Engem a továbbiakban nem érdekel ez a munkavállalók és munkáltatók közti virtuális vitád. Eleve hülye voltam, hogy belementem. Amúgy sem vagy vagyok egy tipikus hazai munkáltató és tényleg nem érdekel a további sopánkodásod.Ebbe a topikba is azért keveredtem, mert érdekelnek a társadalmi rendszerek, azok feltűnése és bukása az emberiség történetében, de ezekkel a tyúkperekkel én nem akarok foglalkozni.
OV politikajabol-szerintem-kiolvashato az EU- tol valo "rugalmas elszakadas"(goebelsi ihletesu fogalmazas a haboru idejebol) vagya,utak keresese. Megprobalkozott meg a valasztas elott egy politikai bukfencel a Kinai Kommunista Parthoz valo kozeledessel (igy a Kinai gazdasaghoz valo kozeledeshez-keleti szel..hm) nem sok sikerrel majd a serelmeiket nehezen feledo oroszok iranti lepesekkel is,most meg a balkani allamokal remel olyan vezeto pozicioba kerulni amely szanálná a a magyasr gazdasagot..
A lényeg :miutan vezer elvu allamot akar a magyar tobbseg es az meg kell feleljen a vezer pszihografiajanak,OV nehezen szabalyozhato jellemehez,egy szovetsegi ellenorzes es szabalyozas nem paszol.. EU bol nem lehet kilepni , MO a belepesnel nem kerte azokat a diszpenzaciokat amelyekt annak idejen Anglia,most nem lehet tobb szuveranitassal rendelkezni..
OV ugyesegetol fugg ( de ettol fugg a sikere is) mennyire kepes ebben a felallasba kulon utakat szabaditani fel a maga szamara..
A mai keleti es kozelkeleti tarsadalmi mozgalmak strukturaja arra mutat hoyg ezzek a mozgalmak valodi felkelesek,mert a legtobbjenek nincs vezere elokeszito stabja..
A facebook generacio amorf ,demokraciat ohalyto,de ideologiailag felkeszuletlen (talan ez is a jovoben az elonye9 egyben talakozik:tekintelyt tagado. Hoygan kepzeli el demokraciajat ,nem tudbni..Ezert lesznek az ellemzok egyre skeptikusabbak..hiszen egy tarsadalmilag fejletlen orszagban amelyben (legtobbjeben) a demokraciat tagado vallasos mozgalmak is erosodnek,a demokrata elhatarozas konyen egy valalsi alalmhoz vezethet ,teokratiahoz..inenn a kovetkezo diktatura mar scak egy lepes...
Kiket tamogat az uygnevezett nyugaat, Lybiaba meg nem tudni.. Sziriaba valoszinuleg az alavita kisebbsegi elnyoams veget de a szinte egyforma ereju szunita es siita erok harcat jelelnti,bahreinbe,Yemenbe meg kimondottan a siita erok gyozelmet igy Iran(Perzsia) strategiai fontosagat..amely meg az ajatolah vezetes alatt igen csak veszelyes (leginkabb a szunita allamokra es nem mint a legtobben hiszik Izraelre,bar ok sem lesznek baratok)
Demokrata kiserlet mint ket diktatura kozotti állapot ?
Ehhez képest Orbán egy tegnapi beszédében arra utalt, hogy Európa számára a Balkán lehet valamilyen alternatíva vagy mi. Asszem megint lázá(r)lmai voltak vagy megint megszívatták a tanácsadói.
Visszajottem Franciao.-bol es orulok hogy a topic tovabbra is logikus es vitakepes. Romaniarol: sajnos az a tapasztalatom (meg akkoribol amikor hiteleket adtunk.allami hiteleket) hogy a nepeknek is van szemelyes tulajdonsaguk (igy elismerem ez paradoxon..). igy a deli nemzetek ugy vislekednek kolektive mint a napsugaras eletet elvezo egyenek,akik nem gondolnak csak a mara es arra hogy azt legkellemesebben eljek meg.
