Egy kereszténynek, ha "utánozza a Bibliát", az elég, és más nem kell. Mármint a benső megnyugvása szempontjából. Sőt, minél inkább olyan az élete, mint amit a Bibliában lát (vagy látni akar), annál nyugodtabb lesz. De ez messze vezet, és nem is ide való téma, mert ez csak oda futhat ki, hogy van-e egyáltalán értelme a kereszténységnek, a hitnek, ennyi erővel nem lehetne e hinni másban, etc. Ezzel a témával mint filozófiai kérdéssel van is értelme foglalkozni, de máshol, mivel e topik írói és olvasói nem nagyon hinném, hogy fogékonyak lennének rá.
Utolsó szakaszra: Tekintettel arra, hogy a hit hallásból van, és neki a HGY-ben ezt tanították, ezt hallotta, még szép, hogy azt fogja mondani, ez az ő személyes hite. Akik meg már kiszabadultak ebből a varázslásból, azt mondják, nem, ez nem a személyes hited, ez az, amire tanítottak téged.
Persze, ez is lehet kérdés, de ezt azért nem érdemes feltenni, mert alapvetően keresztények problémáiról folyik a vita, akkor pedig az ember helyezze magát lelkileg, értelmileg, érzelmileg olyanná, hogy megértse őket.
én nem azt neveztem pedzegetésnek, amire Te gondolsz, hanem azt, hogy Nóra írt olyat, hogy ő szabad akaratából fizeti a tizedet, hitből. (lehet, hogy ez a "hitből" Nóránál mást jelent, mint nálam, én mindenesetre úgy értettem: hitből, nem pedig olvasásból. Pláne, hogy írt olyat is: "ha már az anyagiak a téma, igenis kellenek szellemek, kell Isten vezetése, egészen konkrétan" - 8197)
"Gondolom, olyan kérdésekről szólsz, amiket a Biblia a személyes lelkiismeret hatáskörébe utal. Azaz ki-ki fizethet önkéntesen tizedet, tarthat szombatot, élhet növényi koszton stb."
Ezzel a következő gondom van: fizetHET, tartHAT, élHET. Ez így, ebben a formában egyéni választás, egyéni szabadság. De én arról beszélek, amikor valaki az Úrtól kap válaszként nem megengedést, hanem személyes felszólítást. Feléd akkor a következőképpen módosítanám a kérdésemet: adsz-e elméleti esélyt arra, hogy nem az illető _választja magának_, hanem kérdésre válaszul felszólításként kapja?
Talán a gyepálás rossz szóhasználat volt részemről. De semmiképpen nem a módszertani tisztázást értettem gyepálás alatt. Hanem azt, hogy Nóra ugyan leírta, hogy hitből fizet tizedet, mégis többen többféleképp arról győzködik, hogy ez ugyan nem hitből van nála (hanem tanításból, érzelmi elhatározásból stb.).
Nem, tekintettel arra, hogy azt az állítást, hogy fontos, én nem írtam le. Ha leírtam volna, jogos volna megkérdezni, hogy mit értek azon, amit leírtam. De tekintettel arra, hogy ezt Te hoztad be a vitába, hát azt kellett volna írnod, hogy arra jutottál itt olvasgatva, hogy fontos, és, hogy mondjuk el, mi mit gondolunk róla: fontos-e vagy sem. Mindezt azért mondom, mert hogy én nem gondolom, hogy az fontos - pontosabban, hogy az volna a legfontosabb. Tisztességes emberek ezrei élnek a világban értelmes és értékes életet anélkül, hogy fogalmuk lenne arról, mi - nem, hogy milyen - az az Úrral való személyes kapcsolattartás.
A másik felével kapcsolatban azt tudom mondani, hogy érdekes felvetés, amin érdemes elgondolkodni, ugyanakkor akkor azt mondom, módszertani szempontból mégsem volt butaság példának hozni a sorozatgyilkost, mert hiszen az is állíthatja valamiről, ami másoxámára meglepő, hogy azt neki "I" mondta. És nem tudja bebizonyítani senki, hogy neki nem "I" mondta... hanem marad az, hogy megnézik a zsinórmértéket, hogy az adott állítással összhangban van-e. Összhangban van-e a Bibliával az emberölés, pláne a sorozatos? És ezzel visszajutottunk az alapokhoz.
