Nekem is rég tiszta, hogy simán hallgathatott egy csomó jelenségről - éppen az axiómái miatt.
Ez minden elméletnek "hibája", egyetlen elmélet sem törekszik a "teljes tudásra", pontosabban minden elmélet ennél konkrétabb célokra van kitalálva.
Fent idézett - a 7. fejezet tartalmára vonatkozó kijelentésével az lehetett a baj, hogy eleve nem is esik szó benne - se pálca rövidülésről, se órajárás lassulásról - mint folyamatokról.
Itt ketté kell választani két dolgot. Egyrészt már az általános relativitás felé mutat az, amikor valaki a gyorsulást is beveszi az elméletbe. Természetesen "a valóságban van gyorsulás", de a SR-t eredetileg arra találták ki, hogy a Lorentz-transzformációnak - ami gyorsulásmentes mozgásokhoz kapcsolódik - egy szép és természetes magyarázatát adja: olyat, ami lehetőséget ad az általánosításra. A SR szempontjából a lényeg a két axiómában rejlik: az IR-ek egyenértékűek a természeti törvények szempontjából, illetve a fény sebessége konstans c (minden IR-ben mérve). A fizika számára mély üzenettel bírt az, hogy milyen sok dolog következik ebből a két egyszerű alapelvből. Másrészt - ahogy fentebb és korábban is mondtam - a relativitáselméletnek nincs szüksége olyan folyamatokat feltételeznie, mint Neked. Pl. a relativitáselmélet (a speciális és az általános elmélet) is jól megvan az atomhipotézis nélkül. Tudjuk máshonnan, hogy "a valóságban vannak atomok", de a relativitáselmélet úgy is "igaz lehetne", ha atomok nem lennének.
Időpocsékolás volna, tehát káros!
Egyéb folyamatok után ott érdemes kutakodni, ha olyan kísérleti tényeket próbálunk megmagyarázni, amiket a relativitáselmélet nem. Ilyen kísérleti eredmények hiányában ui. merő spekuláció az, hogy vajon mi van a "valóságban", miről nem tud a relativitáselmélet. Természetesen vannak ilyen kísérleti eredmények, pl. a részecskefizika szolgáltat ilyet bőven, de az ikerparadoxon és társai nem nyitják meg az utat semmilyen új tudás felé, mert azok tökéletesen magyarázhatók a relativitáselmélet keretein belül.
Az elmélet ugyanis "vonatkoztató testekkel" és egyéb fizikai objektumok fizikai tulajdonságaival foglalkozik, tehát valóságos dolgokról szól.
A matematika is valóságos dolgokról szól, de nem akarok elmenni ebbe az irányba. A relativitáselméletet azért tartom szinte tisztán matematikai elméletnek, mert axiomatikusan, tisztán a szellem erejével épül fel. Az elméletben szereplő méterrudak, órák stb. absztrakt és idealizált fogalmak, ennek megfelelő absztrakt és idealizált tulajdonságokkal. Nem véletlen, hogy az elmélet nem részletezi, miféle órákat használ, mert erre nincs szüksége. Csak azért nem nevezem tisztán matematikai elméletnek, mert a fizika hívta életre, az ő saját céljaira. Pl. amikor a relativitáselméletet egy fizikus alkalmazza, akkor gyakran kilép annak eredeti kereteiből és intuitíven vegyíti más elméletekkel (pl. az elektrodinamikával). Ezt egy matematikus általában nem tudja megtenni, illetve nem is érdekelt ebben.
Szólok: elhangolódtak a műszerei.
Természetesen ilyenről sem beszél Einstein, hasonló okból, amiért az órák felépítését sem részletezi. Azért, mert erre nincs szükség. Az elmélet axiómáiból logikailag következik, hogy a mozgó tárgyak a mozgás irányában megrövidülnek és lassabban öregszenek, függetlenül attól, hogy bennük milyen egyéb dolgok játszódnak le. A relativitáselméletben maguk a mért mennyiségek a relatívak (távolság, időtartam, koordináták), a "mérőműszerek" csak a gondolat eszközei a relativitás bizonyítására.
