Mmormota a társalgásunk ott szakadt félbe, hogy nem tudtál megválaszolni, hogyan tud egy 1A kicsi hidrogén atom több ezer A hullámhosszú fényt korpuszkulárisan kibocsátani és mekkora útkülönbségnek felel meg 100 m esés után a G(Newton) 1.5 ezreléknyi bizonytalansága!
Éter nem létezik, de kozmikus háttérsugárzás mindenhol létezik, és ezen kívül az Univerzum minden cm^3-re kb. 330 neutrínót tartalmaz, amik hömérséklete T = 1054 K. Elég ez arra mi helyettesíti az étert?
Mmormota: "A virtuális részecskékkel valódi részecskék kölcsönhatásait írják le. Ezekben a kölcsönhatásokban csak a valódi részecskék egymáshoz viszonyitott sebessége számít, és bármely inerciarendszerben felírva ugyanolyan."
Igen, de nem a valóságban nem létező, üres térnek tekintett valódi vákuumot...
A fizikainak titulált létező, kísérletileg igazoltan virtuális részecskeözönben „úszó” vákuumra gondoltam. Ha ezek a müonok mozgásállapotát pl.: képesek módosítani, akkor miért ne lehetne olyan kísérleti elrendezést kialakítani, ahol detektálható a müonok és a virtuális részecskék egymáshoz viszonyított sebessége?
Bármilyen izolált helyen lehet-e a fizikai vákumban keletkező virtuális részecskepárok viselkedéséből a mérőhely mozgásállapotára következtetni?
Nem lehet. A virtuális részecskékkel valódi részecskék kölcsönhatásait írják le. Ezekben a kölcsönhatásokban csak a valódi részecskék egymáshoz viszonyitott sebessége számít, és bármely inerciarendszerben felírva ugyanolyan.
laszilo, én valahogy azt hámozom ki abból amit mondasz, hogy Te a vákuumot szertenéd valami viszonyítási pontnak beállítani...de végülis a téridő nem az? Vagy félreértelek?
Mmormota: "Csak hát a specrel modellt egyszerűsége ellenére egy csomó ember nem képes megérteni. Ezek egy része azt sem képes megérteni, hogy ez nem a modell hibája..."
Igazában a specrel modell hibája az, hogy ez nem képes a klasszikus fizikát általánosítani. Ez megmond mindent!
Már felvetettem, de lényegi válasz nem lévén megpróbálom újra.
Függetlenül attól, hogy a specrel, Maxwell-egyenletek, vagy bármilyen más matematikai leírás megkövetel-e egy mindenhol jelenlévő viszonyítási alapot, megnézhetjük azt is, hogy létezik-e ilyen? Ha igen, akkor ezek a formulák legfeljebb az univerzumok közötti igazi vákuumban érvényesek ebben a megközelítésben.
Felvetés: Betöltheti-e a viszonyítási alap szerepét maga a fizikai vákuum? Bármilyen izolált helyen lehet-e a fizikai vákumban keletkező virtuális részecskepárok viselkedéséből a mérőhely mozgásállapotára következtetni?
A "megmondta" kifejezés nem elég tudományos... precízebb azt mondani, hogy a jelenleg használt modellben nem szerepel (mert nincs rá szükség) olyan komponens, hogy a 'fény hordozó közege'...
Csak hát a specrel modellt egyszerűsége ellenére egy csomó ember nem képes megérteni. Ezek egy része azt sem képes megérteni, hogy ez nem a modell hibája... :-)
Ők aztán nekiállnak új fizikát építeni. Mivel rendszerint matematikai antitalentumok (azért nem értik a specrelt), az eredményeik "érdekesek". Egy csomót ezek közül megtalálhatsz a "Zöldségbolt" topicban.
