattal, hogy ezek a képviselői gyártmányát magánfogyasztóknak adják el apró részletekre olyan áron, amilyent a kereskedőtől kér. A kerékpárokkal foglalkozó magyar kereskedők tartoznak önmaguknak és a kari szellemnek, a magyar kereskedelem jövő boldogulásának azzal, hogy az olyan semmibevevésüket, amilyent a Weiss Manfréd rt. produkál, ne tűrjék el tiltakozás nélkül, még ha olyan hatalmas potentátum részéről jön is, mint épen a Weiss Manfréd részvénytársaság.
Béke a Weiss Manfréd-gyár és a kerékpárkereskedők között.
Mint ismeretes, az első magyar kerékpárokat a csepeli gyár a kereskedelem kikapcsolásával, közvetlenül a fogyasztók részére árusította. Körülbelül kétezer kereskedő memorandummal fordult a gyárhoz, hogy a kerékpárárusításból való kizárásuk egzisztenciájukban fenyegeti őket. Hosszas tárgyalások után most plattformot találtak az ügyek rendezésére. Eszerint Csepel a kerékpárokat részben eddigi megbízottai, részbem a kereskedők útján fogja forgalomba hozni. Ezzel a megegyezéssel az eddigi 240 pengős kerékpárárak a multté lettek, mert a gyár gépeit 165 pengős áron hozza forgalomba, részletfizetésre is. A csepeli kerékpárok gyártásánál 400 munkás foglalkoztatása vált lehetővé.
1930-ból A magyar kerékpárkereskedők a magyar kerékpár ellen A kerékpárkereskedők és a Weiss Manfréd-gyár ügye a kereskedelmi miniszter előtt Kikapcsolta-e a magyar gyár a közvetítőkereskedelmet ? A magyar gyártmány olcsóbbá tette a kerékpárt A következő tudósítást kaptuk: A kerékpárkereskedők és a Weiss Manfred gyár között még mindig áll a harc a Csepel kerékpárok miatt. Az előzmények ismeretesek: a csepeli Weiss Manfred gyár új gyártmányú kerékpárokat hozott forgalomba, ami nem tetszett a kereskedőknek. A legkülönbözőbb kifogások hangzottak el az újonnan forgalomba kerülő gépek ellen, amelyek úgy konstrukciójukban, mint áraikban versenyképeseknek bizonyultak a külföldi gyártmányokkal szemben. Ez bizony szíven talált néhány kereskedőt, aki elhalmozta magát a külföldi képviseletek egész tömegével és most megijedt a magyar ipar sikerült produktumának váratlan versenyétől. Gyűlések, memorandumok, határozati javaslatok jelezték a kerékpárkereskedők ideges, izgatott harcba indulását az új magyar kerékpárokkal szemben. Végül is összeültek a kereskedők a gyár képviselőivel és megpróbáltak megállapodni abban, milyen feltételek mellett árusíthatnák az új gépeket kiskereskedői forgalomban is? Ezek a megbeszélések azután még távolabb röpítették egymástól a szembenálló feleket. A kereskedők ugyanis hallani sem akartak arról, hogy 15 százalékos kezdődő jutalékra és 50 százalékos kockázatra vállalják az árusítást, a gyár pedig ragaszkodott ehhez a feltételeihez. De nemcsak emiatt éleződött ki még jobban a helyzet, hanem azért is, mert a gyár elhatározta, hogy közvetlen a fogyasztók rendelkezésére is áruba bocsájtja új gépeit. A kerékpárkereskedők ezek után újabb nagygyűlést hívtak egybe és ezen újabb határozati javaslat született, amelyet most már egyenesen a kereskedelmi miniszterhez címeztek és tőle kértek, akadályozza meg az új kerékpároknak a kereskedelem kikapcsolásával tervbe vett árusítását. E pillanatban tehát a miniszter előtt fekszik ennek az izzó háborúskodásnak ügye. Az itt közölt tudósítás állandóan a kerékpárkereskedők összességéről beszél, holott a valóságos helyzet az, hogy a magyar gyárnak nem a kereskedők tömegével van baja, hanem tulajdonképpen csak nyolc nagykereskedővel, vagy ha úgy tetszik, a Kerékpárkereskedők Egyesületével. Az igazság az, hogy a magyar kerékpárokat készítő gyár eddig már 10001200 kiskereskedővel állapodott meg, ezzel tehát a közvetítőkereskedelem bekapcsolása megtörtént. Ami azt a vádat illeti, hogy a gyár közvetlenül szolgálja ki a magánfogyasztókat, ebben a valóság az, hogy aki magához a gyárhoz fordul, itt is kielégítheti szükségletét, de egyben minden alkalommal felvilágosítják arról, hogy ugyanolyan áron vásárolhatja meg a magyar kerékpárt a kiskereskedőknél, mint amilyen árban a gyártól kaphatja. A magyar gyártmánynak a piacra gyakorolt hatását jellemzi, hogy a magyar kerékpárok forgalombahozatala az eddigi 220240 pengős árakat 165-re szorította le, vagyis arra az árra, amelyért az új magyar gépeket árusítják. Nyilvánvaló ebből, hogy a magyar iparfejlesztés felsőbbrendű célkitűzéseit nem is tekintve, fogyasztói szempontból is üdvös hatása volt a magyar kerékpár forgalombahozatalának. Ezt az olcsóbbodást a vámszempontok sem befolyásolták, mert a kerékpárok vámja ma 100 kilogrammja mint 100 aranykorona, ami azt jelenti, hogy egy kerékpárra mindössze 15 aranykorona vám esik.
