Ezt a topikot azzal a szándékkel nyitom, hogy az általam érdekesnek tartott cikkeket, amik jellemzően a mai Magyarországon elsorvadó demokrácia védelmében íródtak valamilyen formában más is elolvashassa, ha esetleg más forrásból még nem botlott bele.
Tisztelt Széchenyi-díjjal kitüntetett Kutatók és Oktatók, kedves Kollégák, Barátaim!
A napokban díszvacsorára szóló (e-mail) meghívó érkezett a Miniszterelnökség Protokoll Osztályától, melyben az áll, hogy a miniszterelnök a Széchenyi-díjjal kitüntetettek számára fogadást rendez szeptemberben a Vigadóban.
Úgy vélem, nem helyes elfogadni olyan politikus vacsorameghívását, akinek rendelkezései újra meg újra megsértik az egyetemi autonómiát, adminisztratív eszközökkel korlátozzák a kutatás (és oktatás) szabadságát, csökkentik anyagi forrásait. Sőt, a miniszterelnök nemrég a tudomány meritumát is degradálta azzal, hogy a testületi tiltakozással mit sem törődve elérte, hogy tiszteletbeli doktori címet kapjon egy olyan személy, akinek ehhez nincsen megfelelő tudományos teljesítménye. Lejáratva ezzel nemcsak az így sajnos magát is méltatlan helyzetbe hozó címadományozó hazai egyetemet, de magát a kitüntető díszdoktori címet is. (A nem tudományos területeken szerzett érdemek honorálására más módot lehet és kell találni. De álruhában parádézni csak a megtévesztést szolgálja. S ez a tudomány lényegétől idegen. És elfogadhatatlan.)
Tisztelt Széchenyi-díjasok! Bojkottáljuk tehát a Miniszterelnök díszvacsoráját. Ne adjuk el egy tál kaviáros lencséért a kutatók és oktatók becsületét. Ne fogadjunk el több „sallert és kokit”!
A Jobbik a magyar válság édes gyermeke, és csak az tud ellene fellépni, aki bölcsebb megoldásokat kínál nála – csakhogy a fiatal generációnak már nem szól se a Fidesz, se a baloldal. Tölgyessy Péter szerint a magyar társadalom azt hiszi, hogy a Jobbik nem lenne korrupt párt, miközben ők is irányított kapitalizmust vinnének, amelynek lételeme a klientúraépítés és a korrupció. Az elemző egy csütörtöki rendezvényen hosszasan beszélt a Fidesz és a Jobbik viszonyáról, és hogy miért tartunk bizonyos értelemben ugyanott, mint 25 évvel ezelőtt.
Tölgyessy úgy látja, klienselven épített magyar kapitalizmusban élünk, a Fidesz irányított gazdaságot hozott, a jó és érdemes magyarok pedig azok lesznek így, akik táboron belül vannak. „Egy eltökélt jobboldali számára önmagában siker, ha egy jobboldalit neveznek ki a Nemzeti Színház élére” – hozott példát később a kultúra területéről, de szerinte így volt ez a XX. században a földosztásokkor is. Emellett az elemző szerint a nagy ellátórendszerektől és a szegényektől vontak el pénzt, kevesebb jutott felsőoktatásra, egészségügyre, kultúrára. Ugyanakkor a költségvetés tartósan egyensúlyba került, bár igen drágán. A „dzsentris túlköltekezés” ugyanis mindig benne volt a magyar kormányokban, de ezt a leginkább a baloldal járatta túl Tölgyessy szerint, például a száznapos programmal. „A hatalom legitimációt akart vásárolni fogyasztás által” – mondta. Most legalább öt évig alatta voltunk az elvárt számoknak – tette hozzá.
