Igen általában nem szoktam érteni, amit írok. Ez sokkal többször előfordul, mint az, hogy valaki félreérti, amit olvas. Így megy ez.
Ez azért is átgondolandó részemről, mert pl most sem igazán értem, hogy hol maradtam le a tényről, hogy itt kőkemény tényeket ütköztetünk egymásnak vélemények megosztása helyet.
Eddig teljesen abban a hitben voltam, hogy az utóbbi történik, és igyekeztem többször is leírni a "szerintem", meg az "azt gondolom" kifejezéseket, hogy egyértelművé tegyem.
De, ha már ilyen kedvesen kiigazítasz, próbálok én is részletesebben reagálni a hsz-edre.
"Szerintem az valahol elképesztő, hogy valaki bizonyíték nélkül sommás kijelentéseket tesz és utána felháborodik, ha megkérik, hogy alátámassza az állításait." (86690)
Ha elolvastad volna a 86689-es hsz-emet, amire reagáltál, akkor bizonyára észrevetted volna, hogy nem azon "háborodtam fel", hogy "megkértél" ("Honnan veszed, hogy a dzsúdó...") támasszam alá állításaimat, hanem azon, hogy nem a témához szóltál hozzá. Elvileg a formagyakorlatokról cseréltünk véleményt, de ahhoz egy szót nem szóltál... azóta sem, viszont minden szavamba belekötsz. Előre mutató, köszönöm!
"Ahogy az is elképesztő, hogy valaki elhiszi, hogy Kínában több ezer éve létezett egy egységes birkózóstílus és mindenki onnan vette át a birkózótechnikákat" (86690)
Mint már jeleztem ilyet egy szóval sem írtam, de te állítod, hogy csúsztatok vagy nem értem, amit írtam, hiszen, ahogy írod a 86692-es hsz-edben:
"Ebből az állításodból az következik, hogy: 1. Azt gondolod, hogy a shuai jiao több száz éve (többé-kevésbé) azonos technikákkal létezik.
2. Feltételezed, hogy volt egy egységes edzésmódszere."
Most akkor mégsem következik az, hogy több ezer éve létezett egy egységes birkózóstílus Kínában?
A több száz és a több ezer év azért elég nagy különbség nem? Lehet, hogy csak nekem... De én csúsztatok...
Bár nem kérdeztél, hanem leszögezted, hogy mit hiszek, leírom, hogy igen, feltételezem, hogy pár száz éve létezik kínai birkózás. Nem, nem hiszem, hogy egységes, hiszen ismerem én magam is több iskoláját, de elég sok mindenben koherens, és igen, ez az általam ismertetett konkrét edzésmódszere szintén meglehetősen egységes. A kínai birkózás minden (általam ismert) ágában van ilyenfajta formagyakorlás, és nem új keletű, hiszen átvették tőle más, szintén több száz éves kínai HM iskolák is.
"Abból, hogy a japán kultúra sokat merített a kínaiból... nem következik, hogy a dzsú-dzsicu irányzatokra hatott volna a shuai jiao vagy qin na. Lehet, hogy így volt, de ez puszta spekuláció, amire az égvilágon semmi bizonyítékod sincs." (86692)
Valóban. Sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy a japánok átvették az étkezési, írásbeli, irodalmi, zenei, öltözködési, vallási, társadalmi elemeket a kínaiaktól, de a birkózásukhoz nem engedtek semmit hozzátenni. De igazad van, ez tényleg csak feltételezés részemről, úgynevezett hozzászólás, vélemény. Ellentétben a te tényeiddel, amiket úgy kezdesz, hogy "veled ellentétben én azt gondolom, hogy..."
Akkor még sem tények? Ha így kezdted volna az eszmecserét, talán nem ilyen paprikás hangulatban írogatnánk egymásnak, hiszen ekkor is elmondtam volna, hogy amiket leírtam vélemények, gondolatok, melyek tényeken és megfigyeléseken alapulnak. Könyörgöm, nem a doktori disszertációmat adtam közre!
