Nem tartom valószínűnek, hogy a magyar Fullajtár családnév közvetlenül a német Vorreiter vezetéknévből keletkezett volna. A kapcsolat szerintem közvetett: a német Vorreiter ’ valamely nagyúr kocsija előtt lovagló lovas; hatos fogat elülső lovának nyergében ülő éllovas’ közszó került be a magyarban fullajtár formában, és ez utóbbiból már mint magyar foglalkozásnévből lett a magyar családnév. A magyar fullajtár közszó ilyen hangalakban az EWUng. szerint csak a XVII. sz. közepén jelenik meg kb. két évszázados fejlődés eredményeként (korábban fellajtár, fallajtár formája volt). Közvetlen átvétel esetén nem várhatnánk ugyanilyen hangalakot.
Kukovecz, Kukovetz: Mottó: „Kis különbség a hangzásban, nagy különbség a névben.” — Ez Kukovec írásmóddal szlovén és (Mura vidéki) kaj-horvát név. A magyarba a név ausztriai áttéttel is elkerülhetett. Adott esetben az -ec képző nem lakosnevet képzett, hanem cselekvőnevet a délszláv kukati ’kakukkolni (madár, óra); szomorúnak, bánatosnak lenni’ ige -ova gyakorító képzős származékából (vö. orosz куковать / kukovaty ’kakukkol; nyomorog, tengődik’). Szóval funkcionálisan megfelel a magyar Kakukk családnévnek.
Ui. Az említett személy eredeti neve Kukuvetz Anna volt, a beceneve pedig az utónevének anagrammája, Nana, így festőként (és utcaként) Kukovetz Nana (tehát nem -cz és nem Nina) formában ismert.
Kukovecz Nina: fiatal magyar festőnő. Szatymazon, a festőiskolájában gyilkolták meg bestiálisan a vitéz Horthy-legények 1919 augusztus 2. vagy 3-án. Szegeden ma utca van elnevezve róla, és néhány képe a muzeumban.
Köszönöm, nagyon érdekes volt a válasz. Elvileg lenne egy belgiumi Lüttich püspökségből a hesseni Sombornba érkező bevándorló, aztán a Magyarországra kivándorló dédunoka, az ősöm, most próbálom kideríteni a dolgot.
Ha a kérdés fordítva lett volna feltéve, akkor nyugodt szívvel tudnám azt válaszolni, hogy (történetileg) igen. A belga Bozum családnév ui. bízvást a frízföldi Bozum város holland névalakjából lett képzőtlen lakosnév.
A hollandiai -um végű településnevek ejtése [əm], azaz mintha német helyesírással -em alakban lenne leírva. Etimológiailag ez az óholland (ill. megfelelő fríz) heem ’otthon’ szó hangsúlytalan összetételi utótagként való redukált ejtése. Ennek a szónak a német megfelelője a Heim, illetve összetételi utótagként a -heim. A Boz- előtag ekkor mindenképpen személynév*, és holland alapon lehet a boos ’dühös, rossz(indulatú), komisz, gonosz’ melléknévből (vö. német böse ’ua.’) származó ragadványnév, de a germán kéttagú Burghard személynév köznapi rövidített alakja is. A német Botz személynév (amely önmagában is családnévvé lett) eredete is ez utóbbi. Azaz a német Botzheim > Botzem > holland-fríz Botzum > Bozum alakulás magyarázható lenne hollandiai környezetbe került német esetben.
A visszaúthoz azonban az kellene, hogy a befogadó környezet tisztában legyen a fenti etimológiai alakulással, hogy azt vissza tudja állítani. Ezt a lehetőséget én nem merem reálisan felvetni, mert a köznyelvi beszélők ilyennek nincsenek a tudatában. Egy opció lenne, ha Bozum városnak lett volna korai német neve, amely fennmaradt volna Botzheim alakban. De erre nincs utalás.