Megkeresem, és szólok akkor is, ha nem találtam.
Ez dícséretes, de fontosabb lenne, hogy eljusson Hozzád, amit mondok, illetve amit Einsteintől idézek. Pl. nem kéne azt hajtogatnod, hogy az időnek nincs definíciója, amikor Einstein világosan beszél az idő definíciójáról. És nem kéne úgy tenned, mintha az idő múlása és az órák járása két külön dolog lenne, amikor az idő einsteini definíciója az órák járásán alapul.
Természetesen a való világban az idő nem azért van, mert valaki definiálta vagy mert valaki órákat épített. Lehet tekinteni az időt filozófiai kategóriának is. De a relativitáselmélet egy matematikai modell, amiben a fogalmak viszonyát axiómák és definíciók határozzák meg. Lehet tekinteni az időt alapfogalomnak és akkor ezen keresztül definiálható az óra fogalma, vagy lehet tekinteni az órát alapfogalomnak és akkor azon keresztül definiálható az idő fogalma. A választás szabad, de az utóbbi változat alkalmasabb arra, hogy alapvető (gondolat)kísérletek eredményeiből rakjuk össze a relativitáselmélet téziseit, ahogy az a valóságban is történt.
Nincs is arról szó, hogy a foton mozgáspályája megfigyelhető, azért definiáltam a látszólagos sebességet ( elmozdulásvektor/az eltelt idő hényadosa , a fotonemisszió helyvektor és az abszorpció helyvektor különbsége ösztva a kibocsátás és az észlelés közötti időkülönbséggel. Ez a sebesség, vektormennyiség.)
Ezért van az, hogy két téridőpont között a foton elmosódott pályán mozog. Bárhol mérést hajtunk végre, ott a foton tartózkodási valószínősége 1 lesz. Ezért és sok más itt nem részletezett ( a terjedelem szúkössége miatt ) a spec. rel. és a kvantummechanika kapcsolata ebben a megközelítésben szükségszerű.
Csupán a két alapaxiómára támaszkodva :
1. Az inerciarendszerek egyenértékűsége
2. Az inerciarendszerekben csak a vákumbeli fénysebességű mozgás létezik.
Pontosan igy van, a kulcs az m=h(nü)/c2 . Azonkívül, amiről itt még nem beszéltem, két téridő pont között számtalan "fotonút" legetséges, amelyek kiszámítható valőszínűséggel valósulnak meg, emiatt a pályagörbe határozottsága megszúnik, elmosódottá válik, de a kezdete, a foton emissiója és a műszerrel való találkozása biztos eseményt jelen. Ez a jelenség összekapcsolja a spec.relt a kvantumjelenségekkel, ami jelentős, kibővülő előlépést jelent. Ha a téridő intervallumokat csökkentjük, akkor atomi méretek körül a téridő szemcsézettsége kerül előtérbe és az eddig folytonos változók, energia, impulzus, tömeg stb. diszkrét, véges nagyságot vesznek fel.
Szinkronizált órasereget relatíve mozgó dolog hosszának megállapításához javasol a SR.
A szinkronizált óraseregre alapvetően az idő definíciójához van szükség, pontosabban különböző helyű események között eltelt időtartam definíciójához (egy adott IR-ből nézve), praktikusan magának az idő méréséhez. Éppen erről szól az Einstein-könyben a 31. oldalon szóló idézet is (abban a verzióban, amit letöltöttél), amit korábban említettem:
Ezzel a definícióval természetesen nemcsak annak a kijelentésnek adhatunk egzakt értelmet, hogy két esemény egyidejű, hanem tetszőleges számú eseményre értelmeztük az egyidejűséget, bármilyen is ez események helye a vonatkoztató testhez (töltéshez) viszonyítva. Ezzel eljutottunk egyszersmind a fizikában az "idő" definíciójához. Képzeljünk ugyanis a töltésnek (koordinátarendszernek) A, B és C pontjaiban egyenlő szerkezetű órákat úgy igazítva, hogy mutatójuk (a fenti értelemben vett) egyidejű állása ugyanaz. Ekkor egy esemény "idején" annak az órának az időadatát (mutatóállását) értjük, amely az eseménnyel (térbelileg) közvetlenül szomszédos. Ilyen módon minden eseményhez egy elvileg mérhető időértéket rendelhetünk.
