Pénteken megalakult Magyar Családtudományi Társaság egy fideszes képviselővel és a NEFMI támogatásával. A társaság küldetésnyilatkozatában káros jelenségnek tartja a házasság előtti szexuális kapcsolatokat, az élettársi kapcsolatokat és a nem heteroszexuális viszonyokat.
A társadaom változik, így a személyes és közös társadalmi boldoguláshoz (jólléthez) újabb értékek ,- normák, szabályok,- kialakulása vezet.
Bocsi, de én ez pont fordítva gondolom... ha végignézel az emberiség történelmén (legalábbis annak ismert részén), be kell, hogy lásd, hogy messze a legnagyobb tömeggyilkos az ordnung, a REND. (SZVSZ egyébképnt a legocsmányabb magyar szó is, pont ezért...)
Persze ez sem tök véletlen, hogy így van... voltaképp az összes élőlény (már legalábbis a magasabbrendűek) biológikumában jelen van alapösztönként egyfajta "rend iránti igény" ami voltaképp a környezet és körülmények stabilitására irányuló igény, egyfajta vitális ösztön. (tényleg az, amelyik egyed eltér tőle, annak vagy a létfentartása vagy a fajfenntartása általában kevésbé lesz sikeres...) Viszont már az állatvilágban is megfigyelhetjük, hogy ezt a rend iránti igény alapösztönt a győztes pozicióban lévő egyedek (beszéljünk bár falkalényekről vagy területvédő lényekről) felhasználják a saját uralmuk és dominanciájuk biztosítása érdekében is, amely módion meg a természetes szelekciót szolgálja.
Csak hát az állatvilágban ugye ez máig egy természetes egyensúly része, lévén az eszközeik olyanok, amilyenek... ott a farkasfalka egy-egy tagja időről időre fellázad a falkavezér ellen, és utána általában nem ölik meg, nem statuálnak vele példát, egyszerűen a falkavezér vagy meg tudja őrizni az uralmát (1:1 ellen) vagy nem, teljesen természetes jelenség - és a falka tagjai meg igénylik a falka rendjét, szabályait, mert ez biztosítja számukra leginkább az életben maradás esélyét.
Az embernek viszont ugye tökélesedtek az ölési eszközei, és ennek megfelelően a "rend-rend iránti igény" fenomén egyre inkább az uralkodó egyedek vagy csoportok uralmának fenntartására szolgál... végignézel az elmúlt évezredek, évszázadok történelmén, és azt látod, hogy inkvizitorok és konkvisztádorok, hitlerek sztálinok és pol-potok a "REND" zászlaját magasra tartva létrehozták az emberiség történelmének legnagyobb hullahegyeit... az egységsugarú ember meg szépen megtanulta, hogy azzal jára legjobban, ha ebből a REND-ből megpróbál minél inkább kimaradni, akkor nagyobbak a túlélési esélyei, ha nem megy oda, ahova azt mondják, hogy menni kell, nem sorakozik, amikor azt mondják, hogy sorakozni kell... ugye nagyon plasztikusan személteti ezt az effektet a Hair záró képsora... hogy ne csak a "hard diktatúra" címkével említett rendszerekről szóljunk, mintha ez az effekt csak azoknak lenne sajátja... a rend absztakt képi megjelenése, mondjuk az egyenruhában felsorakozók látványa már sokkal inkább szorongást vált ki az emberek nagy részéből, mint biztonságérzetet - fejlődik a kollektív tudat, azt mondanám...
Az MTA költségvetése és alkalmazottainak jövedelme eltörpül a Citibank, vagy a Telenor mellett. + bevételük döntő hányadát a központi költségvetésből kapják.
Függetlenség? Hmm... talán már a nyelvtani kérdésekben sem valósul meg teljesen.
Persze vannak az általános emberi értékek, melyek valóban levezethetők (máig évényesen) a Tízparancsolatból, míg mások a társadalom változásával jelentek meg.
A társadaom változik, így a személyes és közös társadalmi boldoguláshoz (jólléthez) újabb értékek ,- normák, szabályok,- kialakulása vezet. Ezzel szemben az értékvesztés (anómia) lényegesen többet:
..."Az anómia azt a meggyőződést jelenti, hogy egy adott társadalomban csak a szabályok és törvények megszegésével lehet eredményeket elérni, a céltalanság és irányvesztés érzése. Olyan helyzetekre utal, amikor a társadalmi normák elvesztik befolyásukat az emberek viselkedésére....."
Ami pedig a párkapcsolatokat illeti, tessenek már tudomásul venni, hogy vannak, akik egyáltalán nem megalázásként és nem a másik ember által elnyomásként élik meg, ha testileg is kinyílik számukra a világ. Vannak emberek (vagyunk), akik aszerint az erkölcsi norma szerint élünk, hogy ha egy másik embernek is jó, élvezetes és elfogadható az általunk élvezett testiség, akkor az nem alázza meg a másik embert, akkor sem, ha és amennyiben ez a kapcsolat nem egy életre szól.
Hogyne. Ez természetes, és azt hiszem ezt néhány szélsőségesen prűd egyén kivételével mindenki elismeri.
Bár kétségtelenül kiegészítésre szorul, amennyiben az érzelmi megalapozottságot és az elköteleződés (intimitás) fontosságát kell hangsúlyozni a család harmonikus működéséhez.....
A tolerancia másik fontos ismérve, hogy nem törekszik az ellenfél (nickje) fizikai megsemmisítésére. Ezen a területen lenne még egy kis csiszolni való.
