Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Van aki társat egy életre, más szexpartnert vagy szeretőt keres ... Ez egy új kategória és az aktuális trendnek próbál eleget tenni. Van (házas)társam vagy nincs de nem is akarok, szerető túl sok nyüg, de szeretnék egy barátot vagy barátnőt, akivel mindent meg tudok beszélni és néha jó a szex is együtt. Ideális kapcsolat? Hogy gondolod?
Érzésem szerint te két emberröl beszélsz, akik "már" képtelenek alkalmazkodni valakihez de ugyanakkor félnek a magánytól is, így kiegyeznek egy ilyen kapcsolattal. Van az ismerettségi körömben is ilyen. Persze ez is valamiféle barátság extrákkal, de ...
Ha van két független ember, aki nem akarja a függetlenségét feladni, azaz nem akar összebútorozni, de sokat vannak együtt, közös programokat szerveznek, elmennek együtt nyaralni, egymás társaságában töltik az ünnepeket, gyakran együtt alszanak, hol egyikük, hol másikuk lakásában, azaz szeretkeznek is, azt lehet barátság extrákkal kapcsolatnak nevezni?
Ld. "mingli", de van ennek a kifejezésnek magyar megfelelője?
Amikor előkerül a "ha", az szinte mindig csak kalandozás marad a fantázia birodalmában. Hiszen nem lehet visszapörgetni az időt, s nem lehet újra eljátszani, vagy ippeg máshogyan eljátszani bármit is... De talán ez pont így van jól.
Van egy mondás, hogy amit a férfiember kihagy, azt a pokolban az orrára húzzák. Hát nem tudom...
Én valószínűleg meg fogok fulladni, mert annyi de annyi kihagyott, félreértett, később kapcsolós, csak flört de más semmi, nem félrelépős helyzetbe voltam... Bár angyal nem vagyok, de ösztönein uralkodni nem tudó megbízhatatlan csapodár sem... S ha jobban belegondolok, nem is baj, hogy kihagytam rengeteg minden(kit). Ezért cserébe viszont jól funkcionál a házasságom, jól el vagyunk a feleségemmel.
""Az a tipikus mentális, IQ EQ extrákkal bíró NŐ"
Látod ebből van túl kevés manapság vagy párosul olyan más tulajdonságokkal, amik ellenszenvesé teszik."
Talán pont ezért érdemes reájuk odafigyelni, s megbecsülni őket.
Látod ebböl van túl kevés manapság vagy párosul olyan más tulajdonságokkal, amik ellenszenvesé teszik.
A leírtak visszahozzák ifjúságom emlékei, amikor még gyakoriak voltak az ilyen bulik. Érdekes mód annak idején nem az alkohol volt a középpontban mint a mai fiataloknál látom. Nem kellett bátorságot tankolni, hogy odamenjünk egy lányhoz felkérni egy táncra.
Voltam gyakran olyan helyzetben, hogy visszagondolva lehetett volna több az adott szituációban, de vagy épp szerelmes voltam valaki másba, vagy nem voltam elég bátor, vagy ... vagy
Ez a szituáció is valahogy ilyen, a lány visszagondolva ismételten jelzett és én nem vettem az adást és lehet soha többet nem látom. Lehet így kell lennie.
Pár hónapja edzőtársakkal mi is buliztunk egy romkocsmában, még vidéki csoportokból is jöttek jó páran. Vegyes volt a korosztály, mert 18-tól 50 ig voltak emberek. Úgy éreztem, hogy a fiatalokat nem feszélyezte az, hogy idősebbek is velük buliztak. Sőt, összehozta az embereket az, hogy ugyanazt a sportágat űzik.
Volt ott egy most elsőéves egyetemista lány, aki kísértetiesen emlékeztetett az anno 19-20 éves feleségemre (akit imádok mind a mai napig) Alakra átlagosan nőies, átlagos öltözködésű, aranyosan szeplős, tűzvörös hajú (a gyengém), nem harsány de nagyon felvágott nyelvű, jó humorú. Az a tipikus mentális, IQ EQ extrákkal bíró NŐ.
Egész este csapatot alkottunk az asztali fociban, a kártyajátékokban, a kérdezz-felelek játékban. Vicceskedve Ő kért fel táncolni, borult a nyakamba lassúzáskor, de tovább egyikőnk sem lépett. Jó kis este volt, míg aztán hajnali három körül az egyik jó barátom nagyon rosszul lett, s taxival hazakísértem, nehogy baja essék. Onnét meg már hazamentem.
