Modern, rohanó világunkban nem mindegy, hogy országunk legbefolyásosabb egyháza miként tud lépést tartani az új követelményekkel. Életünket egyre inkább átszövi e szervezet eszmerendszere (alaptörvény, oktatás stb.), ami bizonyos szempontból lehet jó és másikból rossz, de jelenlegi formájában, belső problémáiból adódóan, mindenképpen tovább terheli a társadalmat, újabb konfliktusok kiváltója. Mik lehetnek ezek a kiváltó okok, és milyen modern, a kornak megfelelő válaszokat lehetne ezekre adni? Figyelmeztetés! A topik célja az egyház, mint szervezet problémáinak felvetése és az arra adott lehetséges válaszok megtárgyalása. Nem célja viszont az egyén ideológiai meggyőződésének firtatása, blamálása, és a topik nem terepe a térítésnek. (Rendszeresen olvassátok el ezt a leírást, mert szükség esetén akár óránként is módosíthatom!)
Nem sértő szándékkal tettem. Nem azért, mert fogyatékosnak gondolnálak. Szerettem volna, ha ezt a témát (melyet egyébként sem gondoltam a topik kardinális kérdései közé felvenni, és ezt jeleztem is) végre lezárhatjuk úgy, hogy nem maradnak nyitott kérdések.
De érzem én az egymondatosod élét azért, csak úgy mellesleg. Ezzel meg úgy vagyok, hogy nehéz ugyan a sok beszédből kihámozni a lényeget, de gyakran nem annyira reménytelen, mint egy vakkantásból következtetni rá. :)
Kis bemutató. Tekinthetjük előzetesnek. Ha gondolod.
Tekintettel arra, hogy egy kétmondatos bekezdésből, te csupán az elsőt idézted, azt, amelyik a te álláspontodat támasztotta némileg alá, a másikat meg nemlétezőnek vetted (azt, amelyik viszont megmutatta volna, hogy az álláspontod hibás), de én rámutattam, nagyon nagy mellényre vall változatlan stílusban tovább kopácsolni a már lehűlt vasat.
De semmi harag! Jó ismerősök között még az ehhez hasonló csipkelődés is bőven belefér.
Foglalkozzunk először a "De csak ha érted." megjegyzéseddel! Mert ennek tisztázása nélkül súlytalanná válik a lényegi hozzászólásodra adott válasz.
Tegyük fel, hogy értem! Ebben az esetben teljesen felesleges a megjegyzésed.
És tegyük fel, hogy nem értem! Nem értem, de mivel nem értem, azt hiszem, hogy értem. Ebben az esetben is teljesen felesleges és ímmár értelmetlen is a megjegyzésed.
Feltételezem (mert miért ne tenném?), hogy te alapjában értelmes és kedves ember vagy. Amennyiben kezdeti ellenszenved irántam a topik témája generálta, úgy annak mára már illett volna alábbhagynia, mert láthatod, nem mással foglalkozunk itt, mint ami sok keresztényt (katolikust) is foglalkoztat. Ha az ellenszenv csupán zsigeri, úgy persze más a helyzet. Akkor is visszafoghatja magát az ember, de ha nem megy, hát nem megy. Belebetegedni nem kell. Legfeljebb én is átveszem veled szemben a stílust. Van benne gyakorlatom.
Vegyünk egy műszaki példát! A bizonytalanságot fordítsuk tűrésnek vagy hibahatárnak! Mikor a melós megkapja a feladatot a kellő műszaki dokumentációkkal, mondjuk egy alkatrész műszaki rajzával, arról az elkészítendő munkadarab pontos, precíz adatait, méreteit olvashatja le. De a megbízó ismeri az alkatrész helyét és funkcióját, tudja, hogy a tervrajztól való némi eltérés még nem veszélyezteti a működést, és egyébként is nagyon nehéz azokat pontosan betartani, ezért ad egy tűrést. Mennyiben térhetnek el a kész kész munkadarab paraméterei a tervezettől. A melós nekilát. Jó melós, tehát megpróbálja a rajzon feltüntetett adatoknak megfelelően elkészíteni az alkatrészt. Még véletlenül sem az a célja, hogy a tűréshatárok által megengedettet vegye alapnak, és főleg nem az, hogy átlépje a tűrést.