Ki rontott kinek? Nem ártana tisztázni ezt. Én soha, semmikor és senkinek nem akartam erkölcsi parancsokat osztogatni. de még csak útmutatást seem adni. Én vállalom, hogy liberális vagyok, vagyis a gondolat szabadságában hiszek. és abban, hogy mindenki úgy rendezze be az életét, ahogy neki tetszik. (Mindaddig, amíg ez nem korlátozza más emberek önrendelkezési jogát!)
Azt hiszem elég nyilvánvaló, hogy itt ki az, aki egyértelműen erkölcsi igazságról és ehhez hasonlókról beszél, amit véleménye szerint nagyon is szükséges másokra is kötelező (de legalább ajánlott) módon kiterjeszteni.
No igen. A "jó inkvizítorok" is azt gondolták, hogy a máglyán való elégetés az nagyszerű annak az eretneknek és értetlenül álltak előtte, hogy az a szerencsétlen miért is nem élvezi a vele történteket.
Higgy önmagadban! Derekas! Magad uram, ha szolgás nincsen. De ha másokban egyáltalán nem is tudsz hinni? A személytelenítés a bálványtalanítás az szerintem egyáltalán nem is rossz dolog. (Minden szentek napján légyszi személytelenül menny ki őseid sírjához gyertyát gyújtani!!)
Itt alapvető problémát érzek. Ennek feloldása a következő. Olyan értékeket vagyunk képesek a szocializáció során magunkévá tenni sőt azt át is örökíteni, elplántálni palántázni gyermekeinkbe újra vetni, amelyek személyes forrása nem is lényeges. Nem is ismert. Hameg az, akkor tagadjuk a személyt és kérkedünk azzal, bálványizálódva, hogy az a miénk lesz , vagy a miénk lehet. Ez így bonyolult, de ........ beszéljük meg!
Igen, szerintem a tolerancia egyik fontos ismérve, ha valaki nem ront neki személyeskedő hangnemben a másiknak, csak azért, mert az máshogy gondolkodik egyes dolgokról.
Ma is mosolyogva hajtom a párnámra ezt a vidám fejemet. :)
Köszi, egyik kedvenc dalom... az eredetit is nagyon szeretem! :)
Nézd, én úgy látom, hogy más-más nézőpontból szemléljük a világot, csak annyi a különbség, hogy én emiatt nem tételezem fel rólad, hogy nem értesz semmit, mert én el tudom fogadni, hogy többféle szemlélet is létezhet. Úgy gondolom, hogy ennek kezelése az egyéni toleranciától függ.
Látom, itt nagyon rendes dédik, nagymamák is voltak egyes topiktársak gyerekkorában, akik minden bizonnyal szerették is őket. Aki az életével okot adott rá, hogy ilyen tisztelettel, szeretettel emlékezzenek róla az utódai, már nem élt hiába. :)
Az én nagymamám aki szintén az 1800-as évek végén született úgy fogalmazott a '70-es években (amikor én voltam fiatal), hogy "de kár gyerekem, hogy nem ma vagyok fiatal".
Neki, aki templomba járó asszony volt nagyon is tetszett, hogy mi már egy sokkal felszabadultabb világban élünk.
És most visszafordulni látszanak a dolgok (azért tegyük hozzá, hogy persze nem fog menni!:)), nem éppen szívderítő.
"Kopp Mária és mások kutatásai igencsak megerősítik azt, hogy a családnak (szülőknek) kiemelt szerepe van az értékek átadásában."
Minden tiszteletem és nagyrabecsülésem (Kopp Mária iránt) mellett engedtessen megjegyezni valamit.
Számtalanszor olvasom, bizonyos nick-ek pedig teljes egészében e körül forognak, hogy "értékek megőrzése".
Tessék mondani, ki, mikor és hol jelölte, jelöli ki ezeket az értékeket? Honnan vesszük a bátorságot, hogy általunk szubjektíven megélt és vélt "értékeket" mint egyetemes igazságokat kezeljünk?
Tízparancsolat.
Mózes kénytelen volt nagyon kemény törvényeket alkotni, hiszen a sivatagban vándorolva egy nagyon tanulatlan és műveletlen népet vezetve semmi más eszköze nem volt, hogy rendet tartson. Egyébként a tízparancsolat zsidó törvény és nem az Újszövetségben leledzik. (Mááriának címezve..:)) Egyes elemei a mai napig megállják a helyüket, más elemei (ld. paráznaság) elég erősen kikezdhetőek. Mózes egyébként sok más olyan törvényt is alkotott akkor, amire persze a mai európai ember mosolyog, de leginkább nem is ismeri, a zsidó hit viszont tántoríthatatlanul használja.
Ha az "értékeket" mindig kőbe vésnénk, különösen a klerikális gondolkodás alapján, akkor ma is máglyán égetnék el az emberek többségét, az inkvizíció tombolna az utcákon, és koszban és bűzben fetrengve sehol sem tartanánk. Ha a klerikális nyomást (értsd "értékek" merev kőbe vésése) elfogadnánk mint erkölcsi normatívát, akkor az orvosok sosem boncoltak volna, ma is belepusztulnánk egy megfázásba és nem, hogy a világűr felé nem nyitottunk volna, de az autót is istenellenes "ördög szekereként2 tartanánk számon.
Ami pedig a párkapcsolatokat illeti, tessenek már tudomásul venni, hogy vannak, akik egyáltalán nem megalázásként és nem a másik ember által elnyomásként élik meg, ha testileg is kinyílik számukra a világ. Vannak emberek (vagyunk), akik aszerint az erkölcsi norma szerint élünk, hogy ha egy másik embernek is jó, élvezetes és elfogadható az általunk élvezett testiség, akkor az nem alázza meg a másik embert, akkor sem, ha és amennyiben ez a kapcsolat nem egy életre szól.