Az LMP-t is kritizálta Tölgyessy az egyébként LMP-s alapítvány által szervezett rendezvényen. Azt mondta, hogy korszakváltó ötletre volna szükség a részükről, de ennek nyoma sem látszik. A harcos antikapitalizmus pedig nem lehet ilyen, mondta. Szerinte ugyanis az LMP-nek tudnia kellene, hogy a kapitalista rendszer alapjait nem szabadna támadnia, mert csak kapitalizmusban vannak erős zöld pártok. Az LMP kapitalizmusellenes megszólalásai esetében egy ínyenc még látja a különbséget az LMP és a Jobbik megszólalásai között, de az átlagpolgár már kevésbé – véli Tölgyessy.
"A már felépült kerítésénél viszont bekövetkezett az, amit az elemzők jósoltak: a menekültek a szerb oldalon, de már magyar földön várták a hatóságokat. – Itt tisztelegnek és valami indulót játszanak – hallatszódott a rendőrök rádiójában, majd kiderült, egy csapatot a mórahalmi kerítés állított meg."
A menekültek a kis ajtó előtt üldögélnek, aztán amikor jönnek rendőrök, akkor indulót játszanak, tisztelegnek, és menedéket kérnek. Mivel már magyar területen vannak, ezért a rendőröknek be kell engedniük őket.
A dolog egyetlen előnye így az lehet, hogy mindjárt határátlépéskor ujjlenyomatot lehet venni a menekültektől, és regisztrálni lehet őket.
Egy hatfős csoporttal is szóba elegyedünk, de még a keresztnevüket sem árulják el, csak azt, hogy Afganisztán északkeleti csücskéből menekültek a bombatámadások, a megfélemlítés és a terror elől. A csoport tagjai húsz év alattiak lehetnek, egy idősebb van köztük, ő beszél valamennyire angolul. „Sosem tudod, hogy a gyereked túléli-e a következő napot. Állandóak a harcok a nemzeti hadsereg és a tálibok között, megszűnt a legális kereskedelem, nekünk pedig egy kicsi vegyesboltunk volt a városban” – mondja. A csoport – csak férfiak – bő fél éve indult el Afganisztánból gyalog és busszal, útjuk Iránon, Törökországon, Bulgárián és Szerbián keresztül vezetett. Hatezer kilométert tettek meg, mire Magyarországra értek. „Szervezetten eljutni Afganisztánból Európába legalább tízezer dollár, ezért a szegényebbek csak a szomszéd országokig jutnak. Az út nagy részén gyalogoltunk, így olcsóbb, de sokkal veszélyesebb volt. A szüleim már nem élnek, nekem négy fiam van, elhoztam őket, és a barátom fiát. A feleségem meghalt az utcán” – többet nem hajlandó beszélni.
„A menekült nem bevándorló. Ha átfogó kategóriát keresünk, helyesebb migránsokról beszélni – magyarázza Nagy Boldizsár nemzetközi jogász. – A migránsoknak két csoportja van, a reguláris vándorok vagy bevándorlók, akik a szabályoknak megfelelően lépik át a határt, útlevéllel érkeztek, saját államukból is legálisan távoztak, nem szöktek el a sorozás elől, nem hagytak otthon adóhátralékot stb., valamint az irregulás vándorok. Az irreguláris vándorok között vannak olyanok, akik kényszerből vándorolnak. Ők azok, akik menedékkérőként jelennek meg. Az élettényeik teszik őket menekültté, de a menekültek jogaival csak akkor élhetnek, ha az érkezési ország bevándorlási hivatala elismeri a kérelmük jogosságát. Addig a menekültjogból csak annyi terjed ki rájuk, hogy nem visszaküldhetők és az ellátás EU-jogban meghatározott minimumát meg kell kapniuk. Irreguláris migránsok azok is, akik nem folyamodnak menedékjogért, csak meg akarják kerülni a beutazási vagy a tartózkodásra vonatkozó szabályokat. Előfordul gyakran, hogy vízummal érkeztek az országba, de a megengedettnél tovább maradnak. A Genfi egyezmény alapján, aki magáról azt állítja, hogy menekült, annak joga van irregulárisan átlépni a határt, ha az üldözés országából, akár más országokon áthaladva, érkezik” – magyarázza a nemzetközi jogász.
