H érdekel a téma, akkor kérem, hogy olvasd vissza A dunai svábok története c. topikban a 2049 - 2137 sz. hozzászólásokat, egy sor sváb néprajzi anyagot tettünk be.
Persze, majd hozok ide is át anyagokat, de az egészet nem akarom megismételni.
Wild Katalin néprajzkutató alább hivatkozott tanulmánya megvan-e valakinek vagy lehet-e tudni, hogy hol lehet hozzájutni:
"A kerbájt – ebben a speciális vonulásos formájában – német szokás, a magyaroszági németek néprajzának szerves tartozéka. Wild Katalin néprajztudós a nyolcvanas években négy megye, Baranya, Tolna, Somogy és Bács-Kiskun kerbájti szokásait vizsgálta, s 50 helyen talált a kötcseihez hasonló még létezõ, vagy valaha létezett, szertartásokat."
Két rövid gondolat és egyben új, érdekes néprajzi kutatási téma lehetne:
- a magyar és nemzetközi popkultúra megjelenése a magyar népi kultúrában és hatása arra (pl. a lakodalmi zene repertoárjában a 70-es évek közepétől egyre nagyobb arányban jelennek meg a magyar és külföldi, főleg angolszász slágerek).
- a hagyományos magyar paraszti kultúra egyes elemeinek továbbélése a 21. században (merthogy egyes elemek továbbélnek, az kétségtelen, bár egyik-másik erősen megváltozott formában)
A zártabb térségekben, mint amilyen a Galgamente is volt, az 1970-es évek végéig, 1980-as évek legelejéig az emberek főleg falun belül házasodtak vagy max. a szomszéd faluból.
Ez is elősegítette a népi hagyományok nagyobb arányú fennmaradását, míg más területeken a rendszerváltásra lényegében eltűntek ezek a hagyományok.
Egyébként szerintem ez a modern, előregyártott elemekből felépülő, gyorsétkezdés, internetes fogyasztói társadalom 15-20 év alatt többet tett a népi hagyományok eltüntetéséért, mint korábban az államszocialista diktatúra 40 év alatt.
A Galgamenti lakodalmakban pl. az 1970-es évek második felében már megjelentek az olyan, a korábbi népzenében teljesen ismeretlen hangszerek, mint a szaxofon, a dobok, az elektromos gitár és az elektromos zongora (később a szintetizátor).
Nagyjából ez a 4 alaphangszer volt egy lagzis zenekar alapfelszerelése az 1980-as, 1990-es években, egyéni variációk persze voltak, pl. volt olyan zenekar, ahol két gitáros vagy két szaxofonos volt.
Pl. ennek egy részfejezete, hogy az eredeti népzene hogyan alakult át az elektromos és elektronikus hangszerek elterjedésével, ill. hogy az egész népzene hogyan vált ketté tkp. egy autentikus és egy modernizált hangszerelésű változatra.
A Kádár-korszak második felének viszonylagos jólétét jelzi - többek között - az is, hogy az 1970-es, 1980-as években nagyobb lakodalmakat csaptak a Galgamente falvaiban, mint valaha.
Sőt még az 1990-es évek első felében is főleg a háznál rendezett nagy lakodalmak voltak a jellemzők, az ún. "sátoros" lakodalmak.
Azért "sátoros", mert az udvar fölé fémszerkezetet építettek és arra ponyvából sátrat feszítettek ki.
A sátorépítés sokszor már a lakodalom előtti hétvégén megtörtént, a lakodalom előtti héten pedig nagyban folytak a lakodalmi előkészületek, disznóvágás, tyúkok levágása, sütés, főzés, sátordíszítés, miegymás.
Hadd ne részletezem, aki valaha is volt igazi falusi lakodalomban, az el tudja képzelni, hogy mennyi mindent kellett dolgozni, összehordani, előkészíteni előtte.
De hozzáteszem, hogy ezek a készülődések nagyon jó hangulatban, zeneszó mellett folytak. Akkoriban már orsós vagy kazettás magnóról, esetleg lemezjátszóról, mert hát a zenekart mégsem lehetett egész hétre fölfogadni.:-)
A régi paraszti világ (1945 előtti idők) lakodalmaihoz képest persze nagyon sok változás is volt, többek között az, hogy a régi paraszti világban a lakodalmakat többnyire a betakarítások után, az őszi-téli időszakban rendezték meg, míg az 1970-es, 1980-as évek nagy falusi lakodalmaira zömében a nyári időszakban került sor. Elősegítette ezt a változást az is, hogy ekkoriban már voltak hűtőszekrények és hűtőládák, a húst és egyéb romlandó ételeket a nyári meleg ellenére is el lehetett tárolni.
Ily módon is alakította, alakítja a technikai fejlődés a népszokásokat, népi hagyományokat.
Nem könnyű feladat a Palócföld és a Galgamente határvonalát meghúzni, mármint néprajzilag.
Néprajzi értelemben véve a szűkebb Galga-völgyön kívül a Galgamentéhez szokták néha sorolni pl. Csővár, Kartal, Verseg és Zsámbok településeket, sőt néha Váckisújfalut és Vácegrest is, bár ez utóbbi 2 már kissé túlzás.
Viszont a Galga-völgy legfelsőbb szakaszán lévő falvakat, Nógrádkövesdet és Becskét néprajzilag már nem is szokták a Galgamentéhez sorolni, hanem inkább a Palócföldhöz.
Szécsénke, Kétbodony falvacskák már egyértelműen a Palócföldhöz sorolandók.
Pl. a lakodalomhoz kötődő szokások, hagyományok legtöbbje még az 1980-as években is nagyon elevenen élt a térségben, de némelyik még az 1990-es években is.
Egyébként ez az államszocialista időszak, vagy mondjuk úgy, hogy Kádár-korszak (1956-1989) néprajzilag egy nagyon érdekes átmeneti korszak volt a Galga-mentén, hiszen ebben az időben még nagyon elevenen éltek a régi paraszti kultúrából megörökölt szokások, miközben maga az életforma és a gazdálkodási forma gyökeresen átalakult.
"Akkoriban a személygépkocsi még ritka jószág volt és az autóbuszközlekedés is jóval ritkább volt, így aztán a Galga-menti mellékvonalon zsúfolt személyvonatok vitték és hozták az ingázó dolgozókat."
Néprajzot is érintő kérdés, hogy - az elbeszélések szerint - az egy faluból származó ingázók ugyanabba a kocsiba, főleg egymás közelében foglaltak helyet a vonatokon, valamint az is, hogy munka után - de a kocsma bezzeg hangos - a "hazamenős" vonatról leszállva gyakran az egész társaság bevonult a helyi kocsmába, megvitatni az aznapi nap eseményeit, esetleg az akkor még sokkal jobb magyar labdarúgó válogatott legutóbbi vagy épp soron következő mérkőzését:-)