Ha kulturáltan tudnánk eszmét cserélni, bizony leírnám azt is, hogy olvastam olyan cikket (sőt talán könyv is ír ilyet, ha jól emlékszem Sugawara Tetsutakától), hogy a kínai harcművészetek a görög pankrációból származnak és Nagy Sándor seregein keresztül jutottak el Indiába, ahonnan Kínába stb. De (mielőtt félreértenéd ezt is) ez nálam is vicc kategória! :)
"Miért olyan nehéz elhinni azt, hogy a birkózás az emberiség természetes küzdősportja, ami kb. mindenhol ugyanolyan alaptechnikák mentén alakul ki?" (86692)
Nem nehéz elhinni. De visszakérdezve miért olyan nehéz elhinni, hogy a japánok szinte mindent átvettek a kínaiaktól birkózó edzéstechnikákat meg pont nem?
"Szerintem abszurd azt feltételezni, hogy a shuai jiao az ősi Kínában egy egységes stílus lett volna, amelynek azonosak lettek volna az edzésmódszerei" (86692)
Ilyet én nem is írtam. Viszont azt feltételezni, hogy bizonyos edzésmódszerek mindenhol megvoltak, ráadásul olyanok, amik jellemzőek egyéb kínai HM-ekre is, egyáltalán nem képtelenség.
"Egyáltalán nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy ezeket a réges-régi (és nem túl praktikus) birkózó formagyakorlatokat is valamikor 100-150 éve találták ki." (86692)
Ebben egyet tudunk érteni. Meglepni engem sem lepne meg, ismerve a kínaiakat, mégis jelen tudásom szerint nem így látom. Hozzáteszem ezek a birkózó formák pont kezdenek eltűnni a shuai jiaoból, mert mint írod, nem túl praktikusak a mai modern sporttudomány világában. Pont ezért gondolom, hogy régiek, mert olyan edzésmódszerek, amikre már nincs szükség, mint a farúddal történő erősítés vagy a "kőlakat" dobálása.
Hozzáteszem az egészhez sokáig azt hittem (és akár bizonyítékokkal is alá tudtam volna támasztani), hogy a hatha jóga autentikus insiai mozgásművészet, aztán kiderült, hogy gyakorlatilag svéd torna.
Attól tartok, hogy vagy csúsztatsz, vagy nem érted pontosan, amit leírtál.
Először azt írod: "azokat a konkrét szóló "rövidforma" vagy bázis alapgyakorlatokat, amiket a shuai jiao tartalmaz, a judo elvesztette. Bár valószínűbb, hogy nem vette át.” (86682)
Ebből tehát az következik, hogy a japán dzsúdzsicu iskolák valamikor átvették "A" (tehát az egységes) shuai jiao rendszer technikáit, feltehetően évszázadokkal ezelőtt. (A későbbi válaszodból kiderült, hogy nem arra gondoltál, hogy a dzsúdó közvetlenül vett át technikákat.)
Ezután kérdésemre válaszként kifejtetted, hogy: „A shuai jiao talán a legrégebbi kínai harcművészet vagy küzdősport. Minden kínai stílus vett át belőle elemeket. Kivétel nélkül, minden kínai harcművészetben megtalálhatók a shuai jiao alapvető technikái, és természetesen az edzésmódszerei is.” (86689)
Ebből az állításodból az következik, hogy: 1. Azt gondolod, hogy a shuai jiao több száz éve (többé-kevésbé) azonos technikákkal létezik.
2. Feltételezed, hogy volt egy egységes edzésmódszere.
Majd így folytatod: „A japán kultúrára erősen rányomta bélyegét a kínai kultúra, ahogyan az összes dél-kelet ázsiai kultúrára is. Így közvetlenül vagy közvetve a kínai harcművészetekből is vettek át elemeket vagy akár komplett stílusokat is.
