Nem kell feltétlenül átvételeket keresni, ha van tőről metszett magyar értelmezés, képzés is.
"Alapértelménél fogva azon par, por, per, gyökű szók osztályába sorozható, melyek forgó, keringő mozgásra, vagy általán körre vonatkoznak, mint: paracskó, parittya, párta, perdül, pereszlen, porgolat, pörget, pörgetyü. V. ö. POROSZKA. Alakra, és képzésre rokon a ragyiva, kacsiba, galiba, karima, tömpe, törpe, görbe, csalfa, stb. szókhoz, melyek nyelvhasonlat szerint átalakult részesülők, részint önálló szókból, részint gyökökből, pl. csalfa am. csalava, csalva; törpe am. töreve, törve; tömpe am. tömeve, tömve; ragyiva az elavult ragy gyöktől ragyava, s kicsinyítve ragyiva. E szerint paripa am. parava, pariva, mint a kar gyöktől karava, karama, karima. Tudnivaló, hogy a b, p, v, f, m, mint ajakhangok rokonok. A görög parippos szót, mely Rost szótára szerént am. daneben reitend; neben einem Pferde herlaufend, einem Pferde gleich laufend, lehetetlen ide vonszolni. A szláv nyelvekben eléforduló parip, paripa, parippa, alkalmasint a magyarból ment által, úgy hogy Jancsovics István a szláv-magyar részben fel sem hozza." (Cz-Fo)
"pont egy olyan mezőgazdasággal kapcsolatos szó, ami jól illeszkedik a nomád hf-k KM-i letelepedéséhez,"
Szerintem a mezőgazdasággal való kapcsolatát megelőzte a szó kialakulása, mely gyalogos közlekedésre/helyváltoztatásra, tágabb értelemben haladásra/mozgásra vonatkozott. Nem feltétlen kell magyar szónak nevezni, de az tény kérdése, hogy a magyarban is és más nyelvekben is ez a szó a gyalogláshoz/távolsághoz kötődik.
A mikronéziai nyelv(ek)ben a jar = kijön, jarda: lejön.
A Proto Khmerben "fut" jelentésű.
A germánban "év", a proto-szlávban: tavasz
Az angolban "távolság" (yard) jelentésű, a spanyolban yarda alakban található meg, azonos jelentéssel...
Nem sorolom a többit, pedig van bőven...
Ha elfogadjuk, hogy a "jár/jar/yard/jarda hangsorok és jelentéseik korrelálnak, akkor feltételezhetjük, hogy ez a szó/gyök egy olyan ősi nyelvből származik, amit mi is beszélünk. Nem mondanám, hogy magyarból, csupán azt, hogy közünk van hozzá. (nem ez az egyetlen ilyen szó)
Továbbá a "járom" szó eredetére is rávilágít, hiszen - bár más nyelvekben kapcsolat, szerszám jelentése van - a helyváltoztatáshoz/mozgatáshoz szükséges eszközről van szó.
Az -om végződés a magyarban előszeretettel alkalmazott toldalék, ami tovább erősíti az előbbi feltevést. (Az -om különböző változatai: -am, -ám, em, -ém, -om, -öm és -alom, -elem,
-dalom, -delem, -adalom, egelem, -odalom)
Ha egy nyelvben ilyen elterjedt egy-, vagy több - mert más példák is vannak szép számmal - toldalék használata, míg más nyelvekben csak töredékesen fordul elő, akkor joggal tételezhetjük föl, hogy a mi nyelvünk őrzött meg legtöbbet abból az ősi (nem tudom milyen) nyelvből, aminek örökösei vagyunk. (és persze,részben mások is...)
A paripa a magyarban szilaj, TÜZES, és sebesen röpít. A Népmesék táltos paripája parazsat eszik, a parázs meg perzsel... Azt mondják a magyarok az eleven, fürge, gyors mozgású fiatal nőre, hogy tűzről pattant.
Héliosz négy tüzes lova közül az egyik: Püroisz (Pyrois – „Tüzes”) (- magyarul csak piros)
ellenben:
a PARIPA a görögban és más nyelvekben - tartalékló, hitványabb vezetékló. Úgy tűnik, mintha a többi nyelv a PÁR szóra építené a jelentést, mint a jó lónak a tartalék - hitványabb párja.