Ez a megállapodás egy további fizikai hipotézist is tartalmaz, amelynek helyességében tapasztalati ellenérvek híján aligha kételkedhetünk. Feltesszük ugyanis, hogy mindezek az órák "egyforma gyorsan" járnak, ha szerkezetük egyforma. Szabatos szövegezésben: ha a vonatkoztató test két különböző helyén nyugvó órákat úgy állítjuk be, hogy egyiknek egy adott mutató állása a másik mutatójának ugyanazon állásával egyidejű (a fenti értelemben), akkor az egyforma mutatóállások egyáltalában egyidejűek (a fenti definíció értelmében).
A mozgó méterrúd hosszáról csak a 42. oldalon kezd beszélni a könyv, tehát jóval később. Ez egyébként nem véletlen, hiszen az idő fogalmának - speciálisan az egyidejűségnek - a szabatos értelmezése az első lépés a relativitáselmélet felépítésében.
Amikor pedig az a cél, hogy egy másik rendszer órájának ütéseiről mondjon valamit, akkor mérőrudat. (a rúd mentén haladó óra jeleket rak a rúdra)
Ezt nem tudom, hol olvastad, de ilyenről nincs szó Einstein könyvében és az eredeti 1905-ös tanulmányában sem (emlékeim szerint). Ehelyett absztraktan találja meg a Lorentz-transzformációt mint az egyetlen olyan lineáris koordinátatranszformációt, ami az x2+y2+z2=c2t2 egyenletet helyben hagyja (ami az origóból c sebességgel távolodó pontok mozgásegyenlete).
Szerintem te valamit nagyon félreértettél a SP tanulmányozása során.
Nem valószínű. Elég tisztán matematikai elméletről van szó, nekem pedig a matematika a szakmám (kutató vagyok, és elég jól csinálom a visszajelzések szerint).
"Amikor pedig az a cél, hogy egy másik rendszer órájának ütéseiről mondjon valamit, akkor mérőrudat."
Nem csak úgy lehet csinálni. Sok megfigeyelő kell, mindegyik felírja mennyit mutat a mozgó óra mikor pont mellette halad el, meg mennyit a sajátja. Aztán a feljegyzések összesítésével kiderül, hogyan is jár a mozgó óra.
"Gondolom emiatt van, hogy megállapításaiddal csupán azok értenek egyet, akik szintén félreértelmezték az elméletet. "
Lehetni lehet, de nem érdemes. Más rendszerben leírva minden mennyiség kicsit más, mások a hoszzúságok, mások az atomokat összetartó elektromágneses erők és így tovébb. Más a nézet. Most persze mondhatod hogy azért más mert más az elektromágneses mező. Tényleg más. De egyszerűbb és jobban megragadja a lényeget ha azt mondjuk, azért, mert más a _nézet_.
Az egyik erős érv a dolog mellett, ha nem a tárgyat gyorsítod fel, hanem csak leíró rendszert váltasz. Esetleg több rendszerben is leírod ugyanazt a tárgyat. Mindegyikben más lesz a hossz, az EM tér stb. Most szerinted van értelme mindre azt mondani, hogy az EM mező _okozza_ az eltérő hosszméretet? Nem kézenfekvőbb azt mondani, hogy a hossz is meg az EM mező leírása is egyszerűen a más leíró rendszer miatt más?
A Standard Modell, melynek része a Higgs mechanizmus, nagyon jól működik. Ez egy kidolgozott elmélet, amit használnak, tesztelnek, fejlesztenek.
Ez a fénydobozos elképzelés meg csak érdekesség, játék. Sok éve már hogy felvetődött, az is lehet hogy ez is vezetne valami izgalmas dologhoz, de mindeddig ez nem derült ki.
E mondatodatnak a "precízebb" szótól kezdődő részét sajnos nem értem.