Ergo a kínai birkózásból is vettek át a japán jitsuk ezt-azt, ahogy a kínai qin na technikákból is.” (86689)
Az állításod fele igaz, a második fele klasszikus érvelési hiba, ún. non sequitur. Abból, hogy a japán kultúra sokat merített a kínaiból és ez egyes japán (valójában okinavai) harcművészetekre is igaz, nem következik, hogy a dzsú-dzsicu irányzatokra hatott volna a shuai jiao vagy qin na. Lehet, hogy így volt, de ez puszta spekuláció, amire az égvilágon semmi bizonyítékod sincs.
Veled ellentétben én azt gondolom, hogy:
1. A világ minden táján, minden időben kialakultak birkózóstílusok, amelyeknek "megdöbbentő módon" teljesen azonosak voltak az alaptechnikái. Ókori egyiptomi falfestményeken látunk csípő- és válldobásokat és akkor talán az ókori görög birkózásról és pankrációról ne is kezdjünk el beszélni. Miért nem kezdünk el arról spekulálni, hogy vajon a kínaiak nem a görögöktől vették-e át a birkózást? Miért olyan nehéz elhinni azt, hogy a birkózás az emberiség természetes küzdősportja, ami kb. mindenhol ugyanolyan alaptechnikák mentén alakul ki?
2. Szerintem abszurd azt feltételezni, hogy a shuai jiao az ősi Kínában egy egységes stílus lett volna, amelynek azonosak lettek volna az edzésmódszerei. Ez nekem nyilvánvaló képtelenségnek tűnik, amit a kínaiak a klasszikus mítoszgyártás miatt terjesztettek el. Természetes, hogy az ókori Kínában - ahogy a világ minden táján - kialakultak birkózóiskolák saját technikákkal és edzésmódszerekkel és ezek képviselői rendszeresen birkóztak egymással. A 20. század elején aztán beindul egy egyégesítési folyamat és kitalálják az ősi eredetet és a sokezer éves edzéstechnikákat, ahogy minden más tradicionális távol-keleti harcművészetben. Egyáltalán nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy ezeket a réges-régi (és nem túl praktikus) birkózó formagyakorlatokat is valamikor 100-150 éve találták ki.
Egy szóval sem írtam olyat, hogy "Kínában több ezer éve létezett egy egységes birkózóstílus és mindenki onnan vette át a birkózótechnikákat".
Nem tudom eldönteni, hogy szövegértési problémád adódott vagy direkt forgatod ki a szavaimat? Talán próbáld meg újra elolvasni, amit írtam. Lehet, hogy segít...
De örülök, hogy érdemben hozzászóltál a témához. Az eredetihez is, ehhez meg különösen.
Szerintem az valahol elképesztő, hogy valaki bizonyíték nélkül sommás kijelentéseket tesz és utána felháborodik, ha megkérik, hogy alátámassza az állításait...
Ahogy az is elképesztő, hogy valaki elhiszi, hogy Kínában több ezer éve létezett egy egységes birkózóstílus és mindenki onnan vette át a birkózótechnikákat, miközben a Földön minden kultúrában létezett birkózás és általában nem Kínából vették át a technikákat. Mindegy, a távol-keleti legendagyártásra úgy tűnik, hogy mindig nagy lesz a kereslet...
Azért az valahol elképesztő, hogy elvileg a formagyakorlatok értelméről, hasznáról, lényegéről próbálunk eszmét cserélni, és mégis valami egészen máshoz szóltok hozzá....
Mikor azt írtam, hogy a judo ezt elvesztette vagy inkább nem vette át, azt nem úgy értettem, hogy a kínai birkózás konkrétan a japán judo elődje volna. A judo egy modern harcművészetnek indult küzdősport. Mikor Jigoro Kano megalkotta nagyon tudatos, és nagyon modernül kidolgozott rendszert hozott létre, ami azóta is változott, csiszolódott stb.
