A Magyar Nemzet szúrta ki a Közbeszerzési Értesítőben a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által jegyzett kormányhatározatot, amely minden államigazgatási és rendvédelmi szervet, kormányhivatalt, állami kórházat, kormányzati fenntartású közigazgatási szervet, az Országos Bírósági Hivatalt és a a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot egy nem nyilvános vezetékes telefonszolgáltatás kössön össze.
Nézzük ezeket a sírból előmászó múmiákat, 1998 márciusában számolt be a Hetek a következőkről:
Lecsengett a K-telefonok ötven éve tartó korszaka. A kormány február 28-i hatállyal megszüntette a "zártkörű közigazgatási telefonrendszert", ugyanakkor elfogadta egy új, korszerű hálózat kiépítésének tervét – jelentette be Kiss Elemér, a kormány szóvivője. Az egykori Állambiztonsági Hivatal egyik, neve elhallgatását kérő volt vezetője szerint a zárt telefonrendszer már új korában is elavultnak számított, és "legalább illett volna titkosítani". Mivel ez nem történt meg, a használatra jogosultak sem K-vonalon titkolóztak. Volt erre más mód, igaz, még szűkebb körben: annak idején a 30-35 tagú pártállami elit a szovjetek által üzemeltetett, lehallgathatatlan, hő- és vízálló VCS-vonalon bonyolította kényesnek ítélt beszélgetéseit. Gerő Ernő ("a hídverő"), a Rákosi-éra második embere volt a K-vonalak szülőatyja.
A Magyar Nemzet szúrta ki a Közbeszerzési Értesítőben a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által jegyzett kormányhatározatot, amely minden államigazgatási és rendvédelmi szervet, kormányhivatalt, állami kórházat, kormányzati fenntartású közigazgatási szervet, az Országos Bírósági Hivatalt és a a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot egy nem nyilvános vezetékestelefonszolgáltatás kössön össze.
