Ez egyáltalán nem baromság.. Ez nagyon szomoru, pláne, hogy ezentul mindig benned lesz a félsz... Mert nehogy azt hidd, hogy mindegyik álmod josálom lesz!! Soha nem tudjuk, vagy csak a nagyon tisztán látok, melyik álom josálom, melyik olyan, mint a többi...
Megláttál valamit a világ müködéséböl, de, hogy ez átok, vagy áldás??? Mindenesetre nem a gyengébbjének valo...
Tudom, mindenki azt mondja baromság amit most írok
02.24-ről 25-re éjszaka álmodtam azt amit leírtam 27-én este 1 6-kor, egy nagyon kedves hölgyismerősöm távozott közülünk a gyermeke is ott volt az ágyánál
A "túlvilág" (amit az itteniek tévesen "szellemvilgának" hisznek, noha teljesen hús-vér világ az is) számára az "evilág" a túlvilág.
lehet, hogy ott te ideszületésed előtt meghaltál.
eltemettek, megsirattak, és azon tanakodnak, vajon van e túlvilág.
megidézik a szellemedet, beszélgetnek a te "holt lelkeddel" álmukban. Legalábbis ezt szeretnék hinni.
Te eközben megszülettél ezen a világon, felnőttél, élsz, virulsz, és fogalmad sincsen arról, amit "odaát" művelnek a hozzátartozóid.
Aztán ők is elhunynak abban a világban, ott megszűnnek létezni, véglegesen, visszavonhatatlanul, de valahol máshol újraszületnek anélkül, hogy valaha is választ kapnának a kérdéseikre (akrácsak bárki más).
én magam, mint "vulgármaterialisat" kételkedem a túlvilágban.
ha viszont netán mégis létezne élet a halál után (csak tételezzük föl), akkor is nagyon valószínűtlennek tartanám, hogy a holtak lelkei visszajárnának, biztos akad jobb elfoglaltságuk is ennél.
ők e világban már csak az emlékeinkben élnek tovább.
A tegnapi/mai esemenyek: almomban egy koszos feszerben voltam, ahol dedapamat megtalaltam (1994-ben halt meg), nem beszelt, megis ertettem, amit mond [inkabb gondol]. Haza akart menni dednagymamamhoz (o meg el :-), azt gondolta, hogy hibazott, mikor elhagyta. A feszer tele volt fureszporral, es dohos volt. Amikor odaertunk a budaorsi hazhoz, akkor dedapam mondta, hogy nem akar az elso lepcson felmenni, igy elkisertem a hatsohoz (alig tudott menni). Dednagymamam udvozolte, es azt mondta neki: "Hol voltal? Mindenki azt hitte, hogy meghaltal"
Mitagadás, legföképpen a tudatalatti ingoványos terület..Megjegyzem, en erre a manifesztáciora nem is gondoltam. Mármint, hogy esetleg az akaratuktol függ (vagy a miénktöl, ki tudja) a felidézett kép...
Asszem írtam a nagyapás-sztorimat ebben a topikban, ő is "fénykora"-beli állapotában jelent meg, az álomban.
Szerintem ezzel semmi baj sincs. Az is lehet, amit te írtál, de az is (ami a kisértet témakörben trivialitásnak számít), hogy az elhunyt egy olyan képet sugall magáról (éterileg úgy manifesztálja magát? vagy mittomén), amiben a leginkább önmagának érzi magát.
Csak az idétlen hatásvadász horrorfilmekben jelennek meg kisértetek két kábon járó felpüffedt hullákként.
De persze ne feledjük, hogy elvi síkon vagyunk! Semmit nem tudunk és tudhatunk ezekről a dolgokról (főleg azt nem, hogy egyálatlán léteznek-e), szóval mindez csak fantáziálgatás; néha jó kicsit elmerészkedni ilyen ingoványos területekre, hogy hátha nem süllyedünk el benne nyakig... ;)
halottakkal nem ellenőrizhető le, csak élőkkel. ha élő személlyel álmodunk, őt utána megkérdezhetjük, hogy valóban közöset álmodtunk-e (eddig ilyesmi nem jött össsze).
ha egy halottal beszélget az ember, arra viszont ráfoghat bármit.
Adott ugye a frissen elhunyt, akivel tele vannak gondolataink.
Álmodunk vele, hiszen amivel tele vannak gondolataink, azzal átalában álmodunk (ahogy finnugor is írta a Mátrix-filmről).
Tehát nagy valószínűséggel a saját álmunkban, saját (tudatalattink) kreálmányával "találkozunk". De azért teljesen az sem kizárt (milyen alapon volna?), hogy valóban az elhunyt teszi tiszteletét (búcsúzik stb.) az álomban.
És ha a kettő valami megfoghatatlan módon nem áll messze egymástól? Tehát, ha álmunkban beszélgetünk a halott nagymamával, akkor valóban vele beszélgetünk...?
A megálmodás vajon invokálhatja az elhunyt személyt?
Kizárt?
Hmm?
;)
Ilyen kérdésekben szerintem mindig bizonytalan az ember...