A kérdésedet egyébként úgy lehetne feltenni egyszerűen, hogy lehetséges-e, hogy valakit a bibliai igazságokkal ellentétes irányba vezeti "I"? Én itt azt válaszolnám - épp a korábbi fejtegetéseim alapján -, hogy kizárólag akkor, ha ez a vezetés csak az ő életére van hatással. Ez pedig eléggé beszűkíti a lehetőségeket. Ha nem így lenne, a sokunkat zaklató BASZ összes tette is védhető lenne, hiszen ő soxor megmondta és leírta, hogy neki "I" mondta, mit kell tennie velünk. Vagy más példát hozva, kicsit hasonlít ez a hospice kontra emberölés problematikára. Pláne borul a rend, ha egy magát kereszténynek nevező felekezet talál ki tanításokat, amelyek a Bibliában nem szerepelnek, vagy azzal ellentmondásban vannak: adventisták, mormonok, jehovisták... hitgyüli. (Persze, ők viszonylag még kevesebb és kevésbé látványos ellentmondásban vannak, de ez csak idő kérdése, lásd Bödönke legutóbbi példáját. Ma még csak egy idézet, 30 év múlva tan.) A felekezeti szintű, tömeges vezetést nem tudom elfogadni, mert nem tudom, akkor hol a határ. Mi alapján mérjelek meg, ha holnap azzal állsz elő, hogy kijelentésed van arról, hogy a Szíriuszról jöttél? És mi alapján, ha aztán már százan, ezren mondjátok ezt? Hiszen éppen a kognitív disszonanciát redukálja majd mindenki úgy, hogy azt fogja állítani, az igaz, hogy a Szíriusz nincs benne a Bibliában, de neki személyes vezetése van. És véletlenül mindannyiuknak ugyanarra van személyes vezetésük. Dokumentáltan így működtek az öngyilkos szekták, de, ha beszélgetsz szektoid keresztényekkel, láthatod, hogy a felekezetük Bibliából le nem vezethető részét majd mind így védi Szűzmáriától az állandó, újra és újra elmaradó világvégekig.
Tehát visszakérdezek: szerinted hol a határ? Meddig lehet elfogadni, hogy a személyes vezetés - jelentsen bármit is az - ellentmondásban van a zsinórmértékkel?
"És az érzelmi alapú elhatározás feltételezésén túl adtok-e esélyt annak, hogy az Úr vezessen személyesen, nem általános érvényűen valakit úgy, hogy igen, ő fizessen tizedet, maradjon nőtlen stb." - Ha ez azt jelenti, hogy ezután ez a "vezetés" őt parancsként kötelezi, akkor nagyon ritkán. Van példa erre (pl. Jeremiásé), de semmiképpen nem tekinthető ez olyan vezetésnek, amit a karizmatikus mozgalomban általában e szón érteni szoktak. Mert vezetést lehet kérni, de ilyen prófétai jellegű kijelentést (illetve a Krisztusé mellé felveendő igát) aligha. Azt csak kapni lehet, kérés nélkül, és csakugyan nagyon ritkán. Nagyon rossz sorba jutna az egyház, ha az emberek mindenféle kötelmet magukra vehetnének személyes isteni kijelentés vagy vezetés örvivel. Ha valaki e téren téved, inkább tévedjen abba az irányba, hogy nem tesz fogadalmat, mint hogy elhamarkodottan tesz.
Erre én is reagálnék, mint Nóra egyik vitapartnere.
Először a "gyepálásról". Egyáltalán nincs mit gyapálnom egy olyan ellenfélen, aki nem áll helyt, hanem elszalad. És itt nem az időhiányról beszélek, hanem a megtörtént válaszainak elégtelenségéről. Egyszerűen azért kell a magamét hajtogatnom és őt módszertanilag bírálnom, mert ő nem azt védi, amit én kifogásoltam, hanem valami mást, amit nem támadtam. Mit tehetnék mármost? Kezdjem azt bizonygatni, amit ő tagadólagos tulajdonítással a számba adott? (8337) Azaz hogy az Istennel való kapcsolattartást valamivel pótolni lehet, és hogy nem Isten Igéje minden jó forrása? Te ezt "pedzegetésnek" becézed, de ez valójában Copeland könyve elleni kifogásaim érzéketlen félretolása (valószínűleg szubjektív, élményjellegű olvasási stratégiából eredően); azonfelül rám nézve felületes és bántó tulajdonítás, és ha mástól hallom, akkor talán már kendezném is. Mert olyasmivel kapcsolatban foglalkoztat engem, ami kívül esik a vitán, míg tényleges felvetésemre nem felel.