Ez a hatas (gorog, portugal,spanyol,balkani mentalitas)magaval hozza azt hogy nem tartalekolnak.. Egy nagyon kozeli nemet baratom,aki valakit idezhetett mondta:"Nicht d. Bau sondern die Wartung ... azzaz nem az epites hanem a karbantartas..macht die Zivilisation aus..teszi ki a civilizaciot.. Romania 90 tol annak ellenere hogy elkotyavetelte allami vagyonat (ismeros,nem?) megtartotta az allam szocialis funkciojat.. nem tudom hogy ma meg igy van-e de tavaly meg volt ingyenes gyogyszer, a nep nagy resze rokkant nyugdijba menekult es melette feketen dolgozott.. Kozel 6 milélio (talan van valakinek pontosabb szama) kitartotja-jobbik esetben eltartottja- volt a roman allamnak (ezt karjak 800.000-rel kicsinyiteni).. Csak egy ketelyem van ,a teoriam tamadhato pontja. Irorszag nem déli...
Pedig szerintem az volt a normális, jól gondolkodtak azok, csak mégse, mert mellé fogtak 20 évet..... ha 1990 körül következik be az ami 2009 ben a világban, akkor nyerő lett volna a politájuk... de így szerintem csak ártott.
Mindenképpen ártott.
A megszorítás csak a költségvetésnek kedvez,a gazdaságnak és a társadalomnak árt.
Az eladósodás nem lett volna ekkora szívás, ha nem az IMF áll a hátamögött.
Az IMF úgy diktál, hogy adósságspirálba kerül az ország.
Nálunk is van hasonló pl.az 50 év feletti munkanélküli nők foglalkoztatása esetén.
Azt is látni kell, hogy nálunk nem igazán a bérköltségekkel van gond.
Sokkal többet nyomnak a latba - szerintem-a magas energia árak. Az energia szektort viszont a multik tartják a kezükben.
Szakemberek szerint a jelenlegi enrgiaárak 30%-a a valós ár. Mi benne vagyunk valamilyen EU-s energiarendszerben ( a nevét nem tudom) hol mi olcsón előállítjuk és adjuk pl. az áramot és kapunk érte drágát. És mivel még a szolgáltató és elosztó is külföldi,még ezt is megfejeli a magas profittal.
Szinte biztos, hogy semmi. Ugyanis ez semmiképp nem megy egyik pillanatról másikra, ha véghez lehet vinni, akkor pár évtized alatt fokozatosan, lépésenként.
Már 10 éven belül komoly változások lesznek a világban.
Most még az USA áttolja a hiányt az EU országokra, azok meg a mostani bedőltekre, de mások is be fognak dőlni.
Arra nem kötelezhető a vállakozó, hogy ha csökkentik a járulék összegét azt beforgassa a vállalkozásába.
Ezért praktikusabb a célzott támogatás. Pl. ha felvesz egy plusz alkalmazottat, akkor annak járulékait valamennyi ideig megfinanszirozhatná az állam. (ez nálunk bevált gyakorlat)
Ha fejleszt, kapjon rá támogatást. De abba, hogy a saját zsebét duzzassza nem érdemes beruházni az államnak.
Ha csökkentik a munkáltatói nyugdíjjárulékot, akkor a vállalkozó alacsonyabb önköltséggel tudja a termékeit előállítani, és ezáltal versenyképes lehet a magyar mellett pl. a szlovák piacon is, ahol eddig nem volt jelen.
Valóban ebből lehetne munkahelyeket teremteni akár.
De ha nem akar, el is teheti a a maradék járulék összegét, a vállalkozó így is jól jár.
Arra nem kötelezhető a vállakozó, hogy ha csökkentik a járulék összegét azt beforgassa a vállalkozásába.
Két dologból adódik, hogy elbeszélünk egymás mellett.
1.) Elsőként talán az a felháborító álláspont, miszerint minden vállalkozó pénzéhes, adócsaló és önző gazember. Persze nem így kimondva, hanem szépen, lassan adagolva...:D
A teremburáját!
Még szó sem volt itt vállalkozó -alkalmazott vitáról, amikor te már nyíltan ekézted az alakalmazottakt!
Ha akarod felsorolom! Hajlandó vagyok kimásolni a hsz-eidből!
Miért is kell állandóan megalázni az alkalmazottakat?
Hát egyszer csak a sok alázástól, a zoknizástól, majd csak úgy érzi, hogy ő senki és ezért megérdemli a minimálbért.