Amikor anyám meghalt, azt álmodtam, hogy lerugta magárol a takarot nagy mérgesen, kijelentette, hogy mostmár aztán hagyják békén, és nagyon fiatalosan elszaladt... Hozzá kell tennem, még bottal is alig tudott menni... De már mástol is hallottam hasonlot. Én speciel örültem, hogy ujra mozgékonynak, és fiatalosnak látom... Nem hinném, hogy ennél többet bele kellene látni...
hát nagyon érdekes amit irtál!én is ugy gonolom, hogy ez nem csak álom volt, hanem inkább bucsu!
a könyvről azért filozom, mármint hogy csak az hatott-e, mert mostanában csak ilyen témájú könyveket forgatok, és volt ami nagyobb hatással volt rám mégsem álmodtam vele, ez pedig egy pont olyan rész volt, hogy a közepén letettem (mérgesen) a könyvet, hogy ezt nem hiszem el. És kicsit csalódott is voltam, mert ugyanennek az írónőnek egy előző könyve pedig baromira tetszett. Most meg inkább ugy éreztem hogy ez már sok, ezt nem tudom befogadni. És akkor tessék történik egy ilyen. Miért? Hogy megerősítse a hitem, hogy ne hagyjon kételkedni?Vagy csak végre egy olyan talaj a kapcsolatfelvételre amibe érdemes ültetni? Mármint olvasok valamiről és bekövetkezik a saját életemre levetítve? Hiszen itt a megfelelő alkalom?Hm...hát nem is tudom!
A könyvben pedig pont arról volt szó, hogy akár álmodban is meglephetnek elhunyt szeretteid, vagy akárki. Akkor most csak a képzeletem játszik velem, és pusztán csak vágytam a mamámra és itt volt egy olyan szitu amibe beleképzelhettem magam!?Vagy tényleg történt ami történt!?
Aznap sőt régóta már nem gondoltam napi rendszerességel a mamámra.
Hát, minden lehetséges, de azért kételkedni jó.:9
Mennyire volt hatással rád az a könyv?
Én is álmodtam már olyat, hogy benne voltam egy történetben, amit előzőleg olvastam, vagy filmben. De csak olyan ban, ami nagy hatással volt rám, ami tényleg jó volt.
Kb 3 éve, egy nagyon közeli rokonom, halálos beteg volt, már csak napjai voltak hátra. Mondjuk, én nem akartam magamnak beismerni, hogy tényleg haldoklik, végig biztam benne, hogy ez is megoldódik majd mint minden addigi életemben.
Egy éjszaka róla álmodtam, kint voltam a házunk udvarán, és ő is ott volt, és engem nézett. Én szóltam hozzá, de ő nem válaszolt. Majd hamarosan eltünt. Aztán arra ébredtem, hogy ébresztenek, mert az éjszaka folyamán meghalt a rokon a korházban.
Érdekes, hogy az álmomnak csak erre a részére emlékszem, a többire nem. Én biztos vagyok benne, hogy ez a része nem csak álom volt.
kiváncsi lennék a véleményetekre:
Egy olyan könyvet olvasok, amiben az életek közötti létet boncolgatja az ironő!A könyv azon fejezeténél tartok amikor azt tagalalják, hogy halottaink szelleme sokszor próbál velünk kapcsolatba lépni, de sokszor mi nem vesszük az adást. Ennek a lehetséges verziói között boklászunk mikor jön az, hogy: van hogy álmunkban keresik a kontaktust, de sokan ezt ébredés után szimpla álomnak titulálják, vagy elfelejtik reggelre amit álmodtak. Ezért nem mindig sikeres ez a formátum. A storihoz tartozik még (ez olyan tudd, hogy értsd rész) hogy az ironő könyve azért kelt bennem visszatetszést, hitetlenkedést, mert az "odaát-ot" számomra hihetetlenül, meseszerűen,tul tárgyilagosan festi meg.
Este alvás, és az álmom a következő: haverokkal egy nudista-bányató partján bulizunk, iszonyat nagy pörgés, nagyon jó a feeling (a valóságban még sosem történt ilyen és nem is fog,mármint a nudi rész tuti nem)vége a bulinak másnap délelőtt van és döglünk a parton egy rég nem látott ismerősömmel beszélgetek az életéről ....filmszakadás...a topart ugyanaz, csakhogy kocsiban ülünk és a keriszüleimmel plusz szüleimmel épp érkezünk a topartra (kiskoromban a család ezen tagjaival beleértve a nagyimat is szinte csak nudi kempingbe jártunk nyaralni. ez nekem nagyon kellemes emlék)lemegyünk a vizhez ahol is belebotlok a nagyimba. totál értetlenül forgolodok, rendesen nagy a rettenet és a csaladot kérdezgetem hogy ez valóság e mikoris közlik, hogy hogyne, és ők totál nyugodtak,csak én vagyok nagyon felzaklatva...filmszakadás...a nagyim közli hogy ezek után is bármikor találkozhatunk, és mesél az "odaát"-ról, hogy milyen ott, és hogy jólvan...stb. filmszakadás...ébredés!
Reggel nem egyből hanem kicsit később kezdtem visszaemlékezni az álmomra, azóta pörög az agyam. Pusztán könyvélményből táplálkozó álom, mert ugyi pont erről olvastam aznap délelőtt, vagy bizonyosság arra amit alig akarok elhinni?!
Hiszek ezekben a dolgokban, vagyis ugy érzem hiszek, de nem bizonyított még számomra, és sokszor bár nem akarok, de kételkedem! Tehát: puszta mese az álmom, vagy bizonyosság!Tényleg megtörténhet, hogy találkoztam a nagyimmal?!