„Magyarországot többen hagyják el, mint ahányan hozzánk érkeznek, pedig megveszekedett szükségünk volna bevándorlókra. Ha nem tudjuk pótolni a távozókat, 2060-ra kevesebb mint 7 millióan leszünk, és minden harmadik ember 65 év feletti lesz. Nincs ez másképp az unióban sem. Az európai termékenységi ráta 1,2 körül van, az európai lakosság 32%-a 2050-re hatvan év fölötti, és annak az egyötöde nyolcvan év fölötti lesz. A fejlett világban napi 4 ezer a születés és halálozás számának különbözete, a fejlődő világban 244 ezer. Vagyis a ma megszületett többlet két évtized múlva negyedmillió állást igényel. A holnap megszületendő újabb negyedmilliót. Lesz a fejlődő világban ennyi? Nem. Amíg mi nem viszünk oda tőkét, know-how-t, hogy munkahelyek létesüljenek és hatékonyan tudjanak termelni, addig eljönnek onnan.A fejlett országoknak pedig tudomásul kell venniük, hogy vannak olyan dolgok a világban, amelyekre nincs megoldás” – mondja Nagy Boldizsár.
A befogadó ország 1000 lakosára jutó menekültek száma kerekítve. Részlet a 80 legfontosabb befogadóország listájából 2014. júniusban.
---
Mint látható, a folyamat nem most kezdődött, eddig észre sem vettük. S ezután sem vennénk nagyon észre, ha a politika nem fújná föl és nem használná föl a saját érdekei mentén, hisz nagyon messze nem mi vagyunk a célország. Mi csak egy ideiglenes állomás vagyunk. Ráadásul a befogadást tekintve jelenleg ideiglenes felmentést is kaptunk az EU-s kötelezettségeink alól.
Levél Posványoson a "Mimagyarok" (a'la Orbán) nemzet megvezetőjének lába elé borulókhoz:
Egy igazi gyöngyszem:
Történt egyszer, hogy egy kis kelet-európai ország élére új vezető került. Ez a vezető a nép által felkent meghatalmazottnak képzelte magát és bár hazája kvázi demokráciában élt, elhatározta, hogy hosszú ideig ő vezeti országát és személyesen biztosítja népe boldogulását. Miközben ezen munkálkodott, természetesen a saját és családja boldogulása is fontos szempont volt; sőt, ahogy telt múlt az idő a nép boldogulása egyre inkább háttérbe szorult, a saját boldogulása viszont jól ment.
A vezető szépen gyarapodott, hatalma erősödött, körülötte bólogató talpnyalók egész hada leste kívánságait és lelkendezett a vezető minden döntésénél. A vezető már-már mindenhatónak képzelte magát, hívei szemében isteni dicsfény uralkodott körülötte. Az uralkodó egyszer kitalálta, hogy országának, népének boldogulása útjában a legfőbb akadály az adósság; így elhatározta hát, hogy személyesen vezeti a harcba az országát az adósság ellen. Nagy békemeneteket, tüntetéseket szerveztek a vezető mellett, melyek biztosították őt arról, hogy nem leszünk gyarmat.
Az adósságot mindenáron vissza akarta fizetni, az sem érdekelte, hogy közben a népe éhezik. Ő maga nem szenvedett hiányt semmiben, hiszen minden gazdasági és politikai kulcspozíciót a kezében tartott, a politikai hierarchiában régi megbízható cimborák és haverok kezére juttatott korrupció által átszőtt rendszert üzemeltetett, melyben kevesek dőzsöltek, sokan meg nyomorogtak. De mindezt eltakarta a nép-nemzeti máz és a vezető személyét körülvevő csodálat. Még az is megtörtént, hogy szülőhelyére, annak lélekszámának a duplájára tervezett labdarúgó stadiont emeltetett nem messze a házától. Itt aztán a rendszer kegyeltjei elégedetten szotyoláztak és tapsikoltak a vezér csapatának meccsein, ki nem hagytak volna egy meccset sem, hiszen a dörgölőzés, a hajbókolás, a seggnyalás a rendszer része volt.
