És az NG aktuális száma is a jeles eseményre emlékezik illetve egy lehetséges új űrkorszak kezdetét boncolgatja sok szempontól. Az amerikai szerzők alapvetően a holdunkkal kapcsolatos cikkei mellett egy Farkas Bertalannal készített interjú is helyett kapott.
A földdel nem ezt okozta az ütközése a hold születésekor, jutott is, maradt is a szilikátokból.
De már az én fantáziámat is piszkálta, hogy milyen kevés konkrétat tudunk a mi földünk magjáról is, tele feltételezésekkel, tudományos modellekkel, de kevés ténnyel.
A földön a bányászott fémek tulajdonképpen szökevények, azt a keveset próbáljuk kinyerni, amely a föld magja helyett a felszín közelébe rekedtek.
Micsoda kincsesbánya van mélyen a talpunk alatt, amely elérhetetlen bármiféle technika számára, nehéz és színesfémek, vas, radioaktív elemek, és persze nemesfémek.
Nagyon izgalmas lehet egy ilyen fémobjektum megismerése, még ha igen korlátozott adatokhoz is jutunk.
A bányászatot én egyenlőre a fantázia birodalmának tekintem, iszonyúak a távolságok, és a feldolgozó technikákat kivinni az űrbe a szükséges felszerelésekkel, segédanyagokkal, vagy éppen a fémeket lehozni a földre biztonsággal, egyik sem egyszerű feladat lesz...
Magtól függetlenül a az elméletek jó része azzal számol, hogy a múltban volt komolyabb mágneses tere is, csak valamilyen esemény következtében elvesztette.
Sőt a Vénusz esete is elég hasonló lehetett kezdetben. Pl dr Green szerint a naprendszerben először a Vénuszon teremtődtek meg az élet kialakulásának földi mintájú feltételei:
Vajon ez az űrkutatás végének kezdetét jelenti? Egy rakéta millió darabra robban, és a szétrepülő repeszek olyan kicsinyek, hogy műszerrel távolból nem észlelhetők, elkerülésük előre nem tervezhető. Néhány ilyen demonstráció, és nem lesz reális valószínűsége, hogy akadálytalanul feljuthatunk az űrbe. Ha nem születik szigorú tiltó, és büntető szankció az ilyen esetekre, lemondhatunk az univerzum további felfedezésről.