UESz: "Vándorszó. | ≡ Gör. πάριππος ’kísérő lovas; vezetékló, lógós ló’, (biz.) παρίππιον, πάριππα [többes szám]’vezetékló, hitványabb teherhúzó ló; hátasló’, (biz.), (N.) παρίππιν ’ua.’; lat. (k.) parhippus ’vezetékló’, (h.) parypus ’ua.’; szbhv. parip’közönséges ló ‹az arab lóval szemben›’; le. (R.) parepa, parepka ’gebe, kis ló’; stb. A görögből terjedt el [vö. gör. παρά ’mellett, -nál/-nél’ + ἵππος ’ló’]. ⇒⌂ Az átadó nyelv bizonytalan. A magyarba valószínűleg Dél-Európából került. ⌂ Egyes szláv nyelvek a magyar szót adhatták tovább. A szóvégi a esetleg a görög többes számú alakra vezethető vissza."
"A történet végén ott van az említett nyelvekben is a többletjelentés, hogy az hogyan, meg miként alakult ki, azt egyrészt nem tudjuk (se te, se én), másrészt nem is érdekes, ha megvan."
Ez a lényeg. Ennek a több-jelentésnek csak a nyelv fejlődésében van szerepe, s nem a szavak kialakulásában.
Viszont a mi számunkra a szavak kialakulás a fontos, mert abból lehet visszakövetkeztetni őstörténeti kérdésekre.
A szavak eredeti jelentését nem az átvitt értelmű jelentéseiből kell visszakövetkeztetni.
Attól függ, melyik marad fenn! A mony, vagy a tojás?
Könyveimben a nappal kapcsolatos „nyár”, „jár”, „ár” „év” összefüggést már többször kifejtettem, de itt most visszautalok Kassai József 1835-ös meglátására: paripa – jarippa! Bálint Gábor tamil értelmezésére, ahol a repülni, szökkeni, élénknek lenni (mint az orosz Járilo!), a paripa jelentése. Mindezek szerintem arra utalnak, hogy a paripa szavunk az ÁR és az IPPOSZ szavak összeolvadásából keletkezett kr. u. első évszázadokban a ponto-kaszpi sztyeppén beszélt lingua francaban. (Amiből a magyarok és a szlávok elődei is meríthettek!) Jelentése pedig „tüzes ló” azaz táltos ló volt.
Te meg azt hagyod figyelmen kívül, hogy elég ősi megfogalmazás az szerintem, hogy: "járom az utam", ám ha azt mondanád, hogy "léped az utad" azt hinnék nem tudsz magyarul.
"Régen is megkapta mindenki azt, ami jár! És nem azt, ami lépdel! :)))"
Márpedig a szótövek megalkotásakor nem volt szükség olyan dolgok megnevezésére, mint a felsoroltak (jár az óra, motor, a fizetés, a száj...)
Ti. ez a szó nem azonos a rövid idejű lépdel, vagy a célirányos megy valahova szavakkal. Ettől különböző jelentése van: huzamosabb ideig végzett cselekvést jelent, némi képességet is feltételezve. Jár a gyerek azt jelenti, hogy már tud önállóan menni. (nem csak segítséggel lépdel, és nem is megy sehová)
Aki tesz egy kört, az is "körbe"járja mondjuk az erdőt, Vagy ha járok egyet, az is meghatározatlan cselekvés. Tehát a jár,. megy, lépdel ugyanaz a mozdulatsor, de más a jellege.
Amikor arról beszélünk, hogy az óra, a motor, a fizetés, stb. jár, akkor ugyan annak a mozgásnak megfelelő jellegű, de már átvitt értelmű jelentésével találkozunk.
A szavak eredeti jelentését nem az átvitt értelmű jelentéseiből kell visszakövetkeztetni.
Nincs itt semmijen keveredés. Jelentés-szűkülés van más nyelvekben. A szlávokkal régen igen sok magyarnyelvű élhetett együtt, akik eredetileg földművesek voltak.
Csak nézd meg miből eredeztetik a magyar jár szót: "Alapnyelvi örökség a finnugor korból, a megfelelések azonban vitatottak. | 1 Két finnugor szó találkozásából kelethezhetett" Mert a hasonló szóalak náluk mind forgat, meg teker... Nálunk meg nagyon nem ezt jelenti! Nálunk folyamatos haladását jelenti bárminek (akár keréknek is, vagy épp a járandóságnak, de rajtavesztést is jelenthet: megjárja) teljesen kognitív alapú az egész, hívó szó változata a JER ezt tudjuk mondani úgy is, hogy GYER, GYERE. A JÁR tehát folyamatos haladást jelent - ennek a poliszémiája GYÁRT is (nem török szó a gyárt sem, a gyarapíthoz is köze van). Ősi foglalkozásnév: Szíjjártó = szíjgyártó!!! - Egy név megcáfolja a szó idegen eredetét.
