Igen, nekem pontosan az a problémám, hogy hiába szarom le a kényszergondolatokat, nem szentelek nekik figyelmet, ha jönnek, a szorongás nem múlik el. És azt gondolom, hogy súlyos krízishelyzetben szükség lehet gyógyszerre. Persze önmagában a gyógyszer nem megoldás, a lelki problémákat meg kell oldani, de a gyógyszer azért sokat segíthet ilyenkor. Sajnos azt tapasztalom, hogy sokan elítélnek amiatt, hogy elkezdtem gyógyszert szedni, anélkül, hogy ezek az emberek valaha is átéltek volna akár hasonló helyzetet is. Nos, erről csak annyit, hogy nem kell velük foglalkozni. Mindenkinek joga van egyénileg eldönteni, hogy milyen módon oldja meg a problémáit, arról nem is beszélve, hogy én szinte már minden létező természetes megoldást kipróbáltam, volt hogy napi szinten 4-5 órányi!!! gyakorlatot csináltam, tehát nem sajnáltam az időt, energiát, munkát a gyógyulás érdekében.
egy vmit akartam még, elfelejtettem kitérni rá.. nos ezek az ártó jellegű gondolatok, amik inkább késztetések, néha fantáziák.. ezek ellen nem az a jó taktika ha elfuttok előle, filmet nézel minden áron próbálod elterelni.., ezeket egyszerűen obszcén leszek, de le kell sz*rni, ezek csak a szorongástól kifáradt agyad termékei melynek célja riogatás, de totál téves, ha nem adsz válasz ingereket ezeknek, akkor erejüket vesztik, egyre kevésbé fog visszatérni, egy ritkábban, végül évekre eltűnhet, ez TAPASZTALAT! persze jönnek más hülyeségek, ilyenkor szoktak megjelenni az ilyen kompulzív tünetek..
Helmet, neked annyit szeretnék mondani, h amit csinálsz az nem jó, mert nem öntudatosan neveled le magad az általad kényszermozgásoknak nevezett, nemtom mikről, hanem próbálod elfedni más tevékenységekkel, ezekből születnek a legtipikusabb ocd-s tünetek, a ritualizálás, na ezek azok amik már keményen órákat vehetnek el az életedből! és egyébként is mivel jobb ha ugyanazt a kedvenc filmed naponta nézed, mint a cselekvéseid? az egyik nyilván szórakoztat, de nem jó irány, egy idő után kevésnek is fog bizonyulni.. ne bántásból, hanem jó szándékból írom, fontold meg!!
én öregmotoros vagyok a "szakmában", pedig még csak a 3. x-nél járok.. tulajdonképpen én mindig is ebben a nyavajában szenvedtem, de ez csak márra lett világos számomra, régen csak egyszerűen különc voltam, de nem külsőleg, inkább belső.. fura dolgoktól féltem, v undorodtam, voltak érdekes dolgaim amiket mások nem találtak akkor furcsának csak mai fejjel én, de lehet ezek télleg együtt járnak a gyerekkorral.
mondjuk 16 éves koromtól kezdett beindulni a gépezet, csak nekem évekig pánikbetegség formájában (különben a 2 betegség nagyon hasonló, egy tőről fakad és gyakran kéz a kézben járnak), voltak kemény időszakok, szó szerint idegosszeomlás széle.. majd egy jobb időszak jött, nagy szerelem ami nem lett happy end, de mégis elvonta a figyelmet, aztan jött a jelenlegi Párom akivel imádjuk egymást, háát neki is vannak dolgai :D egy olyan 3 éve viszont megjelentek az egyértelmű kényszeres tünetek.. apró cselekvések, nem vészes.. én is úgy vagyok vele, hogy tudok megálljt parancsolni neki, ha akarok.. csak vhogy nem mindig akarok, hülyén hangzik, de egyfajta rendszert, biztonságot nyújt ha mindent mindig ugyanúgy, ugyanabban a sorrendben csinálok, mert akkor lesz tökéletes, na ezaz vhogy nekem a tökéletesség = biztonság!! biztos van vmi rejtett oka az egésznek, de lehet kár keresnem, mert kb Édesanyám hasába kéne vissza mennem a megoldásért :)
2013-ban nagyon kikészültem, akkor olyan tüneteim voltak ami félelemmel, fóbiákkal kapcsolatos volt, na az a nyár pokol volt, depressziós is lettem mellé, az őrület határa volt, esküszöm annyira ideges, feszült és szorongó voltam 0-24 óráig, h nem tudtam már gondolkodni se, nem volt tiszta a fejem, pattogtak az ideszálaim, de akkor sem fordultam orvoshoz, a gyógyszer számomra nem volt megoldás, végül kijöttem abból a pokolból és ez nagy szó! most is vannak dolgaim, de amit most van az már életnek nevezhető csak nem tökéletes, de kinek az? mindenki cipel vmit a hátán, hát én ezt, nem rimánkodok ezen már, mint régen, attól csak rosszabb volt mindig, inkább elfogadom, és próbálom kordában tartani, aztán bízom benne, hogy egyszer végleg megszabadulok tőle..