Ami meg a kérdésedet illeti: számomra az Úr szavának meghallása elsőrenden a Biblia olvasását, tanulmányozását, a rajta való elmélkedést jelenti. Csak ezután jöhet szóba az a karizmatikus gyakorlat, hogy konkrét kérdéseket (leginkább életvitelieket) az Úr elé viszek, hogy adjon világosságot. (Nem szívesen kérek "kijelentést", bár hiszem, hogy Isten adhat ilyet is életviteli dolgokban.)
Azért tartom fontosnak az Úrral való személyes közösséget, mert ő több, mint tan, és több, mint erő. Ővele biztos közösséget csak a meglévő kijelentés (a Biblia) alapján lehet létesíteni. Ha valamely szellem ennek ellentmond, azt meghallgatni sem érdemes.
"amikor valaki megkérdezi az Urat, hogy egy adott dologgal kapcsolatban mit tegyen, majd aszerint cselekszik, és nem aszerint, ahogy mások helyesnek látnák, hogy cselekedjen, és igéket hoznak arra, hogy de nem KELL úgy cselekednie, ahogy teszi, mi másra hivatkozhatna, hogy ugyan nem KELL, de ő ezt kapta, hát ezt teszi." - Gondolom, olyan kérdésekről szólsz, amiket a Biblia a személyes lelkiismeret hatáskörébe utal. Azaz ki-ki fizethet önkéntesen tizedet, tarthat szombatot, élhet növényi koszton stb., vagy teheti az ellenkezőjét, amíg emiatt nem állítja magát különbnek másnál. Mondhatja, hogy neki ez az életmód alkalmasabb, mint a másik, de azt már nem, hogy ha nem tenné ezt, akkor vétkezne. Másképp: ne próbálja alája csúsztatni a törvényt, hanem művelje szabadon, ami mellett döntött, nem kárhoztatva a más szabadságát, és meghagyva magának is a változtatás lehetőségét.
"Amire persze lehet rázúdítani, hogy érzelemből cselekszik. Én kb. ezt látom Nórával és veletek kapcsolatban." - No nem ez a helyzet. Mi az ő vitamódszerére mondunk hasonló kifogásokat, nem a meggyőződésére. Azaz ha ő a törvénybeli parancsokat mint olyanokat tudja csak felhozni igazolásul, akkor rámutatunk, hogy visszahozza Mózest. Ha viszont hasznossági vagy gyakorlati okokat hoz fel, semmi ellenvetést nem teszünk ellene.
Mostanáig még nem is derült ki, hogy Nóra mit tart igaznak Copeland könyvéből. Engem különösen érdekelt volna, hogy a következő részletre (8124) mit szól: "Ez az igerész világossá teszi, hogy aki nem fizet tizedet, megrabolja Istent, és emiatt átok alatt él. Azonnal kezdj el tizedet fizetni! Ha semmi pénzed sincs, keress valamit az ingóságaid között, és még ma add oda." - Te lelkiismeretről és személyes vezetésről beszélsz, Copeland meg törvényként suhintja oda a tizedet a HGY-sek nyakába. És mikor Nórán volt a sor, hogy erre reagáljon, ő ilyen módon táncolt félre (8150): "A Sz.Sz. vezetésében kell mindent tenni, ezt is, ti meg Tatorttal ragaszkodtok szavakhoz. Ne legyetek már farizeusabbak a farizeusoknál." És ismét: "Ha a Hgy tizedfizetést tanít, és ezt olykor/gyakran túldimenzionálja, akkor sincs semmi, mert ugyanakkor nem ellenőrzi. Én azt a kényszert és kárhoztatást soha nem éreztem, amiről ti beszéltek." - No hiszen, a fenti Copeland-idézet derékba töri Nóra mindkét védekezését. És ő ezt jól láthatta, hiszen a (8124)-ben bőven idézve, szép libafos-zöldre színezve, pontokba szedve, kihívó minősítésekkel jól megszórva eléje tártam. Mi egyebet tehettem volna, hogy őt érdemi válaszra bírjam? És ismét, mit szólsz te a vitának eddigi folyamát (és Nórának címzett szemrehányásaim indokát) végre megismerve?