1934-ből A magyar kerékpárkereskedelem esztendők óta a legnagyobb válsággal küzd. Ez az állapot azóta tart, amióta a Weiss Manfréd-gyár megjelent a piacon kerékpárjaival és lehengerelte a sok évtizedes múlttal rendelkező kereskedői tábort és kreált magának máról holnapra kereskedőket, cca 1500-at. Azóta behozni alig lehet, de mindennek dacára az üzlet lanyha, mert nincs vásárló. Az alkatrészek is lassan fogynak. Itt szédületes konkurrencia fejlődött ki. Sokan gyártanak és a silány piacot mindegyik iparos-kereskedő szeretné megszerezni és az árakat egészen lenyomták. [...]
Az ékes rögzítésű kormánystucniknál mennyi a minimális, villanyakba süllyesztendő rész? Nem látszik a jelölés.
Az ék magasabbik oldalát mérjem rá mégegyszer? Tehát ha fordítva nézem, akkor például a kormányszár "hegyétől" mérve, 2 "éknyi" magasság a minimum besüllyesztés?
(Nem úgy kérdezem, hogy 8 centi, vagy 10 centi, hanem "műszakilag" megközelítve.)
Az alapján a kormány korabeli, sportos kivitel, mint az agyak is . Szerintem hozzá való. Talán a bovdenes dörzsfék is lehet korabeli a fékkar alapján. A patkófék szetimtem nem. A lámpák közül a Bosch és a másik üveg nélküli króm lehet a leginkább hozzávaló. Az EEODD kapcsolós magyar szerintem későbbi, a fekete pedig az állapota miatt nem illik a képbe.
Elegáns sportos kerékpár a 30-as évekből, nagyon gyönyörű állapotban.
A legjobb volna, ha képet tudnàl róluk feltölteni, esetleg a vázszámokról is. A nőit valószínűleg jól behatároltad, de a férfi kérdéses. 88-ban hegesztett vázúak lehettek már, matricázottak, 62-ben forrasztott vázú, festett díszítésű, nyaktáblás, stb.
Bocsánat, de újabb táblázatot találtam egy "arckönyvös" bejegyzésben. RB ... 1962 és 1988 is B... akkor 1988 lesz az. Hihetőbb. Szóval akkor '88-as férfi Túra és '83-as női Túra.
Fél nap további nyomozás után arra jutottam, hogy az RB 1962-es hegesztett 28"-as férfi Túra, a TW 1983-as forrasztott 28"-as női Túrát jelent. Az előbbin meglepődtem, nem gondoltam, hogy ennyi idős. Mennyiért illik ezeket meghirdetni? A férfi kerékpárral ma is tudtam menni, a női hátsó gumija levált részben. A vázak sok helyen karcosak, a nőin van dinamo, de hiányzik a kulcskészlet táska és a hátsó fényvisszaverő, pumpa. A férfin nincs dinamo es első lámpa, a kistáskából hiányoznak a kulcsok. Eredeti Emerge gumik vannak rajtuk és mindkettőn Super Gránát hátsó fékagyas. Gyári zöld kerékpárok trilla csengővel.
Sziasztok online Szakik! Olyan Csepel kerékpár vázszám katalógust vagy keresőt szeretnék találni, ami alapján be tudom azonosítani az évtizedek óta a garázsunkban álló két Csepel Túra (egy férfi és egy női) kerékpárt. Mivel több évtizedben is gyártottak Túrát, már abban sem vagyok biztos, 80-as évekbeliek. Pl. a nőiből a 80-as évek katalógusban csak hajlított vázast találtam, de a 70-es években volt egyenes vázú, mint ez is. Egy családi baráttól lett vásárolva már használtan a 80-as évek végén, de legkésőbb 92-ben. Egyelőre a g.portálos Veterán kerékpárok online múzeumát néztem át. Felújításra szorulnak, de mivel a szüleim nem fognak ezzel foglalkozni, ezért arra gondoltam meghirdetném nekik, hogy olyan vegye meg, aki szívesen felújítja, főleg, hogy páros projekt, egy férfi és egy női. Hol tudok vázszám alapján keresni? A férfi RB-s, a női TW-s és mindkettőnél a betűket 6 számjegy követi. Köszönöm szépen, ha válaszol akár egy hozzáértő is! <3
Igen, Csepel Velence volt ilyen kivitelben gyárilag, csíkozás nélkül.
Szerintem egy nagyon szép utólagos festést kapott ez a példány, érdemes így megőrízni. Mai szemmel már művészinek mondható a díszítése, valamikor (évtizedekkel ennek a Velencének a legyártàsa előtt) elterjedt volt ez a mintázat.
