Nekem ez alapján úgy tűnik, az ívek miatt elég hosszan belátható a pálya a baleset helyszínének (195+32. szelvény) környezetében, zavaró csak az emelkedő/egyenes szakasz/lejtő lehet. Viszont sem a baleset anyagában, sem a kollégáiddal - akik ismerik a helyszínt - beszélgetve nem merült fel, hogy a lejtviszonyok komoly mértékben zavarták volna az adott szakasz beláthatóságát, akár nagyobb távolságról is.
─ Megismétlem, mert ez nem egy alaptalan, semmitmondó szöveg, hanem elemi szakmai követelmény.
Éppenséggel és csakis akkor, amikor a vonatszemélyzet valahonnan megtudta, hogy a rendes üzemmenettől eltérő, aggályosabb körülmények között nem számíthat még a szokásos biztonsági támogatásra sem: azaz magára hagyva, a korábbinál is több múlik rajta! (Játék a fogalmakkal: Lehet-e az "alapértelmezésben elvárt" állandó maximális figyelmet fokozni......? .....egyáltalán elképzelni.....? Vagy hibás az alapértelmezés és a valóságos szerényebb mértékhez képest mégiscsak lehet a figyelmet jobban is összpontosítani?)
> "Az átlagos utasnak elegendő annyit tudnia, hogy műszaki hiba történt, és elhinnie azt, hogy mindenki teszi a dolgát,...."
─Egy valódi átlagos utasnak valóban bőven elég ennyit megtudnia. Ámde itt véletlenül sem "átlagos" utasként szólaltam meg. Sajnálatom, de ─ velünk született ártalom? ─ utazás közben magam is átérzem tanult szakmám felelősségét a vonat minden más utasáért és a szolgálatban levő személyzetért is! Nem az nyugtalanít egy lassúmenet közben, mintha egyetlen mozdonyvezető is nagyvonalúan felelőtlenül vezetné a menetet ─ már csak azért sem, mert neki is kedves az élete! Az aggaszt, hogy a szabályosan haladó vonatot is veszélybe sodorhatják ─ az általam is ismert ─ szakszerűen soha végig nem gondolt "biztonsági" előírások!
"Egyszerű állampolgárként" sem írnám a magyar igazságszolgáltatás dicsőségtáblájára, hogy előszeretettel egyetlen elmarasztalható felelősként rendre mozdonyvezetőt citál maga elé és itél el olyasmiért, aminek valódi előidéző oka szakmailag egészen másutt keresendő!
Szűk bal ívvel jársz ki Ipartelepekről majd egyenes folyamatosan emelkedőben, ami kb. az állomásköz közepén éri el tetőpontját, onnan Polgárdiig folyamatosan lejt. Az ütközés valahol a tetőpont után következett be, (ezt 238-as kolléga biztos pontosabban tudja), így sajnos ez is befolyásolta láthatóságot.
1913. április 7-én hajnalban egy Szárliget felé haladó tehervonat elszakadt. A tisztán kézi fékezéssel haladó vonat leszakadt része a lejtős pályán annyira megfutamodott, hogy a zárfékező nem bírta megállítani. A leszakadt vonatrész Felsőgalla állomáson nagy sebességgel beleütközött egy álló tehervonatba, a zárfékező meghalt.
Igen hasinlóra gondoltam.Arra hogy kell-e jegyezni,naolózni azt ha egy mozdony beáll egy bizonyos vágnyra,egy szerekcényre.Ez előírés,vagy elhanyagolható dolog?
Bizonyos állomásokon bizonyos vágánycsoportoknál Vágányfoglaltsági naplót kell vezetni.
A Fejrovatos és/vagy Előjegyzési naplóba is bell jegyezni a fővágány elfoglalásást, felszabadulását legyen az akár egy mozdony vagy szerelvény ("elegy").
A vonatra járó mozdonyt külön nem jegyezzük elő,csak akkor ha nem érkezik időben meg az adott vonathoz és esetleg emiatt késést szenved.
Pontosan így van! A baleset nem a zárlámpa zártárcsára történő cserélése miatt következett be, hanem azért, mert a személyvonatot a tehervonat visszjelének vétele előtt menesztették el! Viszont, ha a zárjelzőt a mozdonyvezető időben észlelhette volna, amihez jól működő zárlámpa, vagy tárcsa esetén annak kellő mértékű fényvisszaverő képessége (egyébként nem tudom, melyik volt messzebbről látható), ezen kívül a mozdony megfelelő világítása is szükségeltetik, jelentősen nőttek volna a mozdonyvezető túlélési esélyei. Így viszont még felállni és menekülni sem volt ideje, a székben találták meg.