Ó, nem, ez magyarul pontosan azt jelenti, hogy MIT értetek azon, hogy fontos az Úrral való személyes kapcsolattartás. Sem többet nem jelent, sem kevesebbet.
(amúgy valamelyik HGy-s topicban időről időre fel szokott merülni, valami olyas formában, hogy ezt a személyes kapcsolattartást nem helyettesítheti semmi, sem FSZA-ra, sem sima SZA-ra hagyatkozás. A törzsközönség többé-kevésbé azonos ezekben a topikokban, és mivel senki törzsírótól nem olvastam olyasmit - vagy nem emlékszem rá -, hogy nem, ez a kapcsolattartás nem fontos, feltételeztem, hogy ennek fontossága amolyan hallgatólagos egyetértés a törzsközönségen belül)
Nem a misztérium módjára vagy elemzésére irányult a kérdésem. Hanem arra, hogy adtok-e legalább elméleti esélyt annak, hogy valaki az Úrtól kér gyakorlati útmutatást (például, de nem kizárólag) a tizedfizetés dolgában. És az érzelmi alapú elhatározás feltételezésén túl adtok-e esélyt annak, hogy az Úr vezessen személyesen, nem általános érvényűen valakit úgy, hogy igen, ő fizessen tizedet, maradjon nőtlen stb. Mert a beszélgetés eddigi alakulásából nekem az csapódott le, hogy fel sem merül ez a lehetőség, és gondoltam, megkérdezem.
"mit értetek azon, hogy fontos az Úrral való személyes kapcsolattartás?"
Ez azt jelenti magyarul, hogy ti ezt írtátok, és én belekérdezek, hogy ugyanazt értjük-e alatta vagy sem. Az a fránya "azon" szó a ludas. De nem ezt akartad kérdezni, hanem azt, hogy erről a témáról Neked ez jutott az eszedbe, és érdekelne mások véleménye. (Ha jól értem most már. ;-) )
"Nem pont a tizedfizetésre leszűkítve érdekel a véleményetek." De engem az érdekelt, illetve az, hogy milyen módon ventilál egy keresztény, hogyan oldja a belső feszültséget, hogyan működik a kognitív disszonancia oldása.
"A tizedre vonatkoztatva sem a kérdésemre reagáltál, vagy ha igen, akkor valszeg az esetleges személyes vezetésben kapottat minősítetted "fogadást tesz magának"-ká." Igen, valószínűleg. A személyes vezetést mint olyat nem fogadom el olyan módon, ahogy a szélsőségesek beszélnek erről, amolyan kutyasétáltatás jelleggel. Helyette azt gondolom, hogy emberi elhatározások léteznek, amelyekhez vagy hű marad valaki, vagy nem. Vagy képes jól meghozni a döntést (nem a döntés jó feltétlenül, hanem a döntéshozatal formája, tehát, hogy működő, fenntartható), vagy nem, és akkor felsül saját maga előtt is. Sok ilyen történetet láttam akár a saját, akár mások életében. És ez a lexomorúbb része a dolognak.
"Ezek után még inkább érdekelne az általános véleményed az Úrral való személyes kapcsolattartás mibenlétéről." Az általános véleményem az, hogy "az Úrral való személyes kapcsolattartás" misztérium, és mindenki másként éli meg. Éppen ezért nem is nagyon lehet (vagy érdemes) összehasonlítani másokét egymással. Egy dolognak látom értelmét, odatartani mindenkinek a magáét a zsinórmértékhez - akár nyilvánosan is: erre jó a közösség és ez a fórum -, és elgondolkodni, ha ellentmondás feszül a leírt dolgok és a személyes vezetettség között. Nyilván, az drasztikus példa, ha azt mondom, hogy az nyilván nem lehet "I" vezetése, ha egy sorozatgyilkos hivatkozik arra, hogy neki "I" mondta, hogy kiket öljön meg, de apróbb, pl. tizedfizetési gyakorlat témájában is megnézhető, mi van leírva, és mi a gyakorlat. Momentán erről volt szó, nem többről, ahogy én látom. Ennek melléxálaként kongruens és én érintettük az elme és az érzelmek működését, tatort pedig az általa helyesnek tartott bibliai hit és problémakezelés témáját. Nemot ki nem hagyjam: ő pedig a vitakultúra és vitamódszertan témájában igyekezett Nóra előtt bizonyos dolgokat meglebegtetni.