Nem tudom, hogy mi lett volna, ha nem kell elsietnem... Ez a mi lett volna "HA" még mindig kísért...
(Csak zárójelben. Valószínűleg lehetett valami a levegőben, mert ugyanehhez az estéhez kapcsolódik az, hogy bulizni eljött pár vidéki sporttárs a mi eladás alatt lévő lakásunkban aludt. Először csak egy negyvenX éves házaspárról volt szó akiket régóta ismerek, de csapódott hozzájuk egy huszonéves lány és kettő huszonéves srác is... és...)
Persze, így van ez jól, bár én is szivesen romkocsmázok és beszélgetek éttermekben ;). Lehet a fiatalok hiánya miatt is annyira nagy az ellenállás a témában.
Szerintem a fiatalok közt szélesebben elfogadott ez a tipusú felállás, tehát barátság extrákkal, minen szorosabb kötöttség nélkül.
Már csak ha a statisztikai átlagot is nézzük, egészen biztosan így van. De ez így van jól. Mindennek megvan a maga helye és ideje. A fiatalabb lányok (és fiúk) bulizzanak, romkocsmázzanak, éttermekben beszélgessenek... :)
Én közelebb járok az 50-hez, de ha nem is "kiszálkásított és kigyúrt", nincs rajtam súlyfölösleg mert rendszeresen sportolok és odafigyelek mit eszek. A szakmám miatt nem is néznek "közmunkásnak" ;).
Az extrák ebben a topikban a barátságot magát emelik egy magasabb szintre és nem a felek extráira céloz. Egy tetoválás vagy piercing nem vált ki nálam negatív érzést, mindenki fejezze ki magát úgy ahogy szeretné, bár itt is vannak ízléses és rendkívül ízléstelen változatok. A szoláriumozott bör tudatlanságot árul el nekem, de maga a szín sem jön be egyáltalán.
Ha már egy ember extráiról beszélünk, akkor az tényleg amint említed a "megfoghatatlan" kisugárzás vagy pl. a lány esetében egy gyönyörü mosoly egy tökéletes fogsorral :)
Általában nem a jóképűség, hanem a sárm és a kisugárzás számít. Sokat számít az, hogy hogyan viselkedik, szólal meg a férfi.
Sportolni szerintem kell, meg jót is tesz, de ebben a korban már nem a kiszálkásított kigyúrt férfiakat keresik a nők.
Sokak szerint még számít a pénz is, de szerintem egy magára valamit is adó férfinek nem fog az a nő kelleni, aki csak a pénzre utazik.
S ha már a topikcímnél vagyunk, szerintem nem a szilikon, nem a vastag festékréteg, nem a műköröm, nem a drága hajköltemény, nem a szoláriumozott bőr, nem a csücsöri száj, nem a micimackó szemöldök, nem a fitneszemben kiszálkásított alak, nem a tetoválás, nem a piercing, s nem is a kihívó öltözködés számít extrának.
Sőt, ezektől hideglelést kapok!
Ezért is fogott meg az, amit és ahogyan írtál a lányról. Ő valóban extra, még ha csak a szó baráti értelmében is lehet/lesz barátnő(d).
Amúgy nagyjából egykorúak lehetünk. Esetemben egy hangyabokányit közelebb van a 40 mint az 50.
Húúúúú, hogy hova még, ha azt elárulnánk... elpirulnál :)
Egy férfi mindig gondol arra is, még akkor is, ha esélye nincs a dolgok és események folyásának "olyan" irányvételének...
Amúgy nem véletlenül kezdtem így "Nem akarok fikciókba kezdeni, és nem akarok előreszaladni sem..." S nem csak az életkor miatt. Az csupán egy aspektusa a dolognak.
Nem véletlenül a fecsegőséget első körben a meglepő és barátkozós kategóriába tettük.
Hát még nem vagyok 50, de nem titulálnám magam különösen jóképünek, egyáltalán átlagon felüli kinézetü pasinak. Ezért is lepett meg ez a közelítés, bár valószínü csak el akarta ütni az idejét egy beszélgetéssel és mivel hamar közös nevezön voltunk és volt miröl beszélni, elhúzódott.
Mikor elbúcsúztunk és a nevemet kérdezte kicsit elbénáztam ... lehet viccesen utalni kellett volna egy újabb találkozásra ... pl. "akkor holnap ugyanitt ..." vagy valami ilyesmivel.
