olyan nem lesz, hogy a te terveid az én terveimmel egybeessenek.. már csak azért sem, mert ha neked valami jó, az nekem biztos nem jó.. ha pedig azért mondod, mert azt hiszed rólam, hogy én azt hiszem, hát erre is van ellenszer..
sajnálatról szó sem volt, de hatékonyan segíthettük volna egymás terveinek megvlósulását.
vajon miért utasítják vissza szinte mindig a leggálánsabb ajánlataimat? elszoktak a nagyvonalúságomtól?
áá, dehogy.. amíg élsz, addig eszembe se jutna megsajnálni téged.. (tudod, a valaha létezők nemlétezése kirojtozza az emlékeket, a hullák bennünk önálló életre kelnek, és önkéntelenül a saját intelligenciánkat vetítjük beléjük (míg azelőtt az esetenként megtörténő kép-tárgy kontroll miatt be kell érniük a tulajdon intelligenciájukkal)..)
a válaszom fordított arányban van a trivialitás fokával. ezért. amúgy állok elébe, tegnap este éppen az önpusztatás módjait vettem sorra, reménykedtem, hogy ez az a kivételes pillanat, amikor mindkettőnk érdeke egy parányi acélgolyó felé konvergálódik.
tanulságos kísérlet volt.. az első bekezdésben volt a lényeg, mégis, az utolsó szerezte meg a legtöbb figyelmet.. (az embereknek egyszerű mintákra van szükségük, amit magukra és a fejükben élő többire alkalmazhatnak.. a bonyolultabb mintákra a tudat érzéketlen, átlátszó..)
Legyen a feLéd taLtó goLó LetaLdáLtságodbóL eLedő szubjektívbezáLódó köLveLocitásának sugaLa eL.. miveL isten maLmai Lassak megőrüLnek, ezéLt Levonható az éLtékességedbőL az aLánytényező, ami téged goLóbefogadástóL távoL taLt.. nincs több kéLdés? duLL..
amikor az életképtelenek azt bizonygatják, hogy érdemesek az életre, akkor egy biológiai parancsot hajtanak végre, amely ugyan rájuk nem vonatkozik, de egyszerűbb a géneket úgy programozni, hogy ők is higgyenek ebben..
selejt-tudás az, ami ugyan nem működik, de hasonlít valamire, ami igen.. azért nem szelektálódik ki, mert maga az infó nincs próbára téve.. csak a hivatkozási pontok, nem kellő mélységben.. egy kérdésre adhatok rossz választ, ha tudom, hogy azt a bizonyos rossz választ elfogadják tőlem (hülye szfinxek és egyéb játékvezetők).. kellő távolságból bárki lehetek..
tegyük fel, hogy rájövök arra, hogy '2 meg 2 az 5'.. el tudom hitetni pl azok előtt, akik nem tudnak számolni.. vagy érvelhetek azzal, hogy 'én a számokkal foglalkozom, csak jobban tudom!'.. vagy kihasználhatom, hogy nem mernek nekem ellent mondani, mert tartanak tőlem, esetleg kedvelnek és nem akarnak megbántani és annyira nem számít nekik, hogy mennyi valójában..
a selejt-tudásból hasznot lehet húzni, pl eladok valamit, aminek kettő az értéke, öt forinttal fizetnek és csak kettőt adok vissza.. de nem tudok mit tenni, ha a másik annyira ravasz, hogy azt állítja, hogy ő valójában hatossal (tf: 6=5+1) fizetett.. főleg, ha még tanúkat is talál arra, hogy létezik hatforintos..
számtalan selejt-tudás halmozódik fel itt a topikokban.. megállíthatatlanul hömpölyög és az önigazoló tompikáknak már senki nem képes százezredszer megmondani, hogy 'ne csinálják!'.. mindenki kedvére él vissza a szavakkal és mindig van valaki, akinek épp jól jön egy tompika farvize..
könnyű rászokni a csalásra, a szavakkal és szakértelmekkel(kapuk, ahol vámot szednek de nem jutsz át rajtuk, ha pedig eleget fizetsz, hogy saját kapud legyen, akkor abban a pillanatban bezáratják veled, amint nem a piszkos szabályok szerint szeded a vámot) való visszaélésre.. a következetesség nem kifizetődő stratégia.. sorompók mindenütt, ha kedvedre utaznál bárhova, akkor miből élnének meg mások?
találtam néhány egyszerű szabályt, ami általános világbékéhez és jóléthez vezetne.. a m betűs nickeknek nem kellene a metába írnia (m = maradj csendben).. h-k, mint hülyék, hallgassanak, húzzák meg magukat.. l-eket le kell lőni.. v-k vartogjanak valahol máshol.. d = de jó lesz nekem..
