Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Tegnap teljesen véletlenül bukkantam rá a Napfény íze Szabó István filmre, mondanom sem kell, hogy ottragadtam, pedig elég hosszú. Amúgy is kedvelem a családtörténeteket, és az volt, méghozzá a javából! Egy kis részletet már láttam belőle a Keleti Éva kiállításon, most láttam majdnem a teljeset. Azért mondom így, mert az első tíz percről lemaradtam. A történet láttán eszembe jutott a szép, régi, megbízható kínai átok: Élj érdekes időben!
Időnként érdekes párhuzamokat mutatott a nemrég újraolvasott Hegedűs Géza regényfolyammal, ami nem csoda, mert nagyjából ugyanabba a korban játszódik.
Én az IKEA-ban voltam az utolsó napon - nem vettem semmit, csak húsgombócoztam a majdnem tök üres étteremben :D - fél áron adták az élő növényeket. Jó páran cipeltek kétméteres böszme nagy cserepeseket. A pénztáraknál meg hatalmas sorok.
Kár, hogy nem jártam arrafelé. Viszont lakótelepen élek, és örömmel tapasztaltam, hogy jó néhány aprócska kertet alakítottak ki, sok hagymásnövény már virágzik.
A virágról jut eszembe, nálunk az összes virágbolt már három héttel ezelőtt azonnali 50% kedvezményt hirdetett az összes vágott és cserepes virágra, ami maradt pár nap után, azt kitették a bolt elé ingyenes elvitelre.
Múlt hét pénteken jártam a Skála piacon, alig-alig volt valaki. Szerettem volna feldobni magamat valami csinos virággal, erkélydísznek. Viszont ami volt, az elég drága volt. Aztán a környéken megtaláltam a két utcai antikváriumot, menten lecsaptam rá.
A Libri Kiadói Csoport hirdetett raktárvásárt, de az a koronavírus járvány okozta vészhelyzet miatt elmarad. A Libri kereskedelmi hálózata által kiadott könyvutalványok a kiadók raktárvásárán nem érvényesek.
A Libri raktárvásárt hirdet, jelentős kedvezményekkel. Sajna, nagyon messze van a lakásomtól. Ráadásul van egy könyvutalványom, nem hinném, hogy oda érvényes lenne, viszont a legközelebbi könyvesboltba igen!
Van szokatlansága, igen. Amikor a Csernobil c. filmet megnéztem, aztán olvasgattam róla, valami kritikus azt írta tőlünk nyugatra, de hát miért nem játszik ebben színes bőrű színész.
Nálam ez is fennállás, viszont azt láttam egy sor hirdetésben, hogy kiadók 50%-os kedvezménnyel kínálják könyveiket, biztosan fogok még rendelni, asszem több idő lesz olvasásra. Sajnos.
Véletlenül ugyan, de sikerült a Nyomorultak folytatásos tévésorozatára rábukkannom. Akár tetszhetne is, de... Tudom, öreg vagyok korlátolt és előítéletes, de egy néger Javert felügyelővel és egy mulatt Gavroche-val nem tudok összebarátkozni. Pedig egyébként egész jó a feldolgozás.
Bizony, jó néhány dolgot el kell halasztanunk. Kezdem bánni, hogy nem látogattam meg a konyhakiállítást, mert sokalltam a belépőt. Mit kezdek azzal a tömérdek pénzzel, amit a macskakiállítás, illetve az orchideakiállítás mellőzésével megspórolok?
Köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk! Sok mindenben egyetértünk, és jó néhány olyan dolgot is írtál, ami elsőre nem tűnt fel, de ahogy írtad, beugrott.
Még volt vagyis van, de nincs, kortárs táncra is jegy, ez lett volna ez első, még sosem voltam ilyenen. Egy ismerős azt mondta, amikor ilyent látott, mintha gruppen partira váltott volna jegyet, persze nézőként :)
Ki tudja meddig kell ennek a belvárosi séta élményének kitartania.