Ha én még nem vagyok nagyon lemaradva(de valószínűleg igen), akkor úgy tudom hogy az éter azon viszonyítási rendszer(világegyetemet egészében kitöltő "híg" anyag), melyhez képest a fény mint hullám és mint részecske 'c'-vel mozog. De már 102 két éve van annak, hogy Einstein megmondta, az éter egyszerűen értelmetlen, ugyanis olyan viszonyítási rendszer, mint amilyen ez, egyszerűen fölösleges - természetesen csak itt a fénynél. Ezért nem értem a topik kérdését, de szóljatok, ha tényleg le vagyok maradva:)
Khm... Csak középszintű végzettségem van, ill. ennek megfelelő tudásszint. (Azaz annál azért némileg több, mert 2 félévet már lehúztam műszaki főiskolán...)
Most kezdtem csak el mélyebben belevetni magam a fizikába, de még nagyon az elején vagyok, sokat kell még tanulnom.
Egyébként a részecskéket nem röpködő söréteknek képzelem, hanem hullámjelenségek közötti eseményeknek ill. állóhullámoknak. Persze ez a feltételezés is csak egy modell, nem pedig a valóság...
Mivel az ismereteim elég hiányosak, ebbe most nem akarok belemenni. Majd ha eljutottam egy megfelelő szintre... Akkor már talán össze tudok valamit rakni a mozaikokból.
Addigis felteszek ilyen hülye kérdéseket, amiket laikusok szoktak. :-)
Mozgó pozitív töltések is létrehoznak mágneses teret. A semleges neutronok nem (spinjük viszont van, de ennek mibenléte teljesen érthetetlen vantummechanika nélkül).
A fény maga elektromágneses hullámjelenség. A foton a kvantummechanika fogalma, és tapasztalatom szerint a kvantummechanika minimális ismerete nélkül csak félreérteni lehet. Az laikus kép valamiféle repülő sörét, de ez teljesen és alapjában téves és megtévesztő elképzelés.
A fénysugár nem hoz létre statikus mágneses teret.
De ha arról van szó, hogy valaki az ismeretei, kompetenciája felett megláthat valamit, pontosabban ráérezhet, akkor én arról következőt mondanám:
- A fizika tele van olyan, történetileg kialakult, (egyébként helyes eredményt adó) képlettel, amelyet már mindenki megszokott, de amelyek nem jól türözik a folyamat lényegét- és ezért tévesen interpretálhatók. Az egyik ilyen példa: a (NEWTON) gravitációs gyorsulási képlet. Sajnálom, de
a=4(Pi)/3*G*(ró)*r m/s^2
formában jobban használható, lineáris, vektoriális, nincs benne nulla oszthatóság, és a sűrűséggel interpretálható.
Ez olyasmi, mint a geo, és a heliócentrikus világképp. Mert mindkettő igaz, de az interpretáció-az utóbbira jobb.
És aki elkezdett kutakodni a szertehányt részecskék között- az kapott is Nóbel díjat (QED).
- Nem (csak) a fizika a hibás. A probléma a matematikában kezdődik. Ott sem a világosabb, jobban átlátható strukturák a divatosak, hanem a történetileg kialakultak. (erről a "Számoljunk egymással" topikban írtam).
mmormota Mindenesetre van érzékem a dolgokhoz, QED nélkül is. Amit realizálhatok adott probléma megoldásánál. Van probléma meglátó, és megoldó képességem, a képzetségemnek megfelelő szinten.
Hiszen például, én is- felszámoltam egy végtelen mennyiséget, (ahogy Feymann tette), amire magamtól jöttem rá ("osztás nullával" topik, gravitációs gyorsulás r=0 helyen) Vannak jó meglátásaim, tapasztalatból tudom. És végül vannak dolgok, amelyek nem a kvantummechanika szintjén vizsgálhatók. Olyanokban, azon a szinten, abban a léptékben- lehetnek jó eredményeim. Nemcsak nekem, bárkinek, aki azon a szinten kellőképpen felkészült.
Az a fontos, hogy mindig azon a szinten vizsgálódjak, amelyre képzetségem predesztinál. Ez valóban nem az a témakör.