Az uralkodó, az országa szövetségi rendszere ellen is békétlenkedett és mindig mást csinált, mint az adott szövetség elvárt volna. Élvezte a szövetség védelmét és el is várta azt, de ennek a szövetségnek a potenciális ellenfeleivel szemezett és kokettált a háttérben. A vezér meg volt győződve döntései helyességéről és igen szeretett hosszú, önmagát és kormánya döntéseit elismerő évértékelő beszédeket tartani ezen beszédek közönsége gondosan kiválogatott lekötelezettekből és a vezér személyes híveiből állt, így a kritika soha fel sem merülhetett.
Külső szemlélő és a lakosság szempontjából az ország ugyan szegényedett, egyre jobban szegényedett, de a vezér és klikkje jól élt. Több évtizedes uralkodásra vágyott, hosszú távra rendezkedett be, és ez meg is adatott neki.
(24 évig uralkodott hazájában Nicolae Ceausescu, a Romániai Kommunista Párt főtitkára.)
Most, hogy a Betyársereg föltehetően már visszatalált a Nagy Magyar Alföldről, ahol GPS nélkül bolyongtak szegények a kiismerhetetlen tereptárgyak között, és most, hogy szegedi eszme- és harcostársaik a bátorság és férfiasság jegyében, csoportosan megvertek egy nőt, talán lesz idejük egy picit gondolkodni. (Ez egy emberi tevékenység, nagyon hasznos, az alábbiakban megkísérlem megmutatni, hogy milyen.)
Van ugyanis egy konstruktív (betűzöm: k-o-n-s-t-r-u-k-t-í-v, azaz építő jellegű, előrevivő, a megoldást szolgáló) javaslatom Rózsa Sándor és a végvári vitézek kései és kissé komikus utódainak. Lerajzolni sajnos nem tudom, de valaki majd fölolvassa.
A proteinben és tesztoszteronban gazdag nemzetvédők (= ti, nácikáim) azt állítják, hogy ők a csupán bevándorlóktól óhajtják megóvni hazánkat.
Tudható, hogy Európát azért érte el egy új bevándorlóhullám, mert százezrek menekülnek gyilkos diktatúrák elől és háborús övezetekből. A legismertebb problémát az Iszlám Állam nevű terrorszervezet jelenti, amely Irakban és Szíriában rendez vérfürdőt napi rendszerességgel.
Közkeletű – és náci körökben különösen elterjedt – nézet szerint a problémákat gyökerüknél kell megoldani, vagyis nem a tüneteket kezelni, hanem az okokat megszüntetni. (Remélem eddig Tyirityán Zsolt is tud követni.)
Magyarország – helyesen – fölajánlotta részvételét egy Iszlám Állam elleni, nemzetközi katonai akcióban, vagyis az IÁ ellen küzdeni államilag is elismert tevékenység.
Amennyiben tehát a katonásdit játszó, földoppingolt posztkamaszok (= még mindig ti, nácikáim) valóban a bevándorlástól akarják megmenteni az országot, akkor szépen elmennek harcolni Irakba vagy Szíriába. Nem kell ezzel megvárni a műveletek hivatalos megkezdését sem: bátor ember mer elébe vágni az eseményeknek.
Ellenkező esetben az összes fölvonulást, masírozást, erődemonstrációt kénytelen vagyok napközis szájkaraténak tekinteni. Az olyan alkalmakról nem is beszélve, amikor összejönnek valami szerepjátéktáborba, ott lefényképezik magukat egy „jól oda fogunk csapni” értelmű föliratot viselő pólóban, majd sötétségüket bizonyítandó (nem mintha ezt nagyon bizonyítani kéne) föltöltik a fészbukra, és hazamennek meginni a tápszeres kakaót. Most itt az alkalom demonstrálni, hogy komolyan gondolják. Férfinak, bátornak, nemzetmentőnek lenni, de amíg ezt nem teszik, addig – logikájukat követve – kuss van.