Még a múlt hét elején vicceskedtünk, hogy pont jön a Vesztegzár a Grand Hotelben c. darab a színházban, hogy mennyire aktuális lesz (akkor még nem volt ekkora gáz:( ), utána szépen sorban jöttek a rendelkezések, így már ezt a darabot sem láttuk. És le is tettem arról, hogy a jegy árát visszaváltsam, úgy érzem, ez a minimum, hogy támogatom a kultúrát.
Viszont előtte pár nappal még megnéztük a Király beszédét, a József Attilában. Iszonyú erősre sikerült darab, napokig visszatértem az élményre. Az első sorból láttuk, annyira hatott rám, hogy pl a dadogásnál, az erőlködésnél úgyszólván éreztem, hogy formázom a szám és együtt feszengek a királlyal. Nagyon tudtam azonosulni, ám a beszédtanárral (Mucsi Zoltán) is.
Ha már úgyis a belvárosban jártam, egy-két kirakatot is megnéztem. Volt egy szörnyű turistabóvlikat árusító, de hát az mindenütt van. Viszont egy olyan ruhaboltot is találtam, amiben csinos, ízlésese, egyedi ruhákat kínáltak.
A mellette lévő pedig fegyverbolt, persze másolatokkal. Volt párbajpisztoly, mellvért, sisak, de a kedvencem a tőrösbot, olyan sokat olvastam róla.
Szerdán rászántam magam, hogy megnézem a Zárójelentés című Szabó István filmet. Már jó ideje szerettem volna, csak húztam-halogattam. Mikor meghallottam, hogy lehet, hogy az art mozikat is bezárják, erőt vettem magamon, és irány a Puskin mozi!
Nem is kellett megbánnom az ötletet. A kritikák nem sok jót írtak róla, viszont nekem tetszett!
Az első kifogás az volt, hogy mostanság nem nagyon bocsátanak el orvosokat. Miután az egész kórházat bezárták, ő pedig jogosult volt a nyugdíjra, logikus, hogy ezt a megoldást választották. Ő viszont még dolgozni akar, ezért visszamegy a szülőfalujába, körzeti orvosnak, vagy minek is hívják mostanság. Az eredeti foglalkozása kardiológus, de ezt nem nagyon kérdezik.
Eleinte örülnek neki, hiszen az apja sokat dolgozott ebben a városkában, még utcát is neveztek el róla. Ráadásul sokáig nem volt orvosuk. Igaz, a rendelő úgy fest, mintha a hetvenes évekből maradt volna itt, de sebaj! Így is látogatják.
Mint kiderül, ha sikerül egy gyógyvizes turizmust kiépíteni, majd fejlesztik ezt is, lesz fürdő, szálloda, gyógyközpont, wellnessz, cirkusz, mozi, ringlispíl. Legalábbis a polgármester szerint, csak kapják meg a támogatást. No, innen kezdett gyanús lenni számomra a helyzet, mert a helyzet nagyon emlékeztetett egy Ibsen-drámára, a Nép ellenségére.
Akár ne is mondjam, a pesti csapvízben több gyógyerő van, mint az itteni forrásban.
Azt sem értem, hősünk miért az anyjánál szállt meg! Praktikus szempontból érthető,de annyi tömény gyűlölködés, amennyi ebben volt, már túlzás. A fia már vagy harmincöt éve nős, de a felségét még mindig becsmérlő szavakkal illeti, senkit-semmit nem szeret, még a fiacskáját sem. Már-már karikatúrája az anyósnak.
Aztán kiderült, amit eddig is sejtettünk: a polgármster hatalmi mániás, korrupt és korrumpál, a kisvárois pedig egy pletykagyár, ahol mindnekit midnenkivel hírbe hoznak. Azt hittem, ez a téma a harmincas években volt divatos, de lehet, hogy mindig aktuális.
Azért a doktor talál egy jó barátot és szövetségest a helyi pap személyében. Sokra megy vele!