Például Nóra is pedzegetett személyes kapcsolattartást a témában, én pedig úgy fogalmaztam, hogy elméláztam a kialakult helyzeten, és felmerült bennem a kérdés.
Nem pont a tizedfizetésre leszűkítve érdekel a véleményetek. A tizedre vonatkoztatva sem a kérdésemre reagáltál, vagy ha igen, akkor valszeg az esetleges személyes vezetésben kapottat minősítetted "fogadást tesz magának"-ká. Ezek után még inkább érdekelne az általános véleményed az Úrral való személyes kapcsolattartás mibenlétéről.
Akkor tessék megtanulni fogalmazni, mert a kérdésedből az olvasható ki, hogy valaki erről beszél. :-)
Tehát tized: "Tized önkéntes adása ellentétes a Bibliával? Vagy csakis amiatt fordulhat elő, mert az illető "beszopta" haszonleső emberek tanításait?" Véleményem szerint az, hogy valaki fogadást tesz magának, hogy minden hónapban beadakozza a jövedelme 10%-át, magánügy és teológiai szempontból is támadhatatlan. Az, hogy valaki ezt azért teszi, mert vonatkoztatja magára az ószövi igehelyeket, és ezt a fix arányú adakozást tévesen tizednek nevezi, még mindig magánügy, de már teológiailag támadható. Az, hogy másoknak valaki azt tanítja, hogy neki fizessék ezt az összeget, és, hogy elég csábító legyen a dolog, hát áldásokat ígér cserébe, amelyeket nem neki kell valóra váltani, és, hogy elég félelmetes is legyen, hát átkokat is ígér, amelyeket, ha akarna sem tudna betartani, már nem magánügy, hanem közügy (mivel ez csalás), és emellett teológiailag is aggályos.
Én beszélek személyes kapcsolattartásról :), mert a kialakult helyzettel kapcsolatban érdekel erről a véleményetek.
Tized _szedése_, tizedfizetésre presszionálás ellentétben vannak a Bibliával. (Nóra ezt nem is tagadta) Tized önkéntes adása ellentétes a Bibliával? Vagy csakis amiatt fordulhat elő, mert az illető "beszopta" haszonleső emberek tanításait?
Ki beszélt itt a személyes kapcsolattartásról? És ki gyepálja Nórát? (Én speciel pusztán a saját működése elé tartok tükröt.) Még az alaptéma sem ez volt, hanem az, hogy bizonyos gyakorlatok ellentétben vannak-e a Bibliával vagy sem. Ha igen, miért, ha nem, miért.
És felmerült bennem a kérdés, tulajdonképpen Ti, akik most Nórát gyepáljátok, mit értetek azon, hogy fontos az Úrral való személyes kapcsolattartás? Mert amikor valaki megkérdezi az Urat, hogy egy adott dologgal kapcsolatban mit tegyen, majd aszerint cselekszik, és nem aszerint, ahogy mások helyesnek látnák, hogy cselekedjen, és igéket hoznak arra, hogy de nem KELL úgy cselekednie, ahogy teszi, mi másra hivatkozhatna, hogy ugyan nem KELL, de ő ezt kapta, hát ezt teszi. Amire persze lehet rázúdítani, hogy érzelemből cselekszik. Én kb. ezt látom Nórával és veletek kapcsolatban.
Szóval mit értetek az Úrral való személyes kapcsolattartáson?
Ebben ne legyél biztos. Csupa olyan dolog veszi körül a pünkkarszupáld gyülekezetbe járókat, amelyek színtisztán érzelmek. A valódi hitet pedig ki mutatja meg? Ki jár a vízen? Ki hal meg másokért? Ki támaszt halottakat? Ki gyógyít betegeket? Ki prófétál hatalommal? Ugyanmár! Ne keverd össze a csapongva rajongást a hittel.