Ugyanis éppen ők és fotelszurkolóik szokták odadörgölni a menekülteket védőknek, hogy amazok akkor pofázzanak, ha befogadtak egy bevándorló családot. Erre az infantilis érvre ugyan már válaszoltunk többször is, ám legyen: ha a betyársereg és az összes többi hobbibanda tényleg elmegy háborúzni, esküszöm, befogadok egy menekült családot. Hármat is. Ezen ne múljék.
Amikor a rendőrök elől menekülő, az autók elé kirohanó migráns halála miatt Orbánt hibáztattuk, megkaptuk, hogy demagógok és ostobák vagyunk. Pedig igenis, a mini'elnök és a #KorrupcióKormánya tehet arról, amiért szabad életre vágyó embereknek annyira kell rettegniük, hogy a halálba rohannak. Mint ahogy a kormány és személyesen Orbán Viktor tehet arról is, hogy az elszabadult szélsőségesek belekötnek, fizikailag bántalmaznak bárkit, akit menekültnek, bevándorlónak néznek. Ehhez ugyanis a tolvajlásairól hírhedt kormány, fasiszta kommunikációja adta az apropót, sőt, a muníciót! http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/bevandorlonak_nezte_megverte_a_baratnojet/2438445/
„Több mint 1300 írásbeli kérdést adott be a Fidesz két nap alatt a miniszterekhez, kétszer annyit, mint eddig egész évben. A legtöbb kérdést pénteken és szombaton az oktatási és a közlekedési tárcavezető kapta, előbbi 173-at, utóbbi 172-t. Száznál több írásbeli kérdést intézett a Fidesz a szociális, az egészségügyi, az igazságügyi, a földművelésügyi, az esélyegyenlőségi és a pénzügyminiszterhez” – írtuk
2008. december 20-án.
Havasi Bertalan, a Fidesz sajtófőnöke az MTI-nek akkor azt mondta:
Az országgyűlési képviselők alkotmányos joga és kötelessége is, hogy a kormány tagjait írásbeli kérdések útján is ellenőrizzék. Hozzátette: mivel véget ért az őszi ülésszak, erre most ezt látták megfelelő formának.
2015. július 19-re, azaz vasárnapra:
Dübörög az új infótörvény: 7,7 milliót kell fizetni a földpályázatok közérdekű adataiért.
– írtuk az új világról, ami azóta köszöntött be, hogy az állam az adatigénylőkre terhelte a költségeket, ami mellett kiállt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke, Péterfalvi Attila is.
"A pókháló közepén Orbán Viktor ül" – halála előtt megszólalt Ferenczi Krisztina
A napokban hunyt el Ferenczi Krisztina tényfeltáró újságíró, aki rengeteget foglalkozott az Orbán-család meggazdagodásával. Halála előtt három nappal még interjút adott a Népszabadságnak.
"Azoknak, akik utánam jönnek, elsősorban azt kéne tovább vizsgálniuk, hogyan született meg az Orbán-közeli kör, Mészáros Lőrinc, Garancsi István és a többiek vagyona. Ha megyünk is kifelé a jogállamból, azért minden közpénzes tranzakciónak nyoma kell maradjon, és ez alighanem ezután is így lesz"
"a pókháló mindenhová elér, a legkisebb településeket is befonja, és a közepén Orbán Viktor ül. Nemcsak az általa kontrollált törvényhozás szolgál számtalan esetben személyes érdekeket, de a teljes fideszes politikai osztály és a közigazgatás is Orbán kegyeitől függ, helyben pedig a közmunkát is a polgármester adja, és ha nem vagy vele jóban, akkor éhen hal a családod. Ergo: pofa be, ez az egyetlen érvényes szabály. Ezeken a helyeken, ezekben a helyzetekben semmilyen politikai jogok nem érvényesek."