Müvészettörténész és a városban praktizál három hónapig ... és ha jövö hétfön ugyanabban az órában ott lesz, akkor látni akart ... ilyen egyszerü ez ;)
hová tudtok eljutni :))) ha nyitott valaki, akkor biztos szeretős dolgot is akar, ha nem nyitott, akkor nem akar, ha fiatal, akkor az biztos máris "ékkő" egy idősebb ffi életében ( legyen aztán bármilyen úgy egyébként - mmint a fiatal lány )
most persze biztos túl sematikusan fogalmazom és meg is kapom ezért a magamét és talán igaz is, de azért na. :)))
attól, hogy valaki fecsegős még nem biztos h extra akar lenni ( és mielőtt tévedés lenne, szerintem pont full extra akar lenni - mert valóban, különben a korosztályával beszélgetne- meg kicsit arra hasonlitana ) vagy a másik variáció, hogy tényleg csak fecsegős - és az is érdekes, hogy ha valaki úgy beszélget, hogy az a másiknak jól esik, szimpatikus stb. akkor abban mindig benne van már az is, h ő lehetne az " extra " ?
valszeg ez is csak fölösleges fecsegés részemről - de érdekesek ezek a kis " színes hírek " egyébként ;)
A változásokra nehéz olyan fogalmakat rásütni, hogy jó vagy rossz. Szubjektív véleményt ki lehet mondani, de az csak az egyén vélt vagy valós igazságát tükrözi vissza. A fejlődés, az evolúció, az élet változásokkal jár.
Amit én visszasírok, vagy amin megütközöm, egy húszévesből lehet, pont az enyémtől eltérő reakciót váltja ki. Elég csak visszaemlékeznünk arra, hogy szüleink, nagyszüleink hogyan s miféleképpen láthatták a mi lázadó, "modern" fiatalságunkat.
A mindenféle közösségi oldalakat nem csak a fiatalok használják, de mily érdekes a trend, hogy ahol megjelennek a szülök nagyszülök korosztályai, onnét a fiatalok elkezdenek odébbállni... Micsoda? Ez tetszik az "öregeknek"? Akkor mégsem menő... :)
A lányról...
Nem akarok fikciókba kezdeni, és nem akarok előreszaladni sem, mivel tudom, hogy mennyi idős vagy, de ha pl csak 40-55 között, akkor bár tényleg nagynak nevezhető a korkülönbség, de mindent összevetve nem tartom elítélendőnek az ilyen nagy korkülönbségben megesett szeretősdit. Egy érett férfi sok olyan pozitív dolgot tud nyújtani egy lánynak (mielőtt a hölgyek férfisovinizmussal megvádolnak, bizony egy érett nő is egy fiatal srácnak), ami annak örömét, tapasztaltabbá válását szolgál(hat)ja. A valljuk meg őszintén, melyik férfi nem szeretne kicsit visszafiatalodni egy ilyen lány oldalán?
Igen, változik a világ és vele együtt az emberek, de még azt a kijelentést sem merném megkockáztatni, hogy rossz irányba. Semmi nem egyértelmüen jó vagy rossz.
A közösségi oldalaknak szerintem több a rossz oldala, de ez csak az én véleményem, a sok millió rajongó valószínü másképp látja. A barát szó ott elveszti igazi jelentését és a fiatalok abban a hitben nönek fel, hogy az barátság amiket ilyen közösségi oldalakon kötnek.
Persze, a vidék még más, de a trend iránya meg van adva és elöbb utóbb öket is utóléri az elzombisodás.
A lányra és a szituációra visszatérve, valószínü ha én kívánok jó étvágyat és megkérdem ízlett-e és nem ez a barátságos és kommunikatív lány ül ott, hanem egy a nagy átlagból, akkor valószínü valami olyasmit gondolt volna "mit akar tölem ez a vén fasz, már enni sem lehet nyugodtan anélkül hogy egy faszi ne kössön belém ... "
és az is lehet, hogy az esetek többségében igaza is lenne, hisz nekem eszembe nem jutna egy fiatal lányt hülyén megszólítani, ha nem ad rá valamiféle okot.
Be fogok térni oda újra, mert egyszer kétszer hetente ott ebédelek és talán látni is fogom a lányt újra és akkor majd vagy újra beszélgetünk vagy csak köszönünk egymásnak és annyi ... meglátjuk.