Hogy meg se próbálja érvényesíteni a jogait, mert akkor a "gazdája" lecseréli mint egy pár zoknit. Ezek a te szavaid, te pedig a saját bevallásod szerint még nem is tartozol abba a vállalkozói körbe amely a tőkés topikban gyűlt össze és nevezhetjük első generációs bugrisnak.
A demokrácia kiépítése egy folyamat és ott kezdődik, hogy simán otthagyom a munkáltatót, ha feketén vag szürkén akar foglalkoztatni. Ha erre azt válaszolja, hogy nem baj, lecserél mint egy pár zoknit, akkor a leközelebbi vödröt a fejébe húzom.
Erre kell megtanítani előbb az embereket ( és nem az agytlan tömeget ahogy mondtad) nem zrikáni őket az alkotmány ellen. Annak később jön el az ieje.
A Zeitgeist Addendum egy szép utópia, majd meglátjuk, hogy lesz e belőle valami.
Szinte biztos, hogy semmi. Ugyanis ez semmiképp nem megy egyik pillanatról másikra, ha véghez lehet vinni, akkor pár évtized alatt fokozatosan, lépésenként.
Ehhez viszont azoknak is kellene az együttmüködése, aki a világ gazdaságát jelenleg a kezükben tartják. És bár hosszú távon nekik is érdekük lenne, de nem akarják átlátni, vagy ha át is látják, akkor arra számitanak, hogy majdcsak lesz valami olyan megoldás, ami nekik nem kerül pénzbe, vagy nem kell lemondaniuk a hatalmukról.
Hát szerintem nem lesz.
Marad egy újabb "ciklus" amikor a jelenleg hatalmon lévőket kiirtják és kezdődik előről.
Orwell regényében meg az a szenzáció, hogy 1948-ban a kommunista rendszer fricskázása végett írta és szinte bibliaként használhatja a mai kor politikatudósa! Ugyanolyan szenzációs utópia, mint a Luganoi tanulmány.
Kár, hogy azok az utópiák reálisabbak, amik a rosszabb lehetőségeket feszegetik.
Létezhet, hogy nagyon is tudtuk miért adjuk meg ezt a 2/3-ot 1 pártnak? Esetleg lehet vele dicsekedni, hogy európában a magyar társadalom érzett rá elsőként, hogy a demokrácia fenntarthatatlan? Például:
Nem elég ráérezni, az is fontos, hogy a hatalom azt mire használja.
Nekem nem tetszik ez az 50%-os adósságkorlát az alkotmányban. Bocs alaptörvényben.
Ha csökkentik a munkáltatói nyugdíjjárulékot, akkor a vállalkozó alacsonyabb önköltséggel tudja a termékeit előállítani, és ezáltal versenyképes lehet a magyar mellett pl. a szlovák piacon is, ahol eddig nem volt jelen.
A lé lecsurgást csak röviden és tényleg utoljára: - Ha a vállalkozás munkahelyet teremt, akkor pénzhez jut a korábban munkanélküli. Azzal a pénzzel elmegy és élelmiszert, ruhát stb. vásárol, ami aztán bekerül a hazai gazdasági vérkeringésbe. Az egész képlet csak akkor fut zátonyra, ha valahol belép egy multi pénztárgépe a képbe. Hogy ne ez történjen, ezért érdemes beszélni az agymosott tömegekkel
Ennyi beszélgetés és ilyen válasz után valóban felmerül bennem a kérdés, hogy engem akarsz hülyíteni, vagy tán magadat hülyíted?
No akkor játszunk el a gondolattal, hogy holnaptól 15%-kal csökkentik a munkáltatói nyugdíjjárulékot. Ez azért szép összeg nem? Sőt, a társasági adót leviszik O százalékra. Ez azért már 25%-os adócsökkentés.
De minden marad a égiben, a piaci viszonyok nem változnak.
Vajon hány alkalmazottat vennél fel?
Tippelhetek? Semennyit.
Másik variáció: Adót és járulékot nem csökkentenek, csak a kereslet emlekedik a termékeid iránt 25%-kal.
Vajon hány alkalmazottat vennél fel?
Tippelhetek? A jelenlegi termékellőállítók 20%-át.
Jó a tippem?
Normális vállalkozó a habokra nem teremt munkahelyet. Akkor teremt, ha a termékeinek van piaca, illetve növekszik a kereslet a termékei iránt.