A járom pedig mint erőátviteli ezköz a jár szóból keletkezett:
Ez igaz, de a jár-lépdel, megy szavak jelentése közt van különbség, ha nem is nagy.
"Valkai pedig egyszer olyasmit mondott, hogy "minek kéne még egy szó ugyanarra a jelentésre"? Van tipped ki volt? : D"
Ugyanakkor azt is mondtam, hogy ugyanazon a nyelvterületen, de távolabb, más hangsorból is fel lehet építeni ugyan azt a jelentésű szót.
"Idegesítő a "szóalkotó" furmulád - minta mindig valami titokzatos kitadimanta álna minden szó "feltalása" mögött, aki egyedi elképzelései alapján megtervezi hogy mi lesz a tuti, a többiek meg rendre mindig megtapsolják érte... :)))" Kik szoktak megtapsolni? Még nem volt részem ilyen megtiszteltetésben...
Elhiszem, hogy téged idegesít, mert én a szavak kialakulására, keletkezésük körülményeire fókuszálok, s ez ütközik a Te fogalmi rendszert erőltető elképzeléseddel.
Engem is idegesít az olyan elmélet, aminek semmilyen kézzelfogható hozadéka nincs, hiszen a szavak jelentése közti hasonlóságok nem szándékosak, nem tervezettek, hanem törvényszerűen alakulnak ki, így ez nem visz közelebb semmilyen kérdés megoldásához.
"Ez erősíti a magyar eredet valószínűségét, különösen a metaforikus és kognitív jelentésrétegek tekintetében, amelyek önálló, belső nyelvi fejlődésre utalnak, erősítve a magyar eredetet."
Főleg úgy, hogy pont mutattuk be, hogy mennyit ér egy konkrét "levezetésed":
„A szlávok, (akiktől állítólag átvettük) szintén megtanulták: lengyel: jarzmo, szlovák: jarmo, szerb јарам stb. Náluk ez a „Járom” (Яро́м, ярем), „szarvaspásztor”. Sötét szó. ("оленный пастух", мезенск. Темное слово.) – írja róla Vasmer. (PAGES: 4,561). Mezen környékén, a Fehér-tenger partján (65.8500, 44.2333) a szlávok előtt ugorok éltek, és ahogyan már szó volt róla, és kapcsolatban lehettek a déli népekkel..."
A Vasmer idézetekből kitűnik néhány kulcsfontosságú pont a járom etimológiájával kapcsolatban:
Ősi szláv forma: A praszláv *agьto/*agьtъ széles körben elterjedt a szláv nyelvekben, főleg a járom alapvető részét jelölte.
Szóalap: Vasmer a agьt- gyökre vezeti vissza, ami formálisan rokon az indoeurópai ag-t- 'váll, illesztés' formákkal.
Deriváció: A szláv -to/-tъ képzőt a szóhoz kapcsolták, de nem tekinthető abszolút új szóalkotásnak, hanem inkább a praszláv formák megőrzéséről van szó.
Más nyelvek: Vasmer megpróbál párhuzamot találni a latin agta, a görög ἀρμένος/ἀρθμός és esetleg az óperzsa formákkal, de ezek inkább funkcionális hasonlóságokon alapulnak, mint valódi etimológiai kapcsolat.
Járulékos formák: Számos szláv dialektusban megjelennek származékok: подъяремник, ярёмный stb., amelyek a magyar „járomba fogni / hajtani” metaforikus jelentésétől eltérően csak a fizikai tárgyra vagy használatára vonatkoznak.
Funkcionális eltérés: A járom eredeti és szláv formája főként a fizikai eszközre korlátozódik, a magyarban viszont a „jár” szó kognitív-logikai hálózatának részeként komplex, metaforikus jelentésrétegekhez kapcsolódik.
Összefoglalva: Vasmer praszláv és indoeurópai párhuzamokat keres, de a görög/latin formák nem szolgálhatnak közvetlen etimológiai alapként, mivel a szó maga a görögben vagy latinban nem létezik. A járom szláv *agьto/*agьtъ alakja a fizikai eszközt jelöli, a görög és latin párhuzamok (ἀρμένος, ἀρθμός; *agta) csak formai-hasonlóságot mutatnak. Ez erősíti a magyar eredet valószínűségét, különösen a metaforikus és kognitív jelentésrétegek tekintetében, amelyek önálló, belső nyelvi fejlődésre utalnak, erősítve a magyar eredetet.
De... levezetés ez, legalább is a levezetéséneg a gerince, mert mitől is rokonszavak? Mert hasonlít a szóalak. És miért hasonlít? A szabályos görög képzés miatt.
görög ἀρμένος (-menos) participium-képző és a ἀρθμός (-mós) főnévképző