A hetvenes-nyolcvanas években, amikor a szüleimmel bekerültünk egy nagy társasház lakóközösségébe, kvázi tényleg olyan volt, mint a "szomszédok", mindenki ismert mindenkit, közös programok, parképítések voltak. Sőt, még épülettömbök közti focibajnokság is. Most ahol lakunk, alig pár lakót ismerünk, és a köszönésen túl egy-két üdítő kivételt jelentő emberen túl szinte senki sem kommunikatív. Mindenki el van a saját kis mikrouniverzumában, más nem érdekli.
embereknek ezernyi ismerősük és barátjuk van a közösségi oldalakon, akikkel jól el chatel-getnek, de ha a valóságban például az utcán találkoznak, akkor elsétálnak a másik mellett a felismerés legapróbb szikrája nélkül.
Szerintem ez vidéken máshogyan van (még). Legalábbis amerre járogattam, azt tapasztaltam, hogy az emberek barátságosabbak.
Valószínűleg a leány is egy barátságosabb helyről származhat, talán ezért is volt nyitottabb, nyíltszívűbb. De nagyon jó, hogy vannak ilyen emberek is!
Ezt tökéletesen megfogalmaztad. Az ember elcsodálkozik teljesen normális dolgokon és ez valahogy nincs rendjén.
Gyakran elöfordul, hogy idösebb emberek valamilyen ürügyön megszólítanak, mert beszélgethetnékjük van, magányosak, mittudomén.
A fiatalok inkább facebook-oznak, el vannak merülve mobiljukban, de ritka az aki inkább elbeszélget az épp egy kávézóban vagy itt egy büfében vele szemben ülövel.
Szerintem ebben az esetben tényleg egy kommunikatív, barátkozós típusú fiatalról van szó, aki minden hátsó szándéktól mentesen egyszerüen egy számára idegen városban beszélgetni, embereket megismerni akart, magába szippantani a város hangulatát az emberek hangulatával együtt.
Szerencsés ember! Sőt, ha még nagyobb szerencséd van, akkor nem apakomplexusa van, hanem barátságos-barátkozó természete.
Amúgy igen, szexuális felhang nélkül mondom, hogy szerintem teljesen normális ez. Mily furcsa, hogy manapság meglepődünk azon, ha valaki csak a kommunikáció öröméért, minden érdektől és hátsó szándéktól mentesen párbeszédet kezd velünk.
Ma mit sem sejtve bementem a kedvenc thai gyorséttermembe ebédelni. A déli órában rendszeresen dugig van, így általában a hosszúkás 6 és 8 személyes asztalok valamelyikénél szoktam találni egy egy üres helyet.
Ma az egyik ilyen asztalnál csak egy fiatal lány ült, így megkérdeztem van-e szabad hely mire ö mosolyogva bólintott. Udvariasan nem vele szembe, hanem a 6-os asztal vele átlósan levö helyére ültem le.
A hely inkább egy gyorsbüfé pár asztallal és magas székekkel, ahol mindig kevert társaság ül egy asztalnál, tehát semmi különös eddig. Ritkán, akkor is rövid társalgásba szoktam elegyedni az asztalnál ülökkel. Fiatal lányokat amúgy sem szólítok meg az én koromban ;)
Kihozták a kaját, a lány rögtön jó étvágyat kívánt, amit megköszöntem, de ugyanakkor kicsit kellemetlen volt, mert én nem kívántam neki mikor leültem.
Amúgy vékony, szöke, világos kék szemü, helyes lányról van szó, de kicsit szürkén öltözött, nem a megszokott elkényeztetett itteni gazdag szülök drága cuccba öltözött gyermeke.
Pár udariasságból tett megjegyzés után úgy éreztem minden áron beszélgetni akar, így hirtelen azon kaptam magam, hogy kellemesen elbeszélgettem egy fiatal lánnyal aki valószínü a lányom lehetne. Sok minden érdekes dolgot elmesélt magáról, a PHD terveiröl és a végén mikor feláltunk és elköszöntünk egymástól ö kérdezte meg hogy hívnak.
Normális ez? Valószínü viszont fogom látni ugyanott, mert három hónapig a közelben praktizál és megkérdezte gyakran járok-e oda?
Csak azért írtam le mert így kezdödik ideálisan egy barátság extrákkal ;)
es föleg egyáltalán nem beszélünk már egymással, csak lájkolunk, minuszozunk, plusszozunk és ha a másik is így tesz abban a tévhitben élünk, hogy barátra leltünk ... netán extrákkal