De mikor növekszik a kereslet?
Ugyi nem akkor, ha a vállalkozó adóterhelése csökken.
Akkor lépjün túl a diktátor hajlamú, korrupt, munkájához sem értő vállalkozókon és törődjünk mással.
A Zeitgeist Addendum egy szép utópia, majd meglátjuk, hogy lesz e belőle valami.
Orwell regényében meg az a szenzáció, hogy 1948-ban a kommunista rendszer fricskázása végett írta és szinte bibliaként használhatja a mai kor politikatudósa! Ugyanolyan szenzációs utópia, mint a Luganoi tanulmány.
1.) Elsőként talán az a felháborító álláspont, miszerint minden vállalkozó pénzéhes, adócsaló és önző gazember. Persze nem így kimondva, hanem szépen, lassan adagolva...:D
Lássuk be, azért van ebben ráció. Persze nem igy, de MO-n elég sok ilyen van és eléggé látszanak is jópáran.
Nagyon nehéz becsülni azt a vállakozót, aki egyrészt az ország lerablásából szerezte a vagyonát, sok esetben még nem is nagyon ért ahhoz amit csinál, csak vannak kapcsolatai aminek révén rásózza az államra a cuccát, vagy van mellette szakember aki ezt a részét is elvégzi helyette.
Mindeközben meg éhbérért dolgaztatja a melósait, nem azért mert nem férne bele emberi fizetés, hanem olyan egyszerű indoklással, hogy ha egy elmegy 100 áll a helyére. És ha még mindez nem lenne elég, meg is alázza a munkásait.
Persze nyilván nem minden vállalkozó ilyen, de MO-n sajna elég sok van belőlük és eléggé feltünőek, ugy is viselkednek. Nem csoda azért, ha sokan általánositanak.
2.) Másodikként meg az eddig elkerült igazi problémát nevezném meg: a népesség növekedést szemben a technológia fejlődésével. Egyszerűen nincs annyi munka, hogy mindenki odaférhessen. Amit korábban betanított embertömegek végeztek, azt most gépek végzik. Míg a munkavállaló nincs becsatornázva az elvállalható munkák/ajánlatok világába, addig a vállalkozó ha senkit sem foglalkoztat és napi 24 órában megcsinálja az elvállalt munkát, akkor is többszörösét keresi, mint egy átlag melós.
Ez az amit akár jó irányba is lehetne használni. És kellene is. Van erre egy elmélet is, meg egy társaság aki propagálja vénusz projektnek nevezik. Ők is persze el vannak egy kicsit szállva, de az alapelv nem rossz.
Orwell nagyon jól összefoglalta a lényeget. Énszerintem abban viszont téved, hogy megállt volna a folyamat. Én nagyon veszélyesnek látom a jelenlegi irányt.
Nem hiszem, hogy meg lehet állitani azokat, akiknek nem lesz veszteni valójuk.
Két dologból adódik, hogy elbeszélünk egymás mellett.
1.) Elsőként talán az a felháborító álláspont, miszerint minden vállalkozó pénzéhes, adócsaló és önző gazember. Persze nem így kimondva, hanem szépen, lassan adagolva...:D
2.) Másodikként meg az eddig elkerült igazi problémát nevezném meg: a népesség növekedést szemben a technológia fejlődésével. Egyszerűen nincs annyi munka, hogy mindenki odaférhessen. Amit korábban betanított embertömegek végeztek, azt most gépek végzik. Míg a munkavállaló nincs becsatornázva az elvállalható munkák/ajánlatok világába, addig a vállalkozó ha senkit sem foglalkoztat és napi 24 órában megcsinálja az elvállalt munkát, akkor is többszörösét keresi, mint egy átlag melós.