Kano ismert rengeteg stílust, még az európai küzdősportok is érdekelték. Ha jól emlékszem a Kodokanban anno még boxot is tanítottak.... Lényegtelen.
A shuai jiao talán a legrégebbi kínai harcművészet vagy küzdősport. Minden kínai stílus vett át belőle elemeket. Kivétel nélkül, minden kínai harcművészetben megtalálhatók a shuai jiao alapvető technikái, és természetesen az edzésmódszerei is.
A japán kultúrára erősen rányomta bélyegét a kínai kultúra, ahogyan az összes dél-kelet ázsiai kultúrára is. Így közvetlenül vagy közvetve a kínai harcművészetekből is vettek át elemeket vagy akár komplett stílusokat is.
Ergo a kínai birkózásból is vettek át a japán jitsuk ezt-azt, ahogy a kínai qin na technikákból is. Kano pedig több jitsu ismeretében alapította a judot.
A kínai birkózásra hatott a mongol birkózás és viszont. Szerintem a japán birkózó technikákkal ugyanez a helyzet. Ilyen egyszerű ez.
Szia, szuper jó volt, hogy ezeket így leírtad. Akkor írnék egy kicsit a nyugati vonalról is, valami hasonló felosztásban, illetve próbálok berakni pár youtube videót is.
1, Előadóművészet: ez itt is jelen volt. Ennek a célja az, hogy legyenek olyan látványos fegyverforgatások, mellyel a fegyvert használó jártasságát mutathatja be az erre érdemes nézőközönség előtt. Én egyébként ide sorolnám a sword feat-eket is, amikor karddal különböző vágásgyakorlatokat csinálnak, pl. almát tenyéren, jószágot ketté, kendőt, stb.
2, Szóló gyakorlás: ezzel először az olaszoknál találkoztam, Marozzo (1500-as évek) korából. Ők assalto-nak hívják, és alapvetően tanítási eszköz, amely segítségével végig lehet menni az alap mozgásokon. Ezt Marozzo a könyvében le is írja, a fordításban ez szerepel "Now I will begin the first assault of the spada and brochiero stretta, which is very beautiful and useful for playing and for teaching."
A spada itt egy egykezes kard, a brochiero stretta pedig egy buckler típusú pajzs.
Itt van ennek egy rekonstrukciója, nekem kicsit kapkodós, de a koncepciót láthatjátok.
2, b, szóló gyakorlás, amely alapvetően több támadó elleni gyakorlást mutat be. Ide tipikusan a hosszú fegyverek, mint pl. hosszúbot, vagy montante/zweihander kerül. Itt különböző taktikai helyzeteket modelleznek, és erre adnak megoldásokat.
3, Valódi katonai jellegű drillek. Ilyenek akár az, hogy formációkban hogyan lehetett együtt mozogni, vagy pl. amiről beszéltem, hogyan kell egy muskétát tűzkész állapotba hozni, és együtt lőni.
4, birkózás forma: nem tudok így hirtelen, hogy nálunk lett volna ilyen. Erősítő gyakorlatok stb. voltak, egyedül végzett formák, mint a shuai jiao-ban vannak, itt ismeretlenek.
5, páros gyakorlatok: ezeket nem tekintem formának, ezek adott helyzetekre adnak technikai megoldásokat. Szúr a másik, hogyan védd, hogyan támadj vissza, stb.
Köszönöm, de nem írtam, hogy a judoban nincsenek formák. Tudom, hogy vannak, ismerem is őket. Ma már az első danhoz is kérik egyébként. Ezek páros formagyakorlatok, amikben Jigoro Kano a judo bizonyos alapelveit próbálta fizikai szinten megjeleníttetni, magyarázó, oktató céllal.
Azt írtam, hogy azokat a konkrét szóló "rövidforma" vagy bázis alapgyakorlatokat, amiket a shuai jiao tartalmaz, a judo elvesztette. Bár valószínűbb, hogy nem vette át.