Ami a német Wikipediáról látszik, az az, hogy a Botzheim egy, a XIV. sz.-tól datálható Rajna-vidéki nemesi família, és a nevüket vélhetően a Ladenburg környéki, ma már eltűnt Botzheim településről veszik.
A fenti felvet egy harmadik opciót, nevezetesen, hogy valakik az ismert német Botzheim nevet hallották bele (szándékosan vagy vétlenül) a németalföldi Bozum családnévbe.
---
* Meg kell vallani, hogy ez a részemről egyszerűsítés. A Bozum névalak ugyanis a korábbi Bosingum (< *Bosingheem) rövidülése, így az előtag nem a Boos ~ Bose személynév, hanem az abból képzett Bosing nemzetségnév. Ez az -ing képző hiányzani látszik a német Botzheim alakulatból (persze lehet, hogy történetileg ebben is ott volt).
Kokavecz. Kokavec: Szlovák vezetéknév, amelynek natív írásmódja Kokavec, és lakosnévként egy Kokava nevű településen való honosságot, vezetéknévként az onnan való elszármazást jelöli. Ez a település lehet a szlovákiai Kokava nad Rimavicou (magyarul Rimakokova) vagy Liptovská Kokava (magyarul Kokava).
Lakosnév a szláv nyelvekben kétféle van: a -szki / -cki végűek melléknevek, míg a többi képző (-ec ~ horvát-szerb -ac, -an, -ák ~ -ak stb.) főnevet képez ’-ba való férfi’ jelentéssel. A nyelvben ezek egymás mellett élnek, de vezetéknevekké eltérőképp lettek. A szláv világ délnyugati szegletében , a szerb-horvát-szlovén nyelvterületen, a főnévi lakosnévi formákból lett családnevek az uralkodók, míg a többi szláv nyelvben a melléknévi alakok túlsúlya van jelen. Ugyanakkor mindkét csoportban előfordul, hogy a másik, nem domináns lakosnévi formából lesz vezetéknév, mint pl. a kérdezett esetben.
A Kokava településnév szláv eredetű, a szláv Kokot ’tkp. kakas’ világi személynév Kok rövidüléséhez járult az -avý melléknévképző nőnemű rövid változata. A név értelme tehát ’Kok-falva’.
Az én tudomásom szerint (vö. német Wikipedia-cikk) Hundertwasser születési és polgári vezetékneve Stowasser volt, ahogy azt altenberger a 15536-os hozzászólásban (ugyan konkrét személyre való utalás nélkül) felhozta. Ennek megfelelően reagáltam az etimológiára a 15539-es hozzászólásban. A Stowasser egyébként egy viszonylag ritka német vezetéknév, de ahhoz eléggé jelentős az előfordulása, hogy ne merüljön fel ebben az esetben a „csinált” volta (ellentétben pl. a tárgyalt Starshenbaum-mal). A németes-lengyeles Stowoda, illetve az egyéb szláv Stovoda, Стовода jelenléte a névtárakban kimutathatatlan. Ez az ötlet a szláv (orosz) forrásokban csak azért merül fel, mert lefordítják szlávra a Hundertwasser nevet, és aztán ezt már indoklás nélkül visszafordítják. Hasonlóan, ahogy a Stockholm-ot „lehet” az Istókhalma névformából eredeztetni.
Ui. A választott művészneve lefordítva „Százvíz Esőnap Sötéttarka Békedús” (ebben nálunk Waszlavik László lett a tanítványa). A Friedensreich utóneve hasonlóan az eredeti Friedrich keresztnevének „túletimologizálása”, mint ahogy a vezetéknevével játszott.
A Starshenbaum név -baum utótagja egyértelműen felnémet alakulat. A felnémetben ugyanakkor nincs [st] kezdetű szótag, ahelyett kötelezően [ʃt] ejtődik. Ennek ellenére erős felnémet jegy is van az előtagban: az -en végződés gyenge ragozású kötött formát jelez. Ha nem is volt ilyen az eredeti névformában, a megjelenése erős felnémet átértelmezést mutat, de ennek nehezen feloldható formája a kezdő sziszegő [s] hang a susogó [ʃ] helyett.