"Azért elég jól tartanak a férceléseim, jobban, mint némely varrások:)" - Ha jól emlékszem, Don kifejezetten "az itt látható működésed, érvelésed, metodikád alapján" nevezte a megoldásaidat "ideiglenes, fércelt megoldásoknak." Azaz ezzel lényegében azt mondod, hogy e topikbeli válaszaid nagyon is erősek és tartósak, szemben a névtelen "mások" bizonyos varrásaival. - Ha nem az intuíciód magánéleti hatékonyságát próbáltad ezzel hangsúlyozni, akkor nagyon nagy ellentmondást látok benne egyéb hozzászólásaiddal, melyekben túlozva ugyan, de bizonyos mértékig komolyan is elismerted, hogy mamcsis, hebehurgya, mittudomén milyen módon érvelsz.
Ha csakugyan tartósabbnak mondod ezeket a férceléseket az olyan hozzászólásoknál, melyekre végül érdemben nem tudsz felelni (éspedig nem a közös vitaalap hiánya vagy valamiféle tudásbeli különbség miatt), azzal szerintem a vita egyszerűen követhető menetét tagadod le. A felvetett, témába vágó kérdése és a rájuk adott érdemi válaszok száma (nem feltétlenül a hossza) első közelítésben megmutatja, ki áll jobban a vitában.
Nem tarthatom gyümölcsnek a HGY méretét, amikor tudom, hogy hányan mentek az elmúlt 25 évben tönkre a HGY körül és miatt. Nem tartom gyümölcsnek a jelentős részét a HGY ténykedésének. Nem jó gyümölcs az ATV, nem jó gyümölcs a szökőkutas csarnok, nem jó gyümölcs Alsótekeres, nem jó gyümölcs a sok csalás, a sok visszaélés. Az egész okádék, igen.
Soha nincs olyan, hogy nincs elég idő. Mindig annyi idő van, amennyi elég, főként, hogy a szituációk kialakulásában mindig ott vagy benne magad is. Ha magad teremted, meg is tudod oldani. (Kicsit más oldalról a soha nem feljebb kisértetéses utalás a Bibliában erről szól.) Ugyanakkor itt most a problémákra, hirtelen jött szituációkra utalsz, miközben az eredeti téma éppen hogy valamiféle folyamatos gyakorlat volt: tizedfizetés a HGY-ben, tizedfizetés az Újszövben, tizedfizetés kontra adakozás. Ezek itt nem ad hoc kialakuló helyzetek, hanem folyamatos, évekig tartó gyakorlat. Ha itt nincs idő lecsendesedni, ha itt nincs idő elolvasni, mi van a Bibliában, ha itt nincs idő összehangolni a gyakorlatot az Írással, akkor alapvető problémák vannak.
"Hogy jött ez ide?" Úgy, hogy bizonyos "megérős"* tanításokat simán bekajolsz és visszaböfögsz anélkül, hogy megrágnád és megemésztenéd. Te sem akarsz bizonyos dolgok mögé nézni, te is elfogadod szimpátia alapján emberek tanítását, stb. Ezek tudattalan, ösztönös cselekedetek.
"Mikor túl vagyok a helyzeten, sokszor meglátom az összefüggéseket is." - És az intuíciód nyújtotta megoldást kb. milyen arányban szokták igazolni ezek az összefüggések?"
Eddig nem volt ellentétes, csak itt sokan próbálják bizonygatni, hogy az. Gyümölcsök, amiket nem tartotok gyümölcsöknek. Igék, amelyeket teljesen másképp értelmezünk. De tényleg mennem kell, szia, Don!
"Én nagyon a szellemi és lelki intuícióim után megyek, és sokszor hatékonyabban bármi egyéb logikus, megalapozott, összefügéseiben tökéletesen átlátott elgondolásnál, mégha ezt nagyképűnek, kevélynek, vagdalkozónak, butának, stb-nek látod is."