Igen hasinlóra gondoltam.Arra hogy kell-e jegyezni,naolózni azt ha egy mozdony beáll egy bizonyos vágnyra,egy szerekcényre.Ez előírés,vagy elhanyagolható dolog?
A kifogásolt szöveg első változatát nem "megszólítás" nélkül küldtem el, bár mondanivalómat értelemszerűen többeknek szánta. A küldeni szánt szöveg "elveszett"
nem kaptam rá nyugtázást, ezért másolatát ismételten el kellet küldenem. Ez ért célba ─ hivatkozás nélkül! Technikai hiba, de én kérek elnézést!
> "Ha ott, akkor a vonat végén egy jól működö zárlámpa van....."
─ .... és éppen akkor dől le a nagyabonyi ferde torony, abba még nem feltétlenül kell belehalnia a harangozónak (főleg ha nincs is itt a déli harangszó ideje)!
[Bocsánat a morbid viccért ─ nem sértés kívánt lenni!]
Egyébként válaszom okán nem egyetlen személyhez kívántam szólni, hanem mindazok lelkiismeretét megmozdítani, akiket "hivatásszerűen" azért fizetnek, hogy a vonatok minden szempontból biztonságos pályán haladhassanak, sohase múljon kizárólag azon a mozdonyvezető élete ─ meg rajta kívül akár más százaké ─ hogy hány méterről képes észrevenni egy előtte megállt vonat végét! (Vehesse, vegye csak észre minél messzebbről! ─ de nehogy már azért kényszerüljön ezzel védenie magát, mert előtte egy csapatnyi bamba bumburnyák büntetlenül meg- és áthághatta s szakma minden létező biztonsági szabályát!)
Azt állítom, hogy a vasúti forgalomszabályozás intézményének nem az a rendeltetése, hogy trükkös vészhelyzeteket kreáljon a haladó vonatok elé, amelyeket hősies helytállással úszhatnak meg a legrátermettebbek és áldozatként végezhetik a kevésbé szerencsések. És azt is állítom, hogy önmagában édeskeveset ér akármilyen alapossággal kivizsgálni, hol és miben hibáz(hat)ott a mozdonyvezető a végső (másod)percekben, ha arra igazából rá se hederítünk, milyen baljós előzmények vezettek oda, ahol már valóban csak az ő szerencsés csillagzatán múlt minden?
Én azt szeretném megtudni,hogy,,ha egy mozdony beáll a kiadott vágányra pl.egy V43.1323-as,azt kell-e ill.kötelező-e pappiron vezetni,hogy mikor állt be köcsiszám szerint.
Nem tudom, hogy a nicked egyben a foglakozásod-e? De ezzel a hozzászólásoddal nálam bekerültél abba a körbe, melyet épp annyira értékelek, mint a nicked által megjelölt munkavállalói kör.
>"Mozdonyvezető halt meg az miatt, hogy a zárlámpákat lecserélték zártárcsára..."
─ Nem!Az miatt soha senki nem halt meg! Mint ahogy amiatt sem halt meg egyetlen ember sem, hogy helyenként és esetenként a mozdonysípot hajókürtre cserélték.
Amiatt viszont már biztosan, hogy a vonatforgalom szabályozásakor "valakik" nagyvonalúan eltekintettek a "menetrendszerűség" fogalmában összefoglalt biztonsági szabályok betartásától. (Régen rossz, ha arra próbáljuk alapozni a vonatközlekedés biztonságát, hogy a mozdonyvezető 130 vagy éppen 250 méterről pillantja meg a vonat végét ─ zárjelzővel vagy anélkül ─ amikor tudjuk, hogy a legrövidebb mellékvonali általános fékút is 400 m!)
Morbidabb megfogalmazásban: a zárjelző minősége ─ a lényegesebb előzményekhez képest ─ annyiban mértékadó, hogy a balszerencsés mozdonyvezető a helyszínen szörnyethalhat-e vagy csodálatos szerencsével (esetleg) túlélheti! Ez sem kevés: legyen hát minél tökéletesebb a zárjelző, minél korszerűbb a világítás! Csak nehogy abba a tévhitbe essen valamely illetékes korifeus, hogy ezzel véglegesen megoldódott a vonatközlekedés biztonsága: kizárt minden további súlyos baleset!