Nekem ez sajnos nem működik. Csak minimális kényszercselekvésem van, és ezek enyhék, igazából nem is muszáj megcsinálnom őket, bármikor le tudok mondani róluk, ha úgy akarom. A kényszergondolatok viszont nagyon erősek. Bár már arról is régen leszoktam, hogy belepörgessem magam ezekbe a gondolatokba, csak úgy kezelem őket, mint a többi gondolatot. Jönnek és mennek. A baj az, hogy a SZORONGÁS még így is szinte folyamatos, akkor is, ha nem gondolok arra, amitől félek. Ráadásul most itthon nem számíthatok semmiféle együttérzésre vagy támogatásra. :(
Egyáltalán nem unaloműzésnek szántam: Reggel megnézek egy 15 perces videót, közben csinálok valamit, csak néha belenézek a videoba és hallom a hangját, kibirom közben, hogy ellentmondjak a kényszermozgásaimnak, lenyugszok, ezért utána fél napig kibírom. Nekem hat.
Lehet, hogy nyilvánvaló, de leírom, hogy nem pontosan a kedvenc filmem okozza, hogy elmúljon a kényszermozgásom, hanem a kedvenc filmem nézése közben az akaratommal ellentmondok a kényszermozgásomnak.
Megnézek egy filmet, attól majd jól érzem magam... - Nem!
Igen, kedvenc zene hallgatása, könyv olvasása, vicces filmek. Ezek tényleg jók, ha már nem tudsz semmit sem kezdeni magaddal. Csak nekem ez már kevés, én olyan megoldást keresek, amivel valóban meggyógyulhatok vagy legalább jól érezhetem magam.
Hát, igen. Elég kemény ez a dolog. Nálam fél éve van ez a kényszer, eddig lelki oldalról próbálkoztam, pszichológus és természetes gyógymódok. Napi szinten órákat dolgoztam a problémámon. Pszichológus nem használt, természetes gyógymód igen, de sajnos "csak" annyit (bár ez is nagy dolog), hogy a teljesen elviselhetetlen állapotról eljutottam egy elviselhető állapotra. Viszont ez így még mindig nem nevezhető életnek. Sajnos az utóbbi időben a férjemmel is megromlott a kapcsolatom. Már nem tolerálja az állandó hangulatingadozásomat. Így most elmentem pszichiáterhez, és elkezdtem gyógyszert szedni. Annak ellenére, hogy mindig is elleneztem az ilyesmit. De bizonyos helyzetekben fel kell adnunk az elveinket. És én úgy érzem, hogy ez most ilyen helyzet, és most talán erre van szükség. Még csak pár napja szedem a gyógyszereket, de már jelentős a javulás. 1 x 20 mg Floxet és 3 x 0,25 mg Xanax. Van itt még valaki, aki ezeket szedi? Hópihe, teljesen megértem a tökéletességre való törekvést, én is ilyen voltam. Az évek során már olyan szintre fejlesztettem ezt, hogy nem bírtam tovább csinálni, mert már szinte egyáltalán nem hagytam magamnak semmiféle szabadságot. Szóval tavaly télen jött el az a pillanat, hogy azt mondtam, ennek vége, mert már nem bírom. Innentől kezdve nem foglalkoztam azzal, ha valami nem úgy sikerült, ahogy én jónak gondoltam. És pár napig szabad és boldog voltam, hirtelen rengeteg energiám lett. Aztán csapott le rám a kényszerbetegség hirtelen, egyik pillanatról a másikra előjöttek az agresszív kényszergondolatok. Azt gondolom, hogy ez a betegség eddig is ott lappangott mélyen lenyomva, csak a maximalizmusom elfedte ezt, és amint megszabadultam a maximalizmustól, felszínre került.