Az újságíró szerint a folyamat ellen az öntudat erősítésével és az információhoz való hozzáférés növelésével lehet tenni, mérsékelni kell az emberek kiszolgáltatottságát.
Hitler alaptézisén, mely szerint „A nagy tömeg vak és ostoba.” és propaganda miniszterének ördögi cinizmussal hirdetett sémáján már túl vagyunk, hiszen a kormánypolitika napi gyakorlatává vált: „A jó kormányzatnak jó propagandát kell csinálni. A jó kormányzat propaganda nélkül éppúgy nem létezhet, mint jó propaganda jó kormányzat nélkül.” (Goebbels)
"Az emberek általában sokkal primitívebben értékelik a dolgokat, mint hinnők. A propaganda, épp ezért legyen végletesen egyszerű és folytonosan ismétlődő. Hosszabb távon az a rábeszélő győz, akinek sikerül kifejeznie a problémát a legközönségesebb szavakkal, és akinek van mersze örökké hajtogatni ezeket a szavakat, fittyet hányván az értelmiségiek ellenvetéseire…" (Goebbels) … azaz, ha egy hazugságot számtalanszor elismételnek, és azt megfelelő odaadással, és módszeresen teszik, akkor az emberek, azt igazságként fogják fel! (Hát még, ha sok-sok hazugsággal teszik ezt.)
"Ez nem az otthoni fekhelyük, és nem, nem ilyen szépen alszanak. Ők már nem ébrednek fel, csak gyolcsokra várnak, mielőtt föld alá kerülnének. A fotó Hóránban készült, ez egy szír település. Nem mindenki találja meg a módját, hogy elmeneküljön a családjával."
---
Tehát amikor vissza akarjuk zavarni őket, akkor gondoljuk át, hogy hova, milyen körülmények közé gondoljuk. S ismerve az ottani helyzetet, megdöbbentő keresztényi szeretettről tanúskodik az a nyilatkozat, hogy jöhetnek legálisan is. Nyilván a pár éve megszüntetett nagykövetségen kérve a vízumot.
S újból mondom, ide csak a menekültek ezrelékei jönnek, a 99 % a szomszédos országok táboraiban tengetik szerencsétlen és kilátástalan életüket. Nem akarják elhagyni hazájukat, csak békében és nem elnyomás alatt szeretnék ezt tenni.
Egy tavalyi bejegyzés szintén ugyanonnan:
"Szíria lakossága 23 millióról 18 millióra csökkent, részben az óriási számú kivándorló, részben meg a rengeteg áldozat miatt, akik a civil háború következtében estek el. Ez önmagában is elkeserítő, de a szíriai elnök a minap azt nyilatkozta, hogy még mindig TÖBB MILLIÓ szíriai terrorista él az országban, akiktől meg kell szabadulni."
Azaz Szíriában népirtás folyik. Aki nem igazodik a diktátor kegyeihez, az terrorista. Hál isten mi még nem tartunk itt. MÉG.
Egy kérdező: - ... ez melyik város? Homsz? Aleppo?
Válasz:
Sajnos nem tudnám megmondani. Ilyen utcákból sok van minden szíriai városban. Ahol a szüleim laknak, annak szomszédságában is egy ehhez hasonló lakótelep található, pedig az Damaszkuszban van. Egy ott élő régi barátom élve úszott meg egy hasonló támadást a családjával, de a rendelője és az autója megsemmisültek. Elolvasni is rossz volt, ahogy leírta, hogy egész éjszaka hallották a robbantásokat és a géppuskák ropogását, ő meg csitítgatni és nyugtatni próbálta a hozzá bújt 3 gyerekét és feleségét, miközben őt is halálfélelem kerítette a hatalmába.