A szóban forgó rész azt jelenti, hogy a SR-ben két esemény között eltelt idő függ az inerciarendszertől, ahonnan azt nézik. Egész konkrétan az eltelt időt egy IR-ben szinkronizált órasereggel definiáljuk a SR-ben, és ennek értéke - mint kiderül - nagyon is függ attól, hogy mely IR-ben szinkronizáltunk.
Gondom, hogy véleményed olvastán nem jelent meg elmémben állításod rajzfilm-szerű megfelelője.
Egy szinkronizált óraseregre gondolj úgy, mint egy műszerre, amivel események közötti időt lehet mérni. Ha úgy tetszik, legyen mindegyik óraseregnek egy kijelzőmodulja, amit a kezedben tarthatsz, mint egy hagyományos műszert. Csak egyféle órát használunk az összes óraseregben, amelyek azonos módon vannak felépítve (pl. mindegyik egy atomóra ugyanarról a gyártósorról): a lényeg a szinkronizáláson van. Na most több műszerünk van, hiszen minden IR-nek megvan a maga saját szinkronizált óraserege, de más műszerünk nincs az idő mérésére. Kiderül, hogy az egyes műszerek sorra más értéket adnak ugyanazon két esemény között eltelt időre. Ez azt jelenti, hogy nem egy idő van, hanem sok: minden műszer az adott IR saját idejét méri, és ezeket nincs módunk átváltani egymásba. Tehát nem olyan ez, mint az USD/EUR/HUF, hogy az egyik műszer értékét át lehet konvertálni a másikéba. Nem. Mindegyik IR szinkronizált óraserege egy külön műszer, ami egy külön mennyiséget mér: az adott IR sajátidejét. Annyi idő van, ahány IR.
Gondolhatsz erre úgy is, mint ahogy egy színes fényképet szétbonthatsz az egyes színösszetevőire. Megnézheted a világot kék fényben, piros fényben, zöld fényben, sárga fényben stb., mindegyik csak egy aspektusa a teljes látványnak. Ilyen a sajátidő is: mindegyik csak egy aspektusa (egy vetülete) a téridőnek.
Vizsgáljunk egy fotont, amely A helyről indul el és B tükörről A-ra verődik vissza t idő alatt, az átlagsebessége 0 lesz, hiszen t idő alatt 0 lesz az eredő elmozdulása. Ne felejtsük el, hogy egy foton sebességét nem minden pillanatban, ismerjük, hanem csak a mérések pillanataiban. Ezért a foton átlagsebességét mérhetjük csak, így beszélhetünk 0 átlagsebességű fotonról is. Ha a foton többszörösen is visszaverődött valahonnan, akkor is csak a mérés kezdeti és végső értékeit ismerjük, ezért c-től eltérő, kisebb átlagsebességeket kapunk.
Ez azt jelenti, hogy a téridőben ( az egyszerűség érdekében egy kétdimenziós téridőt vizsgáljunk ) , c-nél kisebb átlagsebességű foton csak cikk-cakk mozgást végezhet egy inerciarendszerben.
Bármilyen út-idő pályagörbe tetszőlegesen közelíthető egy olyan cikk-cakk pályagörbével, amelynek az iránytangense bármely pontban, +c kell hogy legyen. Ez a cikk-cakk pályagörbe pedig egy foton nyomvonala is lehet éppen, sőt tövább víve a gondolatmenetet nem történik más, minthogy egy tetszőlegesen mozgó P pont helyettesíthető egy F jelű fénysebességgel haladó fotonnal azaz a P ( x,t ) pályagörbén, bármelyik tetszőleges időintervallumban, az F(x,t) foton átlagsebessége azonos a P pont átlagsebességével. ( Remélem eddig ez követhető volt )
Einstein spec.rel. egyenletei nem változnak meg, ha a vákumbeli fénysebesség állandóságának axiomáját a következő módon fogalmazzuk meg:
Minden inerciarendszerben csak a vákumbeli, fénysebességű mozgás létezik.
( ez azt jelenti, hogy minden mozgásállapot, amit mérünk az csak látszólagos és átlagos lehet. )
Ez a kijelentés sokkal többet állít, mint amit Einstein megtett, ennek taglalása messzire vezet.