sajnos visszaszoktam a gluténre, de nem kellett volna, nekem rosszabb hatással van a hülyeségeimre.. az is baj, h nem én főzök itthon, a kaja ügyet másra bízom és így bizony gyakran kerül az asztalra tészta, sütik stb. és bizony ki nem szereti a milánóit?! :)
amúgy engem meg újabban az idegesít, h mindenben a tökéletességre törekszem, mindennek rendbe kell lenni körülöttem, a napomnak mindig történésekkel telinek kell lenni, mindig szórakoztatnom kell magam valamivel, mindig vásárolnom kell magamnak vmit, mindig jól kell kinézni.. már semmi lazaságot nem engedek meg, nemtom értitek e amit írok, volt már vki így? kicsit kijött egyfajta tisztaságmániám is, ruha mosás, mondjuk az nagyon enyhén, meg gyakran mosok kezet, nem egész nap nyilván, de többet, mint azelőtt.. mondjuk ez abból ered, h az elmúlt fél évben az Istennek se tudtam kikeveredni ez fertőzéses eredetű nyavajából, de úgy tűnik kezdek kijönni belőle, viszont azóta baci fóbiám lett :D
hihetetlen, h mi minden szarra rátudunk kattanni 😒
Úgy hiszem elbeszélünk egymás mellett....nos akkor még egyszer, nem hiszem, hogy az étkezés minőségének és milyenségének köze lenne a kényszerességhez. Ez az én véleményem, természetesen ti gondolhatjátok másképp.
Én nem mondtam, hogy tuti IR-es vagy, meg azt sem, hogy biztosan nem vagy az. Csak annyit szerettem volna elmondani, hogy szerintem a táplálkozás is fontos. Egyébként attól még, hogy valaki normál súlyú, lehet IR-es. Nekem teljesen ideális a súlyom, 160cm-hez 52 kg, és ennél mindig csak kevesebb voltam, több soha. De ez önmagában nem jelent semmit. És köszi! :)
Nem, nincsenek elvonási tüneteim, ma már nem szorulok semmilyen fogyókúrára, normál súlyú vagyok, a 15-20 évvel ezelőtti próbálkozásaimról írtam. Teljesen egyetértek azzal, hogy a test és lélek között kapcsolat van, de azt nem tudom elfogadni és nem hiszem, hogy ha édesszájú vagyok akkor tuti IR-es leszek és ez negatív hatással lesz a kényszerességemre. De a hit fontos, kívánom neked sikerüljön.
A betegség egyértelműen lelki eredetű, de mivel test és lélek között nagyon szoros a kapcsolat, így lelki és fizikai oldalról egyaránt megközelíthetjük a problémát. Tehát az egészséges életmód minden szinten fontos. Lelki szinten fontos, hogy ne bombázzuk magunkat egészségtelen, negatív gondolatokkal és érzelmekkel, hanem magunkévá tudjunk tenni egy pozitív szemléletet. Testi szinten fontos, hogy ne bombázzuk magunkat egészségtelen táplálékokkal, hanem azokat a tápanyagokat vigyük be a szervezetünkbe, amikre annak valóban szüksége van, és ami által megfelelően tud működni. És természetesen a mozgás is elengedhetetlen. Ha nem teszünk az egészségünkért, hogyan is várhatjuk el, hogy egészségesek legyünk? Én ezt így gondolom. Gombóc, amit írtál, az azt mutatja, hogy elvonási tüneteid vannak. Én is hasonló módon édesszájú voltam, és nagyon gyakran ettem, mindig megkívántam valamit. És mégis mindössze 4 napba telt teljesen átállnom erre a diétára, és most már nem kívánom úgy az édességet, nincsenek elvonási tüneteim, nincsen hirtelen rám törő éhség, és az ehhez kapcsolódó idegesség, verejtékezés, szédülés sincsen. Talán még a kényszeres tüneteimre is jó hatással lesz.
Nem értek veletek egyet, szerintem az tart fenn folyamatos idegességet és feszültséget ha valamit megvonok magamtól, ha valamit szeretnék megenni és nem tehetem. Soha nem tudtam fogyókúrázni ételmegvonással, ilyen-olyan diétával, mindjárt idegbeteg lettem, még jobban csináltam a kényszeres mozdulataimat és jött a fejfájás. Sajnos most már mindent mindennel összefüggésbe hoznak, ez olyan, mint amikor nem tudják mi a bajod és azonnal ráfogják, hogy pszichés.
sokan vitatják, de szerintem is van köze az étkezéshez a kényszerbetegségnek.. olyat is olvastam, h a glutén fogyasztás is lúdas, én tapasztalatból mondom, hogy mikor diétáztam jobb volt, amikor visszatértem a bucikra és társai egyből negatív változás jött, egyfajta folyamatos stresszt, szorongást, idegességet, feszkót tart fenn.