Fennmarad tehát ismét az az eset, hogy két, alkalmilag, mellérendelő kapcsolatban egymás mellé került név egybeforrt. Ennek azért ellentmond az előtag -en végződése, mert ez alárendelő, szintagmatikus kapcsolatra mutat, ha eredeti vonásról van szó.
Az eredeti névközepi -sh feltételezésével is nehéz az előtaghoz alkalmas etimológiát találni. Vannak olyan ritka keleti szláv vezetéknévek, mint Старшенко (Sztarsenko), Старшенков (Sztarsenkov), Старшенов (Sztarsenov), Старшенюк (Sztarsenyuk), de az ezekben lévő Sztarsen- tő minidig kötött, tehát önmagában nem jelenik meg, azaz nem lehet egy mellérendelő névkapcsolat része. Van továbbá a szintén keleti szláv Старшин (Sztarsin), amelyek önmagában megjelenik, de orosz környezetben ennek az i hangja nemigen hasonulna el e-vé: egy etimológiailag transzparens alakulat ilyen módon nem módosul a nyelvérzék alapján elemezhetetlenné.
Ha izraeli kialakulást vélelmezünk, ami indokolna egy [tʃ] (cs) > [ʃ] (s) változást, akkor az előtag lehetne az angol (amerikai) Starch, illetve Starcher vezetéknév is. Ez azonban felveti azt a korábban már említett problémát, hogy amerikai-német felmenőkkel Izraelből miért Oroszországba települne át egy család. Plus még jön az az ismeretelméleti probléma, hogy az amerikai Starch nevűek vajon mennyiben angol etimológiával és [tʃ] (cs) ejtéssel bírnak, és mennyiben német eredetűek [x] (h) ejtéssel.
Ui. A forebears.io alapján a Starshenbaum név kizárólag oroszországi elterjedésű 21 előfordulással. A Старшенко (Sztarsenko) név szintén 21 oroszországi adattal képviselteti magát (plus 8 fő van még szovjet utódállamokban). Ha p valószínűséggel (gyakorisággal) viselik az A nevet és q valószínűséggel (gyakorisággal) a B-t, akkor az A-B összetett név gyakoriságát a p·q szorzat jellemezheti, azaz a valószínűség várhatóan a p-nél és a q-nál is kisebb lesz. Ezzel szemben azt találjuk, hogy p ≈ p·q, vagyis az összetett név frekvenciája közel azonos az egyik feltételezett tag előfordulási arányával. Ez a nem várt megfigyelés szintén a mellérendelő összetétel ellen szól.
Ugyanez a divatos szerző, Vámos Miklós egy régebbi tévés interjusorozatában különös, ritka, szokatlan névnek mondja Nádas Péter Párhuzamos történetek c. regénye egyik főszereplője nevét (Mózes Gyöngyvér). Beszélgetőtársa szerint ez egyáltalán nem szokatlan, nem ritka név. Vámos ezen nagon csodálkozott. (mik vannak...)
LoL, erről az jut eszembe, amikor a nagy Vámos Miklós a Literán egy novellájában Uhrvatert írt, és bátorkodtam jelezni, hogy szerintem Urvaterre gondolt a költő, de nem reagált.
A Duden szerint etimológiailag nem a szláv sto ’száz’ számnév van a német Stowasser vezetéknévben, hanem az alnémet sto(u)wen (felnémet stauen) ’felduzzaszt, elrekeszt’ ige névszói formája. Az előtagnak a szláv sto számnévvel való összekapcsolása így tehát egyfajta nyelvi játék.
A külön Stark- kezdetű szláv vezetéknév és a német Baum családnév alkalmi kapcsolatából összeforrott alakulat alacsony valószínűségére utal azzal, amikor azt írtam, hogy „a -k képzővel bővült Stark- kezdetű nevek a szláv névkincsből is hiányozni látszanak.”