Úgy látom, te az intuitív gondolkodásodat valamiféle pajzsnak használod, hogy ha elfogynak az érveid, átháríthasd a vitapartnerre a felelősséget. Mert hiába vagy te az, aki elhagyogat sok vitaszálat, félremagyarázza a vitapartner állításait, szavakat ad a szájába, nem áll helyt saját kijelentései mellett - mégis nyitva tartod a kiskaput, hogy egy "nem érted, nem látod," vagy "erőszakos farizeus vagy" kiáltással kirohanj a vitából, és mégis magadat tartsd valamiféle győztesnek. Ekkor természetesen nem kell törődnöd a vitára energiát pazarló, hoppon maradt vitapartner dohogásával sem.
Ugyanígy szokta lezárni a vitát sok máriás római katolikus is, hogy csak saját tapasztalataimból hozzak példát. Azt mondják: "A protestánsok süketek a szellemi vonatkozásokra, észvallást követnek, érzelmileg sivárak. Mária tisztelete nem a hideg észre tartozik. Protestáns ember ezt nem értheti meg." Te hogy vernéd ezt vissza? Az intuíció jelszava most őket segíti.
"Mikor túl vagyok a helyzeten, sokszor meglátom az összefüggéseket is." - És az intuíciód nyújtotta megoldást kb. milyen arányban szokták igazolni ezek az összefüggések?
:) Jó:) A gyümölcseiről ismerszik meg minden, nem? A gyömik meg olyan dicsekedős ezen a fórumon... Azért elég jól tartanak a férceléseim, jobban, mint némely varrások:)
Tényleg jó mindent több oldalról megismerni, és nem a keresgélés öröméért. De nekem sokszor nincs rá időm, mert ott a helyzet, azonnal kell döntenem. Sokszor meg ugyan lenne idő fontolgatni, utána járni, de ott van bennem a megérzés. Ilyenkor azért nem döntök azonnal, legfeljebb ha csak magamról van szó, de többnyire bejön hosszú távú eredményeit tekintve is.
"A nemtörődömség, másra hárítás, nemazéndolgomozás ennek az ellenkezője. Nagyon kártékony."
Igen. Hogy jött ez ide?
És most jönne a Sz.Sz. vezetése, az Úrral való folyamatos, jó kapcsolat, ami minden intuíciót megelőz, de mennem kell.
Nézd, ha valaki magát kereszténynek (krisztusivá válni akarónak) tartja, azzal kimondja azt is, hogy az Igét (ami Jézus maga) önmagára vonatkozónak tartja. Ebben a felállásban valóban komoly diszkrepancia, ha te az intuíciót emlegeted, míg más eléd tolja, hogy, ami meg van írva, ellentétes a te intuícióiddal.
Ki mondja meg, mi a megoldás? Megoldás sokféle van, de A megoldást nem olyan könnyű megtalálni, pláne nem kivitelezni. Én úgy látom, a te intuíciós technikád rengeteg elfojtást és elodázást és terelést rejt önmagában. A te megoldásaid tehát nem A megoldások, hanem csak ideiglenes, fércelt megoldások. (De ezt nem bántásnak írom, hanem csak az itt látható működésed, érvelésed, metodikád alapján.)
Én úgy gondolom, minél több oldalát ismerjük valaminek, annál teljesebb a képünk, és, ha problémáról van szó, akkor annál több lehetséges megoldást vehetünk észre. Ez kicsit tantrikus megközelítés, de hasznos, mert a jó/rossz típusú bináris megközelítés gyakran teljes csapda a dönteni akaró számára. A megismerés mindig hasznos, így a megismerés nem távolíthat el a megoldástól és a lényegtől, ha csak nem az önmagáért való keresés maga az, ami elvonja a figyelmet. A megismerés kulcsszó. A nemtörődömség, másra hárítás, nemazéndolgomozás ennek az ellenkezője. Nagyon kártékony.
"Én nagyon a szellemi és lelki intuícióim után megyek, és sokszor hatékonyabban bármi egyéb logikus, megalapozott, összefügéseiben tökéletesen átlátott elgondolásnál, mégha ezt nagyképűnek, kevélynek, vagdalkozónak, butának, stb-nek látod is."
Ha te a Szent Szellem által inspirált intuíciók után járnál, akkor nem fogadnál el olyan dolgokat, pl. a tizeddel kapcsolatban, amik nem egyeztethetők össze az Írással.
Elfogadom, hogy intuícióid vannak, csakhogy nem az Úr adta ezeket, hiszen nem egyeztethető össze az Igével.