Nemrég derült ki, hogy inzulinrezisztenciám van, ha a kényszerbetegség még nem lenne elég. Mondjuk ez nem új dolog nálam, de az orvosoknak csak most sikerült diagnosztizálniuk. Ezt is csak úgy, hogy én kezdtem el gyanakodni rá. Szóval gyógyszer, szigorú diéta és testmozgás (mondjuk ez utóbbi mindig is megvolt). Egy nap összesen 160 g szénhidrátot vihetek be, mindezt 5-6 étkezéssel, ami nem sok. Tehát radikálisan csökkentett cukor és szénhidrát. Azért írom le ezeket, mert egy ilyen diéta nem csak inzulinrezisztens vagy cukorbeteg embereknek hasznos, hanem akár kényszerbetegeknél is jó hatása lehet. A sok cukor és szénhidrát stresszeli a szervezetet, növelheti a pszichológiai szorongást is.
Nekem is volt egészen eddig a pillanatig egy kényszerem, amit én csak "helyesírási és szövegkohéziós" kényszernek hívtam. Ez abból állt, hogy mindent tökéletesen helyesen, nyelvtani hibák nélkül, a lehető legszabatosabban, legkoherensebben és legválasztékosabban kellett leírnom. Például itt a fórumon is. És ha ez nem sikerült, akkor volt, hogy egész nap ezen pörögtem. Na, ebből most már elegem lett, úgyhogy fel is hagytam vele. Ezt az üzenetet már úgy írom, hogy nem ellenőrizgetem le, mielőtt elküldöm. :) Viszont az agresszív kényszergondolatokat sajnos nem tudom ilyen egyszerűen kezelni.
Múltkori kisérletem: Megigértem, hogy amikor hazaérek 2 dolgot improvizálva döntök el: Ezzel az volt a célom, hogy félretegyem azt a kényszergondolatomat, ami abból áll, hogy fél órát gondolkozok mielőtt elindulok, stb. Ennek eredményeképpen regényt olvastam, majd mentem meggyet szedni. Indulás előtt azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha esni fog az eső. Ekkor rájöttem, hogy ez már nem improvizálás, tehát egyből indultam. A kertbe menet úgy éreztem magam mintha láncokat téptek volna le rólam. Mai kisérlet: Kb 16 perces videot kerestem. Megigértem, hogy amíg lemegy, addig nem tördelem az újjaim, kivéve amikor elfelejtem (mert arra nem tudok terápiát). Szerencsés a kimenetel, mert már egy kb órája betartom, pedig lejárt a 16 perc...
Hópihe, ezek jó tanácsok, köszi. Boribon, kattints rá a nevemre, akkor feljön az adatlapom; ott az "email" mellett az van, hogy "küld"; erre kattints rá, és máris tudsz nekem írni! Vagy ha megadod az email címedet, én is írhatok neked.
Köszönöm ezt a sok-sok-sok tanácsot!Remélem sikerül alkalmazni.Hülyén hangzik,de olyan jó tudni,hogy mások is küzdenek ilyen jellegű kényszerekkel.Amikor elkezdődött,azt hittem megbolondultam. Teljesen hétköznapi életet éltem és egyik pillanatról a másikra kényszeres lettem.És nem tudom,hogy mi váltotta ezt ki!
Ma már igyekszem együtt élni a kényszereimmel,elfogadni magam olyannak,amilyen vagyok.Még jó,hogy a családom ilyennek szeret.Vagyis annak ellenére szeret,amilyen jelenleg vagyok.
G.Dorka!Köszönöm a segítséget, a szándékot,de sajna nyomi vagyok és nem tudok privit írni. Tök jó,hogy ilyen sokat javultál!Ez nagyon nagy haladás!!!
Nálam nincs javulás,de nem azért jöttem,hogy nyávogjak!
A pszichológus nekem is ilyen jellegű feladatot adott, amit Hópihe írt.Nem volt szabad megmosnom a kezem,csak indokolt esetben.Nem fogok hazudni, nem ment.Most az új feladat,hogy ne mossam meg 5 percig,legalább annyit bírjak ki,hátha elmúlik a késztetés.Még ez sem megy.
