"Elfagyás ellen is hatásos a "rendes", 5 cm-rel a talajszint alatti oltási pont."
Ezt meg honnan vetted? Az oltást sohasem tesszük a talajszint alá, legfeljebb télire takarjuk.
Prohászka Ferenc: Szőlő és bor 68. oldal Az ültetés mélysége; "Arra ügyelni kell, hogy oltványnál a nemes rész ne kerüljön a föld alá, nehogy gyökeret verjen és elrúgja az alanyt."
Én pl. nem kapálok(az Alföldön sem). A őrségi agyagtalajon meg nem is olyan egyszerű mint az alföldi homokon...
A nemesnek elég egyetlen gyökér is, hogy lemásszon az alanyról utána, meg, már vagdalhatod a gyökereit, legfeljebb elpusztul.
Ebben a rövid hsz-ban 2 dologba is bele tudok kötni. :)
Egyrészt: egészségre ártalmatlan bor nem létezik, legfeljebb kevésbé ártalmas. Attól, hogy vannak benne egészségre pozitív hatást gyakorló összetevők, azért még az egészségre ártalmasakat nem semlegesítik.
Másrészt: a fejfájást nem az alkohol, hanem a szín- és zamatanyagok (meg persze az oda nem illő dolgok) okozzák. Tehát ez érthető a saját borod leszólásának is, miszerint színtelen, szagtalan, íztelen, stb. :)
A tiszta szesz nem okoz másnaposságot. (Kivéve alkoholmérgezés.)
Szerintem az alsó is nemes. Egyrészt a kihajtás alatt mintha forradást látnék, másrészt az ilyen világosbarna, gacsos, nagy rügyű vesszők inkább csemegeszőlőre utalnak.
Kollégám rendszeresen hordja helyi versenyekre a borait. (Egri borvidék.)
Egy verpeléti verseny után mondta, hogy az aranyérmes vörösborok többségéről konkrétan tudta (korábbi borozgatások okán), hogy van bennük egy kis Othello. :)
Elfagyás ellen is hatásos a "rendes", 5 cm-rel a talajszint alatti oltási pont. Ott azért egy átlagos nyáron még az Őrségben is száraz a talaj. Ha mégis legyökerezik, akkor meg még véletlenségből is elkapálja az ember.
"1.Szerintem az ültetéssel is gond volt. Nem raktad le elég mélyre az oltványokat. A föl felett csak az oltott részt kell hagyni és a kiszáradás véget azt is fel kell kupacolni."
Amit írtál az igaz lehet az alföldi homokpusztákon, ebben az esetben viszont Vas megyéről beszélünk. Itt ritkán kell számolni a kiszáradással inkább a túlzott nedvesség és az ezzel kapcsolatos gombabetegségek, valamint a vesszők nem megfelelő beérése és az e miatti elfagyás lehet gond.
A túl mély ültetésnél az is gond lehet, hogy a nemes "lemászik" az alanyról.
A képekből nem látszik rendesen, de úgy tűnik a második tőkénél, minden hajtás az oltás felett van. A levelek alapján viszont nem vagyok biztos benne, hogy nem az alanyból származik a hajtás.
A biztonság kedvéért kérnék még egy képet az oltás helyéről oldalról is.
Engedelmeddel én tennék néhány megjegyzést a képek alapján.
1.Szerintem az ültetéssel is gond volt. Nem raktad le elég mélyre az oltványokat. A föl felett csak az oltott részt kell hagyni és a kiszáradás véget azt is fel kell kupacolni.
2.Az alsó képen az alsó két hajtás is az oltott részről nött ki. Szerintem e két hajtás felett összel vágd el és csak az erösebb hajtást hagyd meg azokból is rajta két szemmel, és a télire kupacold fel a fagyás véget. Látszik a két hajtás alatt az oltás forradása.
Azért az, hogy mi bortermő vidék és mi nem, a mostani (talán) klímaváltozás során még erőst átértékelődhet.
A régiek meg állítólag azt tartották (s Olaszországban most is sok felé mondják), hogy ahol a szelídgesztenye jól érzi magát, ott jó a szőlőnek is. És nem láttam még Magyarországon még egy helyet, ahol annyi szelídgesztenye élne szinte vadon, mint éppen az Őrségben...
(Persze, a sok csapadék ellene szól, de ez az, ami lehet, hogy megváltozik...)
Ma a zord esőzés miatt nem csináltam róla fényképeket, de ha holnap rakok fel, "megszakérted" nekem?
Egyébként igazad van, nemigazán bortermő vidék, pláne nem itt, nálunk, de a szomszédnak akkora fürt csemegeszőlők lógnak a lugasán, hogy ha meglátom őket, valósággal a hideg kiráz /nem irigylem tőle, hanem az, hogy én meg itt szerencsétlenkedek.../.
Tanninra még nem gondoltam, hogy tennék a borba, meg enzimre és fajélesztőre se. Az aszkorbinsav békésebben hangzik, ha jól értem azt ugyanúgy antioxidánsként alkalmazzák, mint a ként. Mi az érv ellene és mellette?
Én abban bízok, hogy minél kevesebb hozzáadott dologgal kapok olyan bort, aminek a fogyasztása jó hatású.
A tavalyi első sardoném félszáraz maradt és adódott egy enyhébb borhibája, de a hatását tekintve úgy gondolom jobb volt, mint sok luxusbor, egyszerűen barátságos volt a testnek és a léleknek (legalábbis én ezt elhittem és a vendégeimet is evvel győzködtem, akiknek nem vettem észre az arcán fintort a fogyasztás közben:-).
Vannak un. festőlevű szőlők; amiknem a levében is van színanyag (ezért festőLEvűek :)) és valóban áztatás nélkül is adják a színt, no meg intenzívebbek. Ilyen pl. a Bíborkadarka, Kármin, asszem a Turán is. Ezeknek az őseiben van intersepcifikus/direkttermő vér, azok hozdozzák ezt a tulajdonságot. Egyébként az otellóból eléggé sokan csinálnak még mindig bort és szerintem meglepődnénk, hány másnak nevezett/eladott borban, pl. portugieserben is előfordul egy csippentésnyi....
nem, de ajándékba már kaptam onnét jófajta weinhaust... miért kell itt a kicsiket a sok xarra rászedni (enzimbontók, meg miegymás)... de asszem ezt már egy párszor átrágtuk it...