Köszönöm!
De még egyszer, ez csak az én véleményem a formákról. Kíváncsi lennék más tradicionális vagy modern HM gyakorlók hogyan látják ezt a kérdéskört, ha már felvetettük a témát. Egyelőre elég egyoldalú a "kivesézés"... ;)
A Te véleményedre, kijelentésedre lettem volna kíváncsi. Természetesen nem csak az első mesteremmel beszéltem én erről. Lehet hiteles név Kovács György is, aki meglátogatott egy edzésemen évekkel ezelőtt és elmondta a frankót.
Anno voltak mesék Kínai nagykövetségről, az ott tevékenykedő nagymesterről a tanoncairól :-) majd halála után a végrendelkezéséről.
Ezekben az időkben nagy divatja volt a regéknek. Szegény Tix Ricsi mint az akkori Kung-Fu szövetség elnöke adott lehetőséget az ilyen kósza irányzatoknak és mestereiknek, hogy bizonyítsák valódiságukat. Persze diplomájuk bemutatásával. Volt aki olyan diplomával érkezett mint egy pénztárszalag. Volt amelyik kutyabőrre volt írva. :-) Többeknek nem volt de bizonygatták mesteri mivoltukat. Ezeknek mind olyan titkos technikájuk volt, hogy nem lehetett megnézni sem. :-)
Mellesleg én is gyakoroltam a Pine Kune Do-t. Az első nadrágomon még ez is volt a felirat. Így sok sok év távlatából azt mondom mindegy ki találta ki nekem akkoriban tetszett. Főleg a formagyakorlatai. De igazából a Muaythai az én világom.
A kérdésem továbbra is fenn áll. Nem más, ha nem a Te véleményedre, kinyilatkoztatásodra vagyok kíváncsi. Szerintem nem csak én.
Előre szólok, hogy kicsit hosszú lére eresztettem a formagyakorlatos hsz-emet. Kérem, csak erős idegzetűek olvassák! Íme:
Előre leszögezném, hogy nem látok rá a teljes dél-kelet ázsiai harcművészeti palettára. Leginkább csak a hagyományos kínai harcművészeteket ismerem, és azoknak is csak igen kis szeletét. Viszont azt gondolom, hogy a kínai HM-ek hatottak a legtöbbet a többire, bár ez alól talán a thai és burmai rendszerek lehetnek kivételek, de ezt nem látom át.
Szerintem a formagyakorlatok szerepe összetettebb és változatosabb, mint azt általában gondoljuk.
A kínai harcművészetek sem annyira egységesek, mint az elsőre elképzelhető. Ezt úgy értem, hogy nem mindegyik célja a konkrét harci tudás kialakítása vagy a gyakorlónak erre való felkészítése, hanem bizony ezekben is vannak eltérések.
A hagyományos rendszerek alapvetően háromfélék szerintem. Sport-, előadóművészi- és harci rendszerek léteztek és léteznek párhuzamosan nagyon régóta Kínában. Példaként a hagyományos kínai birkózás mindig is sport volt (természetesen rengeteg rárakódott kulturális „teherrel”), a legtöbb „imádkozó sáska” vagy „fehér daru” rendszer harcművészet, és bizony vannak kifejezetten bemutatókra, pénzkeresésre és színházi előadásokra alkalmas rendszerek, pl a kínai opera rengeteg harci elemmel díszített előadásai.
Ó igen, és vannak kifejezetten katonai célokra kitalált vagy módosított rendszerek is. Itt katonai célként a hadsereg képzésére kell gondolni.
Természetesen ezek ilyen-olyan mixe jelenik meg a legtöbb kínai harcművészetben, mindenhez (is) értünk alapon, illetve mindenre szükség lehet alapon. Nagyon ritka a tisztán egyikhez vagy másikhoz sorolható HM.
Éppen ezért a formagyakorlatok célja is ezekhez alkalmazkodva más és más.