Néha valóban úgy érzem,hogy bedilizek saját magamtól.Azt szoktam mondogatni,hogy értem én,hogy hülyeség,csak nem fogom fel. :)
na nekem a Párom is enyhén kényszeres, sőt rengeteg hülyeséget átvett tőlem, de én is tőle egy-kettőt, ezért egyre inkább megingok azt illetően, h ezt egy agyi hormon hibás anyagcseréje okozná, hisz akkor, h tanulhatja el egymástól az ember a hülyeségeket? fokozom, nálunk a családba is sok a kényszeres, persze fel sem tűnik nekik :D
elég későre jár, bár szeretek bagolykodni, dobom néhány jó tanácsot ezt betartva már félsiker:
1. cselekvések ellen, ha jön a hülye gondolat, h ha nem így teszed le v nem úgy, akkor meghal a kutyád (csak egy példa), akkor gondolj az ellenkezőjére, h ha elkezded variálni akkor fog.. működik!
2. ha sokszor kell kezetmosnod, néha azért se tedd, de csak fokozatosan és nyilván nagy wc után azért ezt ne gyakorold ;)
3. gondolatban történő k. cselekvésekre, mint pl törlök gondolatban ezt v azt.. na itt nem azzal van gond, h ezt csinálod, hanem azzal, h mivel felismered (mert normális ember vagy amúgy), h ez értelmetlen kvázi hülyeség így beparázol, h ettől sose szabadulsz, miért jön ez, miért nem múlik, ebbe bedilizek tralalala.. ettől úgy fog sorozni ez a gondolatmenet, mint a cséphadaró, mert ezeket az ökörségeket a félelem és a gondolatmenet alatt folyamatosan fennálló erős szorongás táplálja, és! az erőszakos szándékod, h eltold magadtól.. inkább hagyd, h lejátsza az agyad, ha nem reagálsz rá, nem vált ki érzelmet, akkor nincs feszültség, ha pedig nincs feszkó, nincs kényszer se..
4. agresszív késztetések, ez sem cifrább, mint az előzőek, kb a 3-as pontnak a tematikája használ itt is, csak itt ki kell egészíteni valamivel.. amikor ezek az irreális gondolatok jönnek egyfajta köd ereszkedik az agyadra, ez a köd akkor fog elillanni, ha meglátod a realitást, ehhez keményen lekell vetíteni azt a szörnyű tettet a fejedben, ha kell sokszor.. nem bepánikolni, hanem belülről elképzelni s egyszer csak rádöbbensz, h azt soha nem tudnád megtenni, meglátod a valóságot!
húú, de rég voltam itt, azért időnként beleolvasok :) köszöntöm az új tagokat!
ahogy olvaslak titeket, mindig elfog a röhögés, h ez a betegség mennyire ugyanazokból a tipikus dolgokból áll, amelyeken mindannyian átmentünk már, van aki (mint pl én is) mindegyik tünetet "élvezte" már és vannak akik csak néhányat, de még kifogják próbálni a többit is valszleg..
Dorkának sok mindenben igaza van, el kell fogadni az énednek a lökött, flúgos részét, megkell tanulni vele élni.. ha nagyon küzdessz ellene akkor befog darálni, nem harcolni kell, hanem elfogadni, ez nem egyenlő a beletörődéssel, csupán egy másik taktika, ami remekül működik..
100%-osan kényszermentes valszleg sosem lehet aki egyszer elkapta, de simán teljes életet élhet ha megtanul ezzel az őrült énjével együttműködni, nekem pl vannak olyan szokásaim amikhez kifejezetten ragaszkodok, mert vannak hasznosak is, nekem néha fura mód a szigorú rendszer BIZTONSÁGOT ad, csak időnként fárasztó :D nekem a k. cselekvések egyfajta tökéletességre való törekvésből fakadnak, időnként félelemből.. sajnos a kosz, bacik nekem is gyengepontjaim, de mivel pár év alatt 5-6x volt véres vizeléses felfázásom, így érthető a gondos odafigyelés..
Boribon, ami nagyon sokat segít nekem, az egy kézrátételes gyógymód. E-mailben szívesen adok róla bővebb információt. Ha rámész a profilomra, tudsz nekem írni. A kényszeres gondolataimat pedig nem szoktam sem blokkolni, sem felerősíteni. Egyszerűen lehetővé teszem minden gondolatnak, érzésnek, hogy csak legyen, ahogy van. Ezekkel a módszerekkel 5 hónap alatt kb. 80%-os javulást értem el.