Az emberiség történetében időről-időre felmerül valami egyenlőség iránti vágy. De ezt Orwell jobban leírja:
A felül lévő célja az, hogy ott maradjon, ahol van. A középen lévőé, hogy helyet cseréljen a felül lévővel. Az alul lévők célja az, ha van céljuk - az alul lévőket ugyanis nagyon összetöri a robot, s csak időnként ébrednek a tudatára valaminek, ami mindennapi életükön kívül esik -, hogy eltöröljenek minden különbséget, s olyan társadalmat teremtsenek, amelyben minden ember egyenlő. Így aztán az egész történelem folyamán újból és újból megismétlődik egy fő körvonalaiban mindig azonos küzdelem. A felül lévők hosszú időszakokon át látszólag biztosan hatalmon vannak, de előbb vagy utóbb mindig elkövetkezik egy pillanat, amikor elvesztik vagy az önmagukba vetett hitüket, vagy azt a képességüket, hogy eredményesen kormányozzanak, vagy mind a kettőt. Ilyenkor megbuktatják őket a középen lévők, akik a maguk oldalára állítják az alul lévőket, azzal, hogy úgy tesznek, mintha a szabadságért és az igazságért harcolnának. Mihelyt a középen lévők elérték céljukat, az alul lévőket visszataszítják régi szolgai helyzetükbe, s belőlük lesz a felsőréteg. Nemsokára egy új középső csoport válik ki a másik két csoport valamelyikéből vagy mindkettőből, s a küzdelem újból megkezdődik. A három csoport közül egyedül az alsó az, amelyiknek sohasem sikerült, még átmenetileg sem, elérni céljait. Túlzás volna azt állítani, hogy anyagi értelemben nem volt fejlődés a történelem folyamán. Még ma is, amikor hanyatlási szakaszban vagyunk, fizikailag jobb helyzetben van az átlagember, mint néhány évszázaddal ezelőtt volt. De sem a jólét növekedése, sem a bánásmód enyhülése, sem a reform vagy forradalom nem hozta soha egy milliméterrel sem közelebb az emberi egyenlőséget. Az alul lévők nézőpontjából egyetlen történelmi változás sem jelent sokkal többet, mint uraik nevének változását.
A tizenkilencedik század végétől fogva sok megfigyelő számára nyilvánvaló lett ennek a sablonnak az ismétlődése. Ekkor filozófiai iskolák keletkeztek, amelyek ciklikus folyamatként értelmezték a történelmet, s igyekeztek kimutatni, hogy az egyenlőtlenség az emberi élet megváltoztathatatlan törvénye. Ennek az elméletnek persze mindig voltak követői, most azonban jelentős változás mutatkozott a módban, ahogyan jelentkezett. A múltban a hierarchikus társadalmi forma szükségessége jellegzetesen a felsőosztály tanítása volt. Ezt prédikálták királyok és arisztokraták, papok és jogászok, s mindazok, akik rajtuk élősködtek, s általában ígéretekkel enyhítették, azzal, hogy egy síron túli képzelt világban majd kárpótlás jár érte. A középső réteg, amíg a hatalomért harcolt, mindig olyasféle jelszavakat használt, mint „szabadság”, „igazság” és „testvériség”. Most azonban az emberi testvériség fogalmát olyan emberek kezdték támadni, akik még nem voltak abban a helyzetben, hogy parancsolhassanak, csak remélték, hogy hamarosan eljön ez az idő. A múltban a középső réteg forradalmakat csinált az egyenlőség zászlaja alatt, aztán új zsarnokságot teremtett, mihelyt a régit megdöntötte. Az új középső csoportok lényegében előre meghirdették zsarnokságukat. A szocializmus elmélete, amely a tizenkilencedik század elején tűnt fel, s az utolsó szem volt egy eszmeláncban, amely az ókori rabszolgalázadásokig nyúlik vissza, még mélyen meg volt fertőzve az elmúlt korszakok utópizmusával. A szocializmusnak körülbelül 1900-tól fogva feltűnt valamennyi változatában azonban egyre nyíltabban feladták a szabadság és egyenlőség megteremtésének célkitűzését. A század közepén feltűnt új mozgalmaknak - Óceániában az Angszocnak, Eurázsiában a neobolsevizmusnak, Keletázsiában pedig, ahogy nevezni szoktuk, a halálimádatnak - már a szabadságnélküliség és az egyenlőtlenség állandósítása volt a tudatos célja. Ezek az új mozgalmak persze a régiekből nőttek ki, igyekeztek megtartani nevüket, s színleg hűek maradtak azok ideológiájához. A célja azonban mindegyiknek az volt, hogy feltartóztassa a fejlődést, s egy megválasztott időpontban befagyassza a történelmet. A szokásszerű ingalengés még egyszer megtörtént, s aztán megállt. Mint máskor is, a középső csoport kilökte helyéről a felsőt, s belőle lett felső; ezúttal azonban, tudatos stratégia révén, a felső csoport állandóan meg tudja tartani pozícióját.