Azt vegyük észre, hogy egy F foton szinte rá tud "ülni" egy P részecskére, mintegy helyettesítve azt, azaz továbblépve nemcsak a mozgásállapotában, hanem minden más tulajdonságában.
A méter rudat meg definiáltad a fénysebességhez képest
Nem, a méterrúd alapfogalom a SR-ben, illetve a SR írásakor még így mértek távolságot. Több évtized elteltével a gyakorlati életben a métert a fénysebesség és az idő segítségével újraértelmezték, miután megtapasztalták, hogy a SR jó modell. De amúgy a mi diskurzusunk szempontjából ez lényegtelen, mert a távolság ilyetén mérésére is szükség van egy megfigyelőre és egy nála levő órára, ilyen pedig a fénysebességgel közlekedő rendszerben nincs.
Tehát a hozzád képest fénysebességgel haladóhoz képest adtad meg a sebességet.
Mint mondtam, sebességnek csak megfigyelőhöz képest van értelme, hiszen távolságnak és időtartamnak is csak hozzá képest van értelme. A sebesség definíció szerint egy távolság és egy időtartam hányadosa, ezeknek pedig csak olyan rendszerben van értelme, ahol méréseket lehet végezni (pl. egy órával). Ez még akkor is így van ha a távolság mérését "megússzuk" azzal, hogy egy (másik) időtartam segítségével definiáljuk úgy, hogy azt felszorozzuk az egyezményes 299 792 458 m/s konstanssal. A fénysebességgel közlekedő rendszerben nem tudsz semmiféle időtartamot mérni (mert nincs benne megfigyelő és óra), ergo távolságot és sebességet sem.
A filozófia arra vonatkozott, hogy azért mert valamit nem (mérsz) észlelsz, attól még létezhet. Te viszont a mérés lehetetlensége esetén a létét is kétségbe vonod.
Kevered a szezont a fazonnal. Amiről beszélünk, az egy mérési utasítással definiált fogalom, jelen példánkban az inerciarendszer fogalma. A SR-ben alapvető tétel (tehát nem kinyilatkoztatás, nem hit, nem filozófia, hanem bizonyított állítás), hogy két inerciarendszer egymáshoz képest nem közlekedhet fénysebességgel. Innentől kezdve értelmetlen a fénysebességgel közlekedő inerciarendszerről beszélni (a relativitáselmélet keretein belül). Ez nem filozófia, hanem logika. Pl. egy egyke gyerek nővéréről sincs értelme beszélni, mert az "egyke" azt jelenti definíció szerint, hogy nincs testvére, tehát speciálisan nővére sem. Ha valaki köti az ebet a karóhoz, hogy egyke gyereknek is lehet nővére, még akkor is, ha nem láttunk ilyet, az csak azt árulja el, hogy nem érti a szavakat, amiket használ.
Semmit nem kell ebben az esetben tapasztalni, csak kikövetkeztethető, hogy létezik.
Pont az következtethető ki, hogy fénysebességgel közlekedő inerciarendszer nincs. Lásd az előző bekezdést.
"A definició miatt akkor is ez lenne a helyzet, ha méterben számolnál."
Az amerikaiaknak nyilván van egy kitüntetett rendszerük, amelyik mérföld/órával megy, mert Ők meg ahhoz viszonyítanak mindent. Ha átírom az alábbi kísérletet úgy, hogy 0,8c helyett <Föld-Hold távolság/óra>-t, a 0,975c helyett meg <Nap-Föld távolság 500ad része/óra>-t, akkor hirtelen nem is kell a fénysebességű rendszer?
Amikor megadom az objektum sebességét, akkor azt magamhoz mérem. Egész pontosan megmérem, hogy adott időtartam alatt mekkora utat tesz meg az objektum - az én órám és az én méterrudam szerint, röviden hozzám képest.
A méter rudat meg definiáltad a fénysebességhez képest
"A méter a fény által a vákuumban a másodperc 1 / 299 792 458-ad része alatt megtett út hossza."
Tehát a hozzád képest fénysebességgel haladóhoz képest adtad meg a sebességet.
