I. Juszuf granadai emír segítségkérésére reagálva Abu Al-Hasszán Ali marokkói szultán erős flottát és inváziós haderőt összegyűjtve elhatározta a keresztény reconquista visszaszorítását és a Gibraltári-szoroson átkelve megtámadta a Kasztíliai Királyság déli területeit.
A marokkói hadsereg kb. 60 ezer főből állt, ehhez jött még a granadai emír kb. 7 ezer fős serege.
XI. Alfonz (Alfonso XI.) kasztíliai királynak villámgyorsan kellett cselekedni.
Segítséget kért a portugál és az aragóniai királytól, ezek közül IV. Alfonz (Afonso IV.) portugál király 1.000 fő nehézpáncélos lovaggal sietett a kasztíliaiak segítségére, akik egy kb. 20 ezer fős hadsereget tudtak összegyűjteni.
Mivel a portugálok annyira kevesen voltak, hogy még az egyik szárnyat sem tudták belőlük kiállítani, melléjük rendeltek 3.000 kasztíliai nehézlovast, így együtt képezték a balszárnyat.
A sorsdöntő ütközetre 1340. október 30-án került sor a dél-spanyolországi Tarifa közelében, a Río Salado folyó völgyében.
A csata kb. délelőtt 9-től délig tartott és rendkívül kemény harcokkal járt.
A muszlimok nyomasztó számbeli fölényben voltak és sokáig úgy tűnt, hogy megszerzik a győzelmet is, azonban mind a kasztíliaiak, mind a portugálok nagyon keményen és bátran küzdöttek és megroppantották a hatalmas muszlim serege gerincét.
A végén a csata a keresztény kasztíliai-portugál seregek elsöprő győzelmével végződött és a menekülő mór seregrészek dühödt üldözésébe torkollott, a kasztíliaiak sok menekülő arabot mészároltak le.
A marokkóiak megsemmisítő vereséget szenvedtek, a sereg maradékai visszamenekültek Észak-Afrikába.
Ez volt az Ibériai-félsziget utolsó muszlim inváziójának története.
1580-tól 1640-ig állt az ország spanyol uralom alatt, de hivatalosan ez nem megszállás, hanem perszonálúnió volt, ahol Portugália névleg megőrizte önállóságát.
A valóságban azonban ezalatt a 60 év alatt a spanyol kormányzat a portugál hajóhadat és a portugál gyarmatokat alárendelte a spanyol birodalmi érdekeknek ami sok panaszra adott okot a portugáloknak.
1640-re Portugália elveszítette hadiflottája jelentős részét, valamint a gyarmatai jó része is áldozatul esett az angol és holland tengeri terjeszkedésnek.
Az ország III. János király uralkodása (1521-1557) alatt élte a fénykorát, de a történészek szerint a hanyatlás első jelei már ekkor mutatkoztak, az országba beözönlő hatalmas gazdagságot nem használták fel hatékonyan.
III. János halála után 3 éves unokája, Sebestyén (ur. 1557 - 1578) került a trónra, akinek a kiskorúsága alatt nagyapjának bátyja, Henrik bíboros kormányozta régensként az országot.
Sebestyén király már ifjúként rajongott a keresztes háborúk eszméjéért, ezeken az eszméken felnőve felnőttként kalandorpolitikába vitte az országot és háborút kezdett Marokkó ellen.
1578-ban megfelelő európai szövetségesek nélkül, egy kb. 23 ezer fős expedíciós hadtesttel átkelt Marokkóba, ahol egy kb. 2-szer, 3-szor nagyobb arab-berber hadsereg bekerítette és megsemmisítette a portugál erőket.
Maga a király is elesett, ill. a csatatéren maradt a portugál szárazföldi hadsereg színe-java.
Olyasmi vereség volt ez, mint nálunk Mohács.
Az öreg Henrik bíboros halála után, megfelelő férfiutód híján II. Fülöp spanyol király magának követelte a portugál trónt és 1580-ban megszállta az országot.
1640-ig volt Portugália spanyol uralom alatt, a portugál flottát lényegében besorolták a spanyol flotta kötelékébe és alárendelték a spanyol birodalmi érdekeknek.
1588-ban a Nagy Armada pusztulásakor számos portugál hadihajó is elsüllyedt vagy eltűnt.
1640-ig a portugálok egy sor gyarmatukat elveszítették, ami megmaradt nekik, abból Brazíliát tekintették a legértékesebbnek és a 17. sz. második felétől elkezdték ezt a korábban másodrendűnek tekintett gyarmatukat fejleszteni, kiaknázni.
868-ban Nagy Alfonz asztúriai király hadvezére, Vímara Peres egy csatában megverte a mórokat és jutalmul grófságként megkapta a Minho és a Douro folyók közti területet és Portucale (ma Porto) városát.
Ez a terület lett a Condado de Portucale, azaz a Portugál Grófság. Ez azonban nem volt önálló ország, hanem az Asztúriai, majd a Leóni Királyság hűbérese.
Ebből lett 1120-ban előbb hercegség, aztán 1139-ben önálló királyság.
A Portucale eredetileg Portus Cale volt, ennek eredeti jelentése "meleg kikötő" vagy talán inkább "a calleacusok kikötője" volt.
Ez a Portucale nevű kikötőváros a mai Porto helyén terült el.
Az ibero-román nyelvfejlődés során lett a Portucale kifejezésből Portugal, azaz Portugália.
" I. Mánuel király spanyol nyomásra 1496-ban kiúzte, ill. erőszakos kikeresztelkedésnek vetette alá a zsidókat (...) Az Aviz-dinasztia utolsó királya, a 17 éves fanatikusan vallásos Sebestyén király 1578-ban elesett a mórok ellen vívott, katasztrofális kudarccal végződő Alcácer-Quibir-i csatában."
És a balul sikerült portugál támadásról Észak-Afrikában, mely vereséggel végződött, alkalmat adva a spanyoloknak, hogy magukhoz csatolják hatvan évre az afrikai kaland miatt meggyengült országot?
Előzetesen csak annyit, hogy a Río Saladoi csata 1340. október 30-án zajlott és a szövetséges kasztíliai és portugál seregek elsöprő győzelmet arattak a marokkói szultán inváziós seregein és szövetségesén, a granadai emíren.
Ez volt az észak-afrikai mórok utolsó inváziója az Ibériai-félszigeten, de katasztrofális vereséget szenvedtek.
Talán meglepi sokaknak, de még Rio de Janeiro is volt néhány éven át a Portugál Királyság (és egyben a portugál gyarmatbirodalom) fővárosa: 1807-től 1821-ig.
Portugália francia (bonapartista) megszállása elől menekült oda a portugál udvar és 1821-ig ott is maradtak.
Meg a portugál kultúra egyfajta központja is Lisszabon mellett, nem?
Azt már írtam, hogy kétfajta portugál gitár van, a coimbrai és a lisszaboni, de úgy rémlik, mintha fado is kétfajta lenne, szintén a coimbrai és a lisszaboni.
Portugália futball-nagyhatalom, de más csapatsportokban nem jeleskedik, természetesen jéghokiban sem. Viszont világbajnoki döntőt vív Argentinával: görkorcsolya-hokiban. Van ennek magyar neve, és csapata?