Mind őt, mind a barátját elüldözik, egy kiváló tanárnőt, akit hírbe hoztak vele, az öngyilkosságba kergetik, aztán szép díszes temetést rendeznek neki…
Nemrégiben egy olvasókörön beszéltünk az Antigone drámáról, folyton annak az egyik mondata járt az eszemben: Úgy légy király a puszta föld felett.
A falu ottmarad orvos, pap és tanító nélkül, ez eléggé megnehezíti az ottaniak életét, bár nem hiszem, hogy okulnak belőle.
Külön örülök, hogy ebben a filmben jó pár idős színész kiváló szerepet kapott.
Sokat mond a film hatásáról, hogy mindnek végigvárta a stáblistát, senki nem rohant a kijárat felé. No de ennyi elég is, túl sokat írtam, de egy ideig nem nagyon lesz olyan esemény, ahová mehetek.
Igen, jól emlékeztem és megtaláltam, láttam, megnéztem, így most ehhez mondom a magamét :)
Azzal kezdem vagyis folytatom soraidat, hogy ez a múzeum pár éve megkapta az Év múzeuma díjat, és ezt a látottak alapján maximálisa kiérdemelte.
A park csodálatos, mondom ezt úgy, hogy mi abban az időszakban láttuk, amikor még a természet visszahúzódva várja az indulást, de azért sejteti lehetőségeit.
Az a bizonyos mamut a kastély főépületének előterében becslések szerint kb 6 tonnát nyomott néhány tízezer évvel ezelőtt, ezt mondják, akik vizsgálták.
A kiállítást alapvetően három részre bontottam magamban, az első a vadászati, ami itt is kevésbé volt vonzó számomra, a csapdák hurkok láttán összeszorítottam fogaim, arra gondoltam, lelőni egy állatot, ami azonnal meghal, mégis humánusabb, mint tegyük fel, belelép egy csapdába és rosszabb esetben napokig vergődik, míg éhen szomjan nem pusztul vagy kivérzik. Volt egy kis történelmi áttekintése a magyar vidék vadászatának, ami leírta, hogy a vadászat a nemesség előjoga, így az alacsonyabb sorban élők nem élhettek az ősi szenvedély kielégítésével, ami az ő esetükben a létfenntartást is biztosította.
Aztán volt egy helytörténeti kiállítás kb a 18 századtól, ez a kettő állandónak tűnt, az időszaki részen volt Richter Gedeon életéről munkásságáról egy nagyobb megemlékezés. Ő úgy kapcsolódik a város életéhez, hogy valamikor a 1800-as évek derekán (év számokban csak közelítőlegesen tudom) a városszéli ispotályok ellátására alakultak sebészeti gyógyászati kis központok (gyógyszertárak elődei) és egy ilyen kis helyen volt gyógyszerész inas/gyakornok Richter Gedeon, innen indult Budapestre, mára egy 4500 főt foglalkoztató gyár viseli nevét, meg ugye a kalmopyrin. Ez a kiállítás idén tavaszig látogatható.
Aztán a természettudományi épületben - ami hazánk második legnagyobb természettudományi gyűjteménye! -, le voltam nyűgözve, három emelete van, belépéskor a földszinten találkozunk a föld színével, az ott található növény-és állatvilággal, lent a gyökérzet szintjén előforduló környezettel, az emeleten a lombkorona világával. Mielőtt belevetettük magunkat a látnivalók sokaságába, javasolták, hogy lent kezdjük értelemszerűen. Nem kételkedtünk. :)
Az üvegházi részen trópusi éghajlattal találkoztunk, trópusi növények és állatok jelenlétével, kb rövidnadrágig kellett volna levetkőzni.
Na már sokat szaporítottam a szót, röviden, nagyon megérte, informatív és látványos volt. Pedig hol van még a tavasz, ha a parkra gondolok. Az egész komplexum Orcyz Istvánról került elnevezésre.
Megnéztük még Gyöngyös belvárosát, a sétáló utcát, az egyik épületre nem véletlen kaptam fel a fejem, közelebb menvén láttam a műemlékvédelmi táblát, melyet Grassalkovich-ék építettek, ma a városi könyvtár működik benne.