Elkészült a munkadarab. Megvizsgálják, megméregetik. Egyik lehetséges eset, hogy az alkatrész paraméterei a tűrés határán vannak, vagy annál jobbak (akár tökéletes is lehet). Ebben az esetben a megrendelő köszöni, fizet, elégedetten távozik. A másik eset meg az, hogy a munkadarab átlépte a megengedett tűréshatárt, munkadarab selejt, megy a kukába, megrendelő nem fizet, keres más melóst.
Más a helyzet persze, ha a megrendelő maga kéri, hogy a melós selejtet hozzon létre. Itt az átlag melós csupán arra ügyel, hogy a tűréshatárokon kívül legyen, mert a pénzt azért is megkapja, az meg, hogy a megrendelő mit kezd egy elfuserált, használhatatlan alkatrésszel, az legyen az ő dolga. A nem átlag melós (a fölötti) meg esetleg értetlenkedik, győzködi a megrendelőt, hogy ez így nem fog működni, a végére eljut odáig, hogy nem válalja a melót, mert a szakmai hírneve a pénznél is többet ér.
Én viszont attól tartok, hogy közgazdaságilag alulképzett vagyok, vagy a beépített számológépemmel valami nem stimmel. Leellenőrizné valaki?
Tehát!
"4) Az összes bevétel és a táblázatban kiemelt állami támogatások különbözete adja a saját bevételt, ami az ellátottak térítéseiből, belföldi és külföldi adományokból, önkéntes egyházfenntartói járulékból és egyéb, a működésből származó bevételből tevődik össze."
22.354.344/68.974.773=~0,32, azaz a Magyar Katolikus Egyház 2003. évi költségvetésének kb. 67%-a állami támogatásból származik. (ha nem vesszük figyelembe az egyéb (516) állami pénzek által táplált csatornákat.
Magyarország : Ausztria = 67 : 20 (-bérbeadások bevételei)
A katolikus egyház honlapján is láttam valamelyik évről egy (nagyon) egyszerűsített mérleget, bevétel kb. 4-5 sor és kiadás is annyi sor. De olyat csak egyszer.
Hatalmas vagyonra tett szert a magyar katolikus egyház a rendszerváltás óta, ám működési költségeiről, a fenntartáshoz szükséges pénzek eredetéről szemérmesen hallgatnak a vezetői. Nem is csoda: a történelminek nevezett, de híveik számát titokban tartó egyházak a gazdasági élet szinte minden színterén kivételezett elbánásban részesülnek, jószerivel semmiféle adókötelezettség nem terheli őket.
Tudom, hogy jelenleg sokkal fontosabb problémák vonják el a figyelmet az egyházzal kapcsolatos problémákról, ezért ezt a bejegyzést inkább pihentetőül, olyan kisvegyesnek szánom.
Ciberteológus: miért nem lehet misekönyv helyett iPadet használni?
"Antonio Spadaro, a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának tagja, akit sokan csak ciberteológusként ismernek Ciberteológia című blogja miatt, kifejti, miért helytelen a nyomtatott misekönyv helyett különféle digitális eszközök segítségével misézni.
A Pápai Szent Kereszt Egyetem 2010-es, a Kléruskongregáció számára készült felmérései szerint ugyanis a papok 17,5 százaléka használta legalább naponta egyszer, és 36 százalékuk hetente egyszer az internetet a zsolozsma mondására.
...
Végül Spadaro megjegyzi: a trentói zsinat felhasználta kora technológiáját a liturgia védelmében, amikor kijelentette, hogy a nyomtatás akkor még viszonylag új technikája felhasználható, hogy az egész világon egységes..."
Néhányan talán azt a helytelen következtetést vonják le a hír kapcsán, hogy az egyház vaskalaposabb, mint a XVI. században volt, de az alábbi példák is mutatják, hogy tévednek.
ok, de egy olyan félműveltnek, amilyen vagyok, óvatosan kell bánnom az ilyen kategorikus kijelentésekkel, mert mi van ha mégis? Árgus szemek vizslatják a szavaimat. Néha még a gondolataimba is belelátnak. :)