Ami hozzád képest fénysebességel halad és megegyezik más haladási írányával, az másnak is fénysebességel halad.
Az egy fizikai tény, hogy megfigyelőt és mérőműszert nem tudsz fénysebességre gyorsítani
Ez nem feltétele az előzőeknek.
A filozófia arra vonatkozott, hogy azért mert valamit nem (mérsz) észlelsz, attól még létezhet. Te viszont a mérés lehetetlensége esetén a létét is kétségbe vonod.
Ettől kezdve nincs értelme arról beszélni, hogy mit tapasztal a fénysebességgel utazó megfigyelő, milyenek a természeti törvények az ő mérőműszereivel.
Semmit nem kell ebben az esetben tapasztalni, csak kikövetkeztethető, hogy létezik.
Ez olyannyira így van, hogy - legalábbis amennyire én kivettem az eddigiekből - az idő és a távolság két olyan (egyenesvonalú, egyenközű) koordináta, aminek csak inerciarendszerben van értelme. Az áltrel is használja ezeket, de mindig lokálisan, ebből adódik pl. a fény vöröseltolódása nagy tömegek esetén.
Ahhoz tehát, hogy időről és távolságokról beszélhessünk, először egy inerciarendszert kell felvenni.
Az pedig, hogy nem a műszerek elhangolódás miatt mérünk más időt és távolságot más-más inerciarendszerekben, jól mutatja, hogy
1.
- a definícióból eredően - méterrudat és órát nem lehet gyorsítani, mert azzal megszűnnek órák és méterrudak lenni.
2. Az egyidejűség relativitására számos példa van, amikor nem is kell órát vagy méterrudat használni.
Azaz pl. az idő "másképp múlása" nem a mérőeszközök elhangolódása, elromlása miatt van.
"Az inerciarendszerek esetén is megkülönböztetjük a mozgásirányokat."
Ezt írtad: "Itt is van egy kitüntetett rendszer" - akkor most van egy kitüntetett rendszer, vagy nincs?
"Tehát létezik egy fénysebességgel haladó rendszer"
Nem látom, hogy miből vontad le ezt a következtetést.
Ha van három, egy vonalban haladó űrhajóm: A, B és C. B távolodjon 0,8c-vel A-tól, valamint C is távolodjon 0,8c-vel B-től a másik irányban és nézzük az egészet először B szemszögéből. Nyilván A és C is 0,8c-vel távolodik tőle 0,8c-vel. Majd kibocsát egy-egy fényjelet A és C irányába is, amelyekről megállapítja, hogy c-vel terjednek hozzá képest.
Ugyanez A szemszögéből úgy néz ki, hogy B távolodik tőle 0,8c-vel és C távolodik tőle 0,975c-vel. Ő is megméri és azt tapasztalja, hogy mindkét B által kibocsátott fényjel c-vel halad hozzá képest.
Na, most mond meg, hogy hol van ebben egy fénysebességgel terjedő rendszer, amihez a dolgokat viszonyítottam?
Amikor megadod az adott objektum sebességét, akkor végeredményben a vele azonos irányba haladó fényhez méred.
Amikor megadom az objektum sebességét, akkor azt magamhoz mérem. Egész pontosan megmérem, hogy adott időtartam alatt mekkora utat tesz meg az objektum - az én órám és az én méterrudam szerint, röviden hozzám képest.
Ez nem fizikai tény, csak filozófia.
Az egy fizikai tény, hogy megfigyelőt és mérőműszert nem tudsz fénysebességre gyorsítani (legalább is így van a SR-ben, amiről Privattival diskuráltunk és amit jól alátámaszt a tapasztalat). Ettől kezdve nincs értelme arról beszélni, hogy mit tapasztal a fénysebességgel utazó megfigyelő, milyenek a természeti törvények az ő mérőműszereivel. Ez nem filozófia, hanem elemi logika. Hasonlóan az 1/0 törtről sem filozófiai okból nem beszélünk, hanem azért mert olyan számot kellene értenünk alatta, ami nincs: amit 0-val szorozva 1-et kapunk.