A új tanok létrejöttének oka részben a történelmi tudás felhalmozódása és a történelmi érzék megnövekedése, ami a tizenkilencedik század előtt alig létezett. A történelem ciklikus mozgása érthető lett, vagy annak tűnt; s ha érthető, akkor megváltoztatható. A legfőbb, az alapvető ok azonban az, hogy már a huszadik század elején technikailag lehetségessé vált az emberi egyenlőség. Az még mindig igaz volt, hogy az emberek velük született képességei nem egyformák, s hogy a munkaterületek olyan módon specializálódtak, hogy az bizonyos egyéneknek a többiek rovására kedvez; de nem volt többé szükség osztálykülönbségekre vagy nagy eltérésekre a jólét területén. A régebbi korokban az osztálykülönbségek nemcsak elkerülhetetlenek voltak, hanem kívánatosak is. Az egyenlőtlenség volt a civilizáció ára. A gépi termelés fejlődésével azonban megváltozott a helyzet. Bár még mindig szükséges volt, hogy az emberek különböző fajta munkákat végezzenek, nem volt többé szükségszerű különböző társadalmi vagy gazdasági színvonalon élniük. Ennek következtében azoknak az új csoportoknak a szemszögéből, amelyek éppen azon a ponton voltak, hogy magukhoz ragadják a hatalmat, az emberi egyenlőség nem eszménykép volt többé, amelyért küzdeni kell, hanem veszély, amelyet el kell hárítani. Primitívebb korszakokban, amikor az igazságos és békés társadalom tényleg megvalósíthatatlan volt, nagyon könnyű volt hinni benne. Évezredeken át kísértette az emberi képzeletet egy földi paradicsom eszményképe, amelyben az emberek a testvériség állapotában, törvények és állati robot nélkül élhetnek együtt. S ez a látomás bizonyos fokig még azokat a csoportokat is hatalmában tartotta, amelyek az egyes történelmi változásokból hasznot húztak. A francia, angol és amerikai forradalmak örökösei részben hittek az emberi jogokról, a szólásszabadságról, a törvény előtti egyenlőségről és egyebekről szóló frázisaikban, s még azt is megengedték, hogy e frázisok bizonyos mértékig befolyásolják magatartásukat. A huszadik század negyedik évtizedétől kezdve azonban a politikai gondolkodás minden fontosabb áramlata tekintélyelvű lett. A földi paradicsom pontosan abban a pillanatban vesztette hitelét, amikor megvalósíthatóvá vált. Minden új politikai elmélet, bármilyen néven nevezte magát, a hierarchiához és az osztályokra tagozódáshoz vezetett vissza."
Amúgy, ha már felhoztad a csalók kiszűrésére alakítottunk egy kis öntevékeny csoportot, ha már az állam nem tudja kiszűrni őket. Amolyan fogyasztóvédelmi célzattal.
Végre egy használható ötlet, ami még a demokratikus komfort-érzetemnek is jót tesz!
Nekem csak jó, ha a csalók kihullnak a rendszerből. :DDD
Szerintem ott a gond, hogy a két végletről vitáztok, egyikőtök se probál közép fel orientálódni.
Te azt mondod a melósok éhen halnának a vállalkozó nélkül. Ez igaz. Na de forditva is. :)
Hiába kötsz jó üzletet, ha nincs aki legyártsa, ugyanakkor hiába gyártanak bármennyi terméket, ha nincs aki eladja. Sőt, ha nincs aki kitalálja, megtervezze, akkor is bukott a biznisz. Akkor is, ha nincs aki akár a vállalkozót, akát a melóst megtanitsa, vagy betegsége esetén meggyógyitsa.
Ezért persze teljesen reális az az elvárás, hogy egy-egy bizniszből mindenki jól járjon.
Hogy ez most nem igy van, elég nagy baj. Ráadásul nemcsak a melósnak, hanem a vállalkozónak is.
A dolog akkor működne jól, ha minden ember becsületes lenne, megtenné amit tud és abból mindenki szépen profitálna.
CSakhogy nincs igy, ezért nem működött a kommunizmus sem többek között.