Egy hazánkban élő szír honfitársunk FB bejegyzése alapján. (Írásai nyelvhelyessége alapján idegen mivolta fel sem tűnik, helyesebben ír, mint a magyar átlag írástudó. Honfitársunk, magyar feleséggel és gyermekkel.)
"A Szíriai Állami Televízió megnyugtatta Homs város lakosait, hogy a hadseregnek sikerült visszaszereznie Zsúrtelsíjáh nevű lakótelepet és a menekült lakosok visszatérhetnek az otthonaikba. Az otthonaikba??
(A képen a Zsúrtelsíjáh lakótelep legfrissebb felvétele látható) – itt: Szíria"
---
A bejegyzés 2012-ben készült, s azóta csak romlott a helyzet. Törökországban, Libanonban és Iránban 3-4 millió menekült él, rajtunk keresztül ennek csak töredéke kíván Európa más országába eljutni, azok, akik egy kicsit tehetősebbek. Ezért érthetetlen a hisztériakeltés. Nem feszültséget és gyűlöletet kell kelteni, hanem elfogadható megoldást kellene keresni. A Niagara vízesés alá hiába teszünk bármekkora lavórt, hogy megállítsuk, nem fog menni, az ár annál jobban fog elmosni, minél nagyobb a lavór. Inkább azon kellene elgondolkozni, hogy ezt az helyzetet hogyan lehetne minél jobban a javunkra kihasználni. Bármi legyen is az.
Én hasonlóan látom a világot, mint Csányi Vilmos, ki magát agnosztikusnak vallja. (az objektív világ teljes megismerésének elvi akadályai vannak) Így nem szégyen olykor Ferenc pápa egyes cselekedeteit dicsérnem. Ez akkor történik meg, amikor humanitárius oldalát veszi elő.
Ellenben kormányzatunk kőkeményen katolikus, de ennek ellenére kénye-kedve szerint fogadja el vagy hágja át a hirdetett vallásuk tanításait. Emiatt született a bejegyzés.
33. Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt. 34. Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
A debreceni menekülttáborban történt balhét a jobboldali sajtó megpróbálta úgy beállítani, mint ami a muzulmán vallási fanatizmusból fakadt, és ami a túlzott liberalizmus veszélyeire figyelmeztet minket. A valóság távol áll ettől. Van történelmi példa arra is, hogy magyar menekültek sem viselkedtek kevésbé "hálátlanul" az őket befogadókkal szemben.
Bayer Zsolt "Allah Akbar" című publicisztikájában megpróbálja úgy bemutatni a debreceni táborban történt konfliktust, mintha azt a befogadottak kultúrájára, esetleg vallására lehetne visszavezetni. Azt sugallja, hogy ezek a muszlimok már csak ilyenek, békétlenek, hálátlanok az őket befogadó nagylelkű nemzettel szemben. Tanácsa a menekültnek: "húzza meg magát, fogja be a pofáját, és köszönje meg, ha kap valamit".
1956-ban magyar menekültek lepték el Ausztria keleti határait. Az osztrákok kezdetben együttérzően fogadták a magyar menekülteket, de lelkesedésük hamarosan alábbhagyott, mert nekik nem néhány ezer, hanem több tízezer embert kellett egyik napról a másikra elszállásolniuk, etetniük. Ideiglenes táborokat hoztak létre, amelyek annyiban jobbak voltak a debreceni menekülttábornál, hogy nem vették körbe őket szögesdróttal és őrtornyokkal, mint valami lágert. De akárcsak a debreceni táborban most, az akkori ausztriai táborokban is túlzsúfoltság uralkodott, az emberek kaptak ugyan enni, de egymás hegyén-hátán aludtak. Az osztrák pszichológusok hamarosan beszámoltak a "tábor-pszichózis" kialakulásáról a magyar menekültek körében: az idő értelmes eltöltésének, a szabad mozgásnak a hiánya, a túlzsúfoltság miatt pattanásig feszültek az idegek, gyakoriak voltak a konfliktusok.