A megjegyzésed több sebből vérzik. Mármint a tied. :o)
"Először is, a fény bármerre tud menni, tehát egyből végtelen sok fénysebességgel közlekedő rendszernek kellene lennie"
Az inerciarendszerek esetén is megkülönböztetjük a mozgásirányokat.
Amikor megadod az adott objektum sebességét, akkor végeredményben a vele azonos irányba haladó fényhez méred.
Tehát a fénysebességgel haladó rendszer nem jelenti, hogy egy bizonyos irányba haladó rendszer, minthogy ilyen módon a 0,5c-vel haladó rendszert se lehet meghatározni.
Az azonos irányba haladó egy ponthoz képest 0,5c-vel mozgó űrhajók egymáshoz képest nem mozdulnak.
Ez a fényre is igaz.
Ha esetleg két azonos irányba haladó, de különböző sebességű űrhajóról bocsátanak ki fényjeleket a mozgásirányukba, akkor a fényjelek beérkezési időkülönbsége a kibocsátáskori időkülönbségtől függ, és nem befolyásolja a fényjelek haladási ideje, mivel mindkét jel azonos sebességgel halad.
Tehát létezik egy fénysebességgel haladó rendszer. Akkor is, ha közvetlenül nem mérhető,
s ehez mérjük az összes többi rendszert.
"Ahol nincs megfigyelés, ott természeti törvényről sem beszélhetünk."
"Itt is van egy kitüntetett rendszer, ami fénysebességgel mozog (akkor is ha ezt definició miatt nem nevezzük inerciarendszernek), de minden mást ehhez a rendszerhez mérünk."
Nem véletlenül nem nevezzük IR-nek. Érdekes tulajdonságok jönnének ki, ha megtennénk. Nem igazán lehetne hozzá mérni semmit...
A megjegyzésed több sebből vérzik. Először is, a fény bármerre tud menni, tehát egyből végtelen sok fénysebességgel közlekedő rendszernek kellene lennie (ha lenne ilyen): mégpedig minden irányba egy. Másfelől semmilyen tárgy (megfigyelő, mérőrúd stb.) nem tud fénysebességre felgyorsulni, tehát ebben a képzeletbeli rendszerben nincsenek megfigyelések: a rendszer praktikusan nem létezik és vele kapcsolatban nincs értelme egyenértékűségről beszélni. Az inerciarendszerek egyenértékűsége azt jelenti, hogy ugyanazok a természeti törvények bennük. Ahol nincs megfigyelés, ott természeti törvényről sem beszélhetünk. Ez olyan, mint a nullával való osztás: ilyen nincs. Nem azért, mert ezt tanítják, hanem tényleg nincs.
"ha az inerciarendszerek nem ekvivalensek (pl. ilyen Lorentz éterelmélete, ahol van egy kitüntetett rendszer)."
Itt is van egy kitüntetett rendszer, ami fénysebességgel mozog (akkor is ha ezt definició miatt nem nevezzük inerciarendszernek), de minden mást ehhez a rendszerhez mérünk.
Szerintem azért nem használta ezeket a kifejezéseket, mert precízebb azt mondani, hogy az időnek csak egy inerciarendszerhez képest van értelme, avagy minden inerciarendszernek saját ideje van.
"Olyan műszert használj inkább - ami bal, ill. jobb helyett nyugatit, ill. keletit mutat. Mert az jobb."
Nofene. A te elméletedben vannak tabu mennyiségek, amiket nem szabad megmérni? A sebesség mérése szabályos vagy azért fejezés jár?
De ha gondolod, akkor használjunk iránytűt - az is mindig rossz. Tegnap reggel is felhívtam a munkatársam Szingapúrban és beszélgetés közben kitűnt, hogy az Ő iránytűje rossz, mivel azt átallotta mondani, hogy szerinte a Nap bizony Nyugaton van - holott tisztán láttam az én iránytűmön, hogy a Nap az bizony Keleten van. Pedig pár hete még nagyon jól működött az iránytűje, amikor itt járt látogatóban. Szerintem a repülő út tehette tönkre - a repülőkben olyan bazi nagy mágnesek vannak, hogy megzavarják szerintem!