Másik lehetőség lenne a törvényi szabályozás. Például olyan formán, hogy a tiszta haszonból a vállalkozó köteles lenne bizonyos százalékot a dolgozók között szétosztani. Egy bizonyos százalékot a közösbe fizetni, mint most, hogy az egyéb fontos szereplők is részesülhessenek, tanár, orvos, szükséges számú köztisztviselő.
Egy ilyen rendszerben mindenki elégedett lehetne.
Lehet, hogy egyszer lesz is valami hasonló, nem tudom. Egyenlőre utópia.
Már épp javasolni akartam neked az " Egy tőkés üzenete" című topikot, amikor a nevedre kattintva észrevettem, hogy nálad az az ezüstérmes az itteni munkásságodat tekintve.
Ó, kedvenc topikom!
Ott nem csak azt mondják el a vállalkozók, hogy milyen "pár zokni" az alakalmazott, hanem azt is hogy muszáj adót csalni, hogy jobb legyen, muszáj hazudni, hogy megvegyék a szarokat amit gyártanak és még azt is, hogy ha nem jó a " pár zokninak" a szürke foglalkoztatás, akkor mehet, mert öten jelentkeznek a helyére.
Ne keverd a kettőt!
Én itt a rendesen adózó, nem csaló, nem szürkén foglalkozó vállalkozókról beszélek, akik minimum a saját termékeiket nem tartják szarnak.
Amúgy, ha már felhoztad a csalók kiszűrésére alakítottunk egy kis öntevékeny csoportot, ha már az állam nem tudja kiszűrni őket. Amolyan fogyasztóvédelmi célzattal.
Maradjunk annyiban, hogy másfél hónap alatt éhen pusztulna a hazai lakosság jelentős része, ha nem lennének magánvállalkozások. De kezdem belátni, hogy értelmetlen veled erről a kérdésről vitázni, mert egészen eszelős elképzeléseid vannak. És az a szép, hogy mindez az ámokfutás egy demokráciáról szóló topikban történik.
Ha most minden baromságodat elkezdem tételesen cáfolni, akkor itt klimpírozhatunk a világ végezetéig. Annak meg nincs sok értelme.
A lé lecsurgást csak röviden és tényleg utoljára: - Ha a vállalkozás munkahelyet teremt, akkor pénzhez jut a korábban munkanélküli. Azzal a pénzzel elmegy és élelmiszert, ruhát stb. vásárol, ami aztán bekerül a hazai gazdasági vérkeringésbe. Az egész képlet csak akkor fut zátonyra, ha valahol belép egy multi pénztárgépe a képbe. Hogy ne ez történjen, ezért érdemes beszélni az agymosott tömegekkel.
A vállalkozókat nem megbecsülik vagy megfizetik hanem egész egyszerűen övék a maradék zseton a vállalkozásból. Miután mindenkit kifizettek. Ebbe most nem kezdek bele, hogy mi mindenkit kell kifizetni, hogy a végén tiszta haszonról beszélhessünk.
Éppen ezért létezik sikeres és kevésbé sikeres vállalkozó. Van, aki milliókat keres mert jó üzletember vagy jól pozicionálta magát a piacon - és van aki vállalkozóként nem képes összehozni az átlagbért sem. És akkor még a csőd felé robogó tömegekről szó sem esett.
Ez a vita, amiről mi itt beszélünk már rég nem a demokratikus fejlettség fokmérője. A nem vállalkozó - tehát sokkal kiszolgáltatottabb - rétegek bérének az EU-s átlaghoz való közelítése csak akkor történhet meg, ha a határon belül elkövetett, értékteremtő munka profitja nem vándorol külföldi bankszámlákra. Amíg Magyarország értékét ilyen ütemben hagyjuk külföldre vándorolni, addig itt nem lesz érdembeli változás. Hogy aztán ezt protekcionizmussal vagy egyéb törvényi szigorral hogyan lehet megakadályozni és visszájára fordítani, azt nem tudom és nem is tisztem megítélni.
Azért kár elítélned egy hazai vállalkozást, mert a profit reményében beruház, kutat és munkát ad olyan személyeknek, akik erre maguktól képtelenek lennének.