A legegyszerűbb az előadóművészi kategória. Ezek a formagyakorlatok kifejezetten a bemutatókról szólnak. A kínai HM világ „alsóbb rétege” a piaci előadó. Kb mint nálunk a komédiás, zsonglőr, tűznyelő stb.
Ezek az emberek igyekeztek látványos mozdulatokkal tarkított 3-4 perces formákat kreálni, amivel a nagyérdemű elkápráztatható. Fegyveres formák, páros fegyveres formák, páros pusztakezes formák tömkelegét hozták létre. Harci értékük kb a mai modern wushuéval egyenlő (a céljuk is hasonló). Nem mondhatjuk, hogy nincsenek bennük küzdelmi jellegű mozdulatok, de gyakorlásuk célja egyáltalán nem a küzdelmi felkészítés.
A sport rendszerű HM-ekben is vannak formák Kínában, de ezek kifejezetten rövidek, inkább amolyan bázisgyakorlatok, drillek (ahogy Zsolt mondta) a mozdulatok begyakoroltatására, illetve az alap, stílusra jellemző mozdulatsorok továbbadására. Ezekben a rendszerekben a formák gyakorlása kifejezetten másodlagos a páros küzdelmi jellegű gyakorlások mellett (ha jól sejtem a Muai thaiban is találunk valami hasonlót). Illetve a szóló gyakorlás részét képezik az erősítés, lazítás stb mellet. Kifejezetten a test felkészítése a szerepük. Ezt a módszert jól tükrözik a kínai birkózás (shuai jiao) rövid formái. Rengeteg van belőlük, az ilyen-olyan dobásfajták önálló gyakorlására, és szinte mindet ki lehet egészíteni valamilyen eszközzel, ami lehet súlyzó, rúd, homokszák stb. Ezt pl a japánok a judoban már elvesztették, de érdekes módon az okinawai karartéban átöröklődött jó pár.
És akkor a harci rendszerek. Ezt is szét lehet szedni. Általában ezen belül is többféle formagyakorlat létezik, és igen a katonai jellegűeknél megvan az akár „rendgyakorlatnak” is nevezhető módszer, sőt erről még film is maradt fent a youtube-on, de nem ez a jellemző.
Az egyik fajta a sport rendszerekhez hasonló egy-két mozdulatos rövidformák használata. A legrégebbi, hatékony rendszerek tele vannak ilyenekkel. Xinyiquan, xingyiquan, tongbeiquan stb. Ezek célja kettős. Az egyik a mozdulat „beégetése”, reflexszintű izommemóriává fejlesztése, a másik kicsit összetettebb.
A kínai HM-ek előszeretettel használják a „jin” kifejezést, ami leginkább „képzett erő”, „fejlesztett erő” vagy egyszerűen csak „erő”. Ennek ezer fajtája létezik, külön melléknevekkel. De a lényeg, hogy a mozdulatok gyakoroltatásával nem kifejezetten egy konkrét technikát csiszoltatnak, hanem egy fajta erőt képeznek, erősítenek, alapoznak meg. Utána ez a fajta erő több technikában is használható. A legtöbb ilyen rövid forma ilyesmi „erőgyakorlat”, nem konkrét technika. A formák alkalmazása ezek után meglehetősen változatos, illetve rengeteg variációval rendelkeznek, mert mindenki kicsit saját testéhez alakítja a mozgást.
Azután bizonyos iskolákban ezeket a rövid mozgásokat hosszabb formákká fűzték össze. Itt már leginkább a módszer átadásáról beszélhetünk, miközben el is rejtették azokat, illetve használhatták akár bemutatózásra is. Viszont minden olyan oktató, aki egy kicsit is konyít a harci alkalmazásokhoz el fogja mondani a tanítványának, hogy szét kell szedni a formagyakorlatot és darabokban gyakorolni.