És nem attól leszünk élhetőbb demokrácia, hogy tűzzel-vassal kiutáljuk a vállalkozásra és munkahelyteremtésre még hajlamos réteget, hanem attól, hogy hagyjuk egy kicsit megerősödni a középosztályt és rajtuk keresztül majd lecsorog a jólét addig a mélységig, ahonnan már az egész társadalom képes felemelkedni. Fordítva nem megy. Soha nem is ment és ezúttal sem fog.
Ez a lecsorgás egy neolib nézet és már kiderült, hogy semmi alapja nincs.
Nem csorog le!
Ha kicsit is lecsorogna, akkor az elmúlt 20 évben nem csökkent volna az életszinvonal hanem minimálisan, de nőtt volna.
Szóval ez parasztvakítás, és arra jó amit az általam régebben linket cikkben magad is olvashatsz. Tudod, ami a neoliberalizmusról szól:))
A vállalkozásokat nem kell kiutálni, szabályozni ésellenőrizni kell a tevékenységüket.
Kedvenc államodtól (mert folyton államosítanál) éhen pusztulna az aktív korúak háromnegyede, mert nem képes foglalkoztatni őket. Most sem tesz mást, mint levési magáról a közpénzekből élésre berendezkedett korrupt, semmirekellők tömegét. Jelzem: helyesen. És persze van annyira sunyi, hogy hangosan nem mondja ki: keress magadnak munkahelyet a versenyszférában azaz a magánvállalkozásoknál.
Tehát induljunk ki onnan,hogy volt itt egy szocialita (szerinted kommunista) berendezkedés, ahol mindenki dolgozott. Ebből következően mindenki meg tudott élni minimum olyan szinten, mit ma egy tanár. ( a tanárok ma nem élnek túl jól) Ezen felül az állam biztosította, hogy napi 8 órát dolgozzon, művelődjön, tanuljon, sportoljon, nyaraljon ingyen, vagy majdnem ingyen.
Ezt az állam azért tudta mindenkinek biztosítani, mert a profitot az állam összpontosította, ám a tőkéssel ellentétben nem csak a maga javára, hanem azt visszajuttatta a társadalomnak.
40 évi regnálás után ennek az államnak volt 1440 milliárd Ft. külföldi tartozása, ami az akkori GDP. 66%-át tette ki. Volt még felhalmozott állami vagyona, viszonylag jó infrastuktúrája és élhető életet biztosított a polgárainak.
A rendszerváltás után 20 évvel ( fele annyi idő alatt) akülföldi tartozás 22.000 mrd. FT. ( tizenötszöröse az előzőnek fele idő alatt) a GDP. 83%-a, az állami tulajdon 90%-a külföldi magánzsebekben, miközben az életszinvonal a 40 évvelezelőtti szintre estt vissza. Nem a 20, a 40 évvel ezelőtti szintre! Ingyen ebéd nincs, mindenki akkor sportol, nyaral, művelődik, stb. amikor akar, feltéve ha van rá pénze.
Ez hogy lehet?
Ezt a kérdést fel kell tenni és őszintén meg kell válaszolni.
Egyszerű a válasz!
A munkás által termelt profit a tőkés zsebébe vándorol, miközben a tőkés "hatékonysága " érdekében feleslegessé vált munkás munkanélküli segélye, segélye, lakhatási támogatása stb. stb. hosszasan lehet sorolni az állam költségére történik.
Az állam veszítette a profitot és nyerte az össszes társadalmi költséget.
A tőkés nyerte az összes profitot, és nem szeret részt vállalni a társadalmi közös költségekbe, mert gazdagodni szeret.
Ezért tartunk itt, ahol.
A mostani intézkedés csak a kezdet!
Az állam visszaterel mindenkit a munkába, a korruptakat is, meg a valódi munkanélkülieket is. Amikor mindenkit visszaterel már nem lesz szükség arra az ellátó rendszerre amit most a munkanélküliek miatt kell működtetnie, ( a szervezetrendszerre gondolok). Az így ki nem fizetett pénz majd a közmunkások bérét növeli, azok munkája a GDP-t.
Az államosítás pedig szükséges lesz a közüzemeknél, egyes állami tulajdonnal működő RT-k vonatkozásában és érinti talán a bankokat is.
Végül a vállalkozásoknak előírják, hogy milyen munkánál mennyi bért kell fizetni a melósnak.