Illetve létezik még a teljes, hosszabb forma egyben gyakoroltatása, ami tulajdonképpen ilyen rövidebb „erőgyakorlatok” összefűzéséből alakult ki. Ennek az értelme, hogy a teljes testet egyben fejlessze, mivel az „erőgyakorlatok” egy-két izomcsoportra, testrészre összpontosítanak, és többfélét kell csinálni, ha az ember az egész testét át akarja mozgatni. Ezt úgy fogalmazza meg a kínai, hogy a forma arra való, hogy „építse a keretet” vagy eddze (mint a vasat a kovács) a testet.
Nagyon ritka, de létezik egy-két technikai jellegű, konkrét harci technikák egymás után fűzéséből kialakított forma is, de csak úgy, hogy az adott stílusnak van egy vagy két ilyen formája a három-négy vagy több (mondjuk így) edzőforma mellett.
A formagyakorlat kitűnő testedző gyakorlat és kitűnő abban is, hogy titkoljuk a tudást. Évekig lehet gyakoroltatni valakit formával, ha azt nem helyesen végzi, nem fogja megfelelően erősíteni a testet. Ha nem magyarázzuk el a mozdulatok értelmét, soha nem fog rájönni senki, hogy minek gyakorolja azokat.
A legtöbb gyakorló ezt azonban nem tudja, és harci technikák egymásutániságát látja az általa gyakorolt „edzőformában”. Ráadásul nem kapja meg azokat a finom korrekciókat, amitől a forma valóban edzi is a testet, nem csupán küzdelmet imitál.
Így elsőre ennyi. Bocsánat, ha túl részletesen belementem pláne, ha kihagytam valamit!
Köszi, szívesen olvasnám, hogy te mit gondolsz. A videóban ott van a teljes vágatlan anyag, csak az 3.5 óra, és hajnali fél 1-kor fejeztük be, úgyhogy a végére "kicsit" elfáradtunk .
Amit a nyugati forrásokban ellenőrizni lehet, azt a keletiben is. Van rengeteg Brennanhoz hasonló anyag, persze kínaiul, de szerintem ebből soha nem derül ki, hogy miért is van, csak az, hogy van és volt és pont.
A létezésüket lehet dokumentálni, a céljukat így elég nehéz.
A "teljes rendszer átadása" soha nem történt formagyakorlatok formájában sehol, de ezt már magad is cáfoltad közben.
Nem hiszem, hogy én volnék a legalkalmasabb egy ilyen jellegű beszélgetésre, de köszi az invitálást, viszont itt szívesen megosztom, hogy mit gondolok róla, illetve érdekel persze, hogy mások mit gondolnak, de azt hiszem ezt a témát már veséztük itt is talán egy kicsit. Ha érdkese elővehetjük újra.
A többi részt még csak próbálgatom, de végig fogom lesni azokat is.
oldalra, és az itt lévő 3000+ könyvből ki tudom csemegézni, amit keresek. Sajnos a keleti források tekintetében sokkal kisebb az esélyem, nagyjából a Brennan translation oldalt tudom
hasonló célokra használni.
Ugye azért érdekes, mert nyugaton is voltak formagyakorlatok, de itt igazából sosem volt olyan cél, hogy a teljes rendszert formagyakorlat formájában tanítsák meg. Egyébként
belegondolva ez szerintem keleten sem volt sosem cél.
Tökre érdekes lenne erről egy beszélgetés, ha van kedved, vedd fel Szabolccsal a kapcsolatot, vagy akár folytathatjuk itt is.
A formagyakorlat "rendgyakorlat" dologgal nem tudok egyetérteni, de a drillezés már majdnem ott van. Szerintem egyszer megérne egy misét a "mire jó a formagyakorlat" beszélgetés is. Ezerféle vélemény, ezerféle hozzáállás van ebben is természetesen.
Mindegy. Jó volt. Kellenek ilyen kis fejtágítók is. ;)
Minimum elgondolkodik, aki megnézi. Remélhetőleg... :